vasárnap, február 15, 2009

Ezzel a bejegyzéssel bennem régóta kavargó dolgok végére szeretnék pontot tenni. Kényes, népszerűtlen dolog, de sajnos eléggé általánosnak tűnik, hogy a "szellemi termék" szabad préda (Magyarországon? lehet, hogy másutt is, csak egy kis országban feltűnőbb). Amikor Panka született, a kórházban rápillantottam a szobatársam kezében lévő Nők lapjára és a babám vagy babáim néztek vissza rám, megjegyzem, a honlap címe és tán a nevem is fel volt tüntetve, nem ez volt vele a bajom, csupán meg voltam döbbenve. Levelekből értesültem a kéretlen ingyen reklámról és erősen fontolgattam, hogy írok az újságnak, de volt jobb dolgom is annál, aztán meg el is felejtettem. (mellesleg nagy hatása volt, de kinek hiányzik egy rendelésekkel teli postaláda, amikor hazamegy a 3 napos harmadik gyermekével a kórházból...). Lehet, hogy én gondolom nagyon rosszul, de szerintem attól, hogy valami az interneten megtekinthető, még nem jelenti azt, hogy önkényesen fel is használható. Szerintem ez fontos.
Ha a fenti copyright logo egy országos lap munkatársának nem mond semmit (annak, aki nem tudná: a honlapon minden egyes oldalon fel van tüntetve és aki ráklikkel, elolvashatja, hogy arra kérek mindenkit, hogy ha használja a képeket, szövegeket, szóljon róla nekem), akkor mit is várhatnék olyan anyukáktól, akik szintén babavarrásra adták a fejüket? Van olyan babás honlap, ahol a címek, a fényképek furcsán egybeesnek az enyémmel, még a háttérszín is emlékeztetett valamire, a tisztításról a leírás is nagyon gyanúsan ismerős kifejezésekkel íródott - de ha valaki nem tudja magától leírni, amit szeretne, az az ő baja, ezért nem foglalkozom vele, épp csak felbosszantott, amikor valaki felhívta rá a figyelmem, de szólni nem szólok.
Egyetlen babavarrót kértem meg, hogy ne szó szerint vegye át a honlapom szövegeit, őt is csak azért, mert többen is írtak nekem a zavaró hasonlóságok miatt, sőt volt, aki összekötötte az én vezetéknevemet az ő keresztnevével és még olyan is volt, hogy egy neki szánt levelet én kaptam meg. Ez már kicsit sok volt. Írtam neki, megkértem, hogy a honlapján az oldalak címe ne legyen ugyanaz és pl. a színek, de főleg a szövegek legyenek mások. Én mindig különbözni szerettem volna másoktól, de nem mindenki ennyire antiszociális:).
Arról már nem is nagyon érdemes beszélni, amikor valaki műanyag játékokat és kínai hungarocell fejű, nagyszemű, műszálas rongybabának nevezett tömegtermékeket árul és háttérképként a babáimat használja, vagy másvalaki teknősös oldalán link-gombokként az én képeim szerepelnek. Írhatnék még egy-két ilyen megdöbbentő hülyeséget, de ez itt önmagában azért nem nagy baj, mert nem kever össze minket senki.
Mindenesetre egy-két ilyen meghökkentő eset óta a honlapomon sajnos már nem nagyíthatók fel a babákról készült képek.

A napokban valahogy a leveleim középpontjába kerületek a manók: voltak, akik szabásmintát kértek (és kaptak) és volt, aki megvarrt manónadrágról küldött nekem képet. A mai napig és talán örökre nagyon hálás leszek Gáborjáni Rékának azért, amiért 2005-ben megkért, hogy a gyermekeinek plüss testű waldorf babát varrjak. Bevallom, ha nem kér meg rá, talán soha nem varrok ilyet magamtól egész egyszerűen azért, mert nekem valamiért nem igazán tetszettek ezek a babák. Szabásmintám nem volt hozzá, érzésre készült de a méretet ő mondta meg. Íme, életem első ilyen babája:

nagyon más volt még. Rékának hármat varrtam, aztán nem sokkal később készítettem egy kék ruhás, csíkos sipkásat egy Benedek nevű kisfiúnak (majd kb. két éve egy barnát a Barnus nevű kistestvérének:) és az ötödiknél (aki egy Samu nevű kisfiúnak készült) jöttem rá, hogy mi az, ami nekem hiányzik a ezekből a babákból: hosszú sipka, kertésznadrág. Nekem ők nem babák, hanem manók. Samu babájának lett nadrágja, a következőnek pedig már hosszú sipkája is a nadrág mellé és azóta is nagyon szeretem őket. A nadrág szabásmintájánál minimálmegoldásra törekedtem, egyrészt mert nem vagyok varrónő:), másrészt mert azt szerettem volna, hogy egy kisgyerek könnyen levehesse a manójáról - ráadni ugyan nem tudja, de nem baj, mert a manón rugdalózó van, nem lesz meztelen. Ezért adtam neki a zsűrizésnél a Vetkőztethető manó nevet.
Rengeteget varrtam és a számomra érthetetlen kérdésre még mindig azt tudom válaszolni, hogy nem, nem unom őket és azt hiszem, soha nem is fogok beleunni.

2007-ben véletlenül láttam meg egy fórumon egy hosszú sipkás, megkötős kantáros nadrágos manót. Ugyanolyan nadrág volt, mint az "enyém". Ha valaki a gyerekének varrja, akkor természetesen semmi bajom vele, de az, hogy árulta, bevallom, kicsit rosszul esett. Csak akkor merült fel bennem, hogy ezt elmondom, amikor ő maga írta nekem, hogy egyszer egy anyuka megkérte, hogy olyan manónadrágot varrjon neki, mint amit a honlapomon látott. Én egy ilyen kérésre kapásból azt felelném, hogy pont olyat nem akarok de ezzel persze nem szeretném megbántani, mert egy nagyon szimpatikus kedves lányról van szó, akinek azóta is szívesen olvasgatom a gondolatait és sokat olvastam, tudtam meg tőle iskoláról, nevelésről stb. amiért igen hálás vagyok neki. Akkor kértem, hogy egy kicsit változtasson rajta, meg is tette, azóta már mások a manónadrágjai, semmiféle rossz érzésem nincs vele kapcsolatban. Most objektíven, személyeskedés nélkül írok a szellelmi termékekről:) és gondolom, ő is megért engem.
Aztán persze van még egy nagyon szimpatikus anyuka, aki szó szerint ugyanezt írta, hogy valaki megkérte.... és még régebben küldött képet ilyen nadrágos manóról. Először nem szóltam semmit mert tartottam tőle, hogy megbántom. A napokban megint váltottunk levelet, ismét küldött ilyen képet és úgy gondoltam, hogy nehogy már ne merjek szólni valakinek, ha egyszer szinte biztos vagyok benne, hogy megérti az érveimet, így végre-valahára rászántam magam és megkértem őt is, hogy ha árulni szeretné ezeket a manókat, valamit változtasson a nadrágon.
Természetesen megértette, így vele is tisztáztam, mindezt most csak azért írom le, mert ettől nagyon megkönnyebbültem.
Egyébként az vicces, hogy magyar honlapokon nem is létezik "waldorf" plüsstestű baba nadrág vagy szoknya nélkül, pedig régebben biztosan nem volt. Nem gondolom, hogy ez hatalmas trouvaille, de azt igen, hogy itt nagyon gyorsan elterjedt - másutt szerintem nincs nadrág ezeken a plüss babákon legalábbis nem általános mert én soha nem találkoztam vele. Azt mindenképp szeretném, hogy az a nadrág, az a manó, amit én "megálmodtam", ne válljon "tömegcikké". Ha más is varr nekik nadrágot, akkor másmilyet. Hangsúlyozom, nem arról beszélek, amikor valaki a saját gyerekének varr, én most csak az árusításról beszélek. Amíg nem jelenik meg pl. egy könyvben (nem tervezek semmi ilyesmit:) addig az az én "szellemi termékem", tulajdonom, amit minden anyuka elkészíthet a saját gyerekének vagy ajándékba a szomszéd gyereknek, viszont egy lemásolt mintát korrekt módon nem árulhatna - ugyanúgy, ahogyan paneleket sem vehetne át egy kész honlapról.
szerintem.

26 megjegyzés:

eniko írta...

Kedves Agi, termèszetesen egyetèrtek veled az otlet-lopàssal kapcsolatban, ami sajnàlatos mòdon nem csak Magyarorszàgon vàlt divattà. Velem is elofordul, tolem fotokat lopdostak, ùjsàgokban, lapilapokban làttam oket viszont.
De most nem rolam szeretnèk beszèlni. Igazàbol màr règ tervezem, hogy ideszolok, mert màr règòta èlvezettel olvasom a blogodat, ùgy èreztemm, illene bemutatkoznom.
S ha màr babàkròl van szò, kb. kèt èvvel ezelott irtam neked, babàt szerettem volna rendelni a kislànyomnak, de a levèl valoszinuleg elkallòdott, mert soha nem jott rà vàlasz. Ennek most utòlag nagyon orulok. Nekifekudtem, ès megvartam neki sajàt magam annak ellenère, hogy nem tudok varrni. Azòta hàrom ùj csalàdtaggal gyarapodott a csalàd (a babàkròl beszèlek, mi megàlltunk a kèt gyereknèl :)
Szòval akaratlanul is te lettèl az, aki ràvett, hogy magam varrjam meg a waldorf-babàkat ès valahogy nagyon hàlàs vagyok èrte.
(persze nem olyanok, mint a tieid - nem szeretek meg nem is lennèk kèpes leutànozni a te kreàciòidat)

Minden jòt,
Eniko
http://www.flickr.com/people/enikolori/

Rilla írta...

Szia Ági!

Ma reggel látom először a honlapod és a blogod, tegnap egy ismerősöm hívta rá fel a figyelmem. Úgylátom babavarrás ügyileg hasonló cipőben járunk. (pont erről beszélgettünk délután) Teljesen együtt érzek veled. 1998 óta készítek waldorf babákat és más egyéb textiljátékokat ( főleg utóbbiakat).
Ez a minta kunyerálás-mert néha már nem is szépen kérik- lopás, másolás azóta folyamatosan felbukkan nálam is. Már nem törődöm vele igazából, de néha még nagyonnagyonagyon felbosszant. Szerintem nem érdemes mintát kiadni a kezedből senkinek ezt tapasztaltam. Honlapot is csak nemrégiben készítettem a külföldi vevőim miatt inkább.
Én azt szoktam javasolni, hogy lehet könyvet vásárolni! Abban van minta, lehet megtanulni számtalan iskolában, felnőttképzésben uccu neki! Én is megdolgoztam a mintáimért, sok-sok év és energia van benne, senki nem hajította hozzám. Sokan nem értik meg de ez van: ilyen antiszociális maradok.

Igazán szépek a munkáid, végignéztem őket, gratulálok.
( A képeket semmi esetre se engedd nagyíthatónak és írd bele a neved, vagy valamit olyan helyre ahonnan nehéz kiszedni.)

Ez a manónadrág és kicsi alvómanó akkor innen, tőled ered.
Tőlem még nem kértek, de honlapokon láttam már sokat, sőt vásárokon is a kicsi alvómanóddal együtt.

Én CSAK ruha nélküli manókat készítek, bár a babák ruhái pont jók rájuk is, de! mégis , ősszel egy zöld lánymanókát vettek tölem úgy, hogy a kislány kért rá egy lila kötényruhát.

Bocs, hogy így ismeretlenül írtam de hosszú írásod láttán kikívánkozot és még bennem is itt van a méreg egy kicsit.
Sok erőt és kitartást, és minél több boldog alkotást kívánok neked!
Rilla

irisz írta...

én is folyamatosan találkozom ezzel a "leszedtem a blogodról" problémával, mindegy hogy ki van írva magyarul, angolul h. szerzői jogok védik a képeket, mindegy, hogy minden kép alatt ott a copyright jel. azt gondolom, amit Te, hogy amíg valaki saját használatra szedi le, hát istenem, tegye - bár rossz belegondolnom, h. hogy néz ki egy 72 dpi-s kép kinyomtatva, (ráadásul nem elérhetetlen áron vannak a jó minőségű nyomatok.... )
de azt is látom, h. ellenőrizhetetlen, h. mikor fordul át abba, hogy valaki ezzel pénzt keres.
Sajnos vagy nagyon bekeményít az ember, és szerez egy csomó kellemetlen élményt, vagy kedvesen hagyja hogy szerteszét hordják az alkotásait. Nehéz ügy!

enigma írta...

elképzelem, milyen "élményeken" mehettél keresztül, mire rászántad magad erre a bejegyzésre...és nincs új a nap alatt...gyöngyözőéknél szintén téma ez....kattra ugyan az az ékszer, a forrás megjelenítése nélkül...attól tartok, ez a helyzet eléggé megoldhatatlan, és a legtöbbször kezelhetetlen is...és nem vigasztal senkit a tudat, hogy az ő ötlete volt elsőnek... érdekes azért az is, hogy ezek miatt senki nem hagyja abba, amit szeret :)

nyagi írta...

Enikő,
akkor örülök, hogy nem kaptam meg a leveled:)). Délelőtt nézegettem a képeidet (messze nem mindet) és nagyon tetszenek:) persze, fotókat aztán végképp könnyű lopni.

Rilla,
jó az oldalad, végignéztem a játékokat, babákat (nagyon jók!) és láttam a zöld manódat is, de a kötényruha még csak nem is emlékeztet az én pamutvászon ruháimra, nem jutna eszembe róla, hogy az én manóim "ihlették". örülök, hogy tévedtem és van olyan magyar honlap, ahol a plüss babák olyanok, mint a valódi waldorf plüssbabák és nem kertésznadrágosok. Egyébként a honlapod miért nem magyar (is)?
Annak persze nem örülök, hogy vásárokban viszontlátsz nadrágos manót + álommanót, de erről írtam és sajnos nem lehet mit tenni ellene...

Írisz,
láttam ám én már gyerekszobát a képeiddel "kitapétázva". és gondolom, nem az egyetlent. Képeket sokkal könnyebb lenyúlni, mint bármi mást.
Amúgy nem akartam nagyon bekeményíteni, de tényleg besokaltam, valahogy nagyon összejött a sok minta-kérés, -lopás (bocs). és bosszantó, hogy míg egy osztrák vagy német vagy amerikai honlapon sem látok nadrágos manókat, itt szinte csak azt... na mindegy. egyszer legalább "hangosan" is kimondtam:)

Enigma,
látom, te is szeretsz és művelsz mindenféle kézimunkát és a képeid is jól le vannak védve:D

Névtelen írta...

Itt egy külföldi honlap, ahol vannak nadrágos manók ;-):
http://www.kaethekrusepuppe.de/index.php?seid=6&katid=144&open=98,144&se=6

nyagi írta...

Szia Névtelen,
köszi:) mielőtt megírtam a bejegyzést, próbáltam rákeresni és nem találtam ilyen manót, bár biztos voltam benne, hogy valaki keresni fog nekem:D
Mint írtam, nem tartom nagy trouvaille-nak, gondoltam, hogy létezhet, mindenesetre ilyen megkötős szerintem akkor sem;). Akik itt Ausztriában látták a manóimat, csodálkoztak, hogy van rajtuk nadrág illetve Voltam vásárokban (nem árulni), ahol w. babák voltak és egy plüss babát sem láttam nadrágban (sem a w. iskolában, sem a w. oviban, ahol igen sok babát láttam), míg Magyarországon szinte minden babakészítő ilyet varr és biztos vagyok benne, hogy régebben nem varrtak:).

Indianyó írta...

Szia Kedves!

MA ért egy nagy pofon engem is, mint kiderült, már korábban is voltak ilyenek, de ez msot annyira nyilvánvaló volt, hogy nem tdutam nem sírva fakadni elkeseredésemben. Ráadásul egy waldorfos anyukától (ő legalábbis ennek vallja magát). Nagyon szomorú ez.

Érdekes, nekem a manóhoz inkább a cipő-pullóver-sapka összeállítás illik, igaz, egyszer varrtam egy kertészgatyósat, de ott az annyira neki kellett, ma se tudnám másképp megcsinálni. De hogy midnenki ezt kéri, miylen érdekes!!! Hát ez van, az emberek gyakran azt akarják, amit egyszer megláttak másnál ahelyett, hgoy azt keresnék, milyen is annak az új lelkcsekének a valódi lénye. Mert az fárasztó :-DDD

ölellek

Indi

Rózsa írta...

Szia Ági!

Sajnos egyáltalán nem csodálkozom azon amit írsz. Ha egy nagy cég (pl. nike)nem tudja megoldani, hogy ne lopják ás árulják a termékeit, akkor szerintem nektek sem fog sikerülni. Ami fent van a neten azt valamiért mindenki szabad prédának tekinti. Mégis mindenki ide teszi a dolgait, csak a tudósok nem. Vagy ti ismertek olyan kutatót aki neten tartja a kutatási eredményeit?
Nem akarom azt állítani, hogy rendben van, vagy, hogy nem bosszantó, félre ne érts! De mindenkinek vigyázni kell az értékeire és ez vonatkozik a szellemi értékre is, csak még nem tanultuk meg. És mások vígan megélnek a hibáinkból :(

KAnya írta...

Ági, Szilvinek is kommenteltem ezt, próbálok veletek gondolkodni:-)
Nem ott van a gond ezekkel a waldorf-babákkal, hogy igazából ez az árulás dolog kavar be a képbe? Mármint az, hogy árucikkekké váltak a legbensőtökből jövő, gyönyörű alkotások? Régen, ahogy én képzelem, ültek az Anyák a varrókörökben és varrták a babákat a saját gyerekeiknek. És természetes volt, hogy segítetek egymásnak. De akkor, amikor valamit rendelésre varrtok, érthető módon fontossá válik minden, ami a sajátotok. Talán ha ezt szét tudnátok választani, nem lenne könnyebb elengedni a babáitok egyéni(es)ségét? Nem tudom magam se a választ, csak próbálok veletek agyalni:-)

Ali írta...

A kutatók valóban gusztustalanul titkolódznak, pedig talán az lenne az egyetlen hely, ahol nem lenne ildomos védened a szellemi termékedet, mert a cél annyira "magasrendű" kellene, hogy legyen. Mindenesetre a kész kutatásokat, az interneten tartják és hivatalosan minden publikációnál aláírod, hogy minden, amit leközöltél közkincs, tehát, ha bárki, bármit kér azokból, amit csináltál, akkor azt kötelességed neki elküldeni. Ennek ellenére vannak, aki nem küldik el, vagy véletlenül rosszat küldenek, de ez már talán kisebbség. A kutatás nem szabadna, hogy jó példa legyen, mert az alapkutatás az gyakorlatilag mindenhol államilag finanszírozott, azaz az eredmény is közös.
Egyébként a lopás nem olyan rettenetes nagy baj, addig, amíg tudsz saját magad korábbi babáinál, vagy egyéb termékénél jobbat csinálni.
Úgy is föl lehet fogni, hogy ez inspirálólag hat rád, egyre jobb kell, hogy legyél.
Az igazi baj a lopással szerintem az, hogy azért nem találnak az anyukák például ingyen szabásmintákat, leírásokat a saját babájuk megvarrásához, mert ez sajnos "veszélyes". A normális az lenne, ha például Ági minden szabásmintáját az interneten tartaná - mondjuk mindet ott tartja, ami van neki (egy sincs neki:-) - és azok, akik lemásolják, azok úgy árulnák a babáikat, hogy XY babáit másoltam le, vagy XY legalábbis inspirálta. Amúgy, meg ha valaki csak lop az tuti soha nem lesz jobb annál akitől lopott, tehát nem kéne aggódni, ha meg jobb lesz, akkor meg örülni kell neki, hogy legalább részed lehet abban, hogy valaki igazán jó lett.
Összefoglalva, szerintem lopni szabad, de forrásmegjelöléssel. Amúgy ez a kérés szerepel a honlapon is...

Marton-Horváth Kriszti írta...

Szia Ági!

Barátnőm linkelte be a blogodat a bejegyzésed kapcsán. :-) Mert még kétgyermekes korszakomban varrtam néhány babát a lányomnak és a fiamnak, illetve néhányat barátoknak, bár mi a fekete bőrű waldorf babákat szeretjük.

Először is gratulálok, nagyon szépek a babáid! És ez, amit írsz a mintalopkodásról, először megdöbbentett, aztán rájöttem, hogy persze, kishazánkban ez nem is olyan meglepő. De tényleg nem értem, hogy nem lehet valamit egyedivé tenni. Én, amikor rászántam magam, hogy babát varrok, rendeltem egy könyvet az amazonról (Maricristin Sealey; Making Waldorf dolls), ugyanis előtte soha, de soha nem volt kezembem waldorf baba. Később vettem két DVD-t is (Sarah's dolls - vele a mai napig levelezünk néha más témában, tündéri nő, aki nagyon sokat segít minden érdeklődőnek és Joy's Waldorf Dolls-tól). Fizettem érte, megnéztem, tanultam belőle, majd a végén, az utolsó babánál már ötvöztem ezer dolgot és saját szabásmintát készítettem. Ebből még egyet varrtam a lányomnak, aztán meguntam a babavarrást - egy időre. Csak azért írom le, mert ha valaki nagyon szeretné megtanulni, sok anyag van a neten, nem kellene lopkodni (bár ezek szerint erről nehezen szoknak le az emberek). Vannak fórumok is, a yahoo-n meg ezer helyen, ahol tanácsokat is lehet kérni. Ha megtanulta, lehet továbbfejleszteni, de tényleg kell gyakorolni, hogy egyedivé válljon, hogy az ember tudjon újat is kitaláni hozzá. Jól látom, hogy te zsűriztetted a babákat? Mert hát azért az minőséget is jelez. Sajnálom, hogy az amúgy is nehéz kézimunka világában is zajlik ez a hamisítás! :-(

UI: nagyon szépek a gyerekek is!!! :-)) Jól látom, lányok mind? Nincs időm visszaolvasni, majd benézek még hozzád, aranyos a blogod!

idrah írta...

Nagyrészt én is a Maricristin könyvből tanultam babát varrni, szerintem is nagyon jó! Részletes, a helyes kis ábrák kézzel rajzoltak, mégis egyértelműek, követhetők... szóval egykis reklámot én is csinálnék neki... :-) ;-)

Pipacs írta...

Kedves Ági!
Írod, hogy sok mintakérést kaptál mostanság, ne haragudj, ha az én levelem is rásegített kicsit akaratlanul is a bejegyzésre (bár még mintakérést sem igazán tartalmazott, csak mégis rosszul érzem kicsit magam...

A babáid pedig olyanok, hogy megismerem őket, pedig csak képen láttam. Az újpesti őszi vásáron kint volt egy hölgy és messziről nézve a babáit szaladtam oda, mert (akkor még nem találtam rá a blogodra, csak a babás lapra)azt hittem téged foglak ott találni és elmondhatom majd, hogy mennyire tetszenek a manóid, de közelről már, bár ugyan olyan kertésznacis és egész kinézetükben majdnem teljesen egyforma manókat árult a néni látszott rajtuk, hogy nem a Te munkáid, valahogy nem volt bennük valami csoda, ami miatt meg kell néznem a manóidat minimum havonta egyszer :)

Büszke lehetsz rá hogy van valami olyanod, amit előszeretettel lopkodnak tőled az emberek. Lehet hogy ez sovány vigasz, de szerintem sokat számít...

nyagi írta...

Kriszti, köszönöm. én is pont így gondolom:)

Idrah, azt hittem, hogy a "Die Waldorfpuppe" könyv (Karin Neuschütz) a klasszikus babavarró könyv, én ezt rendeltem meg kéb 2 éve és abból varrtam az egyetlen újszülött babát Pankának.

Pipacs, nem:) dehogyis! Ha valaki kér szabásmintát, azzal sincs baj, általában oda szoktam adni. mellesleg azóta sem írtál, pedig őszintén írtam neked, hogy várom a leveled! (még mindig;)...

nyagi írta...

Kanya,
remélem, nem értettél félre, messze nem a pénzszerzésről van szó, ha erre gondolsz!!! Nem neveznék egy meleg, szeretettel, kézimunkával létrhozott w. babát "árucikknek". Mindig is voltak/vannak/lesznek anyukák, akik nem szeretnek/akarnak/tudnak varrni. Nekik készül, a gyerekeiknek. Akár én varrom, akár más. Én arról írtam, hogy szerintem egyforma dolgoknak gépsoron kell készülniük. Aki kézzel varr, annak a maga útját kell járnia és nem tökéletesen lemásolni azt, amit más. Az nem zavar, ha valaki elkéri a mintát azért, hogy a gyerekének megvarrja, de akiről azt gondolom, arulni is szeretné (sokan vagyunk úgy ezzel, hogy beleszeretünk a varrásba és nem tudjuk abbahagyni:), csak annyit kérek, hogy egy icipicit változtasson. ne sokat. szerintem nem nagy kérés és ettől lesz színesebb ez a babavarró világ, hogy nem nem "sorozatgyártás".
Azért is jó, hogy leírtam mindezt, mert kaptam leveleket és pl. megismertem egy háromgyerekes anyuka gyönyörű babáit, nagyon szép honlapját. Sokan járják a maguk útját és ez JÓ.

Pipacs írta...

Írtam és el is küldtem, de most akkor megy mégegyszer, ezek szerint eltűnt az éterben :)

KAnya írta...

Jaj, Ági, egyáltalán nem a pénzszerzésre gondoltam, sajnálom, hogy nem az jött át, amit mondani szeretettem volna. Annál jobban ismerlek benneteket így az írásaitokon keresztül, hogy ez eszembe jutott volna! Inkább az járt a fejemben, hogy sokkal nehezebb lehet úgy babát varrni, hogy beleadsz mindent, mert másképp nem is lehet és aztán meg kell válni tőle. És hogy ez nehéz lehet, ezért érinthet téged, benneteket olyan rosszul ez a hasonlósági kérdés (hogy semlegesen fogalmazzak:-))

Marton-Horváth Kriszti írta...

A bejegyzés kapcsán tegnap fektetés után még morfondíroztam ezen az egészen, úgy "amblok" az "ellopósdizásról". Hát nekem ez sehogy sem jön össze. Nagyoooon őszintén, nekem még úgy is NECCESEN fér bele (na, jó, még őszintébben, egyáltalán nem fér bele, de próbálok rugalmas lenni), hogy az ember a saját gyerekének varrott babához kér el mintát. Nekem ez annó eszembe sem jutott, meg sem fordult a fejemben, hogy waldorf baba varrással foglalkozó, tapasztalt személytől, aki ebből él, vagy kereset kiegészítésként csinálja, csak úgy, a két szép szememért cserébe elkérjek bármilyen mintát. Lehet, én vagyok korlátolt e téren. Én eleve úgy kerestem anyagot, hogy olyan könyvet, okatató anyagok kerestem, amit erre a célra ÁRULTAK (amazon, e-bay, tanfolyamot is néztem - Somné Gréti csinál ilyet itthon, de végül a picik miatt nem jutottam el). Vagyis az, aki összeállította ebből profitál. Mert az a minta is munka, azt ki kell gondolni, azt le kell írni stb. Tehát ha csupán egyet varrok belőle a picikémnek, akkor is bizony fizetek érte. Vannak akik direkt árulnak ilyet - a saját szellemi termékét. Teljesen korrekt, és így mindenki jól jár. Egymillió van a neten, ha valaki akar, utána lehet járni, de bizony úgy igazságos, ha azért a termékért (ez esetben mintáért) FIZETEK, bármilyen szándékból vásárolom. És akkor még mindig benne van (ez a külföldi mintákra mind rá is van írva), hogy bármennyit varrhatok e minta alapján, de ÁRULNI semmiképpen SEM SZABAD!!!

Megnéztem, direkt, a többi honlapot, amikről írtál, őszintén felcsigázott ez a bejegyzés. Húúú, nagyon bosszantó, nagyon egyértelműen "koppintás", alig hittem a szememnek.

Ne haragudj a hosszú és második megjegyzésért, de tegnap olvastam bele ebbe a blogodba, éppen ezt az írást és annyira megdöbbentett, hogy létezik ilyen anti-kreatív és övön aluli módszer a pénzkeresésre, hogy nem kicsit felforrtam tőle.

Rajongok a kézimunkás dolgokért, imádom az egyedit, szeretem a gyerekek kapcsolatát a kézművességhez és minden kezdeményezést, amely e tevékenységet segíti, támogatja. Ez most egyszerűen "kiakasztotta" nálam a biztosítékot!

nyagi írta...

Kanya, megnyugodtam:), gondoltam, hogy nem így van, de tisztázni akartam, tudod azután a másik bejegyzés után elbizonytalanodtam nagyon.
Nem akartam sérüléseket okozni. Másként gondolunk sok dolgot, de ahogyan neki is a szívéhez nőtt az a bizonyos baba, nekem is és rossz volt viszontlátni a tökéletes mását, amikor árulta. így van ez. Amiért az ember nagyon megdolgozik, azt nehezen adja ki vadidegeneknek. A folyamatot végig kell járni, nem elcsípni a végeredményt, ezt nagyon jól leírta egy régi, évek óta nem látott barátnőm a bejegyzés kapcsán egy levélben. Sajnálom, hogy nem ide, mert igaz, hogy hosszú volt, de nagyon a szívemből szólt.
Gonosznak, titkolózónak érezhetném magam, de nem fogom, mert nagyon jól tudom, hogy rengetegen használták a varrószobás mintámat. A krétatartót és a manót is. és a nadrágot sem páncélszekrényben őrzöm, azzal, aki ajándékba varrja, meg is szoktam osztani.

Kriszti,
nem a pénzkeresetről van itt szó, nem az esik rosszul, az a legkevésbé érdekel. Csak a kész munka szó nélküli lemásolása, mert azt képtelen vagyok megérteni. Lehet valami ösztönző, én is nagyon sok ösztönzést kaptam másoktól, de sosem próbáltam azt reprodukálni, csakis úgy, hogy valamit magamból hozzátéve hasonlót alkottam mert mondjuk inspirált.
És igen, más szabásmintáját soha nem tenném közzé, csak a pici manómét, mert azt én rajzoltam meg, én dolgoztam vele.
Aki baba szabásmintát szeretne, az valóban megtalálja az interneten a lehetőségeket, ha fontos neki - nagyon jó, hogy leírtad még a címeket is!

Zsuzsi írta...

Nekem eléggé más a véleményem: ha valamit felteszünk az internetre, akkor ne csodálkozzunk, ha lekoppintják.
Igaz, nekem nincsenek szabásmintáim, én legtöbbször ad hoc jelleggel varrok (nem waldorfos) babákat, és ha eszembe is jut néha valami egyedi(nek gondolt) ötlet, egyáltalán nem érdekel, illetve nem zavar, ha azt más is másolja.
Ami zavarna: ha vki venne tőlem valamit, és úgy adná tovább, mintha ő varrta volna. De ha csak rólam másol, akkor azt mégis csak ő varrta, dolgozott vele, nincs gond.
Nem mindenki kreatív. Sokaknak kellenek a minták.

Szóval én nem gondolom, hogy gaz, becstelen az, aki másokról koppint, engem azzal kár nem ér. Ha árulnám is a műveimet (nem teszem), a vevőknek joguk van választani, melyik szebb, olcsübb, varázslatosabb (kinek mi a fő szempont).

nyagi írta...

Zsuzsi,
igen, tulajdonképpen igazad van az önzetlenséggel. Mindenki más babát varr. Egy baba (vagy akármi) még akkor sem lesz x-é, ha y róla másolta. Én segíteni szívesen segítek, annak, aki megkér, mert azt fairnek érzem. Mivel sok ilyen levelet kapok, nem mindenkinek, hiszen kevés erre az időm, de általában igen. Viszont ha valamit publikálok, eladom, egy kicsit változtatok rajta, még ha az alapötlet mástól is jön. Van, amit én is mintából varrtam, a Neuschütz könyvből. Mintából varrni nem szégyen, sőt!!! nekem anélkül könnyebb. mérni sem szeretek, mert jó a szemmértékem, általában csak arra hagyatkozom.
Volt már, hogy Pankának varrtam valamit kép alapján, egy LiviPur katalógusból. Nem tökéletesen, viszont az alap-koncepciót lemásoltam de árulni soha nem jutna eszembe ilyesmit. Ugyanígy, mint írtam, az sem zavar, ha valaki lemásolja az enyéimet a saját gyerekeinek, de amikor sokat csinál belőle és árulja, az szerintem más.

Indianyó írta...

Kriszti! Annyira jólesett, amit írtál, én is ezzel a szélmalommal küzdök már sok ideje (és őrjítem meg a környezetemet :-D). Mármint ez az ellopósdi-fénymásolósdi-szkennelősdi.

Mert az igaz, hogy közszemlére teszek egy általam készített munkát - nevezzük most krumplinak mondjuk - de nem, nem járultam hozzá, hogy boldog-boldogtalan vigye - pláne szó nélkül. Ha meg még könyvet is írtam róla, amit rengeteg ember közreműködésével, munkájával, anyagi hozzájárulásával sikerült a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tenni - akkor különösen fontos ez.
Sajnos a pedagógusok, akik pedig a gyermeki test-lélek-szellem pallérozásának segítésére szegődtek, sem tartják be ezen íratlan - és msot már sok helyütt írott szabályokat. És itt van a kuty elásva. Mi, tanárok, kezdjük el ezt, talán majd mások is követnek. És szerencsére az ilyen nehéz apropójú bejegyzések is segítenek - mert sok ember olvassa őket.

jacker írta...

calm510
card413
randengdaoren
taibaijinxing
xianhe760

Sieve írta...

Szervusztok!

Véletlen találtam a blogodra és nagyon is értem és átérzem a poblémád!
Két napja újból beregisztráltam az Index egyik topikjára ahol is a babavarrók topikolnak.
Szeretnék újból teddy éa babavarró -készítő tanfolyamokat indítaniazért regisztráltam újból be-,bár egyszer már pellengérre kerültem a topikolók által.
Miért?
Mert évekkel ezelött, mondhatom,hogy népszerű mackó készítő tanfolyamokat tartottam és az egyik hölgy nagy-nagy könyörgésére megvarrhatta és megvarrhatták azt a mackótípust amit én találtam ki immár épp tíz éve.A mackót lezsűriztettem a többi saját tervezésű mackómmal együtt.
Persze a tanfolyamon kikötöttem,hogy saját használatra hasznosíthatják,üzleti célra nem.Erre mindnyájan erősen rábólintottak,de...
Az a högy aki annyira erősen megakarta csinálni azt a mackót,ami nem csak szerintem rám jellemző kizárólag a többi nálam készített mackót is lezsűriztette!
Abból él jelenleg és a babáiból.A honlapján ott sorakoznak rendre azok a mackók,amik nálam készültek,általa és az én segítségemmel.
Én levében érdeklődtem a Képzőművészti lektorátusnál és ők nem találtak hasonlóságot (? mert szerintük minden mackó egyforma! Akkor meg minek zsűriznek?),bár a mackó cipőjének és bundájának anyaga a mai napig megtalálható nálam.
Ezenkívűl azon a bizonyos babakészítő fórumon rendesen lehurrogtak és természetesnek veszik a másolást,különböző indokokkal.
Most is csak azért kerestem rá erre a témára a neten,mert két napja folyik megint a topikon a másolási,nem másolási téma.(valami táska okán)

Már nem folyok bele,mert tanúltam a saját káromon és ott nekem nem lehet igazam,hiába van igazam.
Mit tehetek?
Semmit.
Mosolygok és mondjam azt ,hogy sajnálom őket?
Mondom.

P.s.: Az elkövetkező tanfolyamaimon ,bizony aláíratok a résztvevőkkel egy-egy papírt,hogy nem használják fel kereskedelmi és eladási cállal a "szellemi" termékem.
P.s, p.s: Azonban van egy tanulóm aki rendszeresen járt hozzám és már 2 x volt országos és Nemzetközi versenyen első helyezet! Büszke vagyok rá!:)


Szép napokat nektek.:)

Névtelen írta...

Kedves Ági
Igaz én régóta nézegetem és olvasgatom ezeket az oldalakat, elsősorban a Tied is, és mivel nyáron van több szabadságom ilyenkor vissza is olvasgatok. Erre a bejegyzésre véletlenül most akadtam rá. Azóta eltelt pár év,és igazat adok neked. Viszont azzal hogy ezt a szép blogot készítetted és feltetted a babákat, sok ráérős asszonykának adtál ötletet pénzkereseti lehetőségre és születtek az utánzatok sorba, minden korlát nélkül! Hogy loptak-e tőled??? Sajnos igen. Talán nem is gondolod, mekkora piacot alakítottál ki ezzel, nézd csak: http://gyapjuvarazs.hu/category.php?id_category=14
Konkrétan csomagokat árulnak.
A munkáidat nagyon szeretem, sokat nézegettem őket, mindig örömmel töltenek el az egyedi alkotások, a kézművesség. Sajnos azonban tényleg tömegcikk lett belőle :( Ettől függetlenül kívánom neked teremts még sok-sok babát és manókat, a gyerekek örömére, nekem ezek a babák az egyediek. Üdv Adri