kedd, április 29, 2008

Ma vezettem utoljára az autónkat, kicsit elszomorodtam mert én nagyon szerettem mindig is. A sok otthoni csalódás után elkezdtünk osztrák használtautókat nézni, Ali talált egy (grand) espace-t, az alvázszám alapján leellenőríztette egy Renault szakszervízben, kiderült, hogy az autó rendben van, soha nem is volt komolyabb baja azt az apróságot nem számítva, hogy a tulajdonosa nem tudott vele parkolni, amiről egy-két kisebb külsérelmi nyom árulkodik:). Ali elvitette egy állapotfelmérésre, ahol kb ugyanezeket állapították meg, műszakilag minden OK. Mivel Linz mellet van az autó, Ali elment, kipróbálta, le akarta foglalózni, de bezárt a bank, így 500 eurót tudott összesen adni előlegként, amiért 3 hétig tartanák nekünk! És persze minden papírját odaadták neki (szervízkönyv stb), hogy el tudja intézni a rendszámot. Tegnap egy munkatársa ajánlására elment ebéd előtt egy ügynökhöz a papírokkal, megbeszélte vele a biztosítást és ebéd után már mehetett is a rendszámért. Most van egy egy érvényes forgalmink, egy bécsi rendszámunk, ezzel ugye egy biztosított, de a valóságban még nem létező:) autónk, mert itt a rendszámra fizeted az adókat, így azt el sem adod a kocsival, ha arra kerülne sor. Ali holnap viszi Győrbe eladni a mi autónkat és hozza csütörtökön a másikat.
Nagy izgalom, hogy jó lesz-e (mert elég nagynak elég nagy), mindenesetre az eurotax értéke az állapotfelmérés alapján jelentősen magasabb annál, amit mi fizetünk érte.
Itt ez volt az egyetlen autó, aminek utánanéztünk (leellenőríztettük a km-állást), de gyanítom, hogy ha sokat néztünk volna, akkor is ezt a választ kaptuk volna és engem még mindig nagyon bosszant a rengeteg magyarországi negatív tapasztalat. Hogy merik ezt megcsinálni az autókereskedők Magyarországon? Egyébként Alit a dealer azzal nyugtatta, hogy 20 év múlva Magyarországon is rend lesz, mert ezelőtt 20 évvel még itt is próbálkoztak a kereskedők:S

hétfő, április 28, 2008

Tegnap a városban voltunk szurkolni, maratoni futás volt, Ali nővére is futott, a nők közül 18. lett (és ő lett a 14. magyar, a 3. magyar nő). Ali egyik (olasz) munkatársa önkéntesként vett részt a szervezésben és le volt nyűgözve, hogy ezek az osztrákok mindent olyan jól szerveznek, állítólag kora este már nyoma sem volt az egésznek (ezt nehezen hiszem el, mert délben még rengeteg ember + üres palack stb). Hát a hangulat jó volt, de mi a futáshoz továbbra sem kaptunk kedvet;)
Boriéknál a múlt heti üléscsere után most epocha-váltással kezdődött a hét, aminek ő nagyon örül. Elsőben 3 főtárgy váltakozik néhány hetes ciklusokban: számok, betűk, formarajz. Ő kb ebben a sorrendben szereti őket, a formarajzot nem kedveli különösebben, én nem igazán értem, miért, olyan szép a füzete. Egyébként kezdeni is formarajzzal kezdtek, rögtön az első tanítási napon görbéket és egyeneseket rajzoltak. Különböző egyszerű formákat rajzolnak a kezükkel, lábukkal (a viaszkrétát a lábujjaikkal is kényelmesen tudják fogni, de azért mégsem olyan egyszerű egy hétéves gyereknek!), minden gyereknek van kis táblája illetve homoktálcája is, abba is kézzel, lábbal rajzolják a szép formákat és még rengeteg módon, levegőben, egymás kezét fogva a teremben, udvaron stb....
A formarajz alatt kaptak 3 új krétát is, de ugyanúgy pirosat/sárgát/kéket, mint eddig, csak más árnyalatban, így már még több színt tudnak varázsolni.
Mindenesetre most a formák után megint a számok következnek.

vasárnap, április 27, 2008

Szombat délelőtt el kellett mennünk boltba. A gyerekek nem akartak velünk jönni, amit meg tudok érteni, nem szeretnek boltba járni. Azt mondtuk, jó, a nagyok maradjanak, Panka jön velünk. Megbeszéltük, hogy ha valami van, akkor azonnal telefonak, Ali viccből mondta, hogy ha pl. kigyullad a ház, akkor ne telefonáljanak, hanem szaladjanak le Corettáékhoz (alsó szomszéd) és nekik szóljanak. Erre Szonja:
"Jó, akkor lemegyünk és azt mondjuk Corettának, hogy "da oben Feuer!"

csütörtök, április 24, 2008

Mostanában nincs sok időm írni, pedig olyan sokminden történik isiben/oviban (és sajnos még csak varrni sem nagyon tudok). Hétvégén Ali a lányokkal osztálykirándulni volt, a szülők szervezték, az osztálytanító nem tudott elmenni, mert a legkisebb fia épp aznap ért haza egy háromhónapos iskolai csere-programról Amerikából és ha ez nem lenne elég indok, még tanári konferencia is volt. (persze ezért hamarosan lesz egy újabb osztálykirándulás, de már éppen a szeptemberi, valahol ott-alvós közös családi hétvégét is szervezik). Ennek ellenére sokan ott voltak, a gyerekek élvezték, számomra az volt a jó hír, hogy Szonja is teljesen jól elvegyült a gyerekek között, de sohasem Bori közelében volt.
Alapjában véve nem győzzük megállapítani, mennyire jól érezzük magunkat "waldorfiában". Bori viszont ma valahogy durcásan jött haza, veszekedett Szonjával, hogy mi miért ott van, ahol, és miért úgy játszik valamivel, ahogy játszik, és nem úgy, ahogy "kell". Aztán mesélt az iskoláról, hogy a hatodikosok előadták a Gólyakalifát és nagyon klassz jelmezeik voltak, ő pedig jól értett mindent (bár a gólya csak a passzív nyelvtudásában szerepel, mert ha hallja, érti, de nem tudja megjegyezni). Szünetben jót játszott a barátnőivel, de még más is történt: már megint új ülésrend van. Eddig mindig elégedett volt a padtársaival, leginkább a legutóbbi kisfiú mellett érezte jól magát, most pedig Damian mellett ül, aki az osztály talán egyetlen igazán nagyon nehezen kezelhető tanulója. Amikor bent voltam az iskolában, vagy közös programokon találkoztam velük, akkor is mindig láttam, hogy vele nincs könnyű dolga a tanítónak, de persze ez a napi történetekből is mindig kiderül. Egyszerűen nem tud két percig ülni a fenekén, ami Borinak nagyon furcsa:), néhányan csúfolják, pedig Bori szerint ez egyáltalán nem jellemző az osztályban, mert valahogy kilóg a sorból. Ő persze mindig sajnálja, de talán nem tud/nem mer/nem akar határozottan rászólni, hogy ne zavarja óra közben, mert neki elég pár pillanat, hogy elveszítse a fonalat, mindenesetre nem tud figyelni (annak ellenére, hogy Damian mindig az első sorban, szem előtt ül). Állítólag párszor szólt neki (hát erre kiváncsi lennék;), de mit sem ért.
A tanítónak nagyon jó oka kell, hogy legyen arra, kit miért hová ültet, hiszen sok dolgot tart ilyenkor szem előtt, többek között a gyerekek vérmérsékletét. Mintha egyszer azt olvastam volna, hogy Steiner kifejezetten ajánlja, hogy az azonos vérmérsékletű gyerekek egymás közelében üljenek. Na, itt azt hiszem, nem ez lehetett a fő szempont:).

szerda, április 23, 2008

"TORTÁT!"
A hónap második szülinaposa Panka, ma kétéves. Eleinte nem értette, hogy ma szülinapja van, de amikor rájött, hogy mindent ő kap: virágot, tortát, ajándékot, akkor nagyon boldognak látszott...
Az állatokat innen rendeltünk és hálásak vagyunk Indianyónak, hogy elkészítette őket, Panka jön-megy egy-egy állattal a kezében és mondogatja, hogy "ez Pampájé":)
Nagymamáéktól kapott vágható fagyümölcsöket is, ami régi vágyuk (a nagyoknak:) és máris pik-nikeltek egyet a szoba közepén a babák...
Még két kép.
Ez két éve készült (egészen pontosan pár nappal később)
Ez pedig egy éve:

hétfő, április 21, 2008

Szonjának a ma reggeli nyűgös nyújtózkodás közben kipottyant az első tejfoga. (Borinak is így kb. 1 vagy 2 héttel a 6. születésnapja körül esett ki az első).

szerda, április 16, 2008

délelőtt szemerkélt az eső, Szonjának nem volt esőnadrágja. Ezt mondta: "nem volt baj, mondtam az óvónéninek, hogy hoztam nadrágot csak apukám az autóban felejtette":D
Ez most egy ide nem illő felhívás, de hátha valaki éppen a mi kombi mégane-unkat szeretné megvenni:). További képek, adatok, ár itt:
A rengeteg sikertelen próbálkozás után (több, alvázszám alapján leellenőrzött autóról kiderült, hogy egy-két éve is több km volt benne, mint amivel most árulják Magyarországon, a hamisított szervízkönyvekről nem is beszélve!) néztünk itt Ausztriában is autót, és az elsőről, aminek egy márkaszrvízben leellenőríztettük a km állását, kiderült, hogy (természetesen) egyezik a megadott számmal, illetve az is, hogy rendszeresen szervízelt autóról van szó. Ja, és semmivel sem drágább, mint Magyarországon!!
Azért nagyon szomorú, hogy Magyarországon még a sokadik autónál sem sikerült ilyen választ kapnunk....
Egyébként akit érdekelnek a kiábrándító magyarországi tapasztalataink, itt elolvashatja.

kedd, április 15, 2008

Tegnap Bori úgy jött haza, hogy ő most már nagyon-nagyon szeret iskolába járni (nem, mintha eddig nem ezt mondta volna:), mert érti a meséket, játék közben a gyerekeket és ő is el tudja nagyjából mondani, amit szeretne. Ma pedig azt újságolta, hogy az osztálytanító azt mondta neki délben, hogy már jól tud németül. Erre nagyon büszke volt! (tegnap az egyik kislány mondta neki ugyanezt).
Aminek én nagyon örülök, hogy már nem okoz neki gondot, hogy szóljon a tanároknak, ha valamit nem ért, megbeszélje a gyerekekkel a házi feladatot (pl: milyen virágot, hogyan kell vinni az évszakasztalra:).
Ma volt az első "Dienstag = Waldtag" az oviban, nagyon rossz időben, szél is volt, hűvös is, de a gyerekeket nem zavarta egy cseppet sem, sőt! (régebben leírtam, hogy az ovi végéig minden kedden egy erdőhöz kell őket vinni, mert minden héten ugyanott, ugyanabban az időben sétálnak délelőttönként, délben pedig helyi járatú busszal mennek vissza az oviba).
Amikor délben mentem, minden gyerek nagyon kipirult és rettentően fáradt volt. Szonja délutánonként sajnos sosem szokott aludni, ma hamarabb aludt el, mint Panka és így ébredt:
"- holnap lesz Waldtag?
- nem
- kár..."

kedd, április 08, 2008

Szonja születésnapját ma ünnepelték az óvodában (répatortát sütöttünk). Ezt a babát hat csillaggal a ruháján az óvónéni varrta neki, kapott koszorút, egy csokor tavaszi virágot és egész nap körülötte forgott a világ, nagyon boldogan jött haza.
Az óvónéni elmesélte a gyerekeknek, hogyan született Szonja erre a világra (Szonja el is mesélte itthon a mesét, de inkább nem írom le, mert nem tudom, mennyi belőle a valóság:)). Jó lenne egyszer valahogy észrevétlenül meghallgatni, mit mesél pontosan ilyenkor az óvónéni...

hétfő, április 07, 2008

Szonja ma hatéves. Ali a gyerekek szülinapján sosem szokott dolgozni, ilyenkor mindig úgy telik a nap, ahogy az ünnepelt szeretné... hát a mai nap sajnos nem, mert bár délben hazajött, amikor a lányok de olyan szélvihar van, hogy nem tudunk elmenni sehová:(
Volt egyébként olyan év, amikor Szonja szülinapján szállingózott a hó és volt olyan is, hogy gyönyörű, meleg napsütéses időben sétáltunk.
Az oviban holnap lesz a születésnapja, mert ma ment az euritmia tanár és az óvónő azt mondta a múlt héten, hogy túlságosan kevés idő maradna az ünneplésre, így a Waldtag-program csúszik egy héttel. Itthon azért megünnepeltük, a kívánságának megfelelően palacsintatortával:)
Borika sokmindent készített titokban Szonjának, pl kis viaszfigurákat, nyakláncot, rajzot.
tegnap délután Sparbachban (Wiener Wald) voltunk, tavaszt nézni. Legutóbb ugyanitt ősszel jártunk, most a legjellemzőbb a fokhagymaillat és a rengeteg medvehagyma volt. ez itt mind medvehagyma:

vasárnap, április 06, 2008

Na még ilyet! Panka jól van, épp csak egy kicsit kiabáltuk el... Tegnap este fürdés előtt, amint Ali levette róla a ruhát, észrevette, hogy az egész törzse tele van piros pöttyökkel. Tudtuk, hogy bárányhimlő nem lehet, hiszen azon átesett egy hónaposan, amikor a nővérei az oviból hazahozták a betegséget. A háromnapos lázat követő kiütéseket is ismerjük (exanthema subitum), mert Szonja átélte 3 évesen (az akkori gyerekorvosunk csodálkozott is, mert ez általában a 7-24 hónapos gyerekek betegsége). Az sem lehet.
Végül arra a következtetésre jutottunk, hogy valószínűleg gyógyszerallergia az antibiotikumtól. A pöttyök reggelre nagy piros összefüggő foltokká alakultak, délben eltűntek.
Ilyet ugyan még sosem láttunk és a diagnózis is laikus. A nagy gyermekkalauzban egyébként azt olvastam, hogy egy-egy betegség (pl. influenza) lecsengésekor is szokott olykor "csak úgy" kiütés előfordulni, de Panka esetében már tényleg napok teltek el a láz és a bőrtünetek között...

szerda, április 02, 2008

Panka köszöni, ma végre jól van. Éjjel még nagyon forró volt, de reggel végre láztalanul ébredt. Nem tudom, hogy az antibiotikum miatt van-e, mindenesetre nyoma sincs rajta semnmiféle betegségnek, remélem, ezúttal nem kiabálom el...

kedd, április 01, 2008

Pankának nem hogy nem ment 38 alá a láza, de még mindig jóval 39 fölötti lázzal ébredt, így Ali reggel elment kiváltani az antibiotikumot, a gyógyszertárban fel is oldották helyettünk a port:-). Mivel vasárnap dél óta összesen kb 5-6 db kölesgolyót és egyetlen falat almát evett (folyadékot is csak víz formájában, kortyonként), Ali hozott neki kekszet, amit először nem kért, majd a gyógyszer után mégiscsak. Egy csokis kekszet, amin a teste melegétő azonnal elolvadt, folyt a csoki (nem a minőségével volt a baj, mert "kiváló okö-teszt" minősítésű keksz volt:).

Ilyen makacs, hosszú lázzal szerencsére még sosem találkoztunk. Nem jó látni, ahogy a lázrózsáival egyébként sápadtan szuszog az ágyban és minden kis neszre ijedten riad fel.