kedd, október 07, 2008

Boriéknak hétfőn volt a bátorságpróbájuk (hogy miért nem ma egy hete, szent Mihály napján, azt nem tudom). A nyolcadikosok szervezték, a másodikosoktól a hetedikesekig voltak a résztvevők (minden osztályt felosztottak 10, 2-3 fős csoportokra és az összes 1-es, 2-es stb csoport gyerekei alkottak egy nagy egészet). Először is elgyalogoltak az iskolától egy erdőbe, ott egy viszonylag nehéz, meredek úton egy tisztásig, majd jöttek a próbatételek. Akik teljesítették (vagy legalább megpróbálták), kaptak egy-egy szál színes gyapjút, ami a bátorságra emlékezteti őket. Nem volt sem sárkányeregetés, sem mérlegelés, sem sárkányfaroktorta:) (a magyar waldorf iskolákból mindig olyan klassz Mihály-napi próbákról olvasok) de persze Boriéknak nem is hiányzott, nagyon-nagyon jól érezték magukat. Kb minimum 15 km-t gyalogoltak egyébként.

Ezután jött a családi bátorságpróbánk: a hazaút egyedül. Nem tudom, kinek nagyobb a próbatétel - a gyerekeknek vagy nekem...
Délben mindig én megyek a csajokért, vagyis mi: Pankával kettesben. Ez még működik egy ideig, de talán egy újszülöttel hidegben nem fog menni, legalábbis nem szeretném szegényt húzni-vonni, csak azért öltöztetni, hogy betegyem a kocsiba. Iskolabusz nincs, viszont a lakhely és az iskola között érvényes bérletet kaptak, erről írtam már régebben. (A múlt héten egyik délelőtt még egy rendőr is járt az iskolában, elmondta a gyerekeknek, hogyan kell helyesen közlekedni, mire kell figyelni stb:). Sokan járnak busszal, villamossal, Bori már tavaly is szeretett volna, de én nem jó szívvel akartam engedni, még most sem, viszont most majd rávisz a kényszer, aminek ők örülnek. Az egyik villamos a suli elől indul, félúton át kell szállni egy másikra, ami egy saroknyira a háztól teszi le őket, még csak zebrán sem kell átmenniük.
A múlt héten minden nap a villamossín mellett jöttünk haza, figyeltük, számoltuk az autóból a megállókat.
Vasárnap Ali elment velük villamossal az iskoláig, majd vissza. Utána elmentek az erdőbe - Ali, a nagyi (aki szombaton jött) és a gyerekek. Hazafelé az iskola előtt a csajok kiszálltak, mert ők ketten villamossal jöttek haza. Aliék megvárták, amíg felszállnak, az átszállásnál várták őket, majd a végállomáson is, ahonnan Szonja boldogan futva elsőként ért haza és büszkén bekiabálta nekem a kaputelefonba, hogy: "sikerült megcsinálnunk!":)

Hétfő délután Sopronba kellett mennünk, ezért Ali délben hazajött és ha már így, akkor elmentünk az iskolához, köszöntünk a csajoknak és mondtuk, hogy szálljanak fel a villamosra, figyeljék a megállókat, otthon találkozunk. Mi előre mentünk az átszállóig autóval, ott elbújva, titokban, mint valami "bűnöző":), lestem őket, amint leszállnak, boldogan integetnek a tovább utazó barátnőnek és várják a következő villamost. Akkor odamentem, megdicsértem őket, hogy milyen klasszul csinálják, majd elköszöntem, az autóból még néztem, ahogy felszállnak a következőre és jöttünk haza. Ali kitett a célállomáson, ahol szintén megbújva vártam a villamost (nem akartam, hogy miattam szálljanak le, hiszen nélkülem kell megismerniük a megállót), és amikor leszálltak, odamentem, ez volt az első mondat: "holnap is villamossal jövünk haza".

Örülök, hogy ilyen okosak, nagyok és ilyen önállóak. Hihetetlenül aranyosak voltak hátukon a táskával és az egyforma fonott copfokkal, ahogy várták a villamost. elképesztő, hogy milyen nagy lányaim vannak már. mennyire nem tudom én ezt elhinni!

4 megjegyzés:

gemelcsi írta...

De jó, hogy ilyen ügyesek. Meg persze az is hogy ketten vannak, úgy talán mégiscsak könnyebb. Tavaly a nagyvárosban én még nem mertem egyedül elengedni pedig öt percre volt gyalog az iskola, sétálóutcán. De igen, azt hiszem, hogy mi sokkal jobban félünk mint ők. Én csak attól tartottam, hogy nehogy átadjam a paráimat és akkor ő se merjen egyedül közlekedni.De talán ezt eddig sikerült elkerülni. Nálunk is csak ebben az évben kezdett el egyedül járni a zeneiskolába, táncra. Mert a suliba sulibusz viszi. Pedig ő már 9 1/2 éves.

nyagi írta...

és te hogy csináltad, amikor Villő született? persze, ha közel van gyalog a suli, az más. nekünk vagy autó, vagy villamos (átszállással). Egyik se nagyon ideális egy téli újszölöttel. Egyedül nem engedném őket, de így, hogy ketten vannak, nem kell úttesten átmenni, bemondják a megállókat, tiszta, gyors és sűrű járatok vannak, rábólintottam. Én nagyon önállótlan vagyok mindenben, remélem, így tudom őket segíteni valamennyire, hogy ők majd ne legyenek ilyenek:).
Egyébként nagyon sok gyerek jár villamossal vagy busszal az osztályból és ez nagyon motiválta őket... Ma volt a harmadik nap, ők lelkesek, én minden délben izgulok, de bízom bennük, nagyon ügyesek;).

gemelcsi írta...

Konkrétan mikor született 3 hétig egy barátunk egyetemista lánya volt kinn nálunk ő kísérte a nagyokat meg nekem is segített. Aztán meg jött a mélyvíz. A párom rengeteget van távol úgyhogy szegény Villőnek elég hamar bele kellett rázódni a reggeli kelésbe.De kendőbe kötöttem gyakran csak a pizsire húztam az overallt és úgy mentünk. Nálunk az ovi és az iskola is gyalog elérhető volt. De Iringót mégsem mertem egyedül engedni. Szerintem is megnyugtató az, hogy ketten vannak.

panka írta...

Nagyon ügyesek a lányok! És te is, hogy túlteszed magad a félelmeden, és engeded őket, szerintem ez jó dolog. :-)
Én anno harmadikos koromtól jártam egyedül iskolába, és az úton egy lámpanélküli zebrán is át kellett mennem, azt a zebrát évekig csak Mamistresszelős zebrának hívta anyukám. :-D Merthogy nagyon félt, hogy hogy tudok ott átmenni - de át tudtam mindig, soha még csak veszélyes helyzet se volt.
Biztos a lányok is nagyon ügyesek lesznek!