vasárnap, augusztus 31, 2008

Szonjának pénteken kiesett a harmadik tejfoga (beleharapott egy muffinba:), így holnap fogatlanul kezdi a tanévet.
Az előbb jött fel az udvarról:
"lent van Raymond, de mondtam neki, hogy ma már nem játszom vele, mert korán kell lefeküdnöm, majd holnap, ha hazajöttem az iskolából és megcsináltam a házi feladatomat":))))

A waldorf iskolában (legalábbis nálunk) iskolakezdésre a szülőknek 3 dolgot kell megvarrniuk (és egy iskolatáskát beszerezniük), a többit (füzeteket, viaszkrétát, euritmiaruhát és cipőt) az iskolában fogják megkapni.
1. kézimunkatáska (a "szabásmintáját" az iskola adja, bele kell férnie a kötőtűknek és a kézimunkáknak). Az anyagot Szonja választotta (ugyanaz a minta, mint a krétatartó, csak más árnyalat)2. krétatartó
3. cipős táska (ezt Bori osztálytanítója nem kérte, Szonjáé szeretné, hogy a pacsnik táskában lógjanak a fogason, mert az iskolában nem az utcai cipőket használják).
Hát ennyi. Én elvileg felkészültem az iskolára (ja igen, még a tölcsér, azt majd éjszaka töltjük:)... Persze, önző módon egyáltalán nem örülök neki, hogy vége a nyári szünetnek és el sem tudom hinni, hogy már két gyereket kell iskolába vinnünk...
Zöldhullám.
A héten varrtam 4 manót, négy zöldet. Amikor itt sorakoztak az asztalomon pár napja (még csak kettő és egy félkész), Ali meg is kérdezte, hogy mostanában csak fiúknak varrok-e, pedig mind a 4 manó kislánynak készült (és mellesleg Bori manója is zöld)... Nehéz megérteni, miért van ez, de gyakran alakul úgy, hogy zsinórban rózsaszín, narancssárga vagy zöld manók készülnek (azt hiszem, ez a 3 a leggyakoribb szín), azután egy időre eltűnnek. Nagyon ritka, hogy ilyen sokan legyenek egyszerre (főleg egyforma rugdalózóban:), pedig szeretem, amikor sokan ülnek itt a kosárban és várják, hogy elindulhassanak haza.
Ráadásul a múlt héten elkészült aranyhajú rózsaszín ruhás babának is kötöttem egy zöld mellényt. Ez egy zöld hét volt:)

hétfő, augusztus 25, 2008

Ha meg kellene mondanom, mi a lányaim kedvenc játéka, nyilvánvalóan nem tudnám, mert biztos nincs is olyan, de ha jól belegondolok, akkor azt hiszem, hogy a lakásban leginkább a babaházzal, a Karácsonykor kapott manóvárral (amit Ali csinált a Szőregen titokban kivágott fa ágaiból de erről persze a csajok nem tudnak), illetve a Sáriéktól kapott manóvárral (amibe Sáriék készítették a manósereget) játszanak legtöbbet. Na meg persze a bolhapiacon vásárolt istállóval, Indianyó gyönyörű kötött állatkáival, sok filc-, és sok faállatkával. Vagyis nagyon szeretnek szöszmötölni mindenféle aprónéppel.
Az iskolának készült manók után végre nekik is varrtam egy-egy drótos babát, azóta le sem tették:). A két kicsi 13 cm, a nagyobb 17 cm.Nagyon szeretnék egy teljes egész, kerek családot megvarrni, de örülök annak is, hogy eddig eljutottam. (Most másoknak varrok, mert a rendelésekkel is haladni szeretnék, de hétvégén talán bővül majd a drótos család is...)A nevüket majdnem elfelejtettem:) Borié a kisfiú, ő Jancsi. Szonjáé a nagylány (nem anyuka, hanem a legnagyobb nővér), Lilla és Pankáé a pici Lili.
Boriék osztálya az adventi bazáron egy termet fog átvarázsolni, manók és törpék birodalmává. Az még nagyon messze van, de ki tudja, meddig tudok majd varrni, ezért a hétvégén készítettem két kicsi drótos manót. (Elvileg vannak iskolaidőben délelőttönként varrókörök, amikor közösen varrhatnak a sok szabadidővel rendelkező anyukák, de nekem az macera lenne Pankával).

péntek, augusztus 22, 2008

A gyerekeink már egészen jól, de legalábbis nagyon sokat beszélnek németül. A nagyok délutánonként Klaraval kutyajátszótérre járnak, amíg Panni alszik, majd estig lent játszanak a szomszéd gyerekekkel az udvaron, folyamatosan hallom, hogy beszélnek (meg a szomszéd fiúkat, amint magyarul kiabálják azt a néhány szót, amit a csajok tanítanak nekik).
Aminek az előbb voltam fültanúja: Panni ül valami járművön az udvaron, éppen autózik ezerrel, amikor a 3 éves Annabella kiabál, hogy "Panna". Panna felkapja a fejét és visszaszól: "ja?". Azt hiszem, ezzel kimerül a német szókincse, de ezt olyan magabiztossággal mondta, hogy még engem is megtévesztett, azt hittem németül folytatja a csevegést.

Ali reggelinél kérdezett egy szót tőlem (biciklizés közben olvasta egy óriásplakáton - a munkahelye és a lakás között mindig minden plakátot elolvas, pusztán nyelvtanulási céllal:), de én sem ismertem, Bori persze rögtön rávágta, mit jelent magyarul. Na ez jó érzés volt (eszembe jutottak a középiskolai belga tanáraim ovis gyerekei, akik magyar szavakkal bombázták a szüleiket, ők pedig, szegények persze semmit nem értettek belőle). Fantasztikus, hogy a gyerekek milyen jól megtanulnak egy új nyelvet. Arra gondoltam, hogy ha a mindennapos intenzív nyelvtanfolyamot beleszámolom az albérleti díjba, akkor egész jól állunk, egye fene, még ezt a nagy rumlit is hajlandó vagyok elnézni a lépcsőházban és az udvaron, mert a mérleg mindenképpen pozitív.

csütörtök, augusztus 21, 2008

Tavasszal Szegeden a kézműves (hídi) vásárban láttam szép, olcsó báránybőröket. Elkértem a készítő telefonszámát, megbeszéltük, hogy szeptemberben árulnak Sopronban is, akkor majd veszünk JuLéna babának, most nem találom a számot, nem elmlékszem a névre csak arra, hogy ide viszonylag közel vannak és ráadásul olvastam, hogy Sopronban augusztus utolsó hetében lesz szüreti kézműves vásár, most pedig nem tervezzük, hogy megyünk...
Tud valaki segíteni? Hátha ismeri valaki ezt a kézműves jóembert (vagy egy másikat, nem drágát), aki ezzel foglalkozik... Örülnék, ha sikerüne találnom.

kedd, augusztus 19, 2008

Néhány szó magamról.
Az elmúlt hetekben nagyon sokat varrtam, babákat is, manókat is, ami azt mutatja, hogy jól érzem magam (irodalmi adat. a második trimeszterben tele van energiával minden leendő mama). Valóban jól vagyok, eltekintve a rengeteg keményedéstől, amit mostanában érzek. Egyelőre csak magnéziumot eszem, különösebben nem aggódom miatta, félidő után valamivel minden eddigi várandósságom ugyanígy telt: gyakori keményedések, megrövidült méhnyak, ilyenkor a külső méhszáj is már mindig nyitva volt, mint ahogyan most is (de szerencsére soha semmi baj nem volt belőle, feküdnöm nem kellett, a gyerekek időben születtek). Ellentétben a szegedi orvosommal, a soproni nőgyógyász az utolsó harmad előtt feleslegesnek tartja a méhszáj vizsgálatát, ami nagyon szimpatikus, azt mondta, nem szereti bolygatni, de egyszer azért, júliusban a keményedések miatt megnézte, vizsgálat alatt is kitapinthatóan kőkemény volt a méhem. Mellesleg ő sem gondolta aggasztónak a külső méhszáj nyílását.
Tegnap reggel voltam vérvételen, nagyon kíváncsi vagyok a vérképemre, az előzőnél ugyanis (a 10. hét körül, ha jól emlékszem) számomra érthetetlen módon irodalmi adatokat produkáltam. Eddig mindhárom gyerekkel rossz volt a vasam, Borival vénásan is kaptam vasat, mert a gyógynövények és a tabletták nem bizonyultak elegendőnek, legutóbb pedig még "gyógyszerek" nélkül is tökéletes volt minden.

Amit bánok, hogy hamarosan vége a nyárnak és a nagyok elmennek iskolába, én pedig elkezdem az utolsó harmadot, ami reményeim szerint ugyanilyen jól telik majd, mint a második (persze erről nem vagyok meggyőződve) de mindenképp nehezebb lesz nekem Pankával kettesben, ugyanis a szülők dolga szerintem a gyerekszám növekedésével nem növekszik, hanem csökken, mert a testvérek nagyon jól eljátszanak együtt. Hajnalban kelni, délben időre menni az iskolába, átállni arra a napirendre, hogy Panka ne az autóban aludjon, stb.
Aztán talán majd együtt, villamossal járnak haza délben, szerintem legkorábban októbertől (ha egyáltalán)... És persze rengeteg terv, ötlet a fejemben, amit mindenképp szeretnék megvarrni, amíg van rá időm, már amennyire van, de tartok tőle, hogy mostanában egyre kevesebb lesz...
A főbérlők lakásfelújítása vagy a vége felé tart (a zajokból és a házban uralkodó állapotokból kiindulva elképzelhetetlennek tartom) vagy most jön csak a neheze:) mert tegnap este ezt a napraforgót találtam az ajtónk előtt egy kis levélkével, hogy köszönik a sok türelmet...
Tegnap egyébként a nagyok a szomszédban játszottak, én befejeztem egy babát, amikor készen lett a haja, ollóval körbevágtam, majd kimentem a konyhába. Amikor visszajöttem, Panka állt a tükör előtt és a szabóollóval a saját haját vágta - mint én a babának. Ezután kénytelen voltam az övét is körbevágni (nem is keveset!) és közben azon gondolkodtam, hogy a nagyobbaknak miért nem jutott soha eszükbe, hogy megfodrászolják magukat.
Kicsit később egy kisollóval (amit szintén a varráshoz használok), a lábujján "igazgatta" a körmöt, szerencsére ügyesen, így semmi maradandó kárt nem okozott. Nagyon önálló. A baba ruháját titokban fogom varrni:D

szerda, augusztus 13, 2008

Délben feljöttek az alsó szomszédaink, mondván, hogy Johann kapott ajándékba egy igazi, gyönyörű bécsi Sacher tortát, de hármójuknak sok lenne, ezért mondjam meg, Ali hányra jön (lehetőleg 5 előtt, hogy jó szívvel lehessen kávézni is mellé) és együk meg közösen. Ali rendes volt, kivételesen hazaért 5-re (cserébe most visszament dolgozni), levonultunk tortát enni, fél nyolcig beszélgettünk, akkor mondták, hogy most már vacsorázzunk is ott, így csak 9-kor jöttünk haza. Közben a gyerekek az udvaron játszottak a felső szomszéd gyerekekkel és Klaraval, édesek voltak így heten, megint nagyon hálás vagyok a sorsnak ezért a lakásért és a szomszédainknak azért, hogy szinten tartják a csajok némettudását:))
Tegnap reggel persze nem így gondoltam, Ali fél nyolckor felment a tulajoknak szólni, hogy legalább nyolcig várjanak már, mielőtt szétverik a fejünk fölött a fürdőszobájukat - megértően abbahagyták a munkát, de a lépcsőház katasztrofális. Az egyik feljáróban minimum egy hónapja a már leselejtezett szőnyegeik, a másikban hetek óta a frissen vásárolt majdaniak, az újonnan vásárolt ágyuk, a fordulókban dohos régi könyvek, beszerelésre váró nyílászárók, szóval nem a legbiztonságosabb a gyerekeknek a közlekedés. Gondolom, az augusztus a lakás átépítésével, majd csinosítgatásával telik, szeptembertől pedig reményeik szerint jön az "óvoda": láttuk úgy két hete Alival, amikor elsétáltunk a boltba, hogy a tulaj egy hírdetést akaszt a bolt hírdetőtáblájára: családi napközi szept. 1-től reggel 7 (!) és du. 17 óra között... na, erre nagyon kíváncsi vagyok. Remélem, szeptember 1 után is ugyanannyira szeretünk majd itt lakni, mint eddig:))

vasárnap, augusztus 03, 2008

Ali kitalálta, hogy a hétvégén menjünk el a régi Duna-ághoz. Először hosszabb kirándulást terveztünk, de végül csak Panna délutáni alvása után, 4 körül indultunk el. Megnéztük a Gänsehäufel nevű hatalmas strandot, ami egy sziget a Régi-Dunában (a Duna szabályzásával keletkezett), több, mint 1 km hosszú természetes strand medencékkel tarkítva, 330.000 m2 összterületen. Mivel már késő volt, a nagy strandra nem mentünk be, de azért Ali fürdött a lányokkal a szabadstrand-részen. azt hiszem, Panka élvezte leginkább, ki sem akart jönni a vízből.
A varrás nagyon jó dolog. ülni a gép előtt, gondolkozni és és megformálni egy babát vagy akármi mást, most éppen krétatartót Szonjának (szerencsés vagyok, hogy ezt csinálhatom, a családom talán kevésbé, mert folyton anyagokat, gyapjúkat kell kerülgetniük, persze, ha tudnék jobban ügyelni a rendre, ők is szerencsések lennének:).
A krétatartó varrása közben az idő múlásán gondolkodtam. Azon, hogy nemsokára hatan leszünk. Azon, hogy Mohácson senkin nem láttam az "öregedés" jeleit, ami megnyugtató volt. Azon, hogy Szonja iskolába megy... Borinál egyértelmű volt, ő nagyon "készen volt" az iskolára, Szonjáról nem tudom elképzelni, hogy hazajön, előveszi a krétatartót és neki áll házi feladatot csinálni... meglepett a szolíd színválasztása, azt hittem, a legvadabb, legszínesebb anyagot választja ki, erre ő előhúzta a kupacból a legkevésbé színes, legegyszerűbb anyagot. Nagyon örült neki, a kész krétatartót gondosan feltekerte és betette a hétvégén szerzett iskolatáskájába, amit beállított az asztal alá, pont úgy, mint Bori szokta a sajátját. Aztán jött Panka és mutatta, hogy neki miből varrjak krétatartót, majd felvette a hátára az iskolatáskát. Panka is nagylány, már éjjel sem használ pelenkát, de az iskola szerencsére még messze van:). Nekem épp elég lesz megszoknom a gondolatot, hogy már két iskolás nagylányom lesz, de szerencsére Szonja nagyon várja már...