kedd, augusztus 19, 2008

Néhány szó magamról.
Az elmúlt hetekben nagyon sokat varrtam, babákat is, manókat is, ami azt mutatja, hogy jól érzem magam (irodalmi adat. a második trimeszterben tele van energiával minden leendő mama). Valóban jól vagyok, eltekintve a rengeteg keményedéstől, amit mostanában érzek. Egyelőre csak magnéziumot eszem, különösebben nem aggódom miatta, félidő után valamivel minden eddigi várandósságom ugyanígy telt: gyakori keményedések, megrövidült méhnyak, ilyenkor a külső méhszáj is már mindig nyitva volt, mint ahogyan most is (de szerencsére soha semmi baj nem volt belőle, feküdnöm nem kellett, a gyerekek időben születtek). Ellentétben a szegedi orvosommal, a soproni nőgyógyász az utolsó harmad előtt feleslegesnek tartja a méhszáj vizsgálatát, ami nagyon szimpatikus, azt mondta, nem szereti bolygatni, de egyszer azért, júliusban a keményedések miatt megnézte, vizsgálat alatt is kitapinthatóan kőkemény volt a méhem. Mellesleg ő sem gondolta aggasztónak a külső méhszáj nyílását.
Tegnap reggel voltam vérvételen, nagyon kíváncsi vagyok a vérképemre, az előzőnél ugyanis (a 10. hét körül, ha jól emlékszem) számomra érthetetlen módon irodalmi adatokat produkáltam. Eddig mindhárom gyerekkel rossz volt a vasam, Borival vénásan is kaptam vasat, mert a gyógynövények és a tabletták nem bizonyultak elegendőnek, legutóbb pedig még "gyógyszerek" nélkül is tökéletes volt minden.

Amit bánok, hogy hamarosan vége a nyárnak és a nagyok elmennek iskolába, én pedig elkezdem az utolsó harmadot, ami reményeim szerint ugyanilyen jól telik majd, mint a második (persze erről nem vagyok meggyőződve) de mindenképp nehezebb lesz nekem Pankával kettesben, ugyanis a szülők dolga szerintem a gyerekszám növekedésével nem növekszik, hanem csökken, mert a testvérek nagyon jól eljátszanak együtt. Hajnalban kelni, délben időre menni az iskolába, átállni arra a napirendre, hogy Panka ne az autóban aludjon, stb.
Aztán talán majd együtt, villamossal járnak haza délben, szerintem legkorábban októbertől (ha egyáltalán)... És persze rengeteg terv, ötlet a fejemben, amit mindenképp szeretnék megvarrni, amíg van rá időm, már amennyire van, de tartok tőle, hogy mostanában egyre kevesebb lesz...

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

En csak mero veletlensegbol tevedtem az oldaladra, de nem bantam meg:)
Egyebkent en nemreg szultem Angliaban, de a terhessegem 8 honapja alatt - pedig ikreink vannak - egyszer sem vegeztek belso vizsgalatot! Amit en persze egy cseppet sem bantam. Pedig amugy nagyon alaposak es ovatosak voltak, kethetenkent jartunk orvoshoz, ahol ultrahang, vizelet, vernyomas, esetleg vervetel volt.
A haskemenyedesre is csak annyit mondtak, hogy ja, ilyen van, de semmi gaz, pedig nekem a 14. hettol folyamatosan es eleg surun volt. Szoval ahany orszag, annyi szokas a terhesgondozas teren is.
Az az erzesm, hogy otthon tulzottan orvosi a megkozelites, itt sokkal termeszetesebbnek erzem.
Minden jot nektek,
Adri

nyagi írta...

Szia Adri,
igen, szerintem is az lenne ideális, ha nem betegként kezelnék a kismamákat, sőt úgy gondolom, itt Bécsben is könnyebb lenne a 9 hónap (és a szülés) de nekem egyszerűbb átjárnom Sopronba, legalábbis eleinte így gondoltam:). Mondjuk, azért egy csomó rutinvizsgálatot már megspóroltam a távolságra hivatkozva:).
Minden jót a babákhoz, gondolom, egyszerre két újszülött mellett elég esélytelen a pihenés az első időkben:)...