hétfő, szeptember 29, 2008

Mint kiderült, Borinak csak eleinte tetszett az újdonság varázsával bíró pénteki epochacsere. Az első ilyen hét után lelkes volt, aztán azt mondta, hogy jobban szerette, amikor minden reggel epocha volt - nyilván nagyon jó biztonságérzetet ad a gyerekeknek az ismétlődés, az állandóság és sokkal jobb mindig ugyanúgy, hárfával, énekkel, beszélgetéssel indítani a napot, mint csak ötből négyszer. Nos, én sem értettem, mert mindig azt hittem, hogy a főtárgy az első. törvényszerűen. Aztán Szonja sokszor mesélt Frau W-ről, Bori tanítójáról, így megértettük, hogy neki akkor dolga van az elsősöknél. Ali pénteken Szülői esten volt az elsőben, ott megtudta, hogy Frau W, aki már régóta tanít az iskolában (és három fia is járt ide) sokkal több tapasztalattal rendelkezik, mint Frau B, akinek ez az első osztálya, ezért ő tulajdonképpen a "mentora" lett az elsős osztálytanítónak, vagyis segíti, amiben csak tudja, egyelőre hetente többször (pénteken és a másodikosok orosz órája alatt) fizikai jelenlétével is. Aztán majd helyre áll a rend.

Boriék elkészültek gyerekenként egy darab gólyalábbal, ma kipróbálták. Bori nagyon jól elmondta, miért csak eggyel: amíg nem tudnak mindannyian magabiztosan gólyalábazni, addig nem is lesz készen a második, mert akkor mindenki csak magára figyelne. Így viszont mindenki párba áll a padtársával és amíg az egyikőjük próbálgatja, a másik "vigyáz rá", majd cserélnek. Így tudják azt, hogy a társuknak segíteni kell, figyelni kell rá és türelmesen ki kell várniuk a sorukat.
Nagyon szeretem, hogy a fokozatosság és a türelem a gyerekeim mindennapjainak része (belőlem hiányzik sajnos. nagyon). Amikor valaki megkérdezi tőlük, hogy "mit tanultatok az iskolában?", akkor legszívesebben ezt válaszolnám. türelmet. mert nem sietnek sehová:) csak nem tudom, mindenki értené-e, hogy mire gondolok.

Szonjáék ma letaszították a sárkányt!
Ez volt az elsősök Mihály-napi bátorságpróbája. A negyedikesek nagy sárkányt varrtak (negyedikben állatokat varrnak a gyerekek), belebújtak és megküzdöttek az elősökkel, utána körbeálltak és énekeltek szép Mihály-napi énekeket (annyit énekelte itthon, hogy már Panka is csak azt kántálja). A nagyok bátorságpróbája még nem volt (nem tudom, miért), de már nagyon várják.
Tavaly itt linkeltem egy picit a Mihály-napról.

3 megjegyzés:

Kiddy írta...

Egyre jobban tetszik nekem ez a Waldorf... Nem, nem aktuális, mert nincs gyermekem, de akkor is... =D

Névtelen írta...

Sziasztok!
Egy darab gólyaláb: micsoda nagyszerű gondolat. A lényeg valóban a részletekben van. Mennyivel másabb, ha nem csak mondogatják a gyerekeknek, hogy figyeljetek egymásra, hanem olyan szituációkat teremtenek, amelyeken keresztül ez megteszi, természetes része lesz... Nagyon jó.
Ági jó hogy ezeket leírod...
antalandi

nyagi írta...

sziasztok,
egyelőre én is mindenre csak rácsodálkozom:) és örülök, hogy ide járhatnak, bízom benne, hogy nagyon szeretnek majd tanulni és remélem, soha nem lesz bennem kétely, hogy kapnak-e elég "tárgyi tudást" (ezt momentán el sem tudom képzelni, hogy előfordulhat, de sokszor hallok ilyesmit:).