csütörtök, február 26, 2009

Én magam voltam legjobban meglepve, hogy milyen jól működik minden, amióta Juli is velünk van. Tényleg: jobban alszom, mint a születése előtt, a nagyok hirtelen nagyon önálló nagylányokká lettek és egyáltalán. minden olyan simán ment: tudtam, tudok varrni, főzök szinte minden nap stb. de most mégis nagyon elfáradtam.
Ma szinte csak mostam, teregettem, főztem, konyhát, szekrényt, szobát pakoltam és csak annyi időkre pihentem, amíg szoptattam Julit. Valahogy kicsúsztak a kezemből a dolgok.
Mi lenne, ha pl. hasfájós lenne a gyerekem (szerencsére négyből nulla volt hasfájós), vagy felkelne egyszer-kétszer (netán három-négyszer, mint Bori annak idején) éjjelente? Mi lenne, ha napközben sírdogálna? Persze, semmi különös nem lenne. Hamarabb elfáradtam volna (Maxibumm ennyi, hogy Pankát idézzem).

Sokszor gondolok arra, hogy a nővérei csecsemőként a napjuk nagy részét mind szabadban töltötték, csak levegőn aludtak napközben, most pedig az a betegség januárban és a folyamatos hidegek... egyszerűen szinte ki sem tudom vinni a levegőre, azt sem tudom, hogy öltöztessem és persze Panka is folyton fázik, nem öröm nagy szélben, fagyban a séta és az udvar is használhatatlan. Ennyire még sosem vártam a tavaszt (pedig minden évben nagyon várom), de szeretném, hogy végre alhasson a levegőn, hogy Panka sétáljon sokat, hogy a nagyok mehessenek biciklizni (persze, ők télen is jártak korcsolyázni, rendszeresen mennek kutyát sétáltatni, az iskolában is mindig kint vannak az udvaron hóban, fagyban, kisebb esőben is, miattuk nem kell aggódnom).

Panka taknyos. Boriéknál a fél osztály, élen a tanítójukkal beteg. Féltem Julit, nagyon remélem, hogy ebből a körből ő kimarad.

Mostanában minden délben elmegyünk a villamoshoz, nem kendőben viszem, hanem babakocsiban, mert nagyon jókat alszik benne. Amikor hazajövünk, a csajok lent maradnak az udvaron, amíg én befejezem az ebédet, vigyáznak az alvó Julira és persze közben túrják az udvaron a havat. Amikor felhozom, levetkőztetem, beteszem az ágyába és fel sem ébred. ma 4 órát aludt így, hihetetlen, mennyire elnyomja a friss levegő. és hihetetlen, milyen keveset van ő friss levegőn.
A tavaszi, nyári gyerekeink jobbkor születtek, viszont amikor ő elkezd majd enni, lesz sok gyümölcs, zöldség - mindennek van napos oldala:).

Szerencse, hogy itt van Panka mellettem egész nap és szórakoztat a folyamatos selypességével, mert így még az ilyen fáradt napokon sem érzem magam olyan rosszul. Tegnap például lefeküdt Juli mellé és isze-piszét játszott vele. A nagyok mondták, hogy ne dugja a taknyos orrát Juli szájába. Erre felült és felháborodottan közölte, hogy ne szóljanak bele, mert "ez közös" - mutatott a húgára, mintha csak egy játékbaba volna (egyébként sosem mondja az ő helyett, hogy ez - ezért is volt annyira vicces ez a mondat).

Különben a nagyok is szenvednek. Ma pl. kértem, hogy pakoljanak össze a szobájukban, fél perc múlva azt hallom, hogy Szonja sír. Hogy miért? Mert az ő asztalán nagyobb a rumli, mint Borién és ezért neki sokkal többet kell pakolnia. Ha mástól hallom, el sem hiszem. Aztán azon veszekedtek, hogy kinek van több pakolnavalója, egy óra múlva pedig azon, hogy ki pakolt többet.
Mellesleg Szonja, aki a legnormálisabb gyerekünk volt hiszti szempontjából, egyre többet pityereg mostanában olyanokon, amin azelőtt eszébe sem jutott - pl. amiatt, hogy reggel az asztalnál nem lehet rajzolni reggeli helyett, amikor épp iskolába kellene sietni vagy, hogy véletlenül az ő hajgumiját tettem Bori hajába, meg hasonló lényegi dolgok miatt.
Na de majd tavasszal:)

Csak jönne már az a tavasz:)!

8 megjegyzés:

KAnya írta...

Ez a mai nap..., jó, hogy leírtad, és nem vagy egyedül, ha ez vigasztal,pedig itt eggyel kevesebb a gyerek:-)

kat írta...

Nagyon együttérzek, akár én is írhattam volna ezt a posztot...

enikő írta...

Tarts ki, mert jön a tavas! Tegnap utánajártunk a gyerekekkel, és tényleg jön (jó tudom, itt délen hamarabb). Nem irigyellek négy gyerekkel, sőt néha magamat sem irigyelem kettővel, de azzal vigasztalom magamat, hogy lesz ennél jobb is.
Szép napot, Ági. :)

gemelcsi írta...

csatlakozom az előttem szólókhoz. Én majdnem elsírtam magam ma reggel mikor újra szállingózott a hó.
kitartás.....

idrah írta...

Jaaaaaj... Csak jönne már a tavasz!!!!!!!!!!! ;-)

nyagi írta...

Ha ennyien várjuk, biztos jönni is fog:) bár sajnos nem nálunk kezd, azt hiszem...
Köszönöm az együttérzést, ha bárkit is vígasztal, ilyenkor sem több semmivel a 4 gyerek, mint a 2 vagy a 3 (meg amúgy is csak a mosógép érzi a különbséget, én nem:)...

Rózsa írta...

Bennem már régen megfogalmazódott, hogy délebre kellene költözni. Na nem nagyon, uis én a rekkenő hőséget sem bírom. :)

panka írta...

Igen, igen, még egy szavazat a tavaszra! :-)))
Engem is zavar, hogy Jankát milyen keveset tudom szabad levegőre vinni, de leginkább az, hogy emiatt Bori is kevesebbet jut sétához, pedig ő már azért jobban bírná a hideget.
Maxibumm - nagyon jó! :-DDD Tényleg nagyon édes szövegei vannak Pankának. :-)