szerda, január 07, 2009

Szegény Juli kórházban van Ágival. Nem tudom mikor kellett volna elmennünk orvoshoz, hogy időben menjünk, meg azt sem tudom, hogy az idegen (nyelvi) környezet, vagy esetleg az én túlzott optimizmusom miatt nem mentünk.
Az biztos, hogy Juli legalább egy hete, ha nem kettő, szörcsög, az is biztos, hogy tegnapig nem volt láza, de már hétfőn is hányt. Tegnap is hányt és Ági folyamatosan mondta nekem, hogy nem eszik eleget, illetve amit eszik azt kihányja, de én ezt nem akartam elhinni egyrészről, másrészről pedig úgy gondoltam, hogy mivel ez valami vírus, igazából úgysem lehet semmit csinálni.
Mindenesetre tegnap este elmentünk az ügyeletre (vízkereszt itt ünnepnap), de annyi beteg gyerek volt ott a sorára várva és annyira nem gondoltuk (tam), hogy rettentő súlyos Juli állapota, hogy nem mentünk be. Mo-n talán megpróbáltuk volna valamilyen módon kikerülni a sort...
Mindenesetre az esténk nem volt különösebben nyugodt, Ágié valószínűleg szörnyű volt, mert attól retteget, hogy Juli kiszárad. Én persze ezt sem hittem el, egyrészt a pisis pelenkák, másrészt a túlzott optimizmusom miatt.
Ma reggel sem volt még a mi körzeti orvosunk, így kerestünk egy másik doktort, aki természetesen nagyon nem volt boldog attól, hogy odamegyünk, ráadásul azt mondta, hogy Julinak kórházban a helye. Kaptunk egy beutalót, ezzel elmentünk a Szent Anna gyerekkórházba, ahol már a bejelentkezésünkkor mondták, hogy ők lefoglalnak egy szobát Áginak, Julinak.
Vért, vizeletet vettek, megröntgenezték és kiderült, hogy kétoldali tüdőgyulladása van. Láza igazából azóta sincs (37,6 vagy 37,1 nem emlékszem hogy levonva vagy anélkül mondta Ági). Infúziót kap és folyamatosan nézik a szívét, légzését, vére oxigén tartalmát. Ijesztően néz ki.
Amúgy vírusos tüdőgyulladás, az osztály állítólag tele van ilyen gyerekekkel, sőt az egyik doktor szerint ez a novemberi gyerekek sorsa, ha van testvérük.
Nem tudom van-e a dolognak tanulsága, mert könnyen lehet, hogy ezt nem lehetett volna megúszni, maximum, ha nem engedjük be a gyerekeinket a szobánkba. Az biztos, hogy mi jobban figyeltünk Panka lelki épségére, mint Juli testijére...
Ahogy én a vírusfertőzéseket elképzelem ennek mindenképp kórház lett volna a vége, ráadásul nem biztatták Ágit azzal a kórházban, hogy Juli állapota már most kellően rossz. Azt mondták, hogy holnapra valószínűleg még rosszabb lesz. Persze nem akarom mentegetni magamat, reméljük azért nem úgy van, hogy Julinak miattam kellett a kocsiban születnie és miattam van kórházban:-)

11 megjegyzés:

Névtelen írta...

Jobbulást Julinak, mielőbbit és tartósat! Kitartást és erőt, sokat gondolunk Rátok, É+S+M

Hargitaiék írta...

Nem hinném, hogy magatokat kéne okolnotok emiatt, úgysem tudtátok volna a külvilágot elszigetelni a gyerektől.

Jobbulást, és boldog újévet!

Zsuzsi írta...

Gyors gyógyulást kívánok a kicsinek. És nem hiszem, hogy bárki is hibáztatna Titeket, nehéz egyensúlyozni a mennyire beteg? kell-e kórházba menni? határán.

Tímea írta...

Szia, sziasztok! Jobbulást kicsi Julinak!!! Nem szabad "hibást" keresni, ezek nagyon nehéz döntések, nyilván ha magas láza van, hamarabb elviszed orvoshoz, de ezt a jelzést nem küldte el a szervezete. (persze a magas láz sem jelent mindig ilyen súlyos betegséget, pl. Panka is jól van) Reméljük hamar összeszedi magát, és gyorsan újra otthon lesznek. Ali, te jobban értesz ehhez, de szerintem nem lehetett volna úgy megvédeni, hogy a nagyokat nem engeded be, szájmaszk meg hasonlók... ((nagyon zárójelben, szerintem jól járt, hogy még a kocsiban megszületett, így sokkal békésebb volt)) Mégegyszer gyors gyógyulást kívánunk! Tímea

panka írta...

Jobbulást a pici Julinak! természetes, hogy az ember ilyenkor mindig okokat keres, szülőként meg mindenben a saját felelősségét, de én sem gondolom, hogy bárki hibás lenne, testvérek mellett sajnos tényleg könnyen megbetegedhet egy kisbaba, nem nagyon tudok olyan családot, ahol sikerülne ilyenkor úgy szeparálni a kisbabát, hogy esélye se legyen elkapni a betegséget.
A lényeg, hogy gyógyuljon meg mihamarabb, nektek meg kitartást kívánok, mert valóban nehéz lehet ilyen betegnek látni a kislányotokat.

Lívi írta...

Ó :-( Jobbulást!

KAnya írta...

Mi is veletek vagyunk, nagyon jó szülők vagytok, Juli születése nem is lehetne szebb! Sokat gondolok rátok!!! Várom a híreket! Kata

Névtelen írta...

Ali, isteni apuka vagy, ne bántsd magad! Juli jókor került kórházba, mert mi lett volna, ha előbb? A gyerekek pedig egymás betegségeiből építik fel a maguk immunitását, bizonyára még rosszabb lenne, ha sterilen kellett volna élnie, és egyáltalán, minek? És az pedig miért is baj, hogy van optimizmusod? Elképzelek egy négy gyerekes pesszimista és hypochonder apukát! Őrjítő volna és már rég elvált ember lennél:-) Hát nem? Talán az valóban jobb lenne, ha kicsit erősebb volna a láza, de ilyen pici babának még gyenge az immunrendszere, mi dolgozzon? Semmi baj nem lesz, kiheveri és a következő már meg se kottyan neki! Most vedd elő az optimizmust! Szeretettel gondolunk rátok. ancsa

Szentpyr írta...

Mi is gondolunk Rátok!!! Juli drága, stramm csaj vagy, (mint tudjuk;) ) ezt is hamar legyűröd! A szülőknek kitartást, nagyon rossz lehet így látni őt...

kat írta...

Jobbulást a kicsi Julinak, miharabb!

Ali írta...

Köszönjük a jókívánságokat már hatottak is.
Nekem nincs olyan rettentő lelkifurdalásom, meg nem is hiszem, hogy jó lenne ha én is leülnék a nagy malomkő alá búsulni, hogy lesz majd egy szép ködmönje a gyereknek, oszt ráesik a malomkő, de tény, hogy ha nagy ritkán történik valami baj, vagy baj kezdemény, akkor az azért az én lelkemen inkább szárad, mint azokén, akik már jó előre megmondták:-)
Nem szeretném az Ági nem észosztós blogját észosztóssá tenni, úgyhogy be is fejezem, mert nagyon sok érdekes filozofikus gondolat jut az eszembe:-)