hétfő, október 20, 2008

Nem fáj semmim, persze vannak nyűgjeim, amiket mindig le is írok (az a fránya visszér a lábamon, a haskeményedés és a reggeli derékfájás) de alapjában véve ezek nem kellemetlenek, napközben fizikailag teljesen jól vagyok. Amúgy meg türelmetlen. nem a szülés miatt, egyáltalán nem azt szeretném sürgetni, a gyerekekkel és Alival veszekszem minden hülyeség miatt, velük vagyok türelmetlen. nagyon. Sokkal jobban idegesít a konyhában ledobott kardigán, a szennyesláda melletti zokni, mint az normális lenne - egyáltalán minden, ami nincs a helyén (persze, sokszor én magam sem teszem el a dolgokat, pl itt az asztalom környékén is nagy a rumli és emiatt is nyűgös vagyok). Az utóbbi éjszakákon rosszul (vagy csak nagyon keveset) alszom. Zavar, hogy szeretnék csinálni, varrni egy csomó mindent és nincs már erőm, időm hozzá.
Ma ebéd után egy picit lefeküdtem (egy újabb rövid éjszaka után) ráadásul egyedül, mert Panka kivételesen délelőtt aludt és bár olvasást terveztem, elaludtam. Ezalatt a gyerekeim fantasztikusan játszottak hárman együtt, pedig Borinak összegubancolódott a fonala - épp horgol, de abbahagyta, megvárta, hogy felébrejek, akkor hozta kigabalyítani. Panka elment egyedül pisilni, megírták a házit, nem is akárhogy: Szonja Pankának is összehajtott egy lapot "füzet-alakúra" és adott neki két viaszkrétát, így neki is volt házija, amit rendben, csendben írt a nagyok mellett. Hogy ők hogy lehetnek ennyire türelmesek és rendesek, az teljesen érthetetlen.

A múlt héten csütörtök hajnalban arra ébredtem, hogy iszonyúan görcsölök. Megijedtem. Ismerem jól ezeket a görcsöket. Borival közvetlenül szülés lett a vége. Szonjánál hajnalban görcsökre ébredtem, napközben elmúltak, este megszületett. Pankával pedig folyamatosan voltak ilyen görcseim (jósló fájásaim?) szerintem két héttel a szülés előtt, de persze lehet, hogy hamarabb is, legalábbis Ali emlékei szerint. Folyton készültem, azt hittem, itt az idő, hogy megszülessen, de ő csak várt türelemmel. Hogy ez mitől van? (ha csak egy gyereket szültem volna, sosem tudtam volna meg, mi az a jósló fájás:).
Most kezdődik kb a 34-35. hét, két hét minimum és el sem tudom képzelni, mi lesz, ha elindul JuliLéna erre a világra. Éjjel felébreszteni 3 gyereket, felöltöztetni őket és beülni velük vajúdani egy autóba, hogy elérjünk a soproni kórházba? jaj.
Nagyon szerettem volna itthon, vagy legalábbis Nussdorfban a születésházban szülni, de ez minimum 1700 eurot jelentett volna, valószínűleg inkább többet, így erről le kellett mondanunk, na de erről már írtam régebben. Ha meg már kórház, akkor inkább az anyanyelvemet választom, meg Sopronban ott van Ali nagymamája is, ha rá kell bízni a gyerekeket.
Azért hébe-hóba szoktam ám normális is lenni és megbírkózom a sütés-főzés-takarítással, de a varrást azt hiszem, befejeztem erre az évre, elkészült az utolsó manólány, holnap majd felteszem róla a "piactérre" a képet, most pedig megyek palacsintát sütni...

11 megjegyzés:

panka írta...

Jaj de egy cipőben... :-) Már ami a babavárással egybekötött háklisságot, rendmániát, türelmetlenséget, tehetetlenségérzetet illeti. Csak nekem még több idő van hátra - még legalább 7 hét jó esetben, de akár 10 is lehet. (Jaj, leírva ez is nagyon kevésnek tűnik már...)
De hébe-hóba én is szoktam normális lenni... :-)))

Én is mindig ledöbbenek, és persze el is szégyellem magam, hogy Borika mennyire jól tűri ezt a fura helyzetet.
Biztosan minden rendben lesz nálatok a szüléssel! Bár valóban nem hangzik egyszerűnek az utazással, de ügyesek lesztek, tudom. :-)

KAnya írta...

Ági, sok türelmet magadhoz a hátralévő hetekre! És nem biztos, hogy éjszaka kell indulni!!! Beszéld meg JuliLénával, hogy hogy szeretnéd és hátha segít ebben!!! Nekem ez Karkával és Konbabával is nagyon bejött!!!

gemelcsi írta...

Jaj de ismerős! Csak aztán könnyen felejt az ember. mintaha nem is 7 hónapja éltem volna át ugyanezt.
Csak azon izgultam, hogy ne éjjel kelljen a kórházba menni (mert az első kettővel úgy volt) És sikerült. Szépen nyugodtan indultam el, bár nekem legalább a többieket nem kellett elmozdítani.
Ne izgulj minden a legnagyobb rendben lesz.

nyagi írta...

Panka,
ez jól esett (már nem kifejezetten az a része melengette meg a szívemet, hogy másnak is rossz:) az indulást majd egyszer egy nyugodt pillanatomban elképzelem, megtervezem, egyelőre még nem is nagyon gondoltam rá, csak akkor, csütörtök hajnalban ijedtem meg egy picit...

Kata,
neked is nagyon köszi, tudod, az éjszakai indulás még mindig valahogy egyszerűbbnek tűnik, mint ha délelőtt kellene... a gyerekek iskolában, Ali messze, a munkahelyén... Na azért majd erre is kitalálok valamit, megpróbálom megbeszélni a babával, azt szeretném, ha hétvégén, napközben érkezne, amikor mind az öten együtt vagyunk és nyugisan el tudunk indulni:D. Sopron csak 4-5 db 10 perces fájásnyira van autóval:)

Gemelcsi,
remélem, nekem is sikerülni fog, nehéz dolog ilyenkor rádöbbeni, hogy bár van több ismerősünk a városban, főleg az iskolából, óvódából, de senki nincs, akire jó szívvel rá tudnám bízni a gyerekeinket, főleg éjszaka, hiszen igazi barátaink itt nincsenek.
Persze, biztos minden a legnagyobb rendben lesz, eddig mind a három lányunk nagyon jó időpontot választott, most is így lesz!

Ali írta...

Én csak most olvastam a bejegyzést, Ági épp fürdik.
A viamichelin szerint Nußdorf (Bécs másik fele) 33 percre van, Arra igen jó az esély, hogy a Bécsen belüli sztrádák el be legyenek dugulva. Olyan még nem volt, hogy 50 percnél egy másodpercel is hoszabb ideig tartson eljutni Sopronba. Sem Szonja sem Panka születésekor nem volt soha semilyen családtag két óránál közelebbre, A szomszédainkal jobban vagyunk, mint ezelőtt bármikor. Az, hogy Panka születésekor épp Miticsékkel buliztunk az szerencse, lehet, hogy majd most is valami osztálybuliban leszünk és otthagyjuk a gyerekeinket valami osztálytársnáal:-)

Ali írta...

Tuti biztos, hogy az átlag budapesti sem ér kórházba 50 perc alatt, pláne, ha a férje épp munkában van. Maximum a vidéki nagyvárosok lakói, akik a szüleikkel egy házban laknak vannak nálunk jobb helyzetben, de azért az elég nagy ár:-) Amúgy olyanok is vannak akik Sopronból mennek Győrbe szülni, ami elég beteg gondolatnak tűnik első hallásra, mert csak kicsivel van messzebb mint Bécs, de időben legalább háromszor annyi plusz életveszélyes az út.

Névtelen írta...

Drága Ágnes, Ali
A leírt szavakon keresztül érezni a várakozás hangulatát. (ismerős dolgokat irsz)
Nagyon megértő családod van, ezt biztosan érzi JuliLéna is.
Jó lesz neki, nagyon jó...
antalandi

Tímea írta...

Szia Ági,
otthon is vannak ám érdekes helyzetek: lassan már egy éve (hihetetlen!), amikor Zsombor született, délelőtt nekiálltam kivasalni 30 textilpelenkát, ez már gyanús volt egy kicsit, aztán napközben érezgettem a már egész jól megszokott jóslófájásokat, elmentünk Borcsáért a suliba, bevásároltunk, és elég nyugtalan voltam így felhívtam a dúlát. Kérdezte, hogy mi a helyzet: én körülnéztem és megállapítottam, hogy már rég nem volt ilyen rend nálunk, akkor döbbentünk rá, hogy hamarosan megérkezik a baba. Este leraktuk a lányokat aludni, lefeküdtünk, és némi alvás után felpattantam egy fájásra, elmúlt visszafeküdtem, a 3. ilyen után hívtam a bábát, keltettük fel a csajokat, nagyszülők érkeztek Százhalombattáról ill. taxival valahonnan máshonnan, éjfélre elmentek (két fájás alatt Sárát ölbe vittem le a harmadikról) és megérkeztek a bábák. Fájás sehol. Egy se. Itt álltam sírva, hogy én bolond idecsődítettem mindenkit, pedig csak jóslófájásaim vannak. A bábák és a dúla lefeküdtek aludni, mi meg vártuk, hogy na most mi lesz. Hagytunk Zsombornak időt, és szépen meg is érkezett még azon a hajnalon 5 óra felé.
Szóval minden nagyon jó lesz, majd meglátod!!!

kat írta...

Én eddig még mindháromszor éjjel-hajnalban vajúdtam, és reggel szültem. Az éjszaka nyugisabb azért, még ha fel is kell kelteni a gyerekeket miatta. Nincs iskola-óvóda-munkahely, dugó, miegymás.

Sok erőt, kitartást, türelmet a hátralevő hetekhez! Nagyon izgalmas, hogy már ilyen közel nektek az idő:) Azért még egy három hetet legalább tartsatok ki:)

nyagi írta...

Andi,
nagyon köszi! Egyébként a családom tényleg nagyon megértő, szerencsém van, mert én néha már nagyon nehezen viselem magam...

Timi,
otthon szülni/születni nagyon jó lehet. Ez már sokszor írtam neked, többször jutott eszembe veletek kapcsolatban. Tudod, a valóságban attól tartok, hogy nem érek oda, mi van, ha megszületik az autóban... ilyen hülyeségek. Tudom, hogy ilyenek normális esetben meg sem fordulnak az ember fejében, de hát ezek a fránya hormonok...;)

Kat,
igen, így a vége felé, amikor azt gondolod, hogy egy hónap kb (és még egy csomó minden hiányzik:) akkor már nagyon szalad az idő, de majd hamarosan te is újra megtapasztalod:D

Endy írta...

Kitartàst,turelmet ès minden jòt Nektek!