hétfő, május 26, 2008

A hétvégén Szegeden voltunk, rengeteg élménnyel, fáradtan jöttünk haza tegnap késő délután, amikor különleges utazási élményben volt részünk: ilyet még egy autóval sem éltünk át. Győr után valamivel szólt az autó, hogy fogyóban a dízel és kb még 100 km-t tud menni a meglévő üzemanyaggal. Ez rendben, már Szegeden is tudtuk, hogy előbb-utóbb majd meg kell állnunk tankolni, de 100 km az még nem kevés... max. 50 km múlva (talán annyi sem volt) úgy gondolta, hogy tévedett, mert kiürült a tank, hatalmas betűkkel villogott a műszerfalon, hogy ő most bizony le fog állni az autópálya közepén. Lementünk a leállósávba, az autó szépen elcsendesedett és megállt. Ali kiszállt kitenni a háromszöget, próbálta hívni az autóklubbot, én pedig teljes elkeseredésemben csak arra az óriásplakátra tudtam gondolni, amit tavaly nyáron sokszor láttam az autópálya szélén: "a leállósávban állni veszélyes" és láttam magam előtt azt a két autót, amiket ott törtek össze. Az autóklubban persze nem vették fel, minek, úgyse fontos ügyekben szokták őket vasárnap este 7-kor keresni, de akkor nagy szerencsénkre megláttuk, hogy épp egy autómentő megy el mellettünk, Ali leintette, a benne ülő autószerelő nagyon készséges volt, közölte, hogy benzint még tudna adni, de az utolsó adag dízelt éppen 3 perce adta oda egy sorstársunknak. Aztán megnyugtatott, hogy egyáltalán nem vagyunk egyedül, naponta kb. 60 liter üzemanyagot szokott kiosztani! Viszonylag közel volt egy pihenőhely, oda elhúzott minket, hogy megbeszéljük, mit tehet értünk. Ott sajnos benzinkút nem volt. Abban állapodtunk meg, hogy elvisz a következő benzinkúthoz (Mosoni pihenő), ez volt a mi nagy utazási élményünk, mert egy drótkötéllel felhúzta az autónkat az övére, így mi jó magasról láthattuk a világot és kényelmesen vitettük magunkat, beállt velünk a kútra és úgy, a magasban megtankoltunk, majd legurultunk a kocsijáról és akkor nem indult az autó, persze, az már csak annyi volt, hogy nagyon levegős lett, az autószerelő megoldotta. Igazából nagy mázlink volt, mert ennél gyorsabban nem sikerült volna soha orvosolnunk a bajt. A legjobb az volt, amikor " elindult" az autónk az autómentő tetejére, és mi úgy éreztünk, mintha épp felállna, olyan természetellenes szögben állt. Hát, azt hiszem, ebből az élményből ennyi pont jó volt egy életre, remélem, nem lesz ismétlés. Még Magyarországon láttunk ezután két sorstársat, amint az autójuk megadja magát a leállósávban, hát sosem gondoltam, hogy ez gyakran előfordul, persze, a megmentőnket már hívták is telefonon, amíg velünk foglalkozott. Azt, hogy ő épp miért járt arra, nem tudom, de mostantól figyelni fogom, hogy gyakran járnak-e autómentők az autópályán.

4 megjegyzés:

Kata írta...

Szia, Ági, nem mondom, jó sztori! Gondolom,a gyerekek élvezték a kalandot! Elmondanám, hogy ez velünk is megtörtént ( én is azt hittem, hogy csak velünk fordulhat ez elő), ráadásul Horvátországban. Szerencsénkre ott felvették a telefont, annyit megértettek, hogy bajban vagyunk és hogy hol és egy kedves ottani sárga angyal hozott nekünk benzint. Egy mező szélén álltunk, a gyerekek nagy csokor virágot szedtek és persze szemük se rebbent:-)

idrah írta...

Hűűű, nem is gondoltam, hogy ilyesmi gyakran történik... Én pl. mindig olyan vígan autózok még sokáig a tanklámpa kigyulladása után. Eztán biztos jobban odafigyelek, mert tényleg ijesztő, ha az ember ott áll az út szélén, vagy a város közepén üzemanyag nélkül. Főként, ha még férfiember sincs vele... ;-)

nyagi írta...

Kata,
hű, jó tudni, hogy ilyesmi mással is megesik;) Mi egész szerencsések voltunk, hogy arra járt az autómentő. Amikor megjött, megnyugodtak a csajok, de addig nem élvezték... Ezek szerint te nyugodtabban viselted, mint én, ha a gyerekeid is ilyen nyugodtak voltak:))

Idrah,
az előző autónkánl nekünk is úgy volt, hogy kétszer felvillant, harmadszorra már nem csak villant, hanem piros is maradt, de tudtuk, hogy az még x km. Ez egyszer sípol egy borzalmasat (hogy felébredjen minden alvó gyerek a kocsiban), akkor van még kb 100 km szerinte, de többet nem figyelmeztet, csak amikor kiürül a tank. Az a javaslat, hogy a sípolásnál azonnal benzinkút. Nem is tudom, volt-e közben kút, nem akartunk elfelejteni tankolni, de többet nem fog fordulni, szerintem:)

Kata írta...

Ági, én azért voltam nyugodt, mert felvették a telefont és megígérték, hogy jönnek:-) Különben így is nagyon kiszolgáltatottnak éreztem magam.

Mi azért jártunk így, mert nem tudtuk, hogy a gyorsan megépített horvát autópályák mellett nincs annyi benzinkút, mint itthon. És mikor már nagyon úgy éreztük, hogy mindjárt kifogy a benzin és benzinkútnak még se híre, se hamva nem volt, akkor megálltunk egy autópálya-telefonnál.