péntek, október 31, 2008

"Tekeredik a kígyó,
tekereg a fára
Addig-addig tekeredik,
Leesik a sárba.
Sz-sz-sz."
Megmutatom a képekkel, hogyan készült el a gyönyörű 222 cm-es szivárványkígyónk.
Ami megint tanulságos volt számomra: Bori hihetetlen kitartása, akaratereje. Órákon keresztül nemezelte, Szonja már az elején mondta, hogy nagyon szeretne kígyót, de nem akarja sokáig nemezelni, mert neki elfárad a keze:)...
Nyers gyapjúból megcsináltuk a kígyót, majd (növénnyel és sajnos, természetesen nem általunk festett) színes gyapjút nemezeltünk rá.És hogy mi mindenre használható? Pl. ugrókötélnek tökéletes egyébként meg szép...

csütörtök, október 30, 2008

Azt hiszem, nagyon "antiszociális" vagyok. Már gyerekkoromban is mindig nálam akadtak el az ilyen játékok. Nem tudom továbbküldeni, továbbadni, folytatni. Amikor kaptam kedves ajánlásokat a "kreatív blogger" címre, bármennyire is jól esett (annál is inkább, mert még a receptesbe is kaptam), nem tudtam magam rávenni, hogy beszálljak a játékba. Nem megy. Most sem megy ez az új blog-játék...
Valamiért a fórumokra is képtelen vagyok, egyszer volt ugyan egy próbálkozásom a babaneten, mert nagyon szerettem a waldorfos-fórumot olvasgatni, meg a "környezettudatos mama" topikot, így nagy nehezen rá is szántam magam, hogy regisztrálok, hogy én is kérdezhessek/írhassak a waldorf-fórumon, de hiába, képtelen voltam egy vagy két próba után, pedig nagyon szimpatikus embereket "ismertem" ott meg. Hiányzik a személyes kontaktus, talán, vagy csak simán be kell vallanom, hogy képtelen vagyok arra, hogy bármiféle nagyobb közösség tagjává váljak.
Több olyan blog is van, amit teljes rendszerességgel olvasok, szeretek, de ez a közös játék nekem sajnos tényleg nem megy...

Finom falatok hideg napokra:)
Már hamar sötétedik, jönnek a hidegek, velük pedig a teafőzés és a sültgesztenye is.
Tegnap vacsorára gesztenyét sütöttünk, a csajok nagyon élvezték, mert Bori kitalálta, hogy csinálnak maguknak tölcséreket, abba kérik a forró gesztenyét és abból szeretnének falatozni.De gondoltunk az elmúlt napokban a madarakra is, nekik egy harangot csináltunk (tavaly egy ekkora még a tél vége előtt elfogyott!), azóta minden reggel és délben látjuk az étkező ablakából a falatozó cinkéket, ami olyan nagyon jó! (Az egyik képen próbáltam lefotózni a sok csipegetés nyomát is).
Egy lábasban kókuszzsírt olvasztottunk, beleöntöttünk egy csomó, mindenféle magot és amikor kezdett dermedni, átöntöttük a cserépbe (amibe előzőleg egy erős madzagot fűztünk, abba kapaszkodnak a kismadarak).


kedd, október 28, 2008

Az emeletes ágyas bejegyzésről eszembe jutott, hogy akartam írni az osztrák adózásról. Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy szegény kis Magyarországot gyalázzam:-), vagy pláne nem szeretnék senkit elkeseríteni, de azért szerintem tanulságos.
Életem első harminc egynéhány évében nem kellett adóbevallást csinálnom, utána sajnos Mo-n is kellett, mert talán két-három éve az APEH (vagy ki tudja ki) szabályosan megtiltotta az szbk-nak, hogy ők csinálják a bevallást. Igazából én szerettem adóbevallást csinálni mindig logikusnak gondoltam, pont olyan ideális időtöltés volt és mindig kaptam is vissza pénzt, ami külön jól esett. A baj az az volt vele, hogy rettenetes mennyiségű papírból kellett "dolgozni".
Idén már nem így volt a mostani magyar bevallásom csak harmadik nekifutásra sikerült, ami leginkább azért volt, mert nem akartam elhinni, hogy van pofájuk elvenni a családi adókedvezményemet/lakástámogatást (kb 250 000 Ft együtt) csak azért, mert véletlenül most egy kicsit jobban keresek. Egyébként valóban nem éreztem jogosnak, mert én továbbra is az alsó középosztályba tartozom, csak most egy másik ország alsó középosztályába és ennek megfelelően, nincs fölösleges pénzünk. No, a végén túltettem magamat a dolgon, mert ezt a pénzt zömmel nem befizetni kellett csak nem kaptam vissza.
Itt az egész úgy kezdődött, hogy kaptam a Finanzamt-tól egy levelet, hogy nagyon derék dolog, hogy adózom, ebből tud működni az ország , de természetesen mindenkinek csak annyit kell adóznia, amennyit kell és én többet adóztam. Ha szeretném ezt a pénzt megkapni, akkor menjek be a hivatalba, vagy regisztráljak online és valljam be amit kell.
Online regisztráltam kaptam egy levélben azonosítót és jelszót (szerintem kb. 3 nap múlva). Ezután kis segítséggel bevallottam az adómat. Egyetlen egy számot nem kellett írnom sehova! Csak kérdésekre kellett válaszolnom, hogy vettem-e számítógépet, van-e gyerekem, dolgozik-e a feleségem, voltam-e külföldi tanulmányúton, milyen messze lakom a munkahelyemtől, fizetek-e egyházi adót stb.
Ráklikkeltem, hogy oké és átutalták a pénzt két hét múlva valamint küldtek néhány számítást arról, hogy mit is csináltak.
Sok pozitív dolog van ebben, amit leírtam, de számomra a legfontosabb az volt, hogy otthon mindig mindenki az adózás egyszerűsítéséről papol és ezalatt azt szokták érteni, hogy szüntessenek meg minden kedvezményt. Ezt az érvet én el szoktam hinni, az egyszerűség az jó, sőt azt is hajlamos hinni az ember, hogy ez valami EU trend.
Mindenesetre Ausztriánál én nem szeretnék európaibb Mo-t és úgy tűnik, itt mindenre van kedvezmény, és valamiért mégsem bonyolult az adózás. Amúgy meg szerintem az egyetlen elfogadható állami beavatkozás az életbe az adókedvezmény. Engem mindig rettenetesen bosszant, amikor valakik elmondják mi is jó az országnak vagy nekem. Ne mondják el, adjanak rá adókedvezményt, ha az valóban jó az országnak...
Őszi szünet. én nagyon örülök neki, Panka legalább ugyanennyire, azt hiszem, Szonja is, Borika már várja az iskolát... (a múlt héten kaptak az osztályterembe egy régi sütőt, pénteken gesztenyét sütöttek (még nekünk is hozott egyet-egyet), szünet utánra pedig mindenkinek egy darab zöldséget kell vinnie, mert finom levest főznek. (Ha jól belegondolok, én is szeretnék ebbe az iskolába járni:).
Tegnap elővettem a babaruhákat, kérdeztem Alitól, hogy ugye, ez még nem jelenti azt, hogy amint kimosom, szülni fogok, de szeretném, ha rendben lennének, szegénynek lesz elég dolga a három gyerekkel, amíg én nem leszek itthon, nem akarom még a mosát is a nyakába varrni (meg azt hiszem, jobb is, ha én teregetem ki:). Én ezt terveztem a szünetre, meg egy takarítást.
Délelőtt nemezeltünk kislabdákat, csináltam egy tündért drótból, gyapjúból (a ruhája színeit a csajok találták ki) Feltettem a varrószobába a rövid leírást, ide most csak pár képet. A hétvégén hála az új ágynak, kitakarítottam a gyerekek szobáját, behoztuk kintről a hibiszkuszunkat, ott lett a helye az ablakuk előtt, a kiskomódon, mellette pedig a tündérnek. Apránként az "évszakasztalról" pár termést is odatettek és meglepően boldogok attól, hogy virág van a szobájukban. teljesen elképedtem, hogy ennyire tudnak neki örülni. (mellesleg, amíg én a szobájukat pakoltam, ők elmentek Alival az állatkertbe, mégpedig biciklivel!).

vasárnap, október 26, 2008

Azért valami jót is írok az elmúlt napokról: a múlt héten kaptunk családi adóvisszatérítést a 3 gyerek után, egyáltalán nem számítottunk rá, de persze nagyon jó meglepetés volt...
A csajok régóta szeretnének emeletes ágyat, ami ellen én mindig hevesen tiltakoztam, mert nekem nem tetszik. Középiskolás koromban Mohácson 5 évig aludtam emeletes ágyon. Fönt nem szerettem, lent viszont igaz, hogy nagyon jó kis kuckóm volt mindig, ennek ellenére (bár tényleg nem így éltem meg) azt gondolom, hogy folyton alul aludni biztos frusztráló, fölül magas - meg egyébként is, ha én lennék gyerek, szeretném, ha békén hagynának, lenne egy egész ágy, ami csak az enyém...

Amióta volt az osztálykirándulás, ők még lelkesebbek voltak emeletes ügyben, én pedig lassan kénytelen voltam belátni, hogy ha négy gyerek lakik majd egy szobában, semmi nem indokolja, hogy ne spóroljunk egy ágynyi helyet és tudtam, hogy nagyon boldogok lennének tőle. Titokban, hogy ne éljék bele magukat, elkezdtem figyelni a (lehetőleg bármikor két külön ággyá alakítható) használt fa emeletes ágyakat az ebay-en. Ritkán találtam bécsi faágyat és azt a keveset is általában vagy matricanyomokkal vagy egy vagyonért. A múlt héten viszont volt egy, ami nagyon megtetszett mindkettőnknek, két külön ággyá szétszedhető , 2 vastag, klassz rugós matraccal, egy kihúzható fiókkal, amihez szintén van ágyrács - így külön ágyként is funkcionál.100 euroért vettük meg, ami szerintem nagyon megérte, Panka ágyát eladjuk, ő megörökölte Szonjáét (bár egyelőre csak a fiókban hajlandó aludni:), Boriét szétszedtük és eltettük a születendő JuliLénának, a szobájuk pedig tényleg szép nagy lett. Ha nem éreznék averziót a folytonos fiókban alvás ellen, még egy ágynyi helyet sprórolhatnánk, de azért én egyelőre ragaszkodom hozzá, hogy Pannikának ne csak kihúzhatós ágya legyen:).A legnagyobb kaland a föntről távcsövezés meg a lenti kuckó kislámpája. Szamárlétrában alszanak, vagyis fentről lefelé: Bori, Szonja, Panna.

szombat, október 25, 2008

A mai napunk nagyon jól indult, mindenki vidáman ébredt az ágyában (bár én kicsit korán és visszeres lábbal, na de ez előfordul mostanában).
Alival kettesben elmentünk piacra bevásárolni, a csajok itthon maradtak, mert nem szeretnek jönni. Vettünk zöldségeket, fűszereket, ebédnek valót, gyönyörködtünk a piac színeiben, aztán amikor jól bevásároltunk, elindultunk a parkolóházban lévő autóhoz. Amikor elhagytuk a piacot, megnéztem a táskámat, elégedetten megállapítottam, hogy megvan a pénztárcám (Ali reggel mondta, hogy tegyem el jól, egyrészt, mert viszonylag sok pénz volt nálam, másrészt mert szerinte én mindent elhagyok).

Hazaértünk, ebédeltünk, délután még boltba is kellett mennünk, ezért én kipakoltam a fűszereket a táskámból és akkor vettem észre megdöbbenve, hogy nincs benne a pénztárcám. Először nem aggódtam, biztos voltam benne, hogy a lakásban van, amikor sehol nem láttam, akkor még mindig nagy nyugalommal állapítottam meg, hogy az autóban felejtettem. Aztán persze kiderült, hogy nincs és kész. elvesztettem. A piac és az autó közötti rövid úton. Hogyan? Hol?...
Visszamentünk a parkolóba, a helyünkön állt egy autó, a pénztárcámnak nyoma sem volt, Ali meglátott egy parkoló-ügyeleti telefonszámot kiírva, hívta, de sajnos senki nem adta le.

Volt benne 80 euro, a jogosítványom, a lakcímkártyám, tb-kártyám. Azt hiszem, ennyi. Szerencsére - vagy sajnos, az osztrák egészségbiztosítási kártyám nem volt benne. Azért "sajnos", mert így semmi nem tanuskodik arról, hogy Bécsben lakom. Akkor még bízhatnék abban, hogy valaki elküldi legalább az irataimat. Így most nem tudom, mi a teendő. Hol csináltatok új jogsit, papírokat? Mikor? Hogyan? a jogsihoz kell a lakcímkártya. A kórházi szüléshez, a gyerek anyakönyveztetéséhez a tb kártya, lakcímkártya. Te jó ég! Ugye, nem kell Szegedre menni érte???? Jaj, de nagyon elromlott az utóbbi napokban egyébként sem túl jó kedvem.
Kiváncsi vagyok, van-e olyan jófej ember, aki megtalálja és a benne lévő pénz egy részével fedezve a postaköltséget elküldi a szőregi címemre. nem nagyon hiszem. hétfőn még felhívjuk a parkolót, hátha...
hogy lehetek ilyen? nagyon bánt a pénz és nagyon bosszant a rengeteg ügyintézéssel járó irat-pótlás. pont most!

péntek, október 24, 2008

Fáradt vagyok és nyűgös, lusta keresgélni, pedig már sok hosszú órát töltöttem el vele, de hátha idetéved valaki, aki nagy tapasztalattal bír és mentesít a további keresgélés alól:).
Pelenkáról van szó, tudom, hogy van több fórum, egy-két blog, el is akartam olvasni, de elvesztem a márkanevek és a korlátlan lehetőségek között és egyelőre elegem lett, feladtam.

Mindhárom gyerekünk papírpelenkában nőtt fel és ha nem gondolok a szeméthegyekre, soha semmi bajunk nem volt vele, sőt.
Fogalmam sincs, mi az a pelenkakiütés, pedig világéletemben lusta voltam bekrémezni a feneküket, mindig azt gondoltam, majd ha kezd piros lenni, de szerencsére soha nem volt piros egyik gyereknek sem (pedig a textilpelenka használói azt mondják, hogy ez a papírpelenkánál gyakori. Szerencsére nálunk háromból háromszor nem volt ilyen tapasztalat).

Azt is olvastam, hogy papírpelenkával tolódik a szobatisztaság. Nálunk nagyon hamar szobatiszták lettek a gyerekek, leglassabban Panka, de 26 hónapos kora óta ő sem használ pelenkát sem éjjel sem nappal. Éjjel nem kel fel pisilni és soha ezalatt a pár hónap alatt egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy éjjel bepisilt volna. A nővérei sokkal hamarabb hagyták el a pelenkát. (Ismerőseink nagy része ennél kevésbé környezettudatos, vagyis jóval több szemetet termel:), mert ismerünk olyan gyereket is, aki 3 és fél, négy éves koráig használt pelenkát).

Na meg itt van a mosás. Nálunk 5 emberre így is sokat megy a mosógép (ágyneműk, asztalterítők és a sok ruha). Valóban sokkal környezettudatosabb áztatni, kimosni, minimum 60 fokra betenni a gépbe? Igaz, hogy legalább soha semmiféle szintetikus anyagot nem használunk a mosáshoz. Amivel mosunk: Mosódió (ami messziről érkezik repülővel;), mosószóda, ecet, levendulaolaj, a foltokra áztatáshoz Na-perkarbonát és kézzel mosáshoz (előmosás pl. Szonja fáramászós nadrágjaihoz és Panka maszatos pólóihoz) ökörepe szappan. de akkor is, az kétnaponta egy újabb program, amihez a 40 fok nem is elég...

Ali nem túl lelkes, mert szerinte így sem látom el tökéletesen a házimunkát;) - ez azt jelenti, hogy sokat kell segítenie, hogy élhető rend legyen:) tény, hogy nálam a takarítás az utolsó a sorban de gondolom, ezzel vannak így más háromgyerekes anyukák is.
A másik ok: nagyon rossz az ablakaink szigetelése. Egész télen párásak, folyton szellőztetünk (ami komoly lelkiismeretfurdalás ám a forró radiátorok mellett!), még hozzá a sok új mosás és tutira elkezdenek penészedni a falak is....

Szóval nem tudom, mindenesetre ki fogom próbálni, az biztos - csak még azt nem tudom, kinek higgyek és mit próbáljak ki. All in One? belső külsővel? tetra külsővel? de melyik milyennel... hogy őszinte legyek, nem gondoltam, hogy ez ennyire bonyolult lesz. Varrni egyelőre nem szeretnék pedig nagyon egyszerű szabásmintákat találtam az interneten, de biztosan valami speciális tépőzár kell hozzá vagy patent patentpréssel együtt, ami gondolom, nem olcsó (egyelőre nem jártam utána, azt sem tudom, hogy keressem - fogalmam sincs, mi a neve németül).
Személyesen nem ismerek senkit, aki textilpelenkát használ így nem tudom megkérdezni a konkrét tapasztalatokat. Persze, virtuális ismerős rögtön jut több is eszembe, de kit zavarjak ilyen hülye kérdésekkel, mindenki a fórumokat ajánlaná, azokat meg már olvasgattam, csak mégsem lettem okosabb.

Mindenesetre egy nagyon rövid cikket ideteszek. nem linkelem, mert így talán több ember elolvassa meg amúgy is nagyon kurta, a lényeg benne a száz év és az egy tonna. ez a két adat, amit a témában keresgélve mindenütt megtaláltam. Mindkettő hátborzongatóan rosszul hangzik.
Forrás: http://www.fogyasztok.hu

"Textilpelenka reneszánsz

Hazánkban mára szinte ismeretlen lett a textilpelenka. Tőlünk nyugatabbra azonban egyre inkább visszatérnek rá, környezetvédelmi, de egészségügyi okokból is. A statisztikák szerint egy átlagos gyermek 27 hónapos koráig (a szobatisztaságig) nagyjából öt-hatezer darab eldobható pelenkát használ el, ami közel egy tonnás hulladékhegyet képez! Az eldobható pelenkák már előállításukkor is súlyosan terhelik a környezetet, szemétbe kerülve pedig lebomlási idejük több, mint száz év! A textilpelenka beszerzésének és mosásának költsége nagyjából fele az eldobhatóénak. Ráadásul tapasztalatok szerint textilpelenkát használva sokkal hamarabb lesz szobatiszta is a baba. Csökken az esélye a fájdalmas és hosszan tartó pelenkakiütés előfordulásának is. A modern textilpelenkák kívül vízzáróak, belül puha flanelanyagból vannak. Formájuk ugyanolyan, mint az eldobhatóké, így könnyen cserélhetők, tépőzárral rögzíthetők. Nálunk is kaphatóak a webáruházakban és nagyobb bababoltokban, sőt, van már magyar márka is (Monapel), amit hazai cég készít. Így olcsóbb is az olasz, vagy kanadai típusoknál (Popolino, Kushies)."

csütörtök, október 23, 2008

A csajok már nagyon önállóan közlekednek a villamossal, élvezik, néha félútig négyesben (Bori egyik barátnője + Szonja osztálytanítója), néha csak kettesben, de mindegy is, hogy hogyan. Tegnap Bori megkérdezte, mikor lehet végre saját kapu- és lakáskulcsuk, mert azért az nagyon klassz lenne, pedig mi mindig elmegyünk eléjük Pankával a villamoshoz (nincsenek arra szavak, hogy leírjam, Panka mennyire boldog, amikor meglátja a villamost és főleg észreveszi az ajtóban a nővéreit - komolyan, mintha hetek óta nem találkoztak volna!!! aztán izgatottan harsogja, hogy mit főztünk ebédre, mit csinált a szomszéd kutya délelőtt stb...).

Borinak a kulcson kívül még egy kérése volt. Holnap eggyel előbb szeretne/szeretnének leszállni.
- miért?
- mert az előző megállóban van egy állatkereskedés és szeretnénk megnézni, milyen állatok vannak és mennyibe kerül egy tengeri malac.
jaj. Azt is mondta valamelyik nap, hogy ha ő nagyon szerencsés lenne, akkor egy kismacskát vagy esetleg egy tengeri malacot kapna Karácsonykor a kis Jézustól, mert azt tudja, hogy kutyát úgysem lehetne a lakásban tartani. Mellesleg a Karácsonyra nagyon készülnek. Minden nap betlehemest játszanak, amit majd ajándékbontás előtt (!), a fa alatt fognak nekünk bemutatni. Panka Mária, Bori József, Szonja az angyal és a későbbi szállásadó is, a kis Jézust egyelőre Zsófi baba alakítja, de Karácsonykor már a kis Kaktusz fogja játszani, mint megtudtam a csajoktól.
Egyszóval hihetetlenül önállóak, ügyesek.

Panka pár napja kitalálta, hogy ő velünk alszik, mindig nagyon hamar áttipeg hozzánk, pedig eddig csak néha, hajnalban fordult elő, hogy átjött, most szerintem direkt virraszt, hogy nehogy reggel vegye észre, hogy elfelejtett átjönni:) - talán most kezdi megérteni, hogy hamarosan nem ő lesz a legkisebb. hát... lehet, hogy ez egy nehéz kör lesz.
Hétvégén itt voltak a keresztszülei a majdnem egyéves Szabolcs fiúkkal, azt nagyon élvezte, hogy valaki még nála is kisebb, többször kijavította, hogy pl. "Panka, mondjad rendesen" de egy testvér azért mégiscsak más...

Szonja megállapította délben hazafelé az úton, hogy neki a nyolcas a kedvenc száma, mert azt nem lehet megfordítani. Keveri néha az irányokat, előfordul, hogy fordítva írja a 3-at, a 7-et, a 9-et. Na ez nekem új, bár tudom, hogy sokan keverik, de akkor is. És az a legfurcsább, hogy csak néha. mondjuk, ha valami fontos játszanivalója van és siet a házi feladattal... (egyébként is mindig rekord gyorsasággal van kész a leckéje). Ja és nagyon emlékeztet az apukájára: ma reggel, amikor elindultak az iskolába, kinyitottam a szobaablakukat, hogy kiszellőztessek és láttam, hogy Szonja elfelejtett kabátot, sapkát húzni, csak úgy elindul (most 6 fok van kint, iszonyú szél, éjjel esett az eső és most is lóg a lába...), persze Alinak sem tűnt fel, hogy kicsit alul van öltözve az egyik gyerek:).
Az iskolát nagyon élvezi, csináltak gyönyörű gyapjúmadarat, viaszgyurmából szép mezőt tóval, kacsákkal egy kartonlapra és a hétvégén voltak kirándulni is. Képeket is teszek majd valamikor...

kedd, október 21, 2008

Egyelőre én magam sem nagyon hiszem el, ahogy írom, hogy képes vagyok elzárni a varrógépet:), de megvarrtam ebben az évben az (azt hiszem) utolsó manót. Képet tettem fel róla a honlapra. Nem rózsaszínű, inkább "hússzínű" talán, nem tudom meghatározni a pontos színt, de szerintem, a képek jól visszaadják.

hétfő, október 20, 2008

Nem fáj semmim, persze vannak nyűgjeim, amiket mindig le is írok (az a fránya visszér a lábamon, a haskeményedés és a reggeli derékfájás) de alapjában véve ezek nem kellemetlenek, napközben fizikailag teljesen jól vagyok. Amúgy meg türelmetlen. nem a szülés miatt, egyáltalán nem azt szeretném sürgetni, a gyerekekkel és Alival veszekszem minden hülyeség miatt, velük vagyok türelmetlen. nagyon. Sokkal jobban idegesít a konyhában ledobott kardigán, a szennyesláda melletti zokni, mint az normális lenne - egyáltalán minden, ami nincs a helyén (persze, sokszor én magam sem teszem el a dolgokat, pl itt az asztalom környékén is nagy a rumli és emiatt is nyűgös vagyok). Az utóbbi éjszakákon rosszul (vagy csak nagyon keveset) alszom. Zavar, hogy szeretnék csinálni, varrni egy csomó mindent és nincs már erőm, időm hozzá.
Ma ebéd után egy picit lefeküdtem (egy újabb rövid éjszaka után) ráadásul egyedül, mert Panka kivételesen délelőtt aludt és bár olvasást terveztem, elaludtam. Ezalatt a gyerekeim fantasztikusan játszottak hárman együtt, pedig Borinak összegubancolódott a fonala - épp horgol, de abbahagyta, megvárta, hogy felébrejek, akkor hozta kigabalyítani. Panka elment egyedül pisilni, megírták a házit, nem is akárhogy: Szonja Pankának is összehajtott egy lapot "füzet-alakúra" és adott neki két viaszkrétát, így neki is volt házija, amit rendben, csendben írt a nagyok mellett. Hogy ők hogy lehetnek ennyire türelmesek és rendesek, az teljesen érthetetlen.

A múlt héten csütörtök hajnalban arra ébredtem, hogy iszonyúan görcsölök. Megijedtem. Ismerem jól ezeket a görcsöket. Borival közvetlenül szülés lett a vége. Szonjánál hajnalban görcsökre ébredtem, napközben elmúltak, este megszületett. Pankával pedig folyamatosan voltak ilyen görcseim (jósló fájásaim?) szerintem két héttel a szülés előtt, de persze lehet, hogy hamarabb is, legalábbis Ali emlékei szerint. Folyton készültem, azt hittem, itt az idő, hogy megszülessen, de ő csak várt türelemmel. Hogy ez mitől van? (ha csak egy gyereket szültem volna, sosem tudtam volna meg, mi az a jósló fájás:).
Most kezdődik kb a 34-35. hét, két hét minimum és el sem tudom képzelni, mi lesz, ha elindul JuliLéna erre a világra. Éjjel felébreszteni 3 gyereket, felöltöztetni őket és beülni velük vajúdani egy autóba, hogy elérjünk a soproni kórházba? jaj.
Nagyon szerettem volna itthon, vagy legalábbis Nussdorfban a születésházban szülni, de ez minimum 1700 eurot jelentett volna, valószínűleg inkább többet, így erről le kellett mondanunk, na de erről már írtam régebben. Ha meg már kórház, akkor inkább az anyanyelvemet választom, meg Sopronban ott van Ali nagymamája is, ha rá kell bízni a gyerekeket.
Azért hébe-hóba szoktam ám normális is lenni és megbírkózom a sütés-főzés-takarítással, de a varrást azt hiszem, befejeztem erre az évre, elkészült az utolsó manólány, holnap majd felteszem róla a "piactérre" a képet, most pedig megyek palacsintát sütni...

szerda, október 15, 2008

elkészült újabb három manó: egy aranybarna, egy sárga és egy rózsaszín, ma úgy érzem magam, hogy kb. jó időre az utolsók voltak... Aztán ki tudja, lehet, hogy ki sem bírom varrás nélkül:) és az is lehet, hogy újra tele leszek energiával, de még egy ilyen éjszaka és már felkelni sem tudok:).
További képek a honlapon.

Éjjel átjött Panka is, Szonja is hozzánk. Ők kívülről rugdosatak, ahogyan forgolódtak, fészkelődtek, a születendő belülről, ráadásul pár napja folyton még pisilni is fel kell kelnem éjszakánként (ezt eddig megúsztam) és reggelre olyan a derekam, mint egy megviselt öregasszonynak, ami azért szerencsére továbbra is sitty-sutty elmúlik. jaj, és ezek a fránya visszerek - meg kell mondanom, hogy a weleda kenőcs nem sokat használ ellenük, de remélem, a szülés majd tökéletes, végleges megoldás lesz....

vasárnap, október 12, 2008

Először is Isten éltessen Peti!Ez a kép Boritól neked.
A babaarcú démont ábrázolja.
Ma is sokat gyönyörködhettünk az őszben bicikliztünk és sárkányt is eregettünk, meg találtunk egy nagyon érdekes helyet, Sterngarten, de sajnos addigra lemerült a fényképezőgépünk. Elmagyarázni meg nem nagyon tudnám, de egy olyan építmény, ahonnan az ember megtudhatja, mikor hol kel/nyugszik a Nap, hol van amikor delel stb....
Én többnyire itthon lustulok a gyönyörű őszben (pedig nagyon szeretem ezt az évszakot), egész egyszerűen valahogy nem esik jól hosszúkat sétálni, viszont nagyon tudom élvezni azt a néhány csendes órát, amíg Ali hétvégenként elmegy a csajokkal, illetve most, hogy Nagyi itt van, természetesen ő is velük tart.
A múlt hétvégén a Wiener Waldban voltak, tegnap pedig a Lainzer Tiergartenben. Szerintem nagyon szép őszi képeket csináltak, ideteszek néhányat közülük.
Lainzer Tiergarten.
Wiener WaldSzonja Ali pulloverében van, mert nagyon fázott:)