hétfő, június 30, 2008

Nagyon stresszeltem, hogy mondjam el a házban a gyereket. Sokszor leírtam már, ez egy nagyon szép régi villa, 3 emelet, alattunk egy zenész-család, egy 13 éves nagylánnyal és egy nagy kutyával, felettünk a főbérlők (eddig időszakosan, mostantól állandóan), 3 gyerekkel ( 13 és 5 éves fiú, illetve egy 2 és fél éves kislány).

A főbérlő mama kitalálta, hogy szeptembertől gyerekekre vigyáz, már papírt is szerzett a jogosultságáról (Tagesmutter), így jut jövedelemhez. Nos, ok. Mondjuk, nem vagyok elragadtatva az ötlettől, hogy kora reggelente szülők hozzák ide a csemetéket, akik feltrappolnak a lépcsőn, majd délelőtt le a kertbe, ahol én altatni terveztem a születendőt, de mindegy (aki járt már nálunk, tudja, hogy döng minden gerenda, amikor felettünk jönnek-mennek... Az alsó szomszédok miatt pont az zavart, hogy mi fölöttük döngetünk, plusz még jön egy visítós is).
A hasamat már nem tudom dugdosni, hatalmas, már mindenki kérdezgeti az iskolában, oviban, hogy mikor jön a baba, szóval, úgy gondoltam, ciki, ha csak észreveszik a házban és nem szólok, nem mintha bárki beleszólhatna a családtervezésünkbe, de az alsók mégis érintve vannak, a felsők meg 5 embernek adták ki a lakást.
Azon gondolkodtam, hogyan hozzam a tudtukra. Kopogjak be és mutassam meg a hasam? Mit mondjak? Van hozzá egyáltalán közük? A sors hozta a megoldást.
Szombaton a gyerekek fent játszottak, este Ali felment értük, a főbérlő megkérdezte tőle, vannak-e már belátható terveink, meddig szeretnénk maradni. Hát jövő nyárig, felelte Ali (a gyerekről nem szólt). A kérdés azért érdekes, mert az albérlők szerződése lejár jövő szeptemberben, a tulajok pedig szeretnének leköltözni (megértem - közvetlen kertkapcsolat, szép terasz nyílik a kertre, mondjuk, a lakás kicsit kisebb, mint a miénk, de Tagesmutternek ideális, hát az öttagú családnak... nem tudom). Az alsó szomszédok persze húzzák a szájukat, mert nagyon régóta laknak itt, laktak már a mi lakásunkban is, de pont a terasz miatt költöztek eggyel lejjebb. Nekik fontos, főleg a kutya miatt. Ezenkívül nálunk az étkező ablakai újak, valószínűleg rosszul beszerelve, mert télen a minuszokban penészedett mellette a fal, amit mi jól meg is beszéltünk velük, így amikor Ali összefutott velük és szóba került ez a lakás-csere, rögtön mondták is neki nevetve, hogy a penészesbe nem jönnek:), legalábbis Coretta nem szeretne felköltözni, Johann nem zárkózik el, mert a házat, kertet, környéket szereti. Ali megemlítette a gyereket, mondták, hogy persze, már tudják, már meg is beszélték, hiszen egyértelműen látszik (eszerint hiába is próbáltam behúzni a hasam, amikor elmentem az ajtajuk előtt:)).
Az egyik oldal ezzel letudva.
A csajok délelőtt megint felmentek játszani, Pannát felkísértem és én is beszéltem a főbérlővel a terveinkről, meg a babavárásról is. Mondtam, hogy nagyon szeretnénk Bécsben maradni, nem sok az esélyünk rá, de ha mégis sikerül, akkor is el kell költöznünk, mert kicsi lesz a lakás. Erre felcsillant a szeme és mondta, hogy mi felköltözhetnénk oda, mert az a lakás nagyobb (a tetőtérrel, ami plusz egy szoba), Corettáék az elsőre, ők pedig a földszintre. Azonnal végig mutogatta a lakás minden kis zugát, mintha rögtön rá akarna beszélni, de erre azért még alszunk párat:). Mindenesetre elvileg, ha maradnánk, sem kellene lakás után rohangálnunk, feltéve, hogy akarunk a felső szintre költözni...

Nincsenek megjegyzések: