szerda, június 04, 2008

Nagyon vacakul érzem magam az utóbbi napokban. Elmúlt a kezdeti émelygés, annak nagyon megörültem, végre újból örömmel főzök, de hiába várom a második trimeszterrel járó (állítólagos) energiaözönt, nem jön. Viszont tegnap is, ma is visszaköszönt a hányinger és iszonyúan fáj a fejem. remek. Fáradt vagyok egész nap és rosszul is alszom. Már hetek óta kínoz a lelkiismeretem, mert rengeteg szülinapi vagy egyéb fontos vagy nem fontos alkalomra rendelt babát, manót kellett lemondanom. Van, aki jól fogadja, nekik nagyon hálás vagyok és nagyon bánt, de nincs erőm varrni, van, aki rosszul fogadja, sajnos őket is meg tudom érteni, hónapok óta várnak a megrendelt babára:(. Rendeléskor mindig elmondom, hogy beláthatatlanul lassú leszek, de ha valaki sokat vár, aztán nem kap semmit, az valóban bosszantó lehet, pedig mindig adok ötleteket, hogy hol kaphatnak waldorf babát. Ma hajnalban felébredtem és vadidegen emberek nevei forogtak az agyamban, hogy kinek, hogyan és mikor tudnám megvarrni, amit ígértem. A régi babarendelőket nagyon nehéz szívvel utasítom vissza, pedig most meg kellett tennem, több olyan szülőnek a rendelését is le kellett mondanom a napokban, akiknek az első (sőt első kettő) gyerekének varrtam manókat vagy babákat és a most születendőnek is szerettek volna.
Eddig tudtam varrni, amikor a lányok lefeküdtek, mostanában alig várom, hogy lefeküdjenek, és dőlök én is az ágyba, pedig másfél hét múlva nekem is lesz egy szülinaposom, aki nagyon szeretne egy mohairhajú babát. Nem tudom, hány éves korukig babáznak a lányok, de 9 évesen már lehet, hogy nem rongybabát szeretne. Jó lenne megvarrni és amikor ezt elhatározom, akkor azt gondolom, hogy ha tudok hozzá erőt gyűjteni, akkor majd mások szülinaposának is sikerül talán, de az eszemmel tudom, hogy nem megy (egyelőre még Bori babája is csak a fejemben). Nem jó érzés ennyi sok embernek csalódást okozni, pedig csodákat vártam a második trimesztertől.

6 megjegyzés:

kat írta...

Szerintem most mindenki megérti, hogy nem vagy jól.
Sajnálom egyébként, remélem hamarosan változni fog a helyzet, kicsit kétségbe is estem, hogy lehet, hogy az első trimeszter végével se leszek jobban én se??
Jobbulást kívánok minél előbb!
És majd egyszer, ha újra lesz erőd és időd, bármilyen sokára, én is nagyon szeretnék olyan csodaszép babákat a gyerkőceimnek, amiket készíteni szoktál. Csak ámulok-bámulok mindig:)

Kata írta...

Ági, kitartás, nagyon sok erőt kívánok és teljesen megértelek. Nekem már a harmadikkal is csak egy igazságtalanul rövid boldogságos időszak juott a második trimeszterben...

panka írta...

Ó, sajnálom, pedig épp most válaszoltam neked a recepteknél, hogy örülök, hogy túl vagy a nehezén. Hát, akkor úgy tűnik, mégsem. :-/
Remélem most már tényleg hamarosan jobban leszel. Eddig mik voltak a tapasztalataid a lányokkal? Velük hogy alakultak a terhességek? Vagy mindegyikkel más és más? Ez azért is érdekel, mert én pl. nem tudok napirendre térni afölött, hogy ez a terhességem egyelőre még csak nyomokban sem emlékeztet az elsőre. :-)
Jobbulást, pihenj, amennyit csak tudsz...

nyagi írta...

Köszönöm:) kitartok:)
Kat, Ali azt mondta nekem, hogy mindig így volt (én sajnos már elfelejtettem az ilyen részleteket), hogy elmúlt, aztán még egy rövidke időre visszajött és vége. Remélem, holnapra vége lesz a rövidke hullámnak, mindenesetre annyira nem vacak, mint az eleje. brrr. ja és elfelejtettem mondani tegnap, hogy én is undorodtam az édességtől. elmúlt. mondjuk, csokoit nem tudna senki belém erőltetni, az biztos.

Panka, neked válaszoltam stílusosan a receptesben:))) Borival egész jól voltam, jártam tolmácsolni, mondjuk, kértem az érintetteket, hogy kávét, cigit ne hozzanak be a megbeszélésekre, mert tolmács nélkül maradnak.
Szonjával rosszul voltam, de mivel a teszt negatív lett és az orvos azt mondta, nincs semmi jele a várandósságnak, elmentem a körzetihez, hogy halálomon vagyok:DD. ő mondta, hogy vegyek még egy tesztet és ne bízzak vakon a nőgyógyászomban.
Pankával hánytam először összesen egyet vagy kettőt.
Most cudarul voltam, nem hánytam rendszeresen, de többet.
Szóval: a korral romlott:(és semmi összefüggésben nincs a gyerekek nemével:)
Azért azt nem fogom kipróbálni, hogy ennél még lehet-e rosszabb:))

kat írta...

Nekem a már meglévő gyerekek közül az elsővel volt a legrosszabb, a másodiknál sokkal jobb, a harmadiknál egyáltalán nem voltam rosszul. (az első fiú, a másik kettő kislány lett)
De ez a negyedik most mindenen túltesz. Bár hányni sosem hánytam, egyikkel se, néha asszem jobb lenne, ha utána enyhülne ez a pocsék hányinger. Még éjjel is arra ébredek néha, hogy nagyon rosszul vagyok.
A csokival nagy gondban vagyok, mert eddig "csokifüggő" voltam, és megszokásból még mindig vágyom rá néha, de nem bírom megenni, undorodom tőle:))

nyagi írta...

Kat, nagyon ismerős, kínomban azon nevettem 2 hónapon keresztül, hogy miért beszél mindenki reggeli hányingerről, én még éjszaka is szenvedek tőle. Volt, hogy este 10-kor kellett hánynom és akkor sem volt jobb nekem legalábbis. A hányás semmit nem segített a közérzetemen. Nagyon zavart az a szörnyű, folyamatos fémes íz a számban.
Sok erőt kívánok neked, így utólag, még ha vannak is hullámvölgyek, túlélhetőnek érzi az ember;)