vasárnap, január 18, 2009

Szombaton nyílt nap volt az iskolában. Elvileg azoknak a szülőknek szólt, akik jövőre szeretnék hozni a gyereküket de persze azoknak is, akik meg akarták nézni, mi történik ott napközben a már iskolás gyerekükkel. Az elsősöket még nem terhelik ilyesmivel, a másodikosokat már igen, így megnézhettük Bori osztályát. Mindenki, aki kért, kapott egy lapot arról, hogy melyik teremben mit láthat, de az ajtókra is ki volt írva, hogy hanyadik osztály, milyen óra, mi a szaktanár neve.
Normális tanítás volt, épp csak nyitva voltak az ajtók és be lehetett menni, leülni a gyerekek háta mögött és figyelni. Elsősorban a másodikosok számtan epocháját néztük meg, utána pedig az euritmiájukat. Alinak ez nem a kedvence (azt hiszem, kicsit határozottabban fogalmazta meg:), de én le voltam nyűgözve tőle, egy gyönyörű teremben zongorával kísérve körbe-körbe táncoltak, eljátszották, hogy ők hópelyhek, majd hóviharrá váltak, erdőben menekülő, vagy épp lopakodó vadakká. Teljesen olyan hangulata volt nekem, mintha valami kosztümös film próbáján lennék, ahogy az egyforma zöld ruhájukban próbáltak a zongora dallama, ritmusa szerint mozogni.

Egyébként mi csak felszínesen bekukkantottunk szinte mindenhová: sport foglalkozás, kézimunka (ott épp a 12. osztályban volt könyvkötészet), 4. biológia óra (Ali szerint nem kellene már 4.-ben ennyire mesélni:), geometria, ahol épp kis bőrlabdákkal zsonglőrködtek meglehetősen ügyenesen a hatodikosok. A hetedikesek vajat köpültek, éppen a zsírokról tanultak, láttunk oroszórát (alig tudtak oroszul, pedig orosz anyanyelvű tanár volt), angolt (Ali szerint abban nagyon jók voltak a 10.-esek) és láttunk színjátszást, láttuk, hogy hamisítanak Rembrandt-t a festőteremben:), stb...
Bementünk az oviba is (az iskolához 2 ovi tartozik, az egyik pár utcányira tőle, azt már ismerjük, a másik az iskola emeletén, ezt most láttuk először). Ha lenne sok pénzünk és itt maradnánk még jövőre is, akkor jó lenne, ha Panka járhatna oviba, de sajnos sem a sok pénzre sem a maradásra nincs sok esélyünk... Mindenesetre az ovisok éppen búzapelyhet csináltak egy kézi pelyhesítővel a magokból, volt, aki az óvónénivel gyapjút kártolt és voltak, akik játszottak. Engem a w. ovi hangulata mindig nagyon lenyűgöz, így most is, de azért lehet, hogy Szonja oviját választanám Pannának, ha arra kerülne sor. Az óvónéni azt mondta, hogy akár már 2 és fél évesen is mehetne Panna, ekkora most a legkisebb gyerekük.

Ami nem volt újdonság, megállapítottam, hogy mindig is ilyen iskolára vágytam és úgy gondolom, hogy ideális nyelvtanulásra is a waldorf pedagógia:). Azt is megállapítottuk (és ez sem újdonság számunkra), hogy Borika nem egy gátlástalan gyerek, inkább mondjuk visszahúzódó, de sokat változott itt a másfél alatt. Vezéregyéniség nem lesz belőle, ez már biztos:). Na jó, azért nem antiszociális, nem ücsörög egyedül a sarokban, amikor megérkeztünk, lelkesen (de csendesen:) kő-papír-olózott egy kislánnyal.

Mint minden iskolai megmozduláson, most is lehetett waldorf babákat venni, össz-vissz 180 euróért a 40 cm-esek darabját. Na ezen azért elgondolkodtam.... A plüss manók (persze mindenféle ruha nélkül) 60 euróért voltak (kb. 15000 Ft. - amíg varrtam, én ennyiért adtam az 50 cm-es öltöztetős hajasbabákat teljesen felöltöztetve, itthon festett tiszta gyapúhajjal....). Ha egyszer még lesz időm varrni valaha, be kell törnöm az osztrák piacra:).

Délután gyerekopera előadás volt az iskola nagyszínpadán (nem diákok), oda vitte Ali a csajokat, vasárnap pedig korcsolyázni az Alte Donaura. Iyen rendes apukájuk van:D

5 megjegyzés:

Ali írta...

Oroszóra (nagy örömömre:-)), nem volt jó egy picit sem, viszont az angol, akik szerintem nem 10. hanem 12. osztályosok voltak egészen egyszerűen fantasztikusak voltak. Mondjuk valóban, akik itt beszélnek angolul, azok általában jól beszélnek. Az volt a feladat, hogy (talán a Rómeó és Júliából) játszanak el egy picit, úgy, hogy mutassák a mozgásukkal, hogy a valóságban tetszenek egymásnak. Utána megbeszélték, hogy mi miért nem jó, megismételték és újra megbeszélték. Nagyjából mindenki aktív volt és nagyon jó (nekem tetszett) kiejtéssel, nagyon szép mondatokban (én azt gondoltam, helyes mondatok) beszéltek. Nagyon impresszív volt. Jártam én is iskolába, próbáltak bennünket is beszélni tanítani, volt is pár osztálytársam, aki megtanult, de ez sokkal jobbnak látszott.
Az Alte Donau szuper gyönyörű volt pont ott mentünk be, ahol nyáron fürödtünk és leginkább a híd alatt korcsolyáztunk, mert ott nem volt hó. Ebben az volt a legérdekesebb, hogy nem volt ott senki és nekem sem jutott eszembe, hogy a híd alatt nem lesz hó. Bori volt az, aki ezt rögtön belátta.

idrah írta...

Húúúú, ezek a babaárak nem semmik!!!! :-o Gondolom, vitték, mint a cukrot... ;-) Itt No-ban pont fél áron lehet őket kapni. A manókat 30-40-ért, az öltöztetős negyven centis babákat 80-90-ért.

A nyílt naphoz igazán meghoztátok a kedvemet, valami miatt eddig még kimaradt az életünkből.

Kicsi Juli meggyógyult már teljesen?

Rózsa írta...

Jó látni, hogy minden visszatért a régi kerékvágásba. :)
A nyílt napokat én is nagyon szeretem. Olyan jó látni a saját gyereket az iskolában. Hiszen nagyon sokat van ott. És egyáltalán nem mellékes, hogy mennyire érzi jól magát. Az írás, olvasás, számoláson kívül szerintem leginkább nyelveket kellene tanítani. Ezt pedig igazán jól csinálja a waldorf.

Pipacs írta...

Fantasztikus lehet ez az iskola. KIskoromban mindig ilyenre vágytam volna :)
Tudom, hogy nincs sok időd de varrtam egy babát a lányomnak a képeid alapján. Nem lett tökéletes!! Ráér bármikor, akár hónapok múlva is, de szertném kicsit kicsinosítani. Kérhetek tőled néhány tanácsot ezzel kapcsolatban? Meg hogy a következő jobban sikerüljön? (A blogomra fel fogok tenni képeket róla)De tényleg csak akkor, ha épp már nem tudsz mit kezdeni a rengeteg szabadidőddel :)

nyagi írta...

Szia Pipacs, persze, időm, mint a tenger:)
írj levelet az agneskukacrongybabakponthura és nem ígérem, hogy azonnal, de előbb-utóbb biztos válaszolok.