szerda, augusztus 13, 2008

Délben feljöttek az alsó szomszédaink, mondván, hogy Johann kapott ajándékba egy igazi, gyönyörű bécsi Sacher tortát, de hármójuknak sok lenne, ezért mondjam meg, Ali hányra jön (lehetőleg 5 előtt, hogy jó szívvel lehessen kávézni is mellé) és együk meg közösen. Ali rendes volt, kivételesen hazaért 5-re (cserébe most visszament dolgozni), levonultunk tortát enni, fél nyolcig beszélgettünk, akkor mondták, hogy most már vacsorázzunk is ott, így csak 9-kor jöttünk haza. Közben a gyerekek az udvaron játszottak a felső szomszéd gyerekekkel és Klaraval, édesek voltak így heten, megint nagyon hálás vagyok a sorsnak ezért a lakásért és a szomszédainknak azért, hogy szinten tartják a csajok némettudását:))
Tegnap reggel persze nem így gondoltam, Ali fél nyolckor felment a tulajoknak szólni, hogy legalább nyolcig várjanak már, mielőtt szétverik a fejünk fölött a fürdőszobájukat - megértően abbahagyták a munkát, de a lépcsőház katasztrofális. Az egyik feljáróban minimum egy hónapja a már leselejtezett szőnyegeik, a másikban hetek óta a frissen vásárolt majdaniak, az újonnan vásárolt ágyuk, a fordulókban dohos régi könyvek, beszerelésre váró nyílászárók, szóval nem a legbiztonságosabb a gyerekeknek a közlekedés. Gondolom, az augusztus a lakás átépítésével, majd csinosítgatásával telik, szeptembertől pedig reményeik szerint jön az "óvoda": láttuk úgy két hete Alival, amikor elsétáltunk a boltba, hogy a tulaj egy hírdetést akaszt a bolt hírdetőtáblájára: családi napközi szept. 1-től reggel 7 (!) és du. 17 óra között... na, erre nagyon kíváncsi vagyok. Remélem, szeptember 1 után is ugyanannyira szeretünk majd itt lakni, mint eddig:))

Nincsenek megjegyzések: