vasárnap, december 30, 2007

Nem szokásom az évvégi számvetés, de ha már itt ez a blog, most megteszem, hiszen nagyon mozgalmas év van mögöttünk...
A legfontosabb változás az életünkben, hogy Ali munkája miatt elköltöztünk Szőregről Bécsbe. Nagyon fájó szívvel (azt hiszem, főleg én) hagytuk ott a házunkat, hiszen még kész sem lett egészen, amikor máris ki kellett ürítenünk. itt lehet rajta nosztalgiázni:). Egyébként a bécsi életminőség nagyon gyorsan kárpótolt bennünket a ház miatt, hihetetlenül hamar otthon éreztük magunkat, nagy megkönnyebbülésünkre a gyerekek is.
Ebben az évben 4 kisfiú született nagyon közel a szívünkhöz: Bálint, Ancsa barátnőnk és Csabi évek óta várva-várt kisfia, Sárinak (akit már szinte nővürükként imádnak a lányok) a kisöccse. Andris, Szonja keresztpapájáéknak a kisfia és Szabolcs, Panna keresztszüleinek a kisfia (nagyon boldogok lennénk, ha még Bori keresztpapájáéknál is örülhetnénk majd egy kisbabának, hogy teljes legyen a sor:). És persze Ádám, Ali öccsééknek a kisfia. Ötödikként pedig egy virtuális barát-család kisfiát, Zsombort is ideírom, akinek, ha nem is vagyünk közvetlenül érintettek, nagyon örültem...
Bori elkezdte idén az iskolát, amit nagyon-nagyon szeret, tanul németül, oroszul, angolul, sokat énekel és kézimunkázik. A nyelvi gát egyáltalán nem frusztrálja és nagyon talpraesett, jól feltalálja magát. Ezt nem csak a mi gondoljuk így, az osztálytanító is többször elmondja.
Szonja is tanul németül az oviban, ő is nagyon sokat kézimunkázik, énekel, készül az iskolára. Idén tavasszal tanult meg kétkerekűzni és szintén nagyon talpraesett az idegen nyelvi közegben, pedig semmivel sincs egyszerűbb dolga, mint a nővérének az iskolában, mert ott legalább biztosan tudja Bori, hogy mit kell csinálnia az órán, Szonja pedig nem feladatokat kap, hanem kénytelen egész nap kommunikálni a közös játék során.
Panni megtanult járni idén, az ő életében ez volt a legfontosabb esemény, leszámítva az első tortát, a sok kis fogacskát illetve azt, hogy kommunikál, egyre jobban, és egyre tisztábban, érthetően.
Hárman együtt pedig nagyon jól és sokat játszanak, amit olyan jó látni...

hétfő, december 24, 2007

ez a gyönyörű aranyvessző a mi Borbála-águnk, életben nagyon szép színű...

péntek, december 21, 2007

Boriéknál pásztorjáték volt délelőtt az osztályban. Nem mókás volt, mint a tanároké, hanem kedves és "ganz kurz":-). Boriskánk az angyalok seregét erősítette. Utána Frau W. egy mesét mondott gyerekeknek, szülőknek, én pedig beláttam, hogy mennyire nehéz dolga van Borinak, olyan szépen, beleéléssel mesélt az osztálytanító, de még én sem tudtam igazán élvezni, annyira koncentrálnom kellett a megértésre:-).
Bori egyébként azt mondta, hogy alig várja, hogy vége legyen a szünetnek és megint legyen oroszóra, mert Frau ....kova annyira aranyos. Szerintem örül az esélyegyenlőségnek is: pont annyira beszél oroszul, mit az osztálytársai.
Szonja ovis karácsonyi ünnepe kimaradt - szegényke itthon feküdt egész délelőtt, Így Ali és Panka is itthon maradtak... Reméljük, holnapra tényleg jól lesz.

Még egy gyertya, bár Ali szerint már a szép kék gyertyát sem tudtam visszaadni a fényképpel, ez kisebb de ez is szép és Claraéknak készült. Az egyik oldalán Mária és a kis Jézus, a másik oldalán pedig hóesés...

csütörtök, december 20, 2007

Azt hiszem, Borinak ma volt az egyik legvidámabb napja az iskolában. Reggel azt gondolták, Frau W. megbetegedett, mert Frau A. helyettesítette (egy nagyon kedves (nyugdíjas?) tanítónő, mindig ő helyettesíti). Aztán átvitte őket a "díszterembe", ahol is a színpadon nagy meglepetés várta az elsősöket, a többi osztálynak nem volt meglepetés, ők már nagyon jól tudták, hogy ilyenkor egy mulatságos előadást láthatnak: a tanárok mókásan bemutatják a betlehemi történetet. Frau W. szakállas fogadóst alakított az elsősök nagy örömére:)
Szonjának kevésbé vidám napja volt, szegény fel sem kelt, aludt egész délelőtt, de amióta felébredt, egyáltalán nem tűnik betegnek (az imént éppen 4 ropizott kenyeret evett meg). Láza nincs, tegnap sem volt, de tegnap délután hányt (soha egyik gyerekünk sem hányt még "csak úgy"). Remélem, már el is múlt.

Ideteszek pár képet a gyertyáról, amire bertlehemet viaszozott Bori, sajnos nem igazán tudja visszaadni egy-két kép, mennyire gyönyörű lett.

szerda, december 19, 2007

Nem igazán értjük, hogyan van a vallásoktatás a w. iskolákban, talán mert nem is különösebben foglalkoztat minket a kérdés, de tegnap valószínűleg rosszul írtam (rosszul gondoltuk) a szabadvallás fogalmát. Amikor év elején választani kellett, az osztálytanító elmondta, hogy az iskola alapjában keresztény szellemiségű, így ennek megfelelően kínálnak keresztény szellemiségű alternatívákat.

A mi iskolánkkal megegyező módon több osztrák és német iskola honlapján a következőket találtuk: a gyerekek a 11. osztályig a szülőkkel közösen, utána maguk döntik el, hogy az alábbi lehetőségek közül mit választanak (egyet kötelező): katolikus, evangélikus, Keresztény közösség mozgalom ("Christengemeinschaft"), ami felekezetektől független kereszténységet gyakorol és a negyedik, amit mi szabadvallásnak gondoltunk "freichristlich", sajnos nem találtunk magyar megfelelőt, sőt tulajdonképpen szinte semmit róla, nem tudjuk, hogyan fordítják, nem értjük, mit takar de valószínűleg egy minden egyháztól és szervezettől független (szabad) kereszténységet.
Nem tudom, Magyarországon hogyan van és van-e hitoktatás a w. iskolákban, de azt hiszem, ott ez egészen másképp alakul.

kedd, december 18, 2007

Az iskolában nagyon kevés házi feladatot kapnak a gyerekek, általában ugyanazt, amit órán csinálnak, mostanában egyre inkább valami apró változtatással, hogy valamit észben is kelljen tartaniuk. Decemberben újra formarajz epochájuk van, az órai formákat kell itthon általában más színnel reprodukálni. Az osztálytanító megköveteli, hogy a füzetükben szép rend legyen, ha valaki nem jól (nem elég alaposan, szépen) készíti el az itthoni munkát, kap egy lapot és arra kell újra megrajzolnia, másnap bemutatnia, így senkinek nem telik gyorsabban a füzete, mint a többieknek.

Ma nem volt házi feladat. Bori ettől nagyon boldog, pontosan úgy csinál, mintha a többi napokon halálra kellene dolgoznia magát és most nagyon jól jönne neki ez a kis pihenés. H.f. pedig azért nem volt, mert órai munka sem volt. Helyette gyertyát készítettek, a gyertyát pedig kidíszítették úgy, hogy viaszból mintáztak Józsefet, Máriát és kis Jézust.
Szonjáék is viaszgyurmáztak ma, nem gyertyára, csak úgy. Szintén Józsefet, Máriát és kis Jézust.
Szonjának ma egyébként különösen jó napja volt, mert ő vette le az aranydiót. A csoportszoba falán van egy hatalmas arany csillag, rá spirál formában aranyra festett diókat akasztottak az óvónénik és Szonja már nagyon türelmetlen volt, szerette volna az első között levenni. Elmondtam neki, hogy az ő diójának még nem érkezett el az ideje, azt ki kell várni türelemmel és ezt nagyon jól megértette. Délben megmutatta Pannának, aki pedig vissza sem akarta neki adni, mert olyan remekül illett a tenyerébe. Erre Szonja szépen elmagyarázta neki, hogy ő már réges-régóta vár erre az aranydióra, és ma érkezett el az ideje, ezért szeretné visszakapni AZONNAL, ha már ilyen sokat várt rá (Panna nem értette meg). A dió egyébként viasszal volt összeragasztva és a közepében egy szép kő színes gyapjúba ágyazva.

hétfő, december 17, 2007

Egy ideje itthon minden nap szóba kerül a kutya. Ha épp nem mondják el, hogy mennyire szeretnének kutyát (azt hiszem, nincs is ilyen, mert minden nap elmondják), akkor véletlenül meghallom, hogy pl báboznak és a királylány azért sír, mert az apja nem vesz neki kutyát, de fele királyságot ígér annak, aki jó kedvre deríti. A legény, akinek ez sikerül, persze úgy éri el, hogy kutyát ajándékoz neki. Mostanában azt szokták kérdezgetni, hogy vajon a Jézuska hoz-e kutyát annak a gyereknek, aki NAGYON szeretné. Erre mi azt mondjuk, hogy a kutyának nem jó a lakásban, szóval szerintünk nem, de ha jó lenne, akkor biztosan hozna. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy akkor nekünk nem jó Bécsben, és Párizsban sem lesz jó, mert nem lehet kutyánk és bármennyire szeretik az iskolát, óvodát, menjünk haza mert ott van kert és lehet kutya. Na és persze azt is halljuk eleget, hogy a szomszédban lakik Lotte kutya, aki egyáltalán nem tűnik szomorúnak, sőt. hát erre mi a válasz???...
Ma délután a csajok ketten elmentek szelektív szemetet vinni, amíg Panni aludt és amikor jöttek haza, látták, hogy a szomszéd nagylány megy kutyát sétáltani és megbeszélték, hogy szeretnének vele menni. Kb 2 óra múlva jöttek haza egy kutyajátszótérről, leírhatatlanul boldogan attól, hogy kutyát sétáltathattak. Kérdeztem, hol van az a kutyajátszótér, mert érdekelt, merre jártak. Mintha összebeszéltek volna, egy szót sem szóltak, végül Szonja azt mondta, hogy ha kiváncsi vagyok, szerezzünk egy kutyát és majd elmegyünk, megmutatják.
Egészen idáig nagyon tetszett nekem, hogy ebben az iskolában minden olyan tökéletesen működik, minden olyan jól szervezett. 2-3 hete sokat bent volt Boriéknál Frau P., akit Bori már fényképről ismert (merő véletlen: a szomszédaink zenészek, tőlük kaptunk ajándékba egy CD-t, gyerekdalokkal, és mondták is, hogy akikkel készítették, waldorfos tanárok, de legalábbis szülők). A borítón szerepel Frau P. Ebből már arra következtettünk, hogy itt a várva-várt furulya ideje. Egyébként is Adventre volt tervezve, ráadásul már a pénzt is összeszedte rá az osztálytanító (32€), mert a furulya ugye nem öröklődik (ellentétben pl az euritmia cipőkkel, amiket Boriék a másodikosoktól örököltek meg, vagyis senkinek nem kellett vennie). Ma kaptunk egy levelet, hogy miután megrendelték, kiderült, hogy egy cég szerződést kötött a Choroi céggel, így már közvetlenül nem szállítanak Ausztriába, csak ezen a bizonyos közvetítő cégen keresztül, ami újabb 10€ költséget jelent és amint látom, azt is, hogy idén ebből már nem lesz furulya. Hát szomorú.

Azt hiszem, nem sokat írtam még a kézimunka órákról. Két kézimunka tanár van (vagyis felezett oszt. létszám) és úgy hozta a sors, hogy mindkettőnek van is gyereke az első osztályban. Heti egy alkalom (2 óra), a tevékenységek pedig: ujjhorgolás, rajzolás, képkészítés és gyapjú-gyúrogatás:-). Közben éneklés, illetve tanári mese.
Szintén heti egy alkalom euritmia. Heti egy alkalom a hittan (lehet válaszani katolikus, evangélikus, illetve szabadvallás között). Azt már írtam, hogy Bori katolikus hittanra jár (ahogyan ő nevezi: katalógus órára) és mostanában nagyon szereti, mert olyan történeteket mesél Frau W., amiket jól megért, ráadásul mindig külön is elmeséli Borinak, gondolom, leegyszerűsítve, ő pedig örül a megtisztelő külön figyelemnek:-).
Bori talán legjobban az oroszórákat szereti, egyébként ahogy látom, Frau ...kova mindenki nagy kedvence az osztályban.
Az utóbbi napokban az oviban is, iskolában is minden nap eljátszák Mária és József történetét, a gyerekek jelentkezhetnek a szerepekre és nagyon élvezik, tetszik nekik ez az egy-két szavas szereplési lehetőség. Az évszakasztal: a múlt héten Mária és József egy mezőre értek, ahol tobozok is megjelentek (Bori mondta, hogy ezek bokrok, szerinte már nagyon közel járnak a faluhoz). Ma bárányok is legelésztek már a határban és messze feltűnt egy istálló. Szerinte Frau W. építette, mert nagyon rozoga:-D
Az oviban még messze járnak az istállótól, egyelőre nem látszik. Az ovisok kaptak egy-egy darab (szelet) fát, amit alaposan csiszolgattak, majd mindenki gyertyát készített méhviaszból és viasszal a tisztára csiszolt fára ragasztották, ezenkívül finom mézes sütit is sütöttek.

péntek, december 14, 2007

Ma megint esett hó, klassz hóesésben irányíthattam a forgalmat, az első hó alkalmával (3-4 hete) vett, azóta már el is szakadt cipőmben.
A cipő már kicsit korábban is elszakadt, de nem tettem semmit, mert nem találtam a számlát, annak ellenére sem, hogy az ára miatt készültem rá, hogy baja lesz, azaz igyekeztem megőrizni a blokkot.
Ma viszont nem volt más választásom a szakakadozó cipőben indultam dolgozni. Gondoltam, beugrok a boltba megkérdezem, hogy mégis ilyenkor mi a teendő. Próbáltam volna elmagyarázni, hogy ha szükséges azt meg tudom mutatni, hogy ebben a boltban vásároltam kártyával. Erre azonban nem volt szükség. Választhattam magamnak egy másik cipőt. (annyira azért nem szép, hogy képet tegyek föl róla, de az előzőnél bizalomgerjesztőbb, épp most értékelték le:-) )
Nem mondanám, hogy ilyen nem fordulhat elő Mo-n, de azért én még nem tapasztaltam. Olyanra viszont már emlékszem, hogy, amikor a Corában szó nélkül kicserélték a náluk vásárolt és tönkrement flexemet (doboz + számla ellenében), akkor Tibor (az egyetlen szomszédunk, akit igazán kedveltünk) elmesélte ezt az egyik utcabeli cimborájának és az napokig járt a nyakamra, hogy megmutathassa a szintén kék flexét, hogy ez vajon mennyire hasonlít arra, amit nekem kicseréltek, mert szerinte ezzel a lehetőséggel neki is élnie kellene.
Ehhez a rugalmassághoz sajnos, még az esetleges jó szándék esetén is, hiányoznának Mo-n a feltételek....

kedd, december 11, 2007

Délben, amikor mentem Szonjáért, természetesen egy fa tetején pihengetett a rongyszőnyegén, két kisfiú társaságában. Azt mondta, rossz kedve van.
- miért?
- látod azt a síró kisfiút? nem akarta megengedni, hogy felmenjek a fára (a homokozó szélén tényleg szipogott egy kisfiú).
- és miért sír?
- mert a Laurenz a barátom és mondta neki, hogy hagyjon felmászni, rákiabált, hogy "lass sie".
- ezért?
- meg azért mert a Laurenz NAGYON a barátom és kicsit meg is rugdosta...

Szonja kicsit nehezen viseli, hogy nem mindig tudja megmondani a gyerekeknek a véleményét, Szegeden ez mindig sikerült neki:-))


Tegnap este 11-ig bent voltam az iskolában, bárányokat nemezeltünk 4 anyukával (meg egy apuka is eljött és nagyon édes bárányt készített). Ezt a pásztort ott kezdtem el, de ma délelőtt fejeztem be itthon, nem szeretném, hogy Bori tudja, honnan kerül az évszakasztalukra a furulyázó pásztor, ezért siettem vele még iskolaidőben.
Az osztálytanító készítette Máriát, Józsefet, akik a szamárral advent eleje óta vándorolnak. Hamarosan minden nap megjelenik valami új az asztalon, végül benépesítik az állatok az istállót, amire megérkezik a kis Jézus és persze lesznek majd pásztorok és királyok is.

hétfő, december 10, 2007

Mára szerencsésen megoldódott a családi pótlék. Nagy öröm ez, még akkor is, ha pontosan fél évbe tellett, amíg sikerült. Az utolsó akadályt nem részleteztem, de az az volt, hogy rossz bankszámlaszámra próbálták utalni és visszament a Finanzamthoz. Eredetileg fölmerült, hogy akár mi is elírhattuk, de nem elírás volt, hanem egy szám hiányzott, mivel megvannak a rubrikák valószínűtlen, hogy mi szúrtuk volna el. Mellesleg nagyon rugalmasan intézték, fölhívtak telefonon én bediktáltam a jó számot és ők újra átutalták. Nincs ilyen tapasztalatom Mo-ról, csak annyi, hogy amikor Áginak kellett utaltatni a csp-t ugyanarra a számlaszámra, ahova az Államkincstár egyébként is utalta a gyest, akkor sokszáz (legalább 800, de lehet, hogy még több) forintért kellett egy igazolást kérni az OTP-től, hogy az övé a számla. Nem fanyalgásként írtam ezt, lehet, hogy ezt a dolgot mi is meg tudjuk jól oldani. A Gyes is folyamatban van, arról is kaptunk papírt, bár az nem kristálytiszta, hogy azt pontosan mikor is hogyan is akarják utalni. Az világos viszont, hogy a gyerek 30 hónapos koráig jár, de a 20. hónaptól már csak a fele, ez pedig ugye szomorú.
Összefoglalom, hogy mi is kell egy Familienbeihilfe és Kinderabsetzbetraghoz.
Az biztos, hogy kell a 411-es papír, ami sajnos úgy tűnik nekem, hogy csak úgy kapható meg, ha az "új ország" kéri Mo-tól. Jó lenne, ha nem így lenne, mert akkor sokat lehetne előre gyorsítani (talán itt intézik most: Magyar Államkincstár Közép Magyarországi Regionális Igazgatóság Nemzetközi kapcsolatok osztálya 1115 Bp Bartók 120-122 .)
Ami a legfontosabb az a jó alapos bejelentkezés az országba, ez Ausztriában az Anmeldebeschneidigung.

szombat, december 08, 2007

Advent kezdete óta Boriék évszakasztalán minden nap halad előre József és Mária (és egy szamár). Mindig meséli, milyen köröket írnak le (a gyerekek a gyaloglást nem látják csak az eredményt), tegnap Szonja is elmondta, hogy náluk mi történik Máriával. Gyapjúból készítette az óvónéni, nagy hasa van és fogja a kezével. Persze, hogy nagy a hasa, mondtuk, hiszen kisbabát vár. Szonja válasza: á dehogy, csak ki van tömve gyapjúval...

péntek, december 07, 2007

Ma reggel mengint korán keltünk, Ali irányította a forgalmat az iskola előtt. Az iskola egy gyönyörű régi épület (lusta vagyok előkeresni, de valahová tettem már róla képeket a blogba), és viszonylag nagy mellette a forgalom, de azért nem belváros, szóval nem extrém. Az adventi bazár idejére (a bazár népszerűségére való tekintettel) pl. az iskola előtti utat egyirányúsították, hogy kényelmesebb, nyugodtabb, biztonságosabb legyen az iskola megközelítése.
Reggelente mindig elsős szülők biztosítják a gyerekek zavartalan átkelését, a jelentkezés nem alkalmankénti, egy évre szól (rendőri felkészítéssel jár:-) és természetesen nem kötelező, nálunk kb az osztály 3/4-e vállalta. Ali a pénteki napot és a másik két családdal, akik még ezt a napot választották, úgy beszélték meg, hogy mindenki egy hónapot irányít. Miénk a december, utána majd a március, június. Ez azt jelenti, hogy Alinak fél 8 - negyed 9-ig (a késők miatt) az iskola előtt kell éberen figyelnie, hogy mikor jön arra egy gyerek, aki át szeretne kelni és akkor le kell állítania a forgalmat. Ez persze azzal is jár, hogy Szonját ilyenkor korábabn kell oviba vinni (ami amúgy csak fél 8-tól lenne) és ezért az óvónő hamarabb bemegy ezeken a napokon, hogy ezt megtehessük. persze, azonnal voltak anyukák, akik felajánlották, hogy felveszik Szonját az iskola előtt, amikor kiteszik a gyereküket és elviszik az oviba, de ő azt választotta, hogy ezeken a napokon Első akar lenni...
Annyira tetszik, hogy ebben az iskolában / óvodában minden ennyire jól megszervezhető.

csütörtök, december 06, 2007

Szent Miklós napjára virradó éjjel nagyon rosszul aludtunk. Öten egy ágyban, úgyhogy nem is csoda... Előző este kitakarították a csizmákat, a nagyok átvállalták a húgukét is, Szonja szépen elővette még a gumicsizmákat is és megmérte őket annak reményében, hogy minél hosszabb a szára, annál több finomság kerül majd bele.
Az izgalomtól nem tudtak hajnali 3-nál tovább aludni, így jöttek hozzánk, ilyen sorrendben: Bori, Panna, Szonja (ha Bori valamiért átjön, Panna is mindig, mert a fejük egymás mellett van és ha nem hall maga mellet szuszogást, azt bizony nem szereti). Szép nagy ágy, de nem öt emberes, még ha hárman kicsik is. Szonja volt a legizgatottabb, én többször felébredtem arra, hogy Bori moccant egyet (álmában) és Szonja már mondta is neki azonnal, hogy "Bori, itt volt a Mikulás, láttam a csomagokat". Végül reggel hatkor meg is nézték (rekordot döntöttek a korán keléssel, az biztos!). Sok-sok mag, rengeteg aszalt gyümölcs és egy kevés csoki is volt, Panna nem tudott ellenállni, soha nem látott még ennyi finomságot együtt, így estig evett FOLYAMATOSAN. Tulajdonképpen teljesen mindegy volt neki, hogy mit. És este, amikor megjött Nagyi, még képes volt bőgni, hogy a szigorú szülei nem engedték, hogy egynél több túró rudit egyen (amióta Bécsben vagyunk, mindenki hoz túró rudit a csajoknak:-).

Az iskolában, oviban is volt "Szent Miklós", persze, okosan mondták a gyerekek, hogy természetesen nem az igazi (ezért egész délután mű mikulásosat játszottak, gyapjúból szakállat tettek és mindig kihangsúlyozták, hogy ők csak mű-mikulások, mert Szent Miklósnak persze, hogy nincs ideje meg lehetősége találkozni a gyerekekkel).
Ezt a zsákot Szonja varrta az oviban. Mindkét felére egy-egy házikót is varrt. Vegyes csoport, a 3-4 évesek is maguk varrták a zsákot, került bele sok aszalt gyümölcs, házi mézeskalács, alma, mandarin, dió, mogyoró. Csoki szerencsére nem. Az iskolások hasonló, de csak jelképes, kicsi csomagot kaptak.

hétfő, december 03, 2007

Délelőtt az oviba mentünk, Szonja, Panka és én. Az adventi készülődés jegyében a gyerekek spirált jártak. A teremben (az oviban van egy "tiszta szoba":-) az ilyen alkalmakra) sötét volt, csak gyertyafény, valaki zongorázott, valaki hárfázott és mindenki énekelt (majdnem mindenki. én pl. nem, mert bár hazaküldte az óvónéni Szonjával lekottázva az énekeket, nekem ez nem nagy segítség...).
Az óvónéni a sötétben adventről beszélt, Máriáról, aki már várja a kicsi Jézust (és szent Miklósról is, aki hamarosan szintén útra kel:).
Fenyőgallyakból körberaktak a terem közepén egy nagy spirált, amire ásványokat tettek, a közepén hatalmas gyertya égett. Minden gyerek egyenként ment rajta végig, az óvónénivel, egy almába szúrt gyertyával, amit meggyújtott középen, majd a spirálból kifelé haladva egy ásvány mellé tette az égő gyertyáját. Szonja volt az első, Panka az utolsó:-) ugyanis az óvónéni annyira figyelmes (és bátor) volt, hogy Panka is mehetett (az égő gyertyájával!). Szonja annyira meghatottan (átszellemülten:-) vitte a gyertyát, mint egy igazi angyalka, Panka inkább csak koncentrált, aztán pedig sajnálta odatenni a gyertyát mert mintha megéhezett volna időközben, de letette szépen, csendben, átérezte a dolog súlyát:-). Nagyon szép lett a terem, amikorra a sok-sok kis gyertya megvilágította és persze a zene egy pillanatra sem maradt abba.
A végén egy gyertyát körbe-körbe adva énekeltek még a gyerekek a csoportszobájukban, aztán mindenki elhozhatta a gyertyát, almát. Szonja azt sajnálta, hogy Borinak nem hozhatott, Panka azt, hogy nem ehette meg azonnal.