csütörtök, november 06, 2008

Miután leírtam, hogy milyen önálló iskolás nagylányaink vannak, Pankáról is írnom kell egy picit.
Tegnap délután lent játszottak az udvaron a szomszéd gyerekekkel. 6 körül kinéztem az ablakon és tudatosult bennem, hogy besötétedett, ezért szóltam nekik, hogy itt az ideje feljönni. Nem túl lelkesen, de hamarosan megjelentek az ajtóban a nagyok.
- Panka?
- ő nem volt lent az udvaron.
- ??
- felment Annabellához játszani.
Annabella a hároméves szomszéd kislány, Panka barátnője (:-). Panka -mint később kiderült- unatkozott az udvaron és különben is sötét volt, hát megbeszélték (?) Annabellával, hogy felmennek játszani. Egyébként a mamája nagyon jófej, minden nap elmondja, mennyire szereti, ha fent vannak a lányok, mert akkor az ő vad fiai is csendben jól eljátszanak velük és külön szokott jönni Annabellával, hogy engedjem nyugodtan Pankát is, sőt néha még engem is annyira hív, hogy nehezen mondok nemet.
Nos, a nővérei felmentek érte, ő egy mandarint majszolva megjelent de nem mesélt semmit, hiába kérdeztük, olyan miközödhozzá-arccal ránk nézett, azt mondta, játszottak, majd megy máskor is, ezzel lezártnak tekintette az ügyet.
Tulajdonképpen tényleg rendben is van, de nekem akkor is furcsa volt, hogy ez a két és fél éves gyerek ennyire tudja, mit akar és ilyen önállóan intézkedik:).

2 megjegyzés:

KAnya írta...

Ne csodálkozz, jók a példaképek:-) Mi is ledöbbenünk, hogy a 15 hónapos milyen szépen eszik kanállal, villával, hogy tudja, mit akar...

nyagi írta...

Kata,
én "csak" nagyon örülök, mert én hihetetlenül önállótlan vagyok. Jó látni, hogy a gyerekeim talán nem lesznek ilyenek:)