csütörtök, szeptember 25, 2008

Szeretnék idetenni pár képet Bori formarajz füzetéből. Azért, mert amíg én nem láttam waldorfos füzeteket, nem olvastam a Szabadságra nevelést, addig nem sokat mondott nekem a "formarajz"kifejezés. Még tegnap be akartam tenni, de lusta voltam feltölteni a képeket. Most épp lusta vagyok írni róla, de majd egyszer az is meglesz...



10 megjegyzés:

idrah írta...

Hűűűű, nagyon szépen rajzol Bori!!!!

Indianyó írta...

Hűűű, ezek gyönyörű, kerek, szimmetrikus formák, látszik, hgoy Bori olyan családból való, ahol a kéz gyakran munkálkodik :-)

Nem tudok most visszamenni a többi kommenthez, úgyhogy ide írok mindenfélét: mostanában nemigen tudok olvasgatni, írni meg pláne nem, de mindig végignézem, amit írsz és aztán félreteszem, hogy majd hozzászóljak. Nagy-nagy öröm látni, milyen sok gyönyörű babát varrtál megint! Azt nem tudom, írtad-e már, hogy milyen ézés várandóüsan babát varrni. Mennyire változnak a formák, vagy csak érzésben van-e különbség?

Panka is rajzol? gondolom, ez a formarajz füzet neki is inspiráló lehet :-)

Ha majd osztálytanító leszek (;-)) ezeket az iskolás képeket feltétlenül fogom nézegetni, annyira inspirálóak:-)

KAnya írta...

Hú, de szépek!!!! Nagyon ügyes Bori!!!

nyagi írta...

Sziasztok,
igen, szerintem is szép a füzet, de nem (csak) azért, mert Bori szépen rajzol, hanem azért, mert nagyon jók a formák és gyönyörűek a színek. Engem egyébként mindig az nyűgöz le, amikor a füzeteiket, rajzaikat nézegetem, hogy 3 színű apró kis marokkrétával micsoda színkavalkádokat, szivárványokat tudnak varázsolni:)

Indi,
érdekes, hogy ezt kérdezed, Panka pont a héten kezdett igazán rajzolni. Eddig hébe-hóba, most naponta többször lehasal a földre, és főleg csigabigákat rajzol. Pár napja először néhány maszatot alkotott (közben komolyan koncentrált) és a végén elmutogatta, hogy ki kicsoda. A maszat valóban maszat: se fej, se láb. Annyira édes és persze nagyon-nagyon büszke volt rá!

A babavarrásról szeretnék írni, de "égnek a babák" a kezem alatt;). egyszerűen készülni akarnak és készülnek is, amíg odaenged a pocakomban lakó az asztalhoz - néha nehezen férünk el, ha már nem megy, akkor majd elteszem a gépet. Egyébként kivételesen még csak nem is rendelésre varrok. egyszerűen szükségem van arra, hogy varrjak néhányat, és nem megrendelő, hanem "ők maguk" súgják a színeket. Aztán majd felteszem a honlapra őket és remélem, valaki meglátja bennük a gyermeke játékbabáját:).

Névtelen írta...

Szia!

Régóta olvasgatom titokban a blogodat, az én lányom is másodikos waldorfos. Sok megerősítést kapok Tőled, köszönöm! Babáidnak pedig régi csodálója vagyok. :-)
Ezek a maguktól készülő babák nagyon felcsigáztak! Lehet megérkezhetne egy közülük hozzánk karácsonyig? Izgatottan várom hogy láthassam őket!
Grey

nyagi írta...

Szia Grey,
köszönöm:)
A jövő héten teszem fel a képet a 4-5 új babáról de azt nem tudom, melyik nap lesznek készen, leginkább a hét második felében - együtt szeretném feltenni őket...
(30 cm-es vetkőztethető manóbabák, éppen most varrom a harmadikat, a színeik pedig teljesen eltérnek az eddigiektől, ezelőtt még egyik anyagot sem használtam).

Lívi írta...

Ági: majd ha lesz kedved, én várom, hogy írj is a formarajzról :-) Semmit nem tudok róla.

egy tudatlan

nyagi írta...

Lívi, én sem túl sokat, talán Indi a kompetens;) de azért majd szeretnék írni. Mindenesetre a Szabadságra nevelés (Frans Carlgren) c. könyvből lehet róla (többek között) olvasni...

Réka írta...

Szia Ági!

Annyit szerettem volna megosztani Veled ezzel a bejegyzéssel kapcsolatban, hogy a nagymamám annak idején tanítónőként végzett, és odaadta a rajz tanmenetét, amiben egy csomó formarajz volt. :) Szomorú, hogy ilyen kevés idő alatt így kikopott a normál iskolai oktatásból! Pedig volt ilyen...
Réka

nyagi írta...

Szia Réka,
szerintem az a vicc, hogy a nagymamáink idejében még úgy tanultak írni is a gyerekek, hogy egy nagy újságot, akármit szétterítettek és krétával, szénnel nagy betűket (formákat) rajzoltak. Ma pedig szinte egyre kisebb helyre, egyre hegyesebb ceruzával kell gyönyörű betűket rajzolgatniuk a gyerekeknek (gyakran már az oviban!).
De jó, hogy ilyen is volt!!! és milyen kár, hogy kikopott...