csütörtök, október 23, 2008

A csajok már nagyon önállóan közlekednek a villamossal, élvezik, néha félútig négyesben (Bori egyik barátnője + Szonja osztálytanítója), néha csak kettesben, de mindegy is, hogy hogyan. Tegnap Bori megkérdezte, mikor lehet végre saját kapu- és lakáskulcsuk, mert azért az nagyon klassz lenne, pedig mi mindig elmegyünk eléjük Pankával a villamoshoz (nincsenek arra szavak, hogy leírjam, Panka mennyire boldog, amikor meglátja a villamost és főleg észreveszi az ajtóban a nővéreit - komolyan, mintha hetek óta nem találkoztak volna!!! aztán izgatottan harsogja, hogy mit főztünk ebédre, mit csinált a szomszéd kutya délelőtt stb...).

Borinak a kulcson kívül még egy kérése volt. Holnap eggyel előbb szeretne/szeretnének leszállni.
- miért?
- mert az előző megállóban van egy állatkereskedés és szeretnénk megnézni, milyen állatok vannak és mennyibe kerül egy tengeri malac.
jaj. Azt is mondta valamelyik nap, hogy ha ő nagyon szerencsés lenne, akkor egy kismacskát vagy esetleg egy tengeri malacot kapna Karácsonykor a kis Jézustól, mert azt tudja, hogy kutyát úgysem lehetne a lakásban tartani. Mellesleg a Karácsonyra nagyon készülnek. Minden nap betlehemest játszanak, amit majd ajándékbontás előtt (!), a fa alatt fognak nekünk bemutatni. Panka Mária, Bori József, Szonja az angyal és a későbbi szállásadó is, a kis Jézust egyelőre Zsófi baba alakítja, de Karácsonykor már a kis Kaktusz fogja játszani, mint megtudtam a csajoktól.
Egyszóval hihetetlenül önállóak, ügyesek.

Panka pár napja kitalálta, hogy ő velünk alszik, mindig nagyon hamar áttipeg hozzánk, pedig eddig csak néha, hajnalban fordult elő, hogy átjött, most szerintem direkt virraszt, hogy nehogy reggel vegye észre, hogy elfelejtett átjönni:) - talán most kezdi megérteni, hogy hamarosan nem ő lesz a legkisebb. hát... lehet, hogy ez egy nehéz kör lesz.
Hétvégén itt voltak a keresztszülei a majdnem egyéves Szabolcs fiúkkal, azt nagyon élvezte, hogy valaki még nála is kisebb, többször kijavította, hogy pl. "Panka, mondjad rendesen" de egy testvér azért mégiscsak más...

Szonja megállapította délben hazafelé az úton, hogy neki a nyolcas a kedvenc száma, mert azt nem lehet megfordítani. Keveri néha az irányokat, előfordul, hogy fordítva írja a 3-at, a 7-et, a 9-et. Na ez nekem új, bár tudom, hogy sokan keverik, de akkor is. És az a legfurcsább, hogy csak néha. mondjuk, ha valami fontos játszanivalója van és siet a házi feladattal... (egyébként is mindig rekord gyorsasággal van kész a leckéje). Ja és nagyon emlékeztet az apukájára: ma reggel, amikor elindultak az iskolába, kinyitottam a szobaablakukat, hogy kiszellőztessek és láttam, hogy Szonja elfelejtett kabátot, sapkát húzni, csak úgy elindul (most 6 fok van kint, iszonyú szél, éjjel esett az eső és most is lóg a lába...), persze Alinak sem tűnt fel, hogy kicsit alul van öltözve az egyik gyerek:).
Az iskolát nagyon élvezi, csináltak gyönyörű gyapjúmadarat, viaszgyurmából szép mezőt tóval, kacsákkal egy kartonlapra és a hétvégén voltak kirándulni is. Képeket is teszek majd valamikor...

2 megjegyzés:

idrah írta...

Szia!
Nekem ismerős a számok (meg egyes betűk) fordítva írása, Ákos is "műveli" :-). Mi sem és az osztálytanító sem tulajdonít neki különösebb figyelmet, és már nagyon-nagyon sokat javult is a dolog. Az utóbbi időben nem is tudom megmondani, mikor fordult elő, az előző tanévben pedig még szinte mindennap. Nem tudom, van-e összefüggés, de én mindig Ákos balkezességével magyaráztam :-)...

Hihi, nálunk is tavaly jött elő a háziállat kérdés, naponta jártunk az állatkereskedésben, a gyerekeket még két órás ottlét után sem bírtam hazacsalogatni :-). Végülis lett egy nagyon édes törpehörcsögünk (James). Nagyon jó hatással van szerintem a gyerekekre, mert nagyon gondoskodók vele szemben, soha nem felejtik el az etetést (na a tisztítás már rám hárul...), és nem is unták meg a másfél év alatt. Viszont a hazautazásokkor nagyon nagy bajban vagyunk. Itt nem volt eddig annyira jó ismerős/barát, akire mondjuk 3-4 hétre is rá lehetne bízni az állatka gondozását, így mindig utazott velünk. De igencsak hozzá kell alkalmazkodnunk, mert pl. nem lehet órákra a fűtetlen vagy éppen negyven fokos autóban hagyni, nem érheti huzat, akkor otthon Mo-on kell neki egy külön ketrec, plusz utazóketrec :-). Szóval ilyen szempontból nem egyszerű, de nem bántam meg, hogy lett háziállatunk :-).

idrah írta...

Szia!
Nekem ismerős a számok (meg egyes betűk) fordítva írása, Ákos is "műveli" :-). Mi sem és az osztálytanító sem tulajdonít neki különösebb figyelmet, és már nagyon-nagyon sokat javult is a dolog. Az utóbbi időben nem is tudom megmondani, mikor fordult elő, az előző tanévben pedig még szinte mindennap. Nem tudom, van-e összefüggés, de én mindig Ákos balkezességével magyaráztam :-)...

Hihi, nálunk is tavaly jött elő a háziállat kérdés, naponta jártunk az állatkereskedésben, a gyerekeket még két órás ottlét után sem bírtam hazacsalogatni :-). Végülis lett egy nagyon édes törpehörcsögünk (James). Nagyon jó hatással van szerintem a gyerekekre, mert nagyon gondoskodók vele szemben, soha nem felejtik el az etetést (na a tisztítás már rám hárul...), és nem is unták meg a másfél év alatt. Viszont a hazautazásokkor nagyon nagy bajban vagyunk. Itt nem volt eddig annyira jó ismerős/barát, akire mondjuk 3-4 hétre is rá lehetne bízni az állatka gondozását, így mindig utazott velünk. De igencsak hozzá kell alkalmazkodnunk, mert pl. nem lehet órákra a fűtetlen vagy éppen negyven fokos autóban hagyni, nem érheti huzat, akkor otthon Mo-on kell neki egy külön ketrec, plusz utazóketrec :-). Szóval ilyen szempontból nem egyszerű, de nem bántam meg, hogy lett háziállatunk :-).