csütörtök, január 31, 2008

A waldorf óvoda nagyon tetszik nekem, (szerencsére) minden másképp működik, mint Szegeden, a lányok régi ovijában. Nagyon pontos rend van, ami a gyerekeknek biztonságérzetet ad, Szonja a nehézkes reggeli ébredés után sokszor kérdezi, milyen nap van és akkor megállapítja, hogy aznap milyen gabonát főznek, esznek, festenek vagy tésztát gyúrnak stb. és a nyelvet bár nem érti, a ritmust és a rendszert nagyon jól. Mindennap sokat vannak az udvaron, még akkor is, ha egy kicsit szemerkél az eső. Ha vannak nagy pocsolyák, kapnak lapátokat (pontosabban van egy kis fészer, tele "szerszámokkal") és egyik helyről áttelepítik egy másikra a laptátok, vödrök segítségével. Ha nagyon használhatatlan, saras az udvar, akkor pedig sétálnak a környéken. Ma nagyon rossz volt az idő, így cseppet sem lepődtem meg, amikor üres volt az udvar, gondoltam, bent játszanak, de ott mondta egy óvónő, hogy elmentek sétálni. Elég későn jöttek meg kipirulva és fáradtan, ugyanis elsétáltak egy közeli dombhoz, ahol minden gyerek lefeküdt és hempergett le a domboldalon, futottak föl, hemperegtek vissza (ha már nincs hó, hogy szánkózzanak:). és nagyon vidám volt mindenki. szegeden ennyire boldognak sosem láttam az oviban a gyerekeket, mint itt.
Egyébként a farsangra készülnek (azt már írtam, hogy a téma: a világ gyermekei, Szonja indiánnak vagy indiai kislánynak készül), beszélgetnek eszkimókról, kínaiakról, indiánokról... stb... táncolnak, mint az indiánok, megbeszélik, ki mit, hogyan eszik, meg mindenfélét, amit Szonja nem ért, de szerencsére az óvónők úgy mesélnek, hogy közben mutatják is....
Ma Borinak is jó napja volt, futott nevetve az autóhoz és fuldokló nevetés közben ezzel köszönt: "az osztrákok nagyon viccesen beszélnek magyarul". Náluk a felsőbb osztályok tanulói énekeltek különböző európai nyelveken, magyarul elénekelték, hogy "az a szép, az a szép......"
Ezenkívül ülésrend változás is volt, Bori az első sorból az utolsóba került és ennek nagyon örül, akárcsak az új padtársának.

vasárnap, január 27, 2008

kicsit romlott a lakásunk komfortfokozata a múlt héttől, mert eddig a főbérlők (fölső szomszédok) csak ritkán jártak erre, hiszen Nieder-Österreichban laktak, mostantól viszont ideköltöztek. A legkisebb gyerekük 2 és fél éves, az anyuka úgy gondolja, jobb esélyekkel tud itt félállásban munkát találni, vagy családi napközivé alakítani délelőttönként a lakásukat, amíg a legnagyobb gyerek iskolában van. Tulajdonképpen ez nem zavar bennünket olyan rettentően, akkor is kivettük volna a lakást, ha kezdetektől így lett volna, de azóta nem tudunk a ház előtt parkolni, munkanapokon pedig nehéz helyet találni, bár mindig sikerül az utcában, de nem mindig a közelben. A másik, hogy folyton rohangálnak a fejünk fölött, amitől az az érzésünk, hogy előbb-utóbb ránk fognak szakadni, mert nagyon döng minden, persze, gondolom, Corettáék is hallják tőlünk ugyanezt és attól még jóban vagyunk.
A gyerekeknek viszont azt hiszem, kifejezetten jó, hogy 3 gyerek jött a házba, mert így tudnak sokat játszani. Ma délelőtt pl. a fiúk valamivel fél 12 után pizsamában lejöttek, hogy felhívják őket játszani. Szerintem csak dübörögni akartak (mondjuk fogócskázni) és azt mondták a szüleik, hogy akkor a mi gyerekeinket is be kell vonni a buliba, hogy ne őrüljünk meg, mert így azért könnyebebn elviseljük:-))

szombat, január 26, 2008

Szonja barátjának a szülei meghívtak minket családostól ma délutánra és vacsorára. Laurenz a legjobb barátja az oviban, ami egyébként nem meglepő, hiszen a szegedi oviban is a legjobb barátai mindig fiúk voltak, akik elhívták délutánonként játszani, és akiket mi is elhívtunk: Endi és Dani. Persze még Lacika is, akivel csak oviidőben találkoztak, de néha még virágot is kapott tőle. Laurenznek van egy kisöccse, így öt gyerek játszott együtt édesen (többnyire Flora macskát hajkurászták), volt kultúra is: pásztorjáték, O Tannenbaum, Santamaria és sok-sok hangszer, meg hangzavar. Mindez gyertyafénynél, rögtönzött gyerekelőadásban. végre olyan helyen voltunk, ahol nincs sok játék (eddig, amikor vendégségben voltunk, mindig azt kellett látnunk, hogy mennyi, mennyi játékuk van a gyerekeknek).
Az apuka egyébként eredetileg argentín, 20 éve él Bécsben és művészetterápiával foglakozik, az anyuka bécsi. Összességében nagyon-nagyon szimpatikus család, a gyerekek természetesen kétnyelvűek (spanyol-német), mint Bori barátnői is, Caitlin (angol-német) és Anna (horvát-német).

kedd, január 22, 2008

A múlt héten tönkrement a varrógépem, igaz, nem teljesen, de kiszámíthatatlanul varrt, többet kellett lefejtenem, mint amennyit haladni tudtam, mert folyamatosan probléma volt többek között a szálfeszességgel, nem lehetett jól beállítani. Emiatt egyébként már volt is szerelőnél kb 2 éve, aki nem jósolt neki hosszú életet a sok műanyag alkatrész miatt (amúgy csak 4 és fél éves volt és Singer), de az is igaz, hogy eléggé kihasználtam. Ezért hétvégén vettünk egy új varrógépet (ilyen hirtelen anyagi döntéseket persze sajnos Magyarországon sosem tudtuk hozni) Budapesten, mert egyrészt az a Pfaff gép, amit mi legideálisabbnak gondoltunk, ott olcsóbb, illetve fontos volt a szakképzett eladó és a magyar nyelvű leírás is. Nagyon örülök, mert szépen, halkan varr, az első babát, amin próbálgattam (:-) a lányoknak varrtam, az ő közös megegyezésük alapján Szonjának. Aki azt hiszi, hogy a mi lányainknak sok rongybabájuk van, nagyon téved, de mindenből övék az első, ez igaz. A baba is új egy picit (30 cm), kicsit mások az arányok és más a haja is.
Amikor délben mentem az oviba, Tante Christine megkért, hogy először menjek Boriért, mert neki még dolga van Szonjával. Mostanában nagyon sokat foglalkozik az óvónő az iskolába készülőkkel (Sonnenkinder). Hatan mennek szeptemberben iskolába, és labdáznak, euritmiáznak, rajzolnak stb. Amit Szonja szeret: bekötik a szemüket és adnak valamit a kezükbe, nekik meg kell mondaniuk, mi az. Ő kapott pl. falabdát, akkor azt mondta, Holz (fa, mert a labda az nem kérdés), egyszer zsákba kellett nyúlniuk, és ő malacot vett ki, de nem jutott eszébe németül, ezért azt mondta, Tier, vagyis állat és utána itthon elmesélte, hogy bizony jól mondta, mert a malac az állat, de ha azt mondta volna, hogy pl. róka, mert az eszébe jutott, akkor elrontotta volna. Hát Szonja ilyen nagyon megfontolt nagylány:-)
Tanárt keresnek.

Ide is beteszem ezt a felhívást, amit most kaptam egy levélben, akárcsak a honlapra, ugyan nem vagyok benne biztos, hogy tudok vele segíteni, de hátha...

A Kamaraerdei Waldorf Iskola keres osztálytanítókat a jelenlegi első
osztálynak februártól, illetve a leendő első osztálynak szeptembertől.
Jelentkezni az iskolában lehet:
címe: 1116 Budapest, Repülőtéri út 6. (volt Vasvári Pál laktanya)
telefonszáma: (1) 249-8142
faxszáma: (1) 249-8142
e-mail címe: info@waldorf-kamaraerdo.hu

hétfő, január 21, 2008

Boriék ma kapták meg a furulyát (elég későn ahhoz képest, hogy adventre tervezték:-). Barátkoztak vele, verseket mondtak róla, de még nem furulyáztak vele. A táskapostával levél is érkezett: az osztálytanító azt szeretné, ha minden gyerek maga nemezelné szülői segítséggel a furulyatartót, mégpedig közösen a többiekkel, három időpontot jelölt meg, mindhárom alkalomra 10 szülőt + 10 gyereket vár. van egy szombat is szerencsére, mert nem tudom, Pannával hogy sikerülne közösen megoldanunk.

csütörtök, január 17, 2008

Ma amikor jöttünk hazafelé, nagyon sok hóvirágot láttunk, idén először. Erről (is) eszembe jutott, hogy teszek ide pár képet a lányok eddigi farsangjairól, most ezt az egyet találom (meg még aktuális is:-), tavaly Bori (fogatlan) hóvirágtündér volt. Nagyon egyszerű, gyors jelmez: előző este fűztem gumit egy fél lepedőbe és bebatikoltuk, így hófoszlányok is lettek a szoknyán:-)
Szonja természetesen hercegnő volt, vele nem volt semmi dolog, mert a szoknya egy készen kapott koszorúslányruha.
Éppen tegnap este azt meséltem Alinak, hogy mindig tudom, hogy Borinak jó kedve van-e iskola után, még mielőtt találkozunk: az autóval mindig ugyanott állok, ezért ő tudja, ha nem érek oda akkorra, amikor elkészül, akkor elindul az iskolából az autó felé, útközben találkozunk (azért én nagyjából mindig ugyanakkorra érek oda, ő is ugyanakkor indul). Ha jó kedve van, szalad, lóbálja a táskáját, talán néha még ciframarsozik is közben és mi olyankor csak keveset sétálunk. Ha rossz kedve van, akkor majdnem az iskoláig kell mennünk, mert az orrát lógatva bandukol. Ma délben már az iskolához közel találkoztunk egy osztálytársával, aki szólt nekem, hogy Bori már vár. Hm, rosszat sejtettem. Borika ott ácsorgott az iskolaudvaron, elindultunk, kérdeztem, mi történt.
- semmi
- rossz volt ma az iskola?
- nem
- valaki nem volt kedves?
- de, csak nem értettem a házi feladatot.
Jó, mondtam, akkor menjünk vissza, valaki még biztos lesz ott, akitől megkérdezhetjük. Ott volt még Frau W. Mondtam, hogy Bori nem értette a házit, azt felelte, igen, tudja, látta is, hogy egy kicsit sirdogál miatta. Amit én nem értek: miért nem mondta el neki még egyszer ha már észrevette???? Egyébként számolás volt. Tegnap majdnem az autóig jött Bori és lelkes volt, mert számoltak, őt kétszer is felszólították, és tudta mondani az osztálytanítónak, mit kell a táblára írnia. Mivel a számokat ismeri, a számtant nagyon szereti, de most nincs kedve házi feladatot írni. Majd később, azt mondta...

szerda, január 16, 2008

Panka hétfőn kis késéssel megkapta a másfál éves védőoltást. Szó nélkül mosolyogva magyarázott végig, az oltás minden mozzanatát nagy érdeklődéssel figyelte, eszébe sem jutott sírni, sem akkor, sem utána, és később, éjszaka sem, persze, nem volt semmiféle kísérő reakció sem.
A Magyarországon is szokásos oltáshoz kapott még hapatits B ellenit is, mert itt az is kötelező, de mivel kell emlékeztető ehhez is, amit a körzeti gyerekorvos ingyen nem adhat (gondolom, a késés miatt - az első adagot 3 hónaposan kapják), most rohangálhatunk a Magistratra, hogy megtudjuk, ki és hol ad még egy oltást Pankának februárban:-/
Tegnap megint nagyon jó dolga volt, mert Bori a barátnőjénél töltötte a délutánt, Szonja mesélt neki, bábozott, beöltöztette hercegnőnek. Igen. beöltözés: a farsang az iskolában és az óvodában is február 5-én lesz (február 4-én az oviban babafarsang is lesz, ahová mindenki viszi a kedvenc itthoni babáját). Ovis téma: a világ gyermekei. Isis: mesevilág.
nem túl könnyű a dolgom, jó lenne, ha valakitől kapnék valami ötletet. Bori pl azt hiszem, tündér szeretne lenni, ezt mondta tegnap. Szonjáról fogalmam sincs, ő sem tudja...

szombat, január 12, 2008

Az iskolában úgy kezdődött a szünet utáni első hét, hogy a tanárok a pásztorjátékhoz hasonlóan háromkirály-járást mutattak be, egyébként Vízkereszt napján a városban is "sok háromkirályt" láttunk. A héten minden nap az óvodások is, iskolások is "háromkirályoztak" és természetesen az évszakasztalra is felkerült Gáspár, Menyhért és Boldizsár alakja.

Boriék a héten kötőtűket kezdtek készíteni maguknak (mindenki maga fűrészelte, csiszolgatta, ceruzahegyezővel kihegyezték, de még messze nem készültek el), nagyon örül, hogy elkezdenek kötni, én pedig nagyon kíváncsi vagyok rá...
ilyen az, amikor Panna felmászik egy íróasztalra és megszerzi a filceket. Tényleg nem szabadna tartanunk a viaszkrétán kívül semmi rajzeszközt a lakásban:-)
persze, mentségére legyen mondva, hogy mindent megtett, hogy többé-kevésbé lemossa magáról a színeket.

péntek, január 11, 2008

jó. akkor ide is leírom. Ali most világosított fel, az utolsó mentés nem november vége, hanem október vége (10. 27.), a helyzet még rosszabb, mint gondoltam: a novemberi rendelések sincsenek meg.
Egyébként köszönöm mindenkinek, aki ma írt és így segít visszaállítani a rendet, bár tartok tőle, hogy reménytelen...
Szolgálati közlemény:-)
tegnap Panka egy gyors mozdulattal némi kárt tett a számítógépben, aminek az a következménye, hogy az összes valaha érkezett levelem elszállt. Az utolsó archiválás november 27-én történt, vagyis nincs meg egy olyan levelem sem, amit november 28. és január 10. között kaptam. (az elküldött leveleim megmaradtak, mert azok a google mailen keresztül mennek, vagyis nem a számítógépen tároljuk.
Így most bajban vagyok a rendelésekkel is... egyelőre novemberi rendeléseket teljesítek, de előbb-utóbb megszakad a lánc és fogalmam sincs, kik és milyen sorrendben rendeltek ezután, pontosan elképesztően nagy munka lenne összeszedni, hogy kiknek írtam választ ebben az időpontban, illetve azt sem tudom, hogy mit rendeltek és főleg mikorra.
Szóval szeretnék mindenkit kérni, aki véletlenül olvassa ezt a pár sort és folyamatban van a rendelése, hogy szóljon (a megrendelés eredeti időpontját is szeretném tudni, hogy korrekt legyen).
köszönöm.
Annyira jól volt rendszerezve minden és olyan szép képeket kaptam gyönyörű gyerekekről és szép álommanókról, amiket a szabásmintám alapján varrtak meg anyukák. Örülnék, ha újra megkaphatnám ezeket is...

Amúgy Panka nem csak szerel mostanában, hanem rajzol, mindenhová (ágy, asztal, szék, vágódeszka, stb.) és nagyon büszkén szokta mutogatni. Ha rászólok, hogy csak lapra, azt mondja, jó. Hoz egy lapot, egy kicsit rajzol rá és már látom is, ahogy keres magának egy izgalmasabb felületet. Hiába szólok rá, bólogat, és amikor elhallgatok, mosolyogva, boldogan és büszkén mutogatja tovább.
Bori soha semmit nem firkált össze. Szonja igen, valamennyire, Panka felülmúlhatatlanul.
Az utóbbi napokban egyre többször mondja, hogy "én" (ezt most azért jegyzem itt meg, mert a felvételin mindig kérdezik, hogy melyik gyerek mikor mondta először), sőt néha: "én, Pampa" és folyamatosan kérdez. Pl, amikor főzök: "Anya, mi? ebéd? lesz? Pincsa?" (ez a palacsinta). vagy ha a varrógépnél ülök: "Mi? manó? lesz?" tegnap egy zöld plüss volt a varrógépnél: "Bibija?" (Borié? - neki zöld a manója).

hát nem lehet rá haragudni, de most elég nagy a bosszúság:-)

kedd, január 08, 2008

Bori ma is társasági életet él, tegnap este hívott fel Anna mamája, hogy szeretnék, ha náluk ebédelne, vacsoráig ott maradna. Ennek mindenki örül, kivéve persze Szonja, aki kifejezetten szomorkodik Bori nélkül itthon (bár most épp nagyon jót játszanak Pankával, Panka pedig nagyon boldog, hogy nem a nagyok játékát kell figyelnie, hanem valaki csak vele foglalkozik).
Amikor elkezdődött az ovi, isi, Szonját nem féltettük, hiszen az előző ovis csoportba is úgy csöppent bele, amikor már egy éve élt a csoport és mégis igen gyorsan, viszonylag központi helye lett. Ő szereti megmondani, mit játsszanak, mit akar, stb, és megy a maga feje után. Itt most nagyon zavarja, hogy ezt nem teheti meg. Jó esetben megérti, tőle mit várnak el, de javasolni játékokat, azt nem tud. Zavarja, hogy itt egy csendes, sokszor magányosan játszó gyerek a csoportban, nem hangadó, mint ahogy szíve szerint lenne.
Borika sosem volt "vezéregyéniség", ő mindig csendes volt otthon is, így most ez a helyzet különösebben nem zavarja. még van is alibije arra, amiért egy kicsit "outsider", könnyű ezt ráfogni a nyelvre. Ennek ellenére Caitlin mamája mondta nekünk a hétvégén, hogy több kislány is Borit nevezi meg, mint legjobb barátnőjét az osztályban. Talán azért szeretik ennyire és ilyen sokan, mert egyrészt nagyon kedves mindenkivel, másrészt olyan, mint egy kistestvér, aki felett lehet "anyáskodni", akinek lehet szavakat tanítgatni és még csak nem is vitatkozik velük:-). Mindenesetre jól érzi magát, az egészen biztos és ez a legfontosabb.
A nyelvtanulás kicsit lassabb a nagyoknál, mint mi azt reméltük, de nem úgy Pankánál! Nagy meglepetésünkre azt vettük észre, hogy ha németül kérdeznek tőle valamit (nem mi! itthon eszünkbe sem jut németül beszélgetni), akkor nem igennel vagy nemmel válaszol, hanem azt mondja, hogy ja vagy nein (természetesen a mondat értelmétől független módon, de magyarban is találomra választ az igen és a nem között, nem értelem szerint). ha valamit ad, azt mondja, bitte schön, ha kap, akkor danke. ha hallja azt a szót, hogy Mütze, akkor hozza a sapkát.... Még a nagyokat sem tanítjuk németül, nem hogy őt! Mellesleg, ha tanév végén el kell mennünk Fr. országba, akkor viszont elkezdem őket előtte franciául tanítani, hogy könnyebb legyen a dolguk. arról végülis papírom van:-)

vasárnap, január 06, 2008

Ali elképesztően rendes apja a gyerekeinek, ezt ma (is) meg kellett állapítanom. Délelőtt elment Caitlinért, és amíg én befejeztem az ebédet, ő társasjátékozott a lányokkal, ebéd után pedig elmentek szánkózni. Ali vitte a nagyokat (én itthon maradtam Panka álmát őrizni) és ment velük Johann, Clara és persze Lotte is. Sajnos a hó már nem volt az igazi, legközelebb csak egy klassz hóesés után lehet majd újra menni... Szonja a már megviselt jeges lejtőn nekiszáguldott egy fának, emlékül pedig egy hatalmas púpot hozott haza a fején.
Leírom az ebédet is, mert első pillanatban úgy tűnt, nincs itthon semmi, de végül egy nagyon jó gyerekbarát ebéd lett belőle: póréhagyma krémleves pirított kenyérkockával, reszelt sajttal (szerintem ez a gyerekeink kedvenc levese), sajttal sütőben összesütött paradicsomos tészta, párolt brokkolival és végül palacsinta is, amiből bőven maradt uzsonnára is, amikorra hazaértek és vízből, teljes örlésű lisztből készült, mert nem volt itthon egy csepp tej sem...
A szánkópályán találkoztak Boriék két osztálytársával is, szóval a lányoknak igen mozgalmas napjuk volt.Késő délután jöttek haza nagyon fáradtan (mindannyian).

szombat, január 05, 2008

Ma délben hivatalosak voltunk Bori egy osztálytársához "OPEN HOUSE 2008" partyra. 12-kor kezdődött, negyed háromkor jött egy babysitter és elvitte a gyerekeket a schönbrunni állatkertbe, állatkölyöknézőbe 5-ig. Láttak bébi jegesmedvét, hangyászt, denevért. A pandát még nem, mert mint megtudtuk, majd akkor lehet megnézni, ha ő úgy dönt: amint kijön, látható lesz, azt senki nem tudja, mikor, csak rajta múlik, nem sürgetik (mellesleg óriásplakáton már megelőlegezték neki a bizalmat:-).
A buliban kb 10 család volt, ebből 3 osztálytársi, a többit nem ismertük. Nagyon otthonos volt, önkiszolgáló konyhával, ahol volt egy fazék finom vöröslencse-leves a tűzhelyen, az asztalon egy sonka, egy rúd szalámi, sokféle nagyon klassz magvas kenyér, rengeteg sajt. A nappaliban termoszokban többféle tea, kávé, tej és közben még gőzölgött a melegítőn egy nagy fazék jó illatú puncs. Elképzelhetetlen mennyiségű játéka és 2 macskája van Caitlinnek (az egyiket boldogan tologatták a csajok egy babakocsiban, ő meg élvezte a kényelmes ringatózást). Caitlin még a buli elején szólt nekünk, hogy a holnapi napot velünk tölti, mert mint mondta, ezt ő így beszélte meg Borival:-)
Péntek este vendégeink voltak: Coretta, Johann, Clara és Lotte, a kutya. Mi főztük a vacsorát, ők hozták hozzá a bort és a desszertet. A gyerekek nagyon jót játszottak, végre volt tévéjük, saját távirányítóval (egy nagy kartonból vágták ki a képernyőt, valaki "csinálta a műsort", és közben koncentrált is a többiekre, hogy mikor hangosítanak vagy váltanak csatornát...)
Pannát persze leginkább a nála kétszer (súlyra négyszer) nagyobb Lotte kötötte le, aki jólnevelten horkolt az étkezőasztal mellett...
Megállapítottuk, hogy nagyon jó helyen, nagyon jó lakást találtunk magunknak, nagyon jó szomszédokkal, de azért vannak gondjaink a lakással: Amióta tél és igazán hideg van, azóta az ablakokról szakad a víz. Minden reggel az első dolgunk törölközőkkel vízteleníteni az ablaküveget, a legérdekesebb, hogy nem csak a régi ablakokat, hanem a kétéves étkezőbeli ablakokat is. A lakás páratartalma pillanatnyilag 60 % (Ali este kért egy mérőt a főbérlőtől, akinek mellesleg mindene van, pl. esztergapad, fúrók, csiszolok stb a wc-vel, mosdóval felszerelt pincében).
Ez egy régi villa, 3 emelet. A főbérlők (akik most felettünk laknak) és Corettáék is (akik most alattunk) laktak ebben a lakásban, senkinek nem volt ilyen gondja, igaz, akkor még az étkező fele balkon volt, az ablakok ott két évesek és megközelítőleg sem olyan jól szigetelnek, mint otthon, Szőregen a hatalmas konyhai ajtók/ablakok (persze, azok argonos nagyon jó hőszigetelők). Azt (még) nem tudjuk, hogy az előttünk itt lakóknak volt-e bajuk a hőhidakkal, párákkal.

kedd, január 01, 2008

este feljöttek az alsószomszédaink, kaptunk tőlük egy-egy szerncsemalac-csokit és jót (bár nem túl jól:-) beszélgettünk velük. Megkérdezte Johann Alitól, hogy van az anyukája. Ali elmondta, hogy remekül, bár épp korcsolyázás közben eltörte a kezét. A hírt összevont szemöldökkel fogadták, majd amikor azt ecsetelték, hogy Ali anyukája milyen gyönyörűen beszél németül, azonnal gyanús lett nekem és megpendítettem, hogy a nagymamája is beszél németül . Kiderült, hogy róla van szó, Ali 88 éves nagymamáját, aki valóban remekül néz ki, az anyukájának hitték. És bár tényleg nagyon jó egészségnek örvend, korizni azért nem jár:-). Hozzátartozik a dologhoz, hogy Coretta például hetedik gyermekként (sőt hetedik lányként) született a családban, így nekik nem meglepő, ha valakinek a szülei nem fiatalok.
Egyébként Johann szerint állítólag a monarchia nem német anyanyelvű részein beszéltek igazán szépen németül, a legszebben talán Prágában.
Tegnap délután kezdődött a szörnyű hangzavar, Szegény Panka vacsora közben ijedt arccal mondta, hogy "Pampa, Pampa petár" és hajnali egyig tartott. Addig tulajdonképpen alig aludt, rémülten kapaszkodott valakibe mindkét kezével. Olyan tűzijátékot láttunk egyszerre rengeteg irányból, hogy gyakorlatilag egy pillanatnyi időre sem sötétült el az ég. Megdöbbentő volt, egy jelentős méretű harmadik világbeli ország éves költségvetését durrogtatták el a bécsi polgárok. Ez persze nem meglepő, mert mindenhol (még élelmiszerboltokban is) lehet kapni tüzijátékot.
Az új esztendő nagyon vidáman indult nálunk, mert éjszaka egy kicsit esett a hó, ezért reggeli után elmentünk egy szánkópályára, amit egészen sokáig uraltunk családilag, dél felé jöttek egyre többen. Közben is esett egy kis hó, néha kisütött a nap, gyönyörű volt, mindannyian szánkóztunk. Jól el is fáradtunk, de itthon várt minket a finom babaleves, amit a karácsonyra kapott kuktánkban főztünk 20 perc alatt úgy, hogy mindent (füstölt hús, bab, répa, krumpli, zeller) egyszerre tettünk bele és minden ideálisan főtt meg. Soha nem gondoltunk rá, hogy szeretnénk kuktát, de most nagyon örülünk neki!A legviccesebb számunkra az volt, amikor Szonját hallottuk kiabálni:
Komm her, Borbi, schneller!A végén mindenki pirosan, fáradtan, vizesen vánszorgott hazafelé, bár Szonja még akkor is elég fürge volt, Borika pedig nyűgösen korcsolyapályát is követelt, de nem kapta meg:-)