péntek, november 21, 2008

A negyedik lányunk pont olyan meglepetésszerűen érkezett a világra, mint ahogyan Húsvétkor észrevettem, hogy befészkelte magát a hasamba.

Szerda éjjel 15 perces fájásokkal feküdtem le, mindketten fáradtak voltunk, Ali is, én is. Néha szóltam neki, ő figyelte a fájások rendszerességét, nézte az időt (én ebben sosem voltam jó), végül elaludtunk. Éjfél előtt valamivel hirtelen felébredtem, a 15 percek után azt vettem észre, hogy nincs szünet. Ő így nyugtázta: ez még biztos ugyanaz a fájás, majd hirtelen azt mondta, 3 perces fájásaid vannak, induljunk azonnal. Én akkor már csak feküdtem, képtelen bármire és éreztem, hogy feszül a gátam. Valahogyan mégis elindultunk (fogalmam sincs, hogyan, arra még emlékszem, hogy a lépcső tetején egy fájásnyira lefeküdtem, mert nem tudtam volna lemászni:).
Éreztem a tolófájásokat, Ali mondta, hogy NEM tolófájás, én mondtam (kiabáltam), hogy DE tolófájás. Így telt az út a határig, szegény Ali száguldott,hívta az orvost, néha rám nézett, hogy jól vagyok-e, én persze pocsékul voltam, éreztem a baba fejét egyre jobban a gátnak feszülni. Minden erőmmel vissza akartam tartani, a gátat próbáltam lazítani, tartani.
Amikor átértünk a határon, hirtelen elöntött mindent a meleg víz. Akkor világossá vált számomra, hogy ez a baba bizony most jön, már nem tudom tovább megfékezni. Szóltam Alinak, hogy álljon meg, vegye elő a táskámból a törölközőt, mert a kislányunknak meg kell születnie.
Sosem láttam ilyen idegesnek, azt hiszem közös életünk során legelőször fordult elő, hogy én voltam a határozottabb, nyugodtabb. Tudtam, hogy minden rendben van, az egyetlen dolgom, hogy segítsek megszületni a babának. Kiszállt, kivette a törölközőt, megkerülte az autót, kinyitotta az ajtómat és nekem akarta adni. Mondtam, hogy hideg van, csukja be az ajtót, üljön a helyére és tartsa a babának a tenyerében a törölközőt, mert most meg fog születni.
A jobb kezemmel a gátamat védtem, a ballal az ülést fogtam és végre elengedtem a picibabát. Egy pillanat alatt kint volt a feje. „Tényleg itt van. Szia Baba. Jaj de gyönyörű!” hallottam, majd azonnal kicsusszantak a vállak és az egész pici, mázas test. Éreztem centiről centire mindenét, a feje búbjától a lábujjáig és örömmel megállapítottam, hogy a gátamon még egy enyhe repedés sem lehet, mert semmit nem érzek. Gyorsan bebugyoláltuk, ő hallatta a hangját, de nem sírt, csak úgy kiabált, hogy megérkezett, mi nevettünk a régen hallott újszülött hangon, én a hasamra tettem, Ali szó nélkül beindította az autót és csendben, boldogan mentünk a kórházba.

Megkerestük a gazdasági bejárót, mire a portás észbe kapott és ki akart minket hajtani, mi mutattunk a csomagra és mondtuk, hogy a szülészetre igyekszünk.
A porta előtt leparkoltunk, Ali bement szólni, nagy lett a riadalom, hirtelen megjelent két mentős és egy lány (nem tudom, orvosok voltak-e), én nyugodt voltam, ők nagyon izgultak:). Hoztak egy hordágyat, arra akartak átemelni. Vizualizáltam magamban a vicces helyzetet, amint engem átemelnek a köldökzsinórral hozzám kötött babámmal együtt, majd nevettem és azt mondtam, hogy inkább egyedül. A lány szoknyaként körém tekert egy lepedőt, én pedig a novemberi éjszakában 1 óra körül besétáltam zokniban a liftig. Ő jött velem, kérdezgette, hogy fiú vagy lány, hogy hogyan történt és nagyon izgatott volt. Felmentünk a szülészetre, bekiabált, hogy „hoztam egy kismamát, a baba már kint van, csak a lepény nincs”. Nagyon csodálkozott mindenki azon, hogy milyen nyugodtan sétálgatok, engem bekísértek a szülőszobára, a köldökzsinórt, ami már nem pulzált, elvágták és vártunk türelmesen a lepényre, hamarosan az is sértetlenül kijött. Nagyon megdicsértek a gát miatt, valóban teljesen ép maradt, persze, mint kiderült, ez a baba apró súlyának is köszönhető. (kb akkor született, mint Szonja, de 220 grammal és 9 centivel kisebb lett nála, pedig biztos voltam benne, hogy a legnagyobb lányunkat várjuk).
Az ügyeletes orvos rendkívül morcos volt, elmondta, milyen felelőtlenek vagyunk, két ujjnyi méhszájjal már haza sem szabadott volna reggel mennem, és az ötödik gyerekemmel legyek szíves majd a 36. héten befeküdni a kórházba). Időközben megjött az én orvosom is, aki elhűlt a liftben a vérnyomok láttán, tudta, hogy ez én vagyok. És valószínűleg azt is, hogy számon fogják kérni rajta, hogy hazaengedett. Emiatt kicsit sajnáltam, de elmondta, hogy ha maradtam volna, ma reggel bekötötték volna az oxitocint, hogy beinduljon a szülés és azt nagyon nem szerettem volna. Örülök, hogy ilyen ügyesen, gyorsan megszületett a maga tempójában a babám mindenféle külső beavatkozás nélkül.
Nos, Ali gyorsan még rákérdezett a nevére, hiszen előző nap sem tudtuk még, hogy Juli, Léna vagy Emma érkezik hozzánk, a csajok kérésére maradtunk a Julinál, ekkor derült ki, hogy nekem papírjaim sincsenek, mert nem csináltattam újra az elveszett iratokat, ezért újabb rossz pontot kaptunk, de nem zavart, már csak nevetni tudtam rajta.
Juli 10-es Apgárt kapott, azt mondták, meglepő módon egyáltalán nem hűlt le, gyönyörű rózsaszínű volt. Nem fürdették le, nem szívták le az orrát, nem vitték el egy apró pillanatra sem. Felöltöztették és nekem adták, hogy szoptassam, mert majd úgy tisztul az orra és végre megnéztem a magzatmázas szuszogó csomagunk arcát, aki első pillanattól ügyesen próbálkozott az evéssel. („gyere schnell Julika, itt a Frühstück”- mondta neki a szülésznő:). Fél 3 körül Ali hazament, nekem megmérték a vérnyomásom, minden rendben volt, egy cseppet sem szédültem. Mondták, hogy köszönjek el Julitól, mert ő megy az inkubátorba, hiszen egy intézeten kívül született babára külön figyelniük kell, majd reggel megkapom. Reggel jött a gyerekorvos és mondta, hogy úgy döntöttek, kap antibiotikumot, mert ki tudja, hánykor folyt el a magzatvíz és különben is, nem steril körülmények közé érkezett a baba, jobb megelőzni a fertőzéseket. Ennek nem örültem, de sejtettem, hogy így lesz (bár a szülésznőtől direkt rákérdeztem, ő úgy gondolta, nem fog kapni, mert a burok közvetlenül a szülés előtt repedt meg). Ezenkívül már első nap magasabb a billirubin érték a normálisnál, vagyis kicsit besárgult, így fény alatt van hat órán keresztül, azután mehetek hozzá szoptatni. (mellesleg nagyon segítőkészek, bármikor bemehetek, még széket is kaptam, ha csak ücsörögni szeretnék az inkubátor mellett, a fény alól nem veszik ki, de ha felébred és fejek le tejet, azt az inkubátorban is megkapja fecskendőből), ha ébren van, mindig szólnak, hogy szoptassam, mindent elmondanak, amit csinálnak vele. (néhányan azért nem akarják nekem elhinni, nem voltak 5 perces fájások, sőt néha az az érzésem, hogy azt hiszik, kifejezetten a kórházon kívül akartam világra hozni a kislányunkat, pedig az autóban aztán tényleg sosem terveztem:).
A szobában egyedül vagyok, ami sokkal inkább szállodára, mint kórházra emlékeztet. Van bent pelenkázó, fürdőszoba zuhanyzóval, wc-vel és bidével, a falon pedig egy felhívás a szoptatás fontosságáról. Persze, nagyon boldog lennék, ha otthon lehetnék, de így is nagyon örülök, mert megszületett egészségesen a negyedik kislányunk is, gyorsan, könnyen, békességben. Örülök, hogy a nagyi éppen ott volt nálunk, mert különben nem tudom, mi lett volna, ha a nagyokat is hozni kell.

Négyen vannak. Hatan lettünk és nagyon-nagyon boldogok vagyunk:)

18 megjegyzés:

Ali írta...

Bár kicenzúrázhattam volna, hogy állítólag ideges voltam, nem tettem meg:-) Ez Ági beszámolója, amit a laptopomon írt, de valahogy nincs wifi a kórházban...
Egyébként el kell ismernem, hogy szülni jobban tud szülni, mint én:-)

KAnya írta...

Drága Ági, de jó, hogy leírtad!!! Nagyon ügyesek vagytok, Juli méltán nevezhető a meglepetések emberének:-)
Ali,bár nem ismerlek, szerintem hős vagy így is, még ha a szülésben Ági a jobb:-)
Mikor jöhetnek haza? Hogy van a sárgaság?

verocska írta...

Drága Ági!

Így ismeretlenül is nagyon gratulálok nektek, sok örömet és boldogságot ISTEN ÁLDJON benneteket..

Szeretettel.Verocska

irisz írta...

Hihetetlen történet, és nagyon jó olvasni a részleteit.
Juli igazi kalandvágyó!

panka írta...

Én még ilyen szép szüléstörténetet soha nem olvastam. És ezt most minden túlzás nélkül mondom.
Megint megkönnyeztem, bár ez nálam biztos a terhességi hormonok miatt is van most, ugyanakkor fülig érő szájjal olvastam, mert tényleg egy hihetetlen, mégis teljesen valóságos történet.
Nekem is az jutott eszembe, hogy micsoda szabad szellem lesz ebből a kislányból, akinek már a születése is ilyen minden konvenciót felrúgóra sikeredett. :-)
Nagyon sok örömet kívánok nektek hatosban!

tilia írta...

Fantasztikusak vagytok! :-) örülök, hogy elolvashattam Juli érkezését! (és annak is örülök, hogy a lányok a Juli mellett döntöttek, én is nagyon lobbiztam anno a kislányomnál, de leszavaztak)

Névtelen írta...

Kedves Ági!

Kislányaim nagy örömmel alszanak el babáiddal. 3 éve varrtad nekünk. Kamilla Zebinek és Zubinak hívja őket. Még akkor adta a nevet, amikor a gépen keresztül figyeltük a babamühelyen az alakulásukat. A blogodat, hónapok óta szorgalmasan olvasom. Zugolvasó vagyok. Szeptember óta járunk a waldorf úton, szeretem elolvasni, hogy miképpen élitek meg az iskola, óvoda minden apró pillanatát.
Nagy örömmel töltött el, amikor a blogodban feltűnt egy apró talpacska is. Isten áldja az utatokat.
Szilvia, Kamilla, Zelma, Palkó

Hanna írta...

Ági, nagyon örülök annak is, hogy ügyesen védted a gátadat, erre csak egy nagyon tudatosan és tiszta fejjel szülő nő képes. Az ügyeletes orvos-féle tökfejek semmit sem értenek ebből az egészből.
Nagyon jók voltatok mindhárman és Juli csodaszép! Remélem nagyon hamar hazamehettek végre -az lesz az igazi, de a pihenés tényleg nagyon jól tud esni, ami otthon már ugye...
Jó olvasni a szép születést, köszi, hogy ilyen szorgalmasan tudósítasz bennünket :)

Szentpyr írta...

Kedves kedves Ági! Szívből gratulálok a negyedik tündérke érkezéséhez! Isten hozott huncut Julkó:)!

Lívi írta...

Jaj, de jó volt ezt olvasni, jó, hogy leírtad! :-)
Mégegyszer szívből gratulálok neked is, és a törölközőt tartó (cseppet sem ideges :-) férjednek is :-)))

Névtelen írta...

Szia Ági!
Nagyon jó volt olvasni a szülésedről. Komolyan. Azért is, mert amikor Én szültem (igaz az első volt, így teljesen ismeretlen) teljesen berezeltem és sokkolt, hogy ez ilyen nehéz. Így egy nyafka valamivé változtam. Még most is sajnálom. No de kit érdekel ez. :-)) A lényeg, hogy jól vagytok és hogy boldogok. Örülök nektek.
Puszi
Hári Picúr

Névtelen írta...

Potty-potty, tényleg, biztos a hormonok...
Nagyon szeretünk Benneteket! ancsa, sári, balkó, csabi,...

Névtelen írta...

Ügyesek vagytok, na! Sokat emlegetünk Benneteket, gondolunk Rátok, reméljük eljutunk előbb-utóbb meglátni Julit és persze az egész családot! É+S+M Szőregről

Névtelen írta...

Gratulálunk!!! Le a kalappal előttetek! Tataiék

Rózsa írta...

Szia Ági!
Nagyon sokat gondolunk rátok. Ez a kicsi lány egyszerűen gyönyörű, ami persze egyáltalán nem meglepő három csadaszép kislány után :)
Az egészségügyet ismerve, biztos furabogárnak gondolnak benneteket, de a beszámolód alapján azért minden rendben van, és ez a lényeg.
Sok puszit küldünk nektek: Annusék

Névtelen írta...

hát nagyon ügyesek vagytok! Mika és Mia születése után 3 órával én is otthon voltam már. hát kívánom, hogy ti is minél hamarabb otthon lehessetek, nagyon szép lesz akkor az 1. Advent... -kész lett a koszorú?? én is nagyon szeretnélek majd meglátogatni benneteket a tavasszal- ha lehet... Ezer pussz HH-ból, Mutter/Csilla, Jan, Jaakko, Mika & Mia

nyagi írta...

Ha külön-külön nem is tudom, de mindenkinek nagyon köszönöm! Hihetetlenül jól esik, hogy ilyen sokan gondoltatok ránk!

Névtelen írta...

Kedves Ági!
Nagyon-nagyon gratulálok Neked, Nektek, Isten éltesse a Legkisebbet, és az egész családot!!!
Nagyon szép a kicsi Juli! De jó!!!
Üdv: Kőfalvi Anna- aki azóta is olvassa a blogodat, csodálja a gyönyörű babácskáidat, és főzi a fini receptjeidet!