vasárnap, szeptember 14, 2008

A hétvégén Traunsteinban voltunk osztálykiránduláson. Jobban mondva kirándulás épp nem volt, ezért fényképekből is csak egy-kettő, pedig gyönyörű helyen voltunk, de igyekszem sorjában elmesélni.Szombaton ebéd után találkoztunk, a szülők hoztak vagy házi sütit (én mézes szilvás lepényt sütöttem, nagy sikere volt) vagy gyümölcsöt a közös uzsonnákhoz, egyébként vacsorát, és másnap reggelit, ebédet a vendégházban kaptunk. 27 család volt ott, nem mindenhol volt mindkét szülő és minden testvér, de jó, hogy mi mind az öten mentünk, mert jól éreztük magunkat.
Amint odaértünk, rögtön néhány játékkal hangolódtunk a közös hétvégére, ami úgy ért véget, hogy a szülők kerültek a terem egyik oldalára, a gyerekek pedig a másikra néhány tizedik osztályos társaságában. A waldorf iskolákban az osztálytanító 1.-től 8.-ig van egy osztállyal, a mostani tizedik osztály is Frau W. osztálya volt, a "helyükre" kerültek 2 éve a mi gyerekeink, vagyis Frau W. jól ismeri őket és azt kérte tőlük, hogy akinek van kedve és ideje a hétvégén, az legyen a segítségére, amíg ő velünk beszélget, foglalkozzanak a gyerekeinkkel. Meglepő módon főleg fiúk jöttek (persze az osztálytanító már régóta tervezte ezt a közös hétvégét "titokban", pl. farsangkor illetve évzáró előtt is meghívta a tizedikeseket az osztályba, így nem voltak teljesen idegenek a gyerekeknek). Azt kell mondanom, nagyon jól csinálták, a kicsik hihetetlenül jól érezték velük magukat, Panna is, pedig ő volt a legkisebb (aki nála kisebb volt, az a szülőkkel tartott, vagy otthon maradt valakivel). Voltak erdőben kirándulni, festettek, rajzoltak, szaladgáltak, körjátékoztak, meguzsonnáztatták a kicsiket, az erdőben gyűjtött fakérgekből hajókat készítettek, amiket vasárnap délután akartak egy patakban útjukra engedni, de az eső sajnos közbeszólt.... (mellesleg Panka az erdei kirándulás alatt végig sétált, győzte az iskolások tempóját, sosem kellett cipelni, ezt attól a két-három szaktanártól tudjuk, akik alkalmanként velük tartottak). Ali lefényképezte az indulást: Panka szinte elveszett a nagyok között, létszám-ellenőrzésnél mindig külön kellett rá figyelni: pl. 28 plusz a pici, akinek nem látszik ki a feje:))Ezalatt nekünk az osztálytanító a Steiner féle meghatározás szerinti 12 érzékről beszélt, másfél órás blokkokban. Első nap pl. a Tapintás érzékről volt szó, volt többek között "vakvezetés": olyan szülők, akik még nem nagyon ismerték egymást, vezették egyik a másikat bekötött szemmel kint és bent úgy, hogy minél több érdekes felületet próbáltak megmutatni - a kezüknek, természetesen szó nélkül. (nagyon jó feladat volt), ezután mindenki kapott egy darab agyagot és továbbra is bekötött szemmel kellett elképzelni majd létrehozni egy tetszőleges formát - én madarat gyúrtam, Ali egy szép autót. Végül kisebb csoportokban megbeszéltük az ezzel kapcsolatos érzéseinket, tapasztalatainkat.
Másnap volt mozgás érzék, egyensúly érzék. Az osztály euritmia tanárnőjével euritmiáztunk, volt szó a hallás érzékről, jött az iskola egyik felső osztályos zenetanára, aki (számomra) nagyon nehéz "feladatokkal" próbált ehhez közel vinni minket. Aztán beszéltünk a látás érzékről, hosszabb időn át meg kellett figyelni egy akármilyen tárgyat majd emlékezetből lerajzolni.
Nehéz és unalmas lenne minden apró részletet leírnom, nagyjából ezek maradtak meg bennem.

A hétvége arról is szólt, hogy ismerjük meg egymást, szombat este pl. a tizedikeseket, mint bébiszittereket, beosztotta a tanítónő egy-egy folyósóra, az adott szobákban alvó gyermekek szüleinek a mobilszámával a zsebükben és ahol zaj volt, benéztek, ha kellett, hívták a szülőket. Mi ezalatt a bárban beszélgettünk (személyzet nélkül, a bár szabad volt, bárki bármit fogyaszthatott, egy lapra kellett felírni, hogy mit evett, ivott). Egyszercsak egy tizedikes lány megjelent kezében a félig alvó, könnyes szemű Pannával, aki legurult az ágyról... annyira meglepődött azon, hogy egy nagylány felveszi és elkezdi vele keresni a szüleit, hogy még sírni is elfelejtett:)
Egyébként reggelre megint legurult, az ágy melletti szivacson ébredt (amit az első eset után már okosan odatettünk a földre).
Ott volt az összes szaktanár is (orosz, kézimunka, euritmia és hittan), a katalógus tanítónéni (katolikus hittan) nagyon kedves volt, komoly sikerként éli meg, hogy Bori, aki tavaly csendesen és fegyelmezetten ülte végig az órákat, idén kifejezetten keresi a szemkontaktust, beszél, kérdez, nevet a meséken stb...
Ami nekem nagyon jól esett a hétvégén, az az volt, hogy Bori egyik barátnőjének az anyukája felajánlotta, hogy amikor a baba születik és az azt követő néhány napban (két hétben, ahogy mondta) Szonja és Bori odaköltözhetne hozzájuk, mert a középső fiúk most Moszkvában van ösztöndíjjal, üres a szobája és ők úgyis mennek reggel, délben naponta az iskolába a lányukért, hoznák, vinnék a mieinket is. Természetesen ez nekem nem segítség, tehát nem fogadtam el, de jól esett, hogy számíthatnék rájuk.
Ami a csajoknak a legeslegnagyobb élmény volt, az az emeletes ágy, amiből 2 is volt a szobánkban és nem is akármilyenek: 3 emelet volt. na, egy ilyet nagyon szeretnének:)

4 megjegyzés:

KAnya írta...

Örülök, hogy jól sikerült! Pocakügyileg hogy bírtad?
Nagyon szuper ötlet ez a kamaszok bevonása, gondolom, nekik is nagy élményt jelentett ez a fajta feleősségvállalás.
Érdekes, hogy írod, hogy főleg fiúk mentek el, Karka volt nyáron terápiás lovastáborban (nem ott alvós, reggel vittük, este hoztuk), egy kis barátnőjét kísérte, aki nehezen beszél.Ott is 15-16 éves fiúk voltak nagyrészt az önkéntes segítők. Elolvadtam tőlük, olyan szépen bántak a gyerkekkel:-)

idrah írta...

Ági, gondoltam rátok a hétvégén :-). Örülök, hogy jól sikerült! Mi is megtartottuk a kirándulást, még a rossz idő ellenére is. És mi is nagyon-nagyon jól éreztük magunkat :-).

Nálunk úgy történik a kamaszok bevonása, hogy még az első osztály évének legelején minden kis elsős kap egy ún. patrónust a nyolcadik osztályból. Ők egészen addig patronálják a kicsiket, míg el nem ballagnak az osztályból. Szülinapra készítenek ajándékot, az első Márton-napra a lámpást is saját kezűleg csinálják, segédkeznek a farsangokon, Mihály-napon viszik őket az erdőbe a bátorságpróbára és sárkányt eregetni. Meg a hétköznapokon is odafigyelnek a kicsikre. Ákosnak egy Luis nevű fiú a patrónusa, és náluk jól működik a dolog :-).

KAnya írta...

Fú, de irigylésre méltó ez a patrónus dolog, idrah!

nyagi írta...

Kata,
a kirándulás nagyon nyugis kikapcsolódás volt, a hasam is jól bírta (nem keményedett), kivéve pl. euritmia után, de akkor éreztem, hogy ki kell állnom. Most viszont álomkórban szenvedek, nem is tudom, meddig bírom még ébren:))

Idrah,
Láttam ám, hogy voltatok:) örülök, hogy nektek is jól sikerült, jó ötlet ez a sütögetés!!
A patrónus-dolog is jópofa, ilyesmi nincs nálunk, néha konkrét osztályok besegítenek (pl szánkózni mindig a 12.-esek viszik az elsősöket).