vasárnap, december 28, 2008

Egyre többen:)Ezt a három képet mégis ideteszem, valamelyik este, már Karácsony után készültek az étkezőasztal mellett a földön - ott mostanában nagyon jól érzik magukat a gyerekek, kár, hogy Bori épp nem volt ott. Ő biztos éppen a kedvenc nyuszijának a pulóverét kötötte (kaptak Karácsonyra mindketten bambusz kötőtűt meg két kosár fonalat), vagy olvasott (döbbenet, hogy milyen folyékonyan olvas)...
Egyébként vicces, hogy Julit akárhová tesszük, előbb-utóbb biztos maga köré vonzza a többieket is.
Egy kis kiegészítés az utolsó bejegyzéshez.
Bori kapott Karácsonyra egy vekkert. Már régóta szeretett volna, azóta mindig csörög, hogy mikor kell reggelizni, ebédelni, meddig kell játszani, stb. Szonja egyik este mondta, hogy ő is szeretne egy csörgőórát, hiába ajánlotta fel neki Bori, hogy reggel majd ő nyomhatja le, ez természetesen nem ugyanaz, nem elég. Ali kedvesen még azt is megjegyezte, hogy kaphat ugyan egyet ő is, de nem is ismeri még jól az órát, így teljesen felesleges. Na, ezután jött a sírás. Pedig ez aztán Szonjára egyáltalán nem jellemző. nem is értettük, igaz, hogy késő volt és láttuk rajta, hogy nagyon álmos, de azért ez nem elég ok ekkora szomorúságra. Már a homlokát nézegettem, hogy lázas-e, mert annyira nem értettem, hogy miért sír ilyen keservesen. Elmondtuk neki, hogy közte és Bori közt 2 év van és normális, hogy Bori már jobban ismeri az órát, már tud kötni, stb és persze, nem is lenne jó, ha két év alatt egy gyerek semmi újat nem tanulna. Mondtuk, hogy próbálja csak összehasonlítani Julit Pankával. na, ezen jót nevetett és reggel már boldogan mászott fel az emeletes ágyra Borihoz, hogy lenyomja a vekkert.
Igen, a kis korkülönbség néha nagyon rossz:), hiszen Szonja érthető módon nem igazán érzi magát kisebbnek Borinál. Annak nagyon örülök, hogy legalább már nem középső gyerek.

Tegnap reggel jött Klara, elhívta a nagyokat kutyát sétáltatni. Panka nem mehetett, mert hideg volt, ő lassan megy stb. Emiatt persze keservesen sírt, nem értette meg, hogy miért nem mehet a nővéreivel, hiszen ő nem is kicsi. Julihoz képest pl. kifejezetten nagynak számít.
Bizony, a nagy korkülönbség is néha nagyon rossz tud lenni:).
Mindenesetre az biztos, hogy ha veszekedés van, a két nagy egymással sokkal jobban veszekszik, mint a kicsi Pankával, vele sokkal-sokkal elnézőbbek (meglepően sokkal), vagyis neki azért mégis nagyon jó dolga van, még ha nem is mehet kutyát sétáltatni.

kedd, december 23, 2008

Amikor két gyerekem volt, mindig úgy gondoltam, hogy nincs ideálisabb a testvérek közötti kis korkülönbségnél. 22 hónap van közöttük, általában ugyanazt a mesét szeretik este hallgatni (csak általában, Bori elég ritkán hajlandó kompromisszumokra, de Szonja szinte mindig), bármikor bármit tudnak együtt játszani és egyáltalán, mindig együtt vannak. (sokszor már ikreknek is nézték őket, na, ezen mindig nagyon meg szoktunk lepődni...).
Tegnap délután Szonja átment a szomszéd kisfiúhoz játszani, Bori pedig diavetített Pankának. Volt olyan mese, amit háromszor egymás után is türelmesen letekert, mert Panka úgy kívánta. Közben én sütöttem a konyhában és megállapítottam magamban (amit mostanában már olyan sokszor), hogy mennyire jó a testvérek közötti nagy korkülönbség.
Szonja és Bori tényleg, őszintén nagy segítség a pici Juli mellett, hozzák neki a pelenkát, a ruhát, betakarják, ringatják, ha sír és nem azért, mert kérem, hiszen alig várják, hogy segíthessenek, "babázhassanak". Ugyanakkor persze Pankának is olvasnak, segítenek felhúzni a harisnyáját vagy a kabátját... sorolhatnám, mert tényleg rengeteg dolgot (örömmel) megtesznek.A korkülönbség nem számít. Minden ideális, a lényeg, hogy jó, ha van a gyerekeknek testvérük. Minél több, annál jobb:).

péntek, december 19, 2008

Borival beszélgettünk.
- anya, ha én tudnék varázsolni, akkor te már megőrültél volna.
??? (köszi:)
- miért?
- mert akkor tele lenne az egész lakás mindenféle állattal. Kutyákkal, macskákkal, tengeri malacokkal...

Tavaly azt figyelte, hogy nem hall-e kutyaugatást a karácsonyfa alól. Most tengeri malacokat remél. Azt már belátta, hogy kutyánk, macskánk nem lehet a lakásban, de ezt még nem.

csütörtök, december 18, 2008

Juli ma négy hetes.
Ennek örömére elvittem gyerekorvoshoz, aki meg volt vele elégedve. Már joggal remélhetjük, hogy nem csak a kezdeti sárgaság miatt aludt/alszik olyan sokat és továbbra is megtartja ezt a jó szokását.
Vagy rosszul mérték a kórházban, vagy nőtt 5 centit. Hízott 750 g-ot, ami ahhoz képest, hogy csak 4 óránként eszik, nem rossz. Ja és éjszaka is csak egyszer, maximum kétszer kel fel este 8 és reggel 8 között, szóval nagyon-nagyon rendes gyerek.
Itt nincs védőnő. A doktornőnél a vizsgálat így történt: a rendelési idő előtt 20 perccel kaptunk időpontot, még a betegek előtt. le kellett teljesen meztelenre vetkőztetnem, megmérte a súlyát, hosszát, fejét, majd a csípőjét először kézzel nézte, utána befektette egy pihe-puha bársonyágyba, ahová pont "beszorul" egy oldalán és hozott egy UH készüléket, mindkét oldalról készített 2 ultrahang képet is, alaposan megvizsgálta és mindent rendben talált. Meg kell jegyeznem, hogy Juli a teljes vizsgálat alatt csendben, egy hang nélkül nézelődött.
Kaptunk egy osztrák kiskönyvet (itt együtt van Mutter-Kind, nekem így a az első kilenc hónapra vonatkozó rész üres marad), egy nyomtatványt Bécs gyerekkórházairól, az ügyeletekről, hogy mindig kéznél legyen és ne kelljen keresgéni.
Juli születési dátuma alapján kinyomtatott egy "személyre szóló" levelet, ami tartalmazza azt a 9 időpontot (átlag két hónapos intervallumokkal), amikor 5 éves koráig ajánlott megjelenni az orvosnál (az is ott van, hogy miért). Legutoljára majd 2013. szeptember 21. és 2014. január 20. között kell mennie:), utána belép az életébe az iskolaorvos.
A levél végén van néhány tanács, pl ne aludjon 20 foknál melegebb szobában illetve hason, aludjon a mi szobánkban és minél tovább kapjon csak anyatejet...
Ismét megállapítottam, hogy milyen gördülékeny itt minden. Azt már írtam, amikor voltam tavaly a csajokkal az orvosnál, hogy a doktornő nem fehér köpenyben, hanem "normális" ruhában van és valamiért nagyon otthonos az egész rendelő, de azért szerencsére mi nem szoktunk oda járni.

Juli születése kapcsán még eszembe jutott pár, már sokkal objektívebb dolog, mint közvetlenül utána, ezeket ide ömlesztem, aztán lezárom magamban az életünknek ezt a szakaszát, hiszen (sajnos:) több kisbabánk már nem fog születni.

Először is valami, amit csak most értettünk meg - vagyis most hittük el azt, amit 2 és fél éve mondott Szegeden az orvos.
Panka születése előtt egy nagyon jó tavasznyitó kerti buliban voltunk barátoknál. Amint hazaértünk, lezuhanyoztam és éreztem a rendszeres méhösszehúzódásokat, de amire beértünk a kórházba, már nyoma sem volt semmiféle fájásnak. Vártunk egy csomót, az ügyeletes orvos azt mondta, már nem mehetek haza, mert teljesen nyitva a méhszáj, azonnal hívta az orvosomat, aki burkot repesztett és adott oxitocint (a kórházban sosem érnek rá semmire) erre én mondtam, hogy akkor inkább maradhattam volna otthon, hogy az oxitocint megússzam és ő azt válaszolta, hogy igen, viszont akkor reggel garantáltan arra ébredtem volna, hogy fel sem bírok kelni az ágyból, mert jön a gyerek. Na, akkor ezt el sem hittük, de most már tudom, hogy ha akkor nem sietek annyira, akkor talán Panka is otthon/autóban (:-) született volna, hiszen Julival is arra ébredtem, hogy "jön a gyerek", előtte mindig félbemaradtak a fájások, amiket én emiatt jóslónak gondoltam.

A kórházzal kapcsolatos pár mondatot azért tartottam fontosnak, mert Szegeden annyira más volt minden és itt nem elsősorban a kényelemre, tisztaságra gondolok, persze az sem utolsó de nekem nagyon jól esett az, ahogy itt bántak a babákkal. Sopronban, amíg inkubátorban kellett lennie a fénykezelés miatt, addig is vették a nővérek a fáradtságot, hogy első reggel akár másfél-két ml (nem túlzok) lefejt előtejet is felszívjanak fecskendőbe akár óránként és összegyűjtsék, odaadják neki (mert 6 órán keresztül nem vették ki), pedig az inkább csak a tálka és a fecskendő összemaszatolásának tűnt, a szegedi tapasztalataim alapján ilyet el sem tudtam képzelni, ott még az is zavarta a csecsemős nővéreket, ha egy anyuka csak úgy bement "lábatlankodni", hogy ránézzen a gyerekére, ha az éppen inkubátorban feküdt.
Ez azért jó, mert azt gondolom, hogy javulnak a szülészetek illetve újszülött osztályok és hamarosan minden a legjobb lesz mindenütt (előbb-utóbb csak eljön ez is:).
Azt persze nem tudom, hogy Juli orrát leszívták volna-e, ha azonnal megtehetik (20 perc után már minek?), lemosták volna-e róla a magzatmázat, megvárták volna-e, hogy ne pulzáljon a köldökzsinór, mielőtt elvágják... nem tudom, de szeretném remélni, hogy akkor is így történt volna minden, ha ott születik. A szülésznő mindenesetre (nagyon-nagyon kedves volt) azt mondta, hogy "minden babának így kellene megszületnie, ahogy neki, csak mi (gondolom, az orvosokra gondolt) nem hagyjuk"... (azért ez sok mindent sejtet).

Azt egyébként, hogy az első három lányunk kórházban született, soha egy pillanatra sem bántam meg, az, hogy újra és újra ezt választottam, mutatja, hogy semmi komoly bajom nem lehetett az első, második szülésnél, persze nagyon egyszerű, sima, gyors születések voltak. Szonjánál, de főleg Pankánál sokat gondoltam az otthonszülésre, Ali nagyon támogatta volna, én mégis a kórház mellett döntöttem, mert így éreztem a biztonságot. (azóta is eszembe jutott, hogy mi van, ha valaki otthon születik és gyorsan, nagyon besárgul. Akkor mégis be kell vinni a kórházba, hogy a fénnyel segítsenek ürülni a bilirubinnak? - ezt a kérdést csak azt érti, aki látott már tónustalan, álomszuszék sárga kisbabát).
A harmadik szülésem után már biztos, hogy nem a kórházat választottam volna, ha a bécsi otthonszülős honlapon nem horror árakat találtam volna - ezúttal valóban csak a pénz miatt döntöttem így. Az, hogy negyedszerre a sors felülbírálta a döntésemet, csak szerencse volt, amiért hálás vagyok.
Sokszor eszembe jut az a kép, hogy Ali felemeli Julit a piros törölközőben. Ali arca is és a baba arca is. Ali örült, Juli szuszogott. És persze az is, hogy Ali milyen remekül segített mindenben. Közel voltunk a kórházhoz, de eszébe sem jutott, hogy megpróbáljon rábeszélni, hogy bírjam már ki azt a 4 km-t, pedig valószínűleg ő nem gondolta át azt, ami nekem átfutott az agyamon, miután elfolyt a víz, vagyis, hogy nem elég elérni a kórházig, ki kell szállni a kocsiból, fel kell állni, el kell menni a liftig, be kell menni a szülőszobára, beszélni kell az ügyeletesekkel stb... én tudtam, hogy ez képtelenség. Persze, lehet, hogy mindezt látta rajtam csak ő figyelt rám, nem úgy, mint az orvos két és fél éve, aki láthatta, hogy szétmegy a derekam és mégis hidegen hagyta, mint az is, amikor kértem, hogy a lábaimat ne tegye kengyelbe (csak, akkor, Pankával volt ilyen kengyelesdi, egész egyszerűen szörnyű volt, utólag ezt a gátvédelem terhére írták).
A legutolsó szülésben nem volt semmi tudatosság, azt, hogy a gát nem sérült, annak a szegedi szülésznőnek is köszönhetem, aki jól védte, így már kb tudtam, mit kell tennem. Meg persze a baba súlyának is és végül valami szerepem nekem is lehetett benne, de ezt nem értékelném fel túlzottan, hiszen ösztönös volt. Egyik gyerekünknek sem volt nagyobb a fejkerülete, mint ennek a babánknak, de kétszer mégis volt gátmetszés, még akkor is, ha nagyon kicsi és a szülés után pár órával már nem is fájtak. Csak azért volt, mert ez a "szokás". remélem, egyre kevésbé általános.
Négyből kétszer szültem oxitocin nélkül, kétszer pedig azzal. Tudom, hogy hihetetlen nagy a különbség és mégis azt gondolom, hogy nagyon gyakran adnak a szülő nőknek oxitocint. feleslegesen.
A burkot mindháromszor megrepesztették, amint beértem a kórházba, gondolom, csakis kényelmi okokból, szintén feleslegesen.
Nyolc és fél éve az első szülésnél kaptam beöntést, a többi háromnál viszont nem (mert mindig túl "későn" értem be:) és soha nem volt semmi "baleset", ami indokolná ezt a rutineljárást. Szerintem a szervezet magától is kitisztul a méhösszehúzódások alatt, legalábbis a tapasztalataim alapján igen.
Persze, ezekkel semmi újat nem mondok, mindenki tudja, hogy egy csomó dolog hiába és feleslegesen történik egy kismamával a szülés előtt/közben, csak azért, hogy az orvosoknak könnyebb legyen a dolguk és gyorsabban megszülessen a baba. mert nem hiszem el, hogy minden csak a biztonság miatt történik.

És persze arról már nem is szólva, hogy elveszik, mindenféle illatos vackokkal lefürdetik a babákat, na ezt még a biztonságra is nehéz ráfogni. Pedig nem kellene, hogy bármi baj legyen a kórházi szülésekkel, ha nem "levezetni" akarnák, hanem csak ott lenni arra az esetre, ha ez indokolt. Lehet, hogy csak azt akarják elhitetni az orvosok, hogy nélkülük ez nem ment volna (sajnos többnyire sikerül is). Bár engem ez már nem érint;), azért remélem, a kórházakban egyre több szerepet kap a természetesség és az ösztönök. Igaz, egyszer a Kossuth rádióban hallottam (Vendég a háznál), amikor egy anyuka arra panaszkodott, hogy x kórház milyen rossz volt, mert senki rájuk se nézett, csak tanácstalanul feküdt a szülőszobán a férjével, senki nem vizsgálta meg, hogy hogy halad a szülés és össze is vesztek az orvossal emiatt. Ők elvárták volna, hogy valami "szakember" folyamatosan tájékoztassa őket mindenről és egyáltalán: legyen ott. Szóval ilyen is van. hogy valami szép közhellyel fejezzem be ezt a nagyon elnyúlt, kesze-kusza bejegyzést: nem vagyunk egyformák:).

vasárnap, december 14, 2008

Nem sok kép készül Juliskáról, mert vagy alszik, vagy tisztába teszem (a héten már textilpelenkába, kivéve éjszakára, akkor még papírba), vagy eszik, vagy örülünk, hogy ébren van és nézzük, ahogy nézelődik, szóval valahogy ritkán jutnék oda, hogy megörökítsem.
A fürdetés ez alól kivétel. Ő nagyon szereti (meg persze nagy kaland az egész családnak), nekem olyankor semmi dolgom, csak nézem őket és sokszor előveszem a gépet is. Teszek még ide két fürdős képet (magyarázat a színekre, hogy vaku nélkül készültek), mert szeretem őket és szeretem azt is, amikor a nagyok szeretgetik Julit, ezért róluk is, csak úgy, mert jó látni ezt a gondoskodást:)
Borika hihetetlenül gyengéden öleli, Szonja pedig "határozottan" tartja, nagyon jól látszik a homlokegyenest ellenkező temperamentumuk.



péntek, december 12, 2008

Juli nagyon jól érzi magát a vödörben, igaz, kádban is mindig minden gyerekünk jól érezte magát, mert Ali mindig sok vízbe tette az ilyen piciket, hogy tudjanak mozogni benne.
Itt a mi picit sárga picibabánk a vödörben:)

Az egész család asszisztál:)


Amikor nem álmos, akkor tapossa a vizet, feláll, de van, hogy összehúzza magát magzati pózba (bár sok tapasztalatunk még nincs, még épp csak kipróbáltuk, de tény, hogy jobban emlékeztet az anyaméhre, mint egy kiskád).

csütörtök, december 11, 2008

Juli a kórházban gyorsan besárgult, többször is volt fény alatt. Aznap, amikor hazajöttünk (az ötödik napon), a gyerekorvos azt mondta, jó a bilirubin érték, minden rendben.

Itthon gyanús volt, hogy sokat alszik, néha ébresztgetni kellett, mert aggasztott, hogy egy ilyen picike baba még 4 óránként sem mindig éhezik meg (de gyakrabban szinte biztos nem), ezenkívül a bőre is elég sárga. Kb két napja egész délelőtt ébren volt, majd délután úgy bealudt, hogy fel sem tudtuk este kelteni. Ali felhívta a soproni újszülött osztályt, hogy megkérdezze, mi van, ha valaki ennyire beájul, mikor kell aggódni, hogy kell ébreszteni. A nővér szerint lehet ilyen, ha pl. elfáradt de az orvost nem tudta adni, mert épp valahova elment, azt kérte, hívjuk később, de mi addigra elfelejtettük, meg Juli fel is ébredt, igaz, hogy csak a fürdőkádban... Fürdetés után Ali átment a szomszédba kérni egy mérleget, hogy tudjuk, eszik-e egyáltalán eleget. Először mondták, hogy sajnos nincs, viszont szívesen adnak egy fürdető vödröt:). Később feljött Frau K., mert talált egy régi mérleget a pincében, amit mi gyorsan átalakítottunk csecsemőmérleggé és megnyugodtunk, hogy Juli bizony hízik:

Ma elmentem a bécsi gyerekorvoshoz megkérdezni, hogy mikor nézne rá Julira. Az asszisztens, akitől időpontot kell kérni, mondta, hogy jövő héten menjek, mert akkor lesz 4 hetes, olyankor szokták megnézni az újszülötteket. Kérdeztem erről a sárgaságról, mondta, hogy ha eszik, hízik, akkor semmi baj, ha kicsit sárga a szeme, akkor kicsit sárga, van, akinek 2-3 hónap alatt múlik el.
Ez az elhúzódó anyatejes sárgaság, régen ilyenkor azt mondták, 2-4 napig nem szabad szoptatni, csak tápszerezni a babát és ettől állítólag el is múlik, de ma már azt mondják, hogy nem kell vele foglalkozni.
Egyébként nálunk Bori is besárgult, folyton aludt, olyan volt, mint egy rongybaba. Nála nagyon magas volt a bilirubin érték, be is kellett feküdnie a gyerekkórházba pár naposan fénykezelésre (borzalmas volt).

Tegnap óta adunk Julinak újszülöttkori sárgaságra alkalmazható homeopátiás szert is (Aconitum napellus 15CH - napi 2X5 golyócska vízben oldva).

Ma végre egyébként nagyon éber volt és ráadásul már egyáltalán nem is horkol:))

kedd, december 09, 2008

"Anya, a Juli horkol. nem lehet tőle aludni." - ezt Panka mondta ma délelőtt, bár Juli nem horkol, de "szörcsög" - mégsem úszta meg. Túl sokan voltunk körülötte betegek. Minden gyerekünk legalább hat hónapos koráig kizárólag anyatejet kapott, Bori és Szonja nem is voltak soha betegek, de Panna, ha jól emlékszem, már volt. a bárányhimlőn kívül is, pedig ő nagy súllyal született, erősnek tűnt.
Most ez a kis pici Juli is taknyos, annyira sajnálom szegénykét de remélem, ő is gyorsan túl lesz rajta...

Pankánál egyébként a nagy láz úgy tűnik, valóban vízválasztó volt, azóta ugyanis képtelen délután elaludni, pedig előtte minden ebéd után nagyon nagyokat (órákat) aludt.
hát, nem egy örömteli változás, bízom benne, hogy nem marad így. na majd ha Juli már nem horkol, akkor talán visszaáll a rend:)

vasárnap, december 07, 2008

Nagykanállal kóstolgatjuk a nagycsaládos hétköznapokat. Hetekkel ezelőtt kezdődött, Bori köhögött, leginkább éjszaka, elvétve nappal is, de semmi több, majd Szonja következett, nála sem volt komoly, de neki folyt az orra is, kb egy hete múlt el és annyira azért nem volt vészes, hogy zavarta volna az iskolába járást, ették a grapefruitmag-cseppeket és kész.
Közben Ali is többször köhögött, persze biciklivel járt dolgozni, szerintem nála kb mára csengett le, komolyabb nyavalyája neki sem volt.
Panni tegnap és ma hőemelkedéssel ébredt, ma reggel 38,5 volt, ami szépen emelkedett délutánra. Kora este kapott belladonna d6-ot is, mert nagy rosszul nézett ki és 39 akárhány volt a láza. Este a mese közben hányt, amitől talán jobban lett, legalábbis az átöltözés, ágyneműcsere után végre elaludt. Mindez persze a mi szobánkban, az ágyunkon, mellette a kiságyban békésen aludt Juli.
Mondjuk, az, hogy Panni itt köhög a szobában, 'mit sem számít, mert én is ugyanazt csinálom (csak én legalább ki szoktam fújni az orrom:), ma reggel torokfájással ébredtem és mintha egyébként is mindenem fájt volna, egész nap hőemelkedésem volt, nem több, de halálos betegnek éreztem magam. és persze nagyon szerencsétlennek, hogy pont most (nem is tudom, mikor voltam legutóbb beteg). Remélem, egy ilyen nyamvadt kis vírus nem tudja Julit megfertőzni.

Sosem különítettük el az éppen legkisebbet csak azért, mert valamelyik nővére beteg volt, Panka 5 hetesen volt bárányhimlős, az anyatejnek hála, megúszta két vagy három pöttyel. Most viszont úgy érzem, meghaladná az energiámat, ha még Juli is nehezen venne levegőt, mert elkapja tőlünk.
Mellesleg még gyerekorvosunk sincs. Az osztrák "taj kártyája" már megjött (a magyar még nem), de itt ugye nem tud a doktornő még arról sem, hogy babát vártunk, hát még arról, hogy megszületett. elég ciki lenne, ha 3 hetesen taknyosan derülne ki (szerencsére nem sokat látott minket, csak a kötelező oltáson meg egy betegség alkalmával).

hát így vagyunk.
Panka este ült a székben, majd megszólalt: "nagyon fáj a lázam".

Egyébként olyan édes, soha nem hagyna ki egy fürdetést vagy pelenkacserét, semmit, ami a kishúgával kapcsolatos. Valamelyik nap ráadtam Julira a pelenkát, de a bodyt nem gomboltam be, mert valamit még oda akartam hozni, ő azonnal szólt.
- bepelenkáztad?
- igen.
- akkor miért nem bodyzod be?

csütörtök, december 04, 2008

Van egy kéthetes lányunk, egy névnapos lányunk, egy harmadik, akinek ma esett ki a negyedik tejfoga, miután lefejelte a nagyobbik húga, és még egy, akinek teljesen hétköznapi napja volt eltekintve attól az apróságtól, hogy amikor reggel az iskolába elkísérte a nővéreit, hazafelé bementek Alival a virágboltba egy mikulásvirágért és kapott a nénitől egy szál rózsát illetve simogatott a bolt előtt egy félszemű kandúrt.
Tömören ennyi a mai napunk, írni fáradt vagyok. összességében nagyon jól vagyunk bár alig van felesleges írogatós időm, de majd ha lesz, bepótolom:).

Na annyit azért mégis, hogy Juliskának tegnap reggelre teljesen begyógyult a köldöke (a csonk még a kórházban leesett), nagyon csendes még mindig, éjjelente kétszer követeli a jussát, éjfél körül és 4 körül. Ha ennél rosszabb nem lesz (fel vagyok készülve mindenre), akkor örülök. Ebédidőre ki szoktam fulladni, Pannika- szoptatás-ebédfőzés, de aztán gyorsan helyrejövök, mert ebéd után amíg a nagyok házit csinálnak, én lefekszem a kicsikkel, néha még aludnom is sikerül.

hétfő, december 01, 2008

Bár főleg Juli körül zajlik az életünk mostanában, azért egy csomó érdekes dolog történik nem csak itthon, hanem az iskolában is. Először is Borinak elkészült az ugrókötele, gyönyörű lett és persze folyton ugrál (mint az osztályukban minden gyerek). előre-hátra, egy lábbal-két lábbal, kötéllel vagy a sálával, ami épp kéznél van... A kitartó gyakorlás eredményeként már nagyon ügyes. A sárga plusz kötél "nehezékként" van benne a közepén, hogy jobb legyen a lendület. (szerintem zseniális:). Most labdahálót horgolnak.

Hétvégén volt az adventi bazár, szerettem volna írni róla, de természetesen nem sok időm jut mostanában ilyesmire. Nagyi szombat reggel ment haza, így Alival péntek este még elmentünk az iskolába, gyönyörködni a bazárban, szombaton csak ő volt a csajokkal, közben Szonját délután egy szülinapi buliba vitte, este fáradtan jöttek haza mind.
Az iskola több, mint 40 éves, így már komoly hagyománya van a bazárnak, sokan jönnek olyanok is, akiknek semmi kötődésük nincs a waldorfhoz, hiszen van ott minden: rengeteg kézműves portéka, antikvárium, az udvaron kolbászsütögetés, van orosz teaház, bécsi kávéház, a tanárok cukrozott mandulát sütnek a folyosón, gyerekek gyerekeknek árulják zsetonokért a maguk készítette apróságokat, a nyolcadikosok kötött zoknikért nehezebb sorsú gyerekeknek gyűjtenek pénzt stb... Hihetetlen gyönyörű és hangulatos az egész iskola. Akkora a tömeg, hogy a bazár idejére még forgalomváltozás is van az iskola környékén).
A büfé úgy működik, hogy aki teheti, az süt valamit, vagy visz gyümölcslevet, kencét a szendvicsekre, esetleg szemes kávét, de semmi nem kötelező. Mi sütöttünk egy kenyeret és egy mákos sütit, ezért járt 2 jegy, amit bármilyen ételre/italra be lehetett cserélni. Egyébként megéri ott enni, inni, mert minden finomság egységáron 1 euro.
Az osztályok készítenek fejenként 4-5 apróságot, amiből egyet hazahozhatnak, a többi a bazárban talál gazdára. Szonjáék gyapjúangyalokat készítettek, Boriék pedig félbevágott mákgubóba viaszgyurmából betlehemet formáztak és egy aranyszálra kötötték, gyönyörű karácsonyfadísz lett belőle.A gyerekek barkácsolhatnak mindenfélét, süthetnek mézeskalácsot, van euritmiabemutató, tanári kórus, az óvónők pedig 2 óránként bemutatnak valami bábelőadást, idén a Holle anyót bábozták. (Ha valakit érdekel, milyen a waldorf ovikban a bábszínház, kb. így kell elképzelni, a képekre klikkelve két részletben lehet megnézni. a lányok szerint az iskolai jobb volt, mint ez a Holle anyó, amit véletlenül találtam az interneten:)).
Bori és Ali egy gyönyörű manóvárat épített a bazárban és még három kicsi manót is faragtak hozzá. Szerintem annyira klassz, hogy ilyen sok mindent csinálnak az iskolában...
Tegnap délelőtt a csajok mindhárman felmentek a felső szomszédokhoz játszani, közben feljött az alsó szomszéd és megkérdezte, mikor jöhetnének át egy-két percre, mert nagyon szeretnék megnézni a babát. Mondtam, hogy akár most azonnal, Ali éppen készen lett a finom ebéddel, így egyúttal meg is hívta őket (nagyon örültek neki, mert marhapörkölt volt tejfölös galuskával és egyszer már főzött nekik ilyet, akkor túrós csuszával és nagyon ízlett mindhármuknak, így most sem utasították vissza a magyar ebédet:).
Amikor a csajok lejöttek, Clara épp a kezében ringatta Julit, Panka nézte egy darabig, majd megszólalt:
"olyan baba, mint a mi Julink"
Mondtuk, hogy igen, ő a miénk, csak most épp Claranál van. Kicsit később visszatette aludni az ágyba és bement a gyerekekkel játszani, akkor Panka kijött, mondta, hogy
"Juli az ágyában alszik, de mit csinál a másik baba?"
Megint elmondtuk neki, hogy egyetlen Juli van, az ő kistestvére, aki alszik. Azt mondta, rendben, érti jól. Tudja, hogy nincs másik.
Amikor hazamentek, Panka óvatosan szétnézett a lakásban, majd megszólalt:
"úgy látszik, a másik baba hazament".