szombat, november 08, 2008

Újabb nyűgök, egyre nehezebb ez az utolsó idő. Nem tudom, mi bajom van. Tulajdonképpen továbbra sem fáj semmim, a visszerem, mint az utolsó babavárás legnagyobb (és talán egyetlen) kellemetlen meglepetése, nem romlik, legrosszabb esetben is csak úgy van és stagnál, más újdonság nincs. Sok jóslófájásom és álmatlan éjszakáim viszont vannak.
(Nem vagyok türelmetlen. nem akarok most azonnal szülni és nem is félek vagy tartok a szüléstől. Bár az utolsó szülésem volt a legeslegnehezebb, rossz emlékem arról sem maradt. Negatív emlékfoszlányok vannak mindháromról, mint pl. mindig rázott
a hideg a kórház vizsgálójában, amíg vártam az ügyeletes orvosra - ez az első, ami hirtelen eszembe jut, egyszer talán majd mindet összeszedem:).
Mindez azonban nem indokolja azt, hogy türelmetlen és ingerült legyek a gyerekekkel, márpedig tényleg elviselhetetlenül ideges és kiabálós vagyok. Ma pl. indultunk a Magyarok Házába (Collegium Hungaricum) Ali egy ismerősének a fotókiállítását megnézni illetve táncházba. Indulás előtt szétment a farmerom hasán az amúgy is már ócska, gyenge gumi. Valamiért úgy gondoltam, hogy másban egyszerűen el sem lehet menni. Már akkora nagy bálnának érzem magam, hogy nem kényelmes semmi, alig várom, hogy megint a saját ruháimat hordhassam, talán még sosem voltam ilyen kövér és fáradt.
Ott bosszantott, hogy Panka a székre áll és bukfencezik folyton a parkettán, miközben körülötte kopogós cipőkben felnőttek táncolnak. Zavart, hogy Szonja a székek alatt mászkál négykézláb harisnyanadrágban, mint a kétéves húga. Idegesített, hogy Borika csak áll és nem mer táncolni, pedig azt mondta, szeretne. Egyébként semmi okom nem volt arra, hogy ne érezzem jól magam, jó volt hallani, hogy mindenki magyarul beszél, voltak szimpatikus családok, jó volt a zene. A gyerekeink nagyon ügyesek voltak, édes csuhéboszorkányokat készítettek, Szonja minimális segítséggel, Bori teljesen egyedül. Legközelebb majd biztosan jól is érzem magam...
A postaláda tele van egy halom megválaszolatlan levéllel. Képtelen vagyok arra is, majd talán pár nap múlva. Addig pedig megtanulok kötni, mert sosem volt még őszi vagy téli gyerekünk így meleg sapkánk sincs viszont van itthon sok puha, szép gyapjúfonal és szeretnék neki egy gyapjúsapkát. Boltban csak műszálasat, meg bojtosat meg olyat találtam, amiről medvefülek merednek az égnek, ezért elhatároztam, hogy megkötöm, végülis az internet mindenre jó, biztos ezt is meg lehet tanulni (?)...

7 megjegyzés:

KAnya írta...

Nagyon ismerős a helyzet, sok erőt kívánok neked, van mindenféle biztatás a fejemben, de nem idegesítelek vele:-)Gondolok rád és jó ötletnek tartom a kötést, nekem is ez az abszolút nyugtató tevékenységem. Hajrá, Ági!!!!

panka írta...

Már nem is mondom, hogy mennyire ugyanígy vagyok, mondjuk ez nekem ciki, mert az, hogy te 3 gyerek mellett kicsit nehezebben viseled a várakozást a negyedikre, az teljesen rendben van szerintem, én viszont az egyszem gyerekemet(na meg a férjemet) szekálom az idegességemmel, kiabálósságommal, pedig igazán alig van gond vele. :-(
Én a magam részéről azt hiszem azért vagyok feszült, mert talán kicsit tartok az új helyzettől, hogy milyen lesz eggyel több gyerekkel, nem tudom nálad ez benne van-e, egy néggyerekes ismerősöm szerint kettő után már nincs olyan nagy különbség a többgyerekes létben. :-)
Azért szerintem minden anyában benne van, hogy az új jövevényt teljesen rendezett, nyugodt körülmények közé szeretné szülni, és pont ez okoz feszültséget, mert olyan tökéletes rend(kívül, és belül - lelkiekben) talán sosincs, amire azt érezné az ember, ez igen, ide már jöhet a baba. Úgyhogy ez amolyan öngerjesztő folyamat szerintem.
Persze lehet, hogy te teljesen mástól vagy feszült, nyűgös, ezek csak az én érzéseim. :-)
Mindenesetre nem tart már sokáig ez az állapot... :-))) Pontosan mikorra is várjátok a babát? Nov. vége?

nyagi írta...

Kata, köszi:) egyelőre nem akar menni a szaporítás (nem bíííírom megérteni), de előbb-utóbb csak sikerül...

Panka,
pont ugyanazoktól vagyok feszült és nyűgös, mint te, csak talán kicsit fokozottabban (legalábbis az én szörnyű hangulatingadozásaim nem überelhetőek, az biztos:).
tudom, hogy neked sem könnyebb, szerintem egy gyerekkel inkább nehezebb, de ezt már sokszor írtam.
Az igazi dátum dec. 1. de a méhszáj miatt sosem gondoltuk, hogy kihúzhatom addig (Szonjával a régi orvosom végig azt mondta, hogy csak húzzuk ki áprilisig, nehogy megszülessen márciusban és a terminus napján, ápr. 23-án született). Lehet, hogy a koraszülés állandó "fenyegetettsége" miatt vagyok ilyen türelmetlen, a babának még elvileg van kicsit több, mint 3 hete!

KAnya írta...

Ági, én úgy szoktam szaporítani,(nem tudom, hogy hivatalosan így kell-e), hogy egy szembe kétszer kötök új szemet.

nyagi írta...

Kata,
de aranyos vagy, köszönöm a törődést:) de asszem, nem túl jó a felfogásom, látod, ezt sem értem, talán ha látnám, hogy valaki hogyan csinálja, akkor megérteném, leírásból nem:D
Tökjó téglalapokat meg négyzeteket tudok kötni sima és fordított szemekkel, tudok fogyasztani is (ahhoz láttam jó videót az interneten, de a szaporításhoz egyelőre még nem találtam képes bemutatót, bár még nem adtam fel...)

KAnya írta...

Na, figyu! Van ugye a lyuk, amibe beledugod a kötőtűt és kötsz egy szemet. Ezt a szemet átemeled a másik tűre és visszamész a lyukhoz, kötsz bele még egy szemet és már szaporítottál is, egy lyukból két szem lett. És ahány szemet szaporítani kell, annyiszor csinálod ezt meg egymás után következő lyukakkal. HAJRÁ, rá fogsz jönni, tudom!!! Ha jó lenne a kameránk, felvenném neked, de éppen ma vittük el a szervizbe:-(

Névtelen írta...

Szia Ági!
Belinkelek egy oldalt, én a horgolás néztem innen. Lehet, hogy te is találsz segítséget.
http://marikaje.uw.hu/index.html
antalandi