vasárnap, december 20, 2009

ANGYALKÁK...

Az előző posztban emlegetett kék-zöld manó, bár már hazatalált, de előtte még fényképeztem a nagy hóban (itt ma egész nap -12 fok volt....).

péntek, december 18, 2009

Elnézést, de már megint csak "szolgálati közlemény";)...
Rendeléseket sajnos nem tudok fogadni. Varrok, igen, de nem rendelésre, mert tényleg képtelenség korrekt határidőket vállalni a gyerekek mellett, nincs energiám, időm emailekben színeket egyeztetgetni, egyelőre a családi nyugalom kedvéért csak kész babák közül lehet választani (úgy képzelem, ez így is marad)...

Tegnap is, ma is kérdezték tőlem többen, hogy a héten még teszek-e fel vasárnapi babát, manót a honlapra. Sajnos nem tudok, egyrészt mert a lányok minden nap nyúznak, hogy mikor sütjük már a bejglit meg a mézeskalácsot, másrészt takarítanom kellene, mert romokban a lakás, harmadrészt vannak betegeskedők a családban (ezért a héten nem is nagyon jutottam a varrógéphez), negyedrészt pedig már úgyis csak nagyon-nagyon extra postai díjakkal tudnám elküldeni Magyarországra, mert én mostanában nem megyek. Mondjuk, ha valakit érdekel egy világoskék-világoszöld lánymanó még csillagászati összegű postaköltséggel is, írjon a címemre, akkor befejezem (már szinte készen van) és még holnap fel tudom adni, de ahhoz, hogy Karácsonyig odaérjen, biztos sok volna a postaköltség.

Rengeteg anyagot idekészítettem a gép mellé, sok-sok tervem is van, remélem, sokat tudok varrni majd a szünetben, képeket szerintem leginkább majd csak 3 hét múlva tudok feltenni - de remélem, akkor sokat:).
Egyébként nagyon érdekes (és rendkívül szívmelengető érzés), hogy tavaly ősszel, tavasszal és most is a honlapra feltett, nem rendelésre készült manók, babák jóval több, mint fele olyan családokhoz utazott, akiknek már régebben is varrtam. Így legalább én is tudok a virtuális ismerős családokba érkezett kistestvérekről. Ez hihetetlenül jól esik ám...

vasárnap, december 13, 2009


A héten egy vöröshajú babát és egy rózsaszín manót varrtam. A múlt héten készült manók olyan rekord gyorsasággal hazataláltak, hogy ide már fel sem tettem róluk a képet, mert amire felírtam volna a blogra, már nem voltak meg. A honlapot pedig nagyon lusta vagyok frissítgetni és így egy csomó fotóm elveszik, nem kerül fel sehová...
A manóról a képek a honlapon vannak, a babát már most is hihetetlenül gyorsan hazavitte valaki, de azért archiválom a fotókat, már csak azért is, mert látszik az időjárás-változás: a babát szombaton fényképeztem, a manót vasárnap, ugyanott, csak időközben tényleg tél lett...
Lola nagyon élvezte egyébként a hóesést, vidáman vadászta a hópelyheket.

szerda, december 09, 2009

Majdnem elfelejtettem egy nagyon fontos, közös kincset: Lolakutya egyik féltve őrzött tejfogát...
Bori vette ki a kutya szájából.

KINCSEIK...

Borinak van (most) a legtöbb (talán ez így is van rendjén, ő a legnagyobb): egy könyv, egy lúdtoll és egy kis üveg tinta.


A Mikulás olvasókönyvet hozott nekik szép nagy könyv, kevés, nem színes, de szép képpel, versekkel, mesékkel... Ez az első "igazi" olvasókönyvük, az előzőt az osztálytanító szerkesztette, egy szülő nyomtatta, fűzte össze és a gyerekek maguk illusztrálták.

Ebben az új, kifejezetten waldorfos diákoknak készült könyvben még gót betűs történet is van, ami azért érdekes, mert most épp gót betűket tanulnak. Kaptak lúdtollat egy üveg tintával, azzal írnak. A gyerekek még nem tudják, de a szülők már igen, hogy hamarosan egy-egy gyönyörű töltőtollat is kapnak majd az osztálytanítótól...

Szonja legnagyobb kincse ez a saját készítésű ugrókötél: ma készült el vele és még csak ki sem próbálta az iskolaudvaron, nehogy koszosan kelljen nekünk megmutatnia.


Juli kincse ez a gyapjúlabda, Bori kötötte neki, még régebben, de mostanában lett nagy kedvenc: gurítja, dobálja és nagyon teszik neki, ahogy forognak rajta a színek...
Jó látni, hogy a kislányomnak a nagylányom készítette az egyik kedves játékát.


Pannának sok-sok kincse van, "legnagyobb"-ról most épp nem tudok:), de ha lesz ilyen, majd írok róla;)...

vasárnap, november 29, 2009

Erre az oldalra töltöttem fel a most készült eladó babákat.

hétfő, november 23, 2009

VARRÁSRÓL...

Most, hogy viszonylag hosszú idő után újra babát varrtam Julinak, megint nem tudom abbahagyni:).
Továbbra sem tudok rendeléseket fogadni, mert képtelenség korrekt határidőket vállalnom, időpontokat terveznem, színekről egyeztetgetnem, csak, mint legutóbb: az elkészült babákról a honlapra teszek fel képeket.
Tavaly ilyenkor volt, aki írta, hogy előre mondjam meg, mikor érdemes megnézni a honlapot, mert ő pl. mindig csak utólag látta, hogy voltak otthont kereső manók, ezért most azt gondoltam, hogy mindig vasárnap esténként teszem fel az azon a héten elkészült öltöztetős babát, manót, drótos babát... Nem mondom, hogy mindig pontban nyolckor (de nagyjából akörül) és azt sem, hogy biztosan készül minden héten valami, mert a négy gyerek meg a kutya mellett felelőtlenség lenne ilyesmit kijelentenem, de most éppen így tervezem, hogy mi lesz belőle, az majd kiderül:).
A fotókat mindig a honlapnak erre az oldalára fogom feltölteni - ezen a hétvégén például biztosan.

vasárnap, november 22, 2009

MANÓLÁNY



Amikor kérdeztem a csajoktól, mi legyen Juli első ajándéka, mindenki egyértelműen azt mondta, hogy egy manó. Egy nagy, mert alvós manója már van. Kérdeztem Alitól, milyen legyen a színe, azt mondta, hogy fogalma sincs, de azt tudja, hogy a szín nagyon fontos, mert onnantól az lesz Juli színe. Erről eszembe jutott, hogy Juli színei az ősz színeivel harmonizálnak, ezért megpróbáltam olyan árnyalatokat belevarrni, amikkel mostanában találkozunk a mindennapi erdei sétáink során. Ilyen lett Juli első babája: mint az őszi erdő. A lányok szerint egy erdei manólány:).

péntek, november 20, 2009

Isten éltesse a kicsi Julikát!

hétfő, november 16, 2009

Többen kérték tőlem levélben a pici angyalkák leírását, egyszerűbb itt, képekben elmondani, mert valóban gyorsan elkészül.
A pipaszurka hossza nálam 8 cm, a végeit kicsit vissza kell hajtani, én még a visszahajtott drótra teszek egy nagyon pici gyapjút is.





(Ha viaszkrétával megszínezzük egy fülpiszkáló végét, pirospozsgát is lehet neki festeni.)

mei tai

Még a tavasszal Orsitól kaptam kölcsön egy mei tait, amit a múlt héten adtam neki vissza. Amikor rájöttem, hogy rettentően hiányzik, akkor először egy ugyanolyan Bomberoot szerettem volna, mint az (mert az nagyon bevált), utána láttam, hogy milyen sokan varrnak Magyarországon is mei tait, azt gondoltam, ha veszek, akkor onnan kell rendelnem. Ki is néztem Savitri hordozóit, tőle szerettem volna venni, de közben egy kedves ismerősöm felajánlott egy újabb kölcsön Bomberoot, úgyhogy egy rövid ideig bizonytalankodtam, mi legyen. Rájöttem, hogy bármennyire is vonzó ajánlat, ha ő feladja nekem, akkor kb annyit fizet a postának, amennyiből már megvan az anyagköltség (természetesen nem extra igényekkel, különös, egyedi anyaggal számolva), bár soha nem akartam hordozót varrni, de így inkább szombat reggel elmentem az ikeába, megvettem az anyagot (bosszankodtam sokat, mert nem nagyon szeretem ezt a színt. A vágyam barna-bordó-fekete lett volna, esetleg zöld, de nem volt egyik színben sem megfelelő anyag (a zöld pillanatnyilag, a többi egyáltalán). Narancssárgát nem mertem, mert az gyorsan koszolódik - maradt ez a türkizes (minna nevű) anyag.
Hozzá vettem egy kis darab feketét, kicsit színeset - ez sem álomszép, de nem jöttem rá, mi más passzol még hozzá a szűkös választékból és a vágyam valóban semmi több nem volt, mint egy olcsó, használható hordozó, hiszen Juli naponta kétszer a babakocsijában alszik, kirándulásokon, vásárláskor szoktam csak cipelni, ezért eszembe sem jutott, hogy másutt is keresgéljek...
Hazajöttem, beavattam az anyagot és este, amikor a gyerekek lefeküdtek, kiszabtam, megvarrtam, vasárnap korareggel pedig már mei taiban vittem Julit a piacra.
A szabásmintát erről az oldalról vettem, nagyon alapos leírás, nagyjából minden útbaigazítást követtem. Csukjája még nem lett, mert fáradt voltam, de a héten megvarrom azt is utólag, mert igen hasznos, ha elalszik a gyerek.
Nagyon örülök neki, mert ha nem is olyan szép, pontosan ugyanolyan kényelmes, mint a másik volt, tegnap délelőtt a piacon, délután pedig a Mauerwaldban teszteltem.

péntek, november 13, 2009

hátha valaki éppen Bécsben jár két hét múlva:)
Részletes meghívó itt, az iskolaújságban...

szerda, november 11, 2009

A kutya mintha látványosabban nőne, mint Juli, de ez csak látszólag van így (ugye, látszik, hogy Lola mosolyog a képen?).
Vasárnap hatot lépet, nagyon büszkén. Hétfő reggel tizenkettőt, este huszonkettőt, kedden délután már nem számoltuk, csak jött-ment, persze, ha valami nagyon sürgős, halaszthatatlan dolga akad (pl. megszerezni egy játékot, vagy ellenőrizni, hogy még mindig nem lehet-e leszakítani a kutya farkát), azt még négykézláb intézi.Ali szerint semmi szomorúság nincs benne, hogy már a negyedik is önállóan lépeget, én még nem döntöttem el, hogy az öröm mellett nem sajnálom-e egy ici-picit:).
El ne felejtsem elmondani azt is, hogy szakszerűen tereget, alaposan kiráz mindent, mielőtt a rácsra tenné és persze ha jártában-keltében koszt vagy szöszt lát a földön, akkor lehajol és felveszi. Igazán nagy segítség a háztartásban egy ilyen 11 és fél hónapos nagylány!


szombat, november 07, 2009

RUBIKON

Az első 3 iskolai év a nagy változás ellenére nyugodt periódus a gyerekek életében, utána jön a pubertást megelőző (ugyancsak küzdelmes) időszak 9-10 éves kor körül, amit a waldorf pedagógiában Rubikon korszaknak neveznek, erről régebben írtam tömören, illetve linkeltem pár sort az egyik w-iskola honlapjáról. Azért írok róla megint (azon túl, hogy engem érdekel, hiszen Bori éppen ezt a fejlődési szakaszt éli meg), mert tegnap az osztálytanító erről beszélt a szülői esten és bár nem én voltam, hanem Ali, számomra is kicsit egyértelműbb lett ennek az időszaknak a lényege, hátha másnak is olyan aha-élménye lesz a harmadikos gyereke kapcsán, mint nekem. Abban meg csak bízom, hogy nekem sikerül sokkal türelmesebbnek lennem a lányommal, ha megértem a benne végbemenő változásokat...

A 9-10 évesek kilépnek a gyermeki paradicsomból, a helyüket keresik: "honnan jöttem, miért jöttem, ki vagyok?", próbálnak beilleszkedni az őket körülvevő világba, szembesülnek a magány érzésével (kilenc éves koruk előtt a gyerekek nem képesek tudatosan függetlenedni a környezteüktől), igyekeznek felmérni a határaikat. A tanító ebben segíti őket, szó szerint és képletesen is: ez a mérések időszaka a tanításban. Mindent mérnek, mértékegységeket tanulnak, osztanak, szoroznak, összeadnak, kivonnak és mindezt persze nagyon élvezik. Először megtanulják, hogyan határozták meg régen a hosszmértékeket az emberi test segítségével (könyök, láb, öl stb.) és csak utána tanulnak a ma használt, elvont mértékegységekről. Nyílván nagyon szórakoztató könyökkel lemérni pl. az osztálytermet...
A tanító párhuzamba vonta ezt az útkeresést a paradicsomból való kiűzetéssel: a környezetével eddig tökéletes összhangban élő gyermek hirtelen tele lesz kérdéssel, titkokkal, ellentmondásokkal, valami végleg megtört az életében: vége a gondtalan kisgyermekkornak. Egyre tudatosabban kell felelősséget vállalni a döntéseiért, tetteiért. Ez a gyermek "lelki születése".

Ugyanakkor ennyire nem sötét a világ:), ez a tanév hihetetlenül izgalmasnak ígérkezik, sok új dolog vár rájuk: most például még ceruzával írnak de hamarosan kapnak majd lúdtollat tintával, azután gyönyörű, igazi töltőtollat és gót betűket tanulnak.
Egyre több bennük a kérdés az őket körülvevő világgal kapcsolatban, nagyon nyitottak, hihetetlenül rácsodálkoznak mindenre.

Fontos a természettel való intenzív kapcsolat, ezért járnak kisebb gazdaságokba, hogy lássák, régen hogyan éltek az emberek sokkal nagyobb harmóniában az őket körülvevő világgal, mint manapság, ezért vetnek, aratnak, a vetéshez pedig ők maguk készítik elő a földet, komoly munkával. Ezért forog az egész év tematikája a régi szakmák körül: kilépnek a mesék birodalmából, megismerik az életben is az eddig mesékben látott/hallott foglalkozásokat, így észrevétlenül csúsznak át a mesék világából a környező valóságba. Kíváncsiak, hogy mi hogyan készül, mennek majd pékségbe, hogy lássák, mi történik a búzaszemekkel de megnéznek egy csomó más mesterséget, mesterembert is.
Aztán majd házat is építenek az ovi udvarára, ők éppen vályogból, ez is biztosan nagyon izgalmas feladat lesz, amihez sok mérésre, fegyelemre és közös munkára lesz szükség...

Közben pedig lassan "nagy gyerekekké" válnak, egyre kritikusabbak a felnőtetkkel szemben, nem fogadják már el fenntartás nélkül, amit tesznek, mondanak: hirtelen vége lesz a feltétel nélküli tiszteletnek. Gyakran pimaszok, nehezen kezelhetőek lesznek, ami gondolom, igencsak próbára teszi a tanárokat. Frau W. mesélte, hogy tele van bandákkal az osztály, dúlnak a bandaháborúk, ami sokszor könnyekkel, sérelmekkel jár, de szerencsére soha nem szorul ki egy gyerek se úgy, hogy ne vígasztalják azonnal néhányan - nagyon erős, jó közösségben élnek. Folyton csere-berélgetnek, előfordul, hogy kiközösítenek, kigúnyolnak, kinevetnek.

Ebben az életkorban a tanító az Ószövetségből mesél történeteket, nem éppen könnyű feldolgozniuk Kain, vagy éppen Jákob történetét, Bori legalábbis napokig kérdezgetett Jákobról, miért csapja be a testvérét, az apját stb, aztán néhány nap után már nem foglalkoztatta, eltette magának. A tanév egyébként a teremtéstörténettel kezdődött. Napról napra: meghallgatták, megbeszélték, lefestették.
Nem unalmas ez az év, sem az életben, sem az iskolában - már csak egy kis türelem kellene hozzá:).

Egyébként az interneten olvasgatva egy waldorf iskola honlapján találtam egy számomra nagyon vicces (természetesen nem annak szánt), rövid összefoglalót arról, hogy mik a kritikus időszakok a gyermekek fejlődésében - háát, az a tanulság, hogy a gyermekkor nem gondtalan, szülőnek lenni pedig komoly próbatétel:))

„Kritische“ Phasen der Kindheitsentwicklung
um 2 ½ Jahre: „Trotzalter“, Ich-Bewusstsein erwacht
um 5 Jahre: Streckung, schöpferische Fantasie im Spiel, Märchenzeit
etwas 7 Jahre: Schulreife, Zahnwechsel, Lebenskräfte werden frei zum Lernen

ca. 9 ½ Jahre: „Rubikon“, vehementes Ich-Erleben, Angst, Distanzierung und Einsamkeit
um 12 Jahre: Vorpubertät, körperliche Streckung beginnt
bei 14 Jahren: Pubertät, Gefühlswelt erwacht voll, Tagebuchalter, Streckung

bis 16 ½ Jahre: Nachpubertät, Ich- und Sinnsuche, körperliche „Füllung“
um 19 Jahre: Ich-Verwirklichung beginnt
bei 21 Jahren: Volljährigkeit, Körper, Seele und Geist (Ich) ausgereift

csütörtök, november 05, 2009

ADVENTRE KÉSZÜLŐDÉS

Még bő 3 hét van Advent kezdetéig, de ez a hideg, sötét ősz már a kézimunka ideje, én legalábbis napok óta varrok, kötök amint tudok.
Az iskolában nagy ünnep az adventi bazár, minden osztálynak megvan a feladata, az elsősök rengeteg koszorút kötnek (ez hozza a legtöbb pénzt a sulinak), mi Alival tavaly is, tavalyelőtt is élveztük a koszorúkészítést, idén ez már kimarad, de nem baj, én most is nagyon élvezem az előkészületeket.A másodikosok egy tanteremből manóbirodalmat varázsolnak, a szülők manókat kötnek, varrnak, horgolnak és a bazár alatt gyerekekkel együtt egyszerű manókat is barkácsolnak.
A harmadikosok feladata nagyon izgalmas: minden család készít 30-40 apróságot, amit harmadikos gyerekek árulnak a többi gyereknek, akik a gyerekbirodalomba egy kis kapun át léphetnek be (amin a felnőttek át sem férnek) és ott nézelődnek, válogatnak, számolgatnak, üzletelnek zsetonokkal:)... Nem kell nagy dolgokra gondolni: pl. sógyurmából fenyő babaházba, babaruha, egyszerű gyöngyékszer, gyertya, celofánba csomagolt sütik, valóban BÁRMI.
Bár írtam, hogy egy anyuka a költözésre való tekintettel magára vállata a mi családunk apróságait, én mégis úgy éreztem, hogy nekem is kell varrnom. Na jó, kedvem volt hozzá, eddig messze vagyok ugyan a 30-tól, de ha nem lesz időm többet varrni, akkor esetleg majd sütök - vagy megelégszem ennyivel:).
Szonjáéknak manókat kötöttem, eredetileg drótos manókat terveztem, mint tavaly, de most nem volt erőm hozzákezdeni, pedig tavaly nagyon örültem, mert az én manóim voltak a legdrágábbak és gyorsan el is tűntek.
Szóval az utóbbi napok eredménye: kötöttem manókat, varrtam maradék plüssből kis manóbabákat és filcből babatáskákat, angyalkákat meg egy fenyőtündért. Nagyon élvezem ezt a sok apróságot. Annyira jó úgy varrni, hogy mindegy, mi készül, csak szeretettel legyen:)...