hétfő, február 23, 2009

Egy waldorf iskola életében a színjátszás nagyon fontos, az osztályok másodiktól kezdve egy-egy színdarabot mutatnak be, amiben az egész osztály és bizonyos fokig az osztálytanító is jelen van. A mi iskolánkban először bemutatják egymásnak az osztályok azt a rövidebb-hosszabb darabot, amivel készülnek, majd pár nap múlva a szülőknek, ilyenkor nézőként a gyerekek nincsenek jelen.
Nem kell minden esetben "komyoly" színdarabra gondolni, a 6. osztályosok pl. zsonglőrködtek, amiben az a klassz, hogy 30 gyereket (vagyis bárkit) meg lehet tanítani arra, hogy egyszerre 3 kulccsomót, kislabdát, buzogányt, sőt tojást dobáljanak a levegőbe, egy helyben állva vagy akár sétálgatva...

Szombaton délelőtt voltunk az iskolai ünnepen. Kicsit megnyugodtam zenetanulás-ügyben;) mert a nagyobbak gyönyörűen, sok hangszeren játszottak a színpadon. Nagyon jó volt minden, sokat énekeltek és persze az is nagyon színvonalassá tette, hogy a zenei kíséretet, aláfestést mindenkinél az iskola egyik zenetanára biztosította a színpad melletti zongorán.

Boriék A brémai muzsikusokat játszották (másodikban nagyon sok az állatmese és írtam, hogy még a farsang is az állatok körül forog), sok énekkel, díszletek nélkül, a szöveget végig kórusban mondák, így mindenkinek ugyanannyi szerep jutott. Bori egyébként a cica volt, ennek a fontos szerepnek nagyon örült és nagyon ügyes is volt:) de hála az osztálytanítónak, tisztában volt vele, hogy a kórusnak azok a tagjai, akik a kezükkel ablakot formálnak, vagy háztetőt vagy kemencét, pont annyira fontos szereplők, mint az állatok. Nagyon tetszik nekem ez a kórusos előadás...
A "próbák" alatt nagyon fontos, hogy megbeszélik, ki volt nagyon ügyes és miért, ki az, akinek valamire oda kellene figyelni ahhoz, hogy a közös munka még jobb legyen (pl. a fiúk ne ökörködjenek közben:).

A 12. osztály hagyományosan valami klasszikus darabot mutat be a drámairodalomból, ami egy esti elődás, itt csak részletet láthattunk a Machbetből - angolul.

"Azokban a gyerekekben, akik végignézik ezeket a darabokat és szerepelnek bennük, a szavak, a taglejtések, a ritmusok és a különféle mozgások olyan érzéseket fejlesztenek ki, amelyek különben talán egész életükben rejtve maradtak volna. Stílusérzék, ütemérzék, formaérzék - ezeknek az érzeteknek, ha az ember alaposan végiggondolja, valószínűleg nem csak külső, esztétikai hatásuk van, hanem egész életre szóló, meghatározó jelentőségük"
(Frans Calgren: Szabadságra nevelés)

2 megjegyzés:

Tímea írta...

Szia Ági,
Boriéknál is nagyon fontos a színdarab. Az első osztályosok előadására mindig meghívják az oviból a leendő elsősöket. Borcsára ez anno olyan nagy hatással volt, hogy meg kellett szerezni neki a darabot (Pilinszky J.: Naphajú királylány c. meseverese volt), rajzolt hozzá illusztrációt és kívülről megtanulta az egészet! Az ő elsős darabuk az Angyalbárányok c. meséből készült, az idei pedig Assisi Szent Ferencről szól. (Különben az ő idei témájuk is az állatok, állatmesék ill. a szentek élete.) Mindig Borcsa a legelső, aki kívülről fújja az egészet, ő szokott segíteni a többieknek is. Tavaly készült el a gyönyörű színháztermünk, Borcsáék avatták fel. A mozgás közben elsősorban az euritmiára épül. A 12. osztály mindig nagy darabbal készül, nálunk egy színész házaspár segít. Sajnos még soha nem tudtam megnézni őket.

nyagi írta...

Timi, nálunk az elsősök még csak az osztályteremben és csak a szülők előtt játszanak, Borinak újdonság a színpad, Szonja pedig "csak" néző volt:).
A 12. osztályosokat tavaly nem tudtam megnézni, idén angulul nem is nagyon akartam, meg hát Juli miatt most amúgy is kimarad. Majd jövőre talán...