kedd, január 06, 2009

Aki hallott már egy pici törékeny csecsemőt köhögni, folyamatosan szörcsögni és rekedten sírni, az most pont el tudja képzelni, milyen a mi kis Julink már két napja. Tegnap legalább négyszer hányt sugárban a sok lenyelt takonytól, amit nem sikerül kiszippantani az orrából (3 lepedőnket kellett mosni, nem beszélve a járulékos ruhákról...). A baj az, hogy szegényke próbál enni, de nem nagyon sikerül neki, mert be van dugulva az orra és a sok próbálkozásba annyira belefárad, hogy egyszerűen elalszik anélkül, hogy eleget enne. Épp csak mindig pár korty. Gondolom, nincs mit tenni, ha van elég pisis pelenkája, nem lázas, de akkor is nagyon tehetetlennek érzem magam. Rossz látni, amikor egy gyerek beteg, még ha csak egy kis nátháról is van szó, szerencsére semmi komolyabb. Ráadásul egyszerre négyen köhögnek, ketten (jó indulattal hárman) fújják folyton az orrukat és ma van a nagyoknak a szünet utolsó napja. Láza senkinek nincs, Pankának volt 3 napig, annak vége, de az orra folyik.
Az a rossz ebben a téli születésben, hogy szinte be vagyunk zárva a lakásba ebben a szörnyű hidegben (főleg, mert beteg gyereket nem vihetünk le, hogy sétálgasson a mínuszokban) és mindenfelől mindenki köhög Juli körül, így persze nem csoda, hogy ő sem ússza meg. Szerencsére Alinak és nekem semmi bajom, remélem, legalább mi nem fogunk kidőlni.

1 megjegyzés:

csutkababa írta...

Úgy szeretnék segíteni!
Küldök Nektek szeretet energiát, gyógyuljatok mielőbb!