szerda, február 18, 2009

Panka és az óvoda. Ez még egy nagyon távoli jövő, de tegnap úgy hozta a véletlen, hogy belekóstolt:). Egyébként úgy tervezzük, hogy itthon marad még legalább egy évet, bár Szonja ovija maga volt a csoda, várom, hogy Panka is járhasson, de egyrészt nincs gyerektársaság szűkében, még ha a szomszéd gyerekeket nem is számítjuk (pedig számíthatnám, hiszen nap mint nap együtt játszanak), másrészt nagyon sok pénz már az iskola is, nem tudnánk feltétlen ovit is fizetni, ha nem muszáj (márpedig nem az).
Reggeli után azt mondta: "Anya, játsszunk olyat, hogy én egy mogyoróformájú kisegér vagyok, aki bebújik az egérlyukba". A mogyoróformát nem értettem, egérlyuk helyett takarók segítségével az emeletes ágy aljából kuckót varázsoltunk, oda beköltözött és azt játszotta, hogy ő egy mogyoróformájú... egészen addig, amíg nem csengetett a kéményseprő. Lementem, beeresztettem és kértem, hogy várjon, mert velem nem megy sokra, szólok a főbérlőknek. Ők felettünk laknak és a mama egy családi napközit üzemeltet, mert így itthon lehet a két kisebb gyerekével, kap pénzt, sőt, amióta van elég "gyereke", azóta már igazi munkahelynek számít, karácsonyi és nyári szünettel, fix pénzzel. Fantasztikus, nem? -Nos, felmentem, Frau K. leszaladt a kéményseprőhöz, mi Pankával ott maradtunk a gyerekekkel (5 1,5 - 2,5 éves kisgyerek), majd amikor visszajött, mondta, hogy hagyjam ott Pankát, ha megunja, majd lejön. Persze, nem akartam, de ő szinte kidobott:), Panka meg eltűnt és már szorgalmasan főzte a babáknak az ebédet, így kénytelen voltam hazajönni. Amikor visszamentem, Frau K. azt mondta, mehet minden nap, mert nagyon jót játszott, erre én azt válaszoltam, hogy ingyen nem, semmiképp, hiszen ő most dolgozik, nem kell még egy gyerek a nyakába, de megkérdeztem, mennyibe kerül délelőttönként egy óra ovi. 2 euro, nem horror, lehet, hogy megfontolom. 1 héten 3 nap 1-1 óra? Talán. Ha le akar jönni, lejön - egyébként is önállóan közlekednek a gyerekek a két lakás között.

Hazajöttem, Juli aludt, a nagyok iskolában voltak és nem tudtam mit kezdeni ezzel nagy csenddel, nyugalommal. Tudtam, hogy takaríthatnék, varrhatnék, főzhetnék, de amikor mindent megtehetne az ember, akkor általában semmit nem csinál. Elvesztem a bőség zavarában, pedig néha én magam is meglepődöm azon, hogy amikor semmire nincs időm, mennyi minden meg tudok egyszerre csinálni:).
Ebéd után aludtak mindketten, sokáig, a nagyok haza sem jöttek, mert a suli után közvetlenül egy barátnőjükhöz mentek játszani úgyhogy én egész nap pihentem a csendben. Nem akartam megtörni, így a varrógépet be sem mertem kapcsolni és szinte lábujjhegyen közlekedtem:). A nagy szabadság eredménye az lett, hogy nem csináltam semmit. Fogalmam sincs, mivel telt a napom:)...

2 megjegyzés:

mamazon mama írta...

Szerintem az ilyen napokon gyűjtjük be a legtöbb energiát a következőkre :)

nyagi írta...

ez jó:) köszi a választ, akkor nem volt haszontalan a napom, mert energiagyűjtésre nagy szükségem volt:)