péntek, november 30, 2007

Panka egyedül akar öltözni az utóbbi napokban, most pl két nadrág van rajta, mert annyira büszke magára, hogy amit lát, azt fel is húzza. Képes elvonulni a szoba legtávolabbi sarkába, amikor öltöztetni szeretném (öltözik), csak hogy békén hagyjam és biztos ne segítsek... Aztán ha valami nem sikerül (nem ritkán, pl túl szűk a nadrág szára és nem bújik ki a lába...), elképesztően dühös lesz, a nadrágra is és rám is. de legalább nem adja fel:-). Kár, hogy nem tudok fényképezni, most a póló ujjába is a lábát dugta...

csütörtök, november 29, 2007

Boriéknál a héten három születésnap is volt az osztályban. Ennek mindhárman nagyon örültek - nem az ünnepeltekre gondolok, hanem a saját gyerekeinkre, ugyanis a sütit, amit a szülinapos visz, Bori mindig megkóstolja, ahogy illik, majd gondosan elteszi az uzsonnás dobozába, és amikor beül az autóba, akkor szépen háromfelé osztja és boldogan elmajszolják. Szonja egy-egy szem mogyorót szokott hazahozni, ők mindig kapnak szülinapokkor mogyorót, vagy pl. szoktak gesztenyét sütni, a saját részét mindig elhozza és közösen eszik meg. Természetesen ezt maguktól találták ki:-) soha nem mondanánk nekik, hogy de rendes vagy, hogy elhoztad, hozd haza máskor is. sőt!
A születésnapos mindig "segítőket", barátokat választ magának, az oviban kettőt, akik bevezetik a terembe (ahol terített asztal várja és egy gyönyörű személyre szóló mese az óvónőtől). A kislányok koszorút kapnak, a kisfiúk koronát és persze egy apró ajándékot, amit az óvónő készít nekik. Az iskolában az egyik kiválasztott barát meggyújtja a gyertyát, a másik pedig odaviszi a szülinapos asztalára. A tanító is készít valami apró ajándékot pl most ősszel manót, vagy egy nemezállatkát stb. A lányok már mindketten voltak ilyen "segítők", ami igazán boldoggá tette őket, Bori ma Nikolaus asztalára vitte az égő gyertyát (aki egyébként mostanában Bobszinak hívja:-). Még a barátok kapcsán idekívánkozik az is, hogy kapott a héten az iskolában egy levelet az egyik kislánytól, amiben szép adventet kíván neki, és egy adventi naptár volt benne, ami szintén nagyon meghatotta és már nagyon várja az első képecskét. Hát ilyen jó helyen vannak a mi gyerekeink. Az ovi azért más, mert ott a korosztályok keveredése miatt teljesen más jellegű a közösség...

Holnap kezdődik a bazár, ma este kaptunk egy telefont (van az osztályban egy riadólánc, ha fontos információt kell közzétenni) - kevés koszorút díszítettünk, holnap délelőtt mindenkinek mennie kell, aki tud. Én Panna mellett ezt nem igazán tudom megoldani, ezért tegnap délután azt csináltam, hogy amikor délben mentem Boriért, hoztam haza koszorúkat, gyertyákat, díszeket, itthon megcsináltam és visszavittem az iskolába. (Hozzátartozik, hogy a koszorúfonás/díszítés után nem megy nagyon flottul a babahaj-készítés...). A mi koszorúnkkal viszont semmi dolgom nem volt: Ali (!) fonta (ugye, milyen jó ez az iskola? ha oda nem jött volna kötni, biztos azt gondolta volna, hogy ez "női munka":-) és a lányok díszítették mindenféle terméssel, amit őszi séták során gyűjtöttek Alival (én csak a drótot tettem a gyertyákba, termésekbe).
Sajnos kép nincs, mert vagy a fényképezőnk, vagy a leolvasónk, vagy a kártyánk tönkrement. Eddig is történtek néha furcsa dolgok az el nem mentett képekkel, de ez most elég véglegesnek tűnik:-( valamit megviselt az ipari méretű fehasználás.
Egyébként az ovisok egy hatalmas koszorút fonnak, és a gyerekek drótozzák a fenyőágakat.

hétfő, november 26, 2007

Íme Bori csillaga: 4 darab drótszál, miután felfűzték a gyöngyöket, a végét behajlítottuk, így fel lehet bárhová akasztani.
Bori fűzött ezen kívül egy tiszta fehéret, csak a gyöngyök mérete volt más (kifelé egyre nagyobb), egy kék-fehéret és egy arany-narancssárga-pirosat. Azért ezt hozta el, mert ez volt az első (élete első csillaga, ahogy ő mondta:-).

szombat, november 24, 2007

Az elősöknél egy hétig minden nap bent volt "egy nagyon kedves néni" (Bori legalábbis nem tudott sokkal többet mondani róla:-), majd ott volt a szülői esten is és akkor vált világossá számunkra, hogy ő az iskolaorvos. Minden szülővel megbeszélt egy időpontot, nekem péntek reggel 9-re kellett mennem a rendelőjébe, egy-két előzőleg megkapott, gondosan kitöltött kérdőívvel, csecsemő-, óvodás- és iskoláskori képekkel Boriról.
A gyerekeket ő hozta magával, pusztán azért, mert szerinte zavaró lehet az osztály számára, ha nap mint nap bekopog egy szülő, hogy magával ragadja a gyerekét, ezért az ilyen váratlan eseményeket érthető módon nem támogatják.

A kérdőíven többek között voltak kérdések a szocializációról, vannak-e már barátai az osztályban stb. Az egyik ilyen kérdéshez beírtam, hogy annak ellenére, hogy még nem beszél németül, szívesen megy iskolába, megérteti magát a gyerekekkel, a nyelv nem tűnik különösebben akadálynak, volt már ide-oda hivatalos, vagyis minden rendben. A doktornő erre kihúzta a "még nem beszél" megjegyzést és odaírta, hogy "egyelőre keveset beszél" és elmondta, hogy amikor ő bent volt az iskolában, azt látta, hogy Bori nagyon jól ért, egyszerű kérdésekre igenis válaszol és aktívan jelen van az osztály életében. és kommunikál. A beszélgetés után ment el Boriért, akkor súly-, magasság-, vérnyomásmérés, szem- és fülvizsgálat, az egyensúly vizsgálata, végül pedig nagy megelégedettségemre azt mondta, hogy egy nagyon kedves, talpraesett, makkegészséges gyerekünk van. (persze, rögtön van belőlük 3 is:-)
Utána én mentem koszorút kötni, Bori pedig órára. Először volt angol órájuk a héten. Amikor kérdeztem, ki tartja, azt válaszolta, hogy missis W. (frau W, vagyis az osztálytanító).
Szóval bírkózik a némettel, tanulja az oroszt és néha még az osztálytanító is egészen furán beszél, nem úgy mint szokott (Bori szerint pont úgy, mintha olyankor egy láthatatlan csipeszt tenne az orrára). Szegény-szegéy Borika, remélem, nem megyünk Franciaországba:-)

csütörtök, november 22, 2007

Tegnap délelőtt bent voltam főtanítás után az iskolában, csillagokat készítettek a gyerekek a bazárra, ehhez kellet némi szülői segítség (3 anyuka a 27 gyerekhez és természetesen az osztálytanító). A gyöngyöket maguk fűzték, csak a végén kellett a megfelelő eszközzel a drótot hajlítani, hogy ne csusszanjanak le.
Ami tetszett: a gyerekek gyorsan átrendezték a termet, a padokat úgy hozták-vitték, hogy 4 csoport lett, "munka" közben pedig mindenféle tanítói sugallat vagy kérés, utasítás nélkül elkezdtek énekelni, de nem üvöltöttek, hiszen egy-egy csoport mást énekelt és nem volt zavaró, csillagokról énekeltek, csillagos verseket mondtak. Egymásnak segítettek, akik hamar készen lettek a magukéval. Mindenki egyet kiválaszthatott, amit haza vihetett. Senki nem csinált pont olyat, mint a szomszédja, mindenkinek volt saját elképzelése....
Ami nem igazán vidított fel: az osztálytanító már a tanév legelején mondta, hogy nem szeretné Borit kívülállóként kezelni, külön magyarázni neki, mert bízik benne, hogy így a saját tempójában a lehető legjobban fogja megtanulni az új nyelvet. Mégis az volt az érzésem, hogy Bori számára nem egyértelmű a feladat (nem a gyöngyfűzés, abban nagyon ügyes volt:-), hanem a főtárgyon a betűírás, ugyanis a vége felé már bent voltunk). Próbálja figyelni a többieket, hogy megértse, mit kell tenni. Remélem, ez nem tud rögzülni...
A gyerekek a magánhangzókat úgy tanulják, hogy nem kell, hogy a szó kezdőbetűje egyezzen a tanult betűvel (ezt egyébként Indianyó nagyon jól elmondta egy előző bejegyzéshez írt hozzászólásban). Az U bető ábrázolása: egy szakadék, a mélyben sötétség, a szakadék szélein fenyők és fent ugyan süt a nap, de vihar előtti a hangulat. A színeket a gyerekeknek maguknak kell keverniük a három alapszínből, hiszen csak három krétájuk van, piros, sárga és kék. Az osztálytanító azt ugyan elmondja, hogy hol legyen sötétzöld, hol viágos, hol sötétbarna és MIÉRT, de Bori ezt nem érti meg, csak, azt, hogy valami nem jó abban, amit rajzolt. Tulajdonképpen azt sem érti, MIÉRT ezt rajzolják.... (a magánhangzók egyébként segítő tündérek, manók, és segítenek egy-egy mássalhangzónak pl. E+M, K+A stb).

Na, remélem, ez Borinak azért nem jelent különösebb gondot (nem tűnik egy cseppet sem úgy, mintha ez számára gond lenne), de nem olyan nagyon egyszerű ez a nyelvtanulás. Egyébként már kezdenek ők is türelmetlenkedni egy kicsit, hogy mikor jön már az a fránya nyelvtudás....

Szonjáéknak az utóbbi napokban az óvónéni mindennap egy Grimm mesét bábozik. A címe magyarul Édes kása (a 103. mese), ami a mi gyűjteményünkben nincs benne. Valahogy nem állt össze neki a kép (már egész részleteket mond belőle, de mégsem volt egyértelmű, hogy mi történik a kásával), próbáltam keresni az interneten, de csak németül találtam meg, magyarul nem - végül ennek is megörültünk, mert lefordítottam és nagyon boldog volt (örömében táncot járt!), hogy végre mindent megértett. Ez a mese egyébként diafilmen meg is van nekünk, Ali gyerekkorából hagyományozódott a lányokra, orosz nyelven. hm. Ezt is vetítettük valamelyik este, a képek alapján nagyjából összeállítva a történetet (bár egy-egy orosz szó hallatán Bori is nagyon megörült és szeretettel gondolt Frau ...kovára). A címe oroszul: Torsuk Kásu. Tegnap, amikor hazajött Szonja az oviból, azzal kezdte, hogy szerinte az a mese nem Torsuk kásu, hanem Túl sok kása és azért nem találtuk meg magyarul, mert én nem jól kerestem...
A bábozáshoz a figurák különböző színű selyemkendők, amikre mesélés közben csomót köt az óvónő, ez a fejük. Szonja nagyon jól elleste, és megmutatat itthon, hogyan köti a csomót, minden szereplőnek kicsit másképp...

kedd, november 20, 2007

Itt egy meghívó Szilvinek és mindenkinek, aki szeretne bécsi bazárra jönni:-)
A krétatartó szabásmintája pedig itt.
Ma nem iskolatáskát kellet vinni az iskolába, hanem szánkót és én is mentem Borival.
Jött még egy anyuka és egy apuka, gyalog mentünk el egy nagyszerű szánkópályára, ráadásul az iskola legkisebbjeit az iskola legnagyobbjai, a 12-esek is elkísérték, segítettek szánkót vinni:-), elképesztően kedvesek voltak a kicsikkel (az egyik lány magyar)...
Holnap délelőtt megint megyek az iskolába, mert az elsősök is készülnek a bazárra, egy anyukával megyek segédkezni. Tegnap délután-este Alival koszorút csináltunk, ez az elsős szülők dolga, fenyőágakkal drótoztuk körbe, jövő héten kezdődik a díszítés, hétvégén a bazár.

vasárnap, november 18, 2007

Kókusz. finom kókusztejet ittak, kókuszt ettek még lett két szép bababölcső is.

péntek, november 16, 2007

Nagyon sok hó esett. A lányok nagy örömére... Megállapítottam, hogy Szonja ovija nagyon jó: van egy dombocska az udvar közepén, minden gyerek kapott egy csúszkát és sikítozva csúszkáltak le a dombról. jó volt őket nézni:-)
Egyébként minden nap kimennek, ha esik, ha fúj és homokoznak, rohangálnak, Szonja minden nap a füléig saras és nagyon élvezi. Van egy-két kinti rongyszőnyeg. Fára másznak és ott kuckót varázsolnak maguknak. Szegeden, ha már lógott az eső lába, benn maradtak, mert "olyan macera felöltözni, amire leérnek, lehet, hogy esni fog..."
Reggel, amikor öltöztettem Szonját, egy apuka megkérdezte, hogy felvették-e az iskolába. meglepődve mondtam, hogy igen (már meg is kaptuk a levelet ez első szülői est dátumáról). Ő azt mondta, hogy az ő fiát nem vették fel, mert szerintük nem iskolaérett, de nem marad az oviban, hanem állami iskolába viszik . hm. Erről jutott eszembe, hogy amikor annak idején az oviban mondtuk, hogy Bori a w. iskolába megy, több szülői reakció: pedig Bori olyan okos, bármelyik iskolában megállná a helyét. Az óvónők is meglepődtek, ők is mondták, hogy nagyon okos, nagyon szépen rajzol stb, simán mehetne a gyakorlóba. Nem vitatkoztunk senkivel, meghallgattuk és kész. Hallottam azt is, hogy ami Budán waldorf, az Pesten kisegítő... sokan gondolják, hogy oda a problémás gyerekek mennek és mindenkit felvesznek, mert kell a pénz. Szerencsére nem így van....

csütörtök, november 15, 2007

Jó üzletet kötöttem.
Egy anyuka írt, hogy megvarrta az álommanót, rögtön két példányban a közzétett szabásminta alapján és kedves-szép képeket is küldött róluk. Nagyon jó volt látni őket:-)) és olvasni azt, hogy "Jó volt manót varrni".
"Cserébe" egy sütireceptet kaptunk, holnap mi is kipróbáljuk.
Van az iskolában és az oviban egy lista, rajta minden gyerek (osztály- és csop.társ) neve, születési dátuma, lakcíme, a szülők telefonszáma és e-mail címe. Nagyon hasznos! Nem is értem, otthon miért nem volt ilyen... Tegnap délután felhívott egy anyuka, hogy a kislányának az a kérése, hogy egyik nap, iskola után vigyék haza magukkal Borit, mert nem tud vele eleget játszani az iskolában. Hát nagyon meglepődtem és persze bólogattam, Borit meg sem kérdeztem, tudtam, hogy örülni fog, nem is tévedtem.
Nagyon nagy öröm, hogy a gyerekeink a nyelvi gátak ellenére ilyen jól érzik itt magukat. Bevallom, erre nem számítottam. Főleg, hogy ennek a kislánynak (Flora) a nevét még nem is igen hallottam Boritól, nem ő a "legjobb" barátnője:-). Az osztályban mindenki nagyon segíti, mondják mindennek a nevét, türelmesek vele, ami nagy szó...
Délben be kellett mennem az iskola titkárságára, bevittünk Szonjával egy levelet, ami az önkormányzatról érkezett és amiben azt tudatják, hogy be kell íratnunk Szonját egy iskolába, de mivel a mi választottunk nem állami, ezért az iskola titkárságáról küldenek majd az önkormányzatra egy levelet, hogy a beíratás sikeresen megtörtént. Épp az orrunk előtt sétált át az úton Flora és Bori boldogan, kéz a kézben, mentek Flora bátyjával és a mamájával a menzára ebédelni, váltottunk egy szót, Bori kicsit meg volt illetődve, de nem különösebben igényelte a társaságunkat:-). Délután telefonáltam, hogy már mennék érte, de határozott NEM volt a válasz. Fél hat után még mindig csalódottan közölték velem, hogy túl korán van.
Ezt mind azért írtam le, mert nagyon örülök annak, hogy ilyen jól feltalálja magát.
(nagyon foglalkoztat a kérdés, hogy vajon egy átlagos iskolában is ilyen könnyen ment volna-e a beilleszkedés...)

Szonjáék egy piros zsákot varrnak az oviban, minden ovis egymaga. Van egy nagyon kedves fiú testvérpár (a harmadik, a kislány Panka-korú, már írtam róluk, Nikolaus Bori osztályába jár, Matheus pedig Szonja csoportjába). Szonja azt mondta, hogy amikor varrták a zsákot, az óvónéni összekeverte a neveket és véletlenül Nikolaust mondott Matheusnak:-)))))
Ebből megértettük, hogy miért készülnek a piros zsákocskák:-)
Szonja egyébként az óvónénit tanította magyarul számolni, és elmondta nekünk, hogy hogyan ejti "nem anyanyelvi szinten" a számokat, ahogy ő mondta....

kedd, november 13, 2007

Talán megoldódik a családi pótlék ügy. Az történt ugyanis, hogy az előző beírás után írtam egy szívhez szóló levelet a korábbi Családtámogatási Főosztály, most alakuló Európai Ügyek osztálya fővezérének és megkértem, hogy tegyen valamit, illetve konkrétan azt tegye, hogy küldesse el a másolatokat újra (nekünk, Finanzamt és még Halasra is). Másnap írt az amúgy szabadságon lévő ügyintézőnk, hogy most azonnal küldi mind a három másolati példányt. Tegnap ezek után megérkezett az új másolati példány ide, Halasra valamint az október 24-e óta kallódó is. Ma bementem a Finanzamtra, ahol szerencsére nem kellett agyonvágnom az ügyintézőt, amikor azt mondta, hogy most már nagyon örül az E411-es papírnak, de szeretne még, szintén Magyarországról egy E401-est is. Azért nem történt különösebb összecsapás, mert beláttam, hogy nem sikerülne elküldenem sehova, mert annyira nem tudok németül. Ez volt a szerencse, mert így eljutottam a főnök úrhoz, akivel egyszer már beszéltem és nagyon szimpatikus. Hosszas irat egyeztetés után azt mondta, hogy ez már jó lesz. Mondjuk ilyet egyszer az életben már mondtak nekem július 8-án.... A főnök úr tipikus ügyintéző, 45-50 körüli rendkívül európai külsejű, szemüveges úr, akiről sugárzik, hogy minden bizonnyal minden jelentősebb európai nyelvet beszél, de ennek ellenére már a legutóbb sem sikerült vele angolul beszélnem. Kicsit úgy is éreztem akkor, hogy ez azért talán nem szép az ügyintézőktől, de biztos ez a szabály. Ma viszont kiderült, hogy erről szó sincs. Ugyanis a magyar E411-es dokumentum egy nagyon kedves, szerintem nagyon jól megírt angol levéllel kezdődik, amiben azt kérik, hogy amint lehet küldjék vissza szegény kis hazánknak azt a pénzt, amit eddig kifizettek nekünk Mo-n és, amikor megtették, akkor szóljanak is vissza nekik. Ezt a levelet nekem kellett tömören összefoglalnom neki.... Szóval szó sincs xenofóbiáról, sajnos, hál´isten....
Amikor Bori pici volt, feltűnően hamar és nagyon jól beszélt (jól ragozott, mondatokat mondott és tényleg korán). Voltak persze "túlragozásai", pl. kezeje, vizeje, zsebeje a kabátja mintájára, de különösebben semmi, sem nyelvtanban, sem kiejtésben.
Szonja is gyorsan beszélt, nagyon jellegzetes, szintén ragozási "vétsége" a kád szó használatával volt. Este azt mondta: "a babát is viszem fürdeni a káMba" vagy "Bori te mit viszel a káNKba?", amikor eleget fürdött: "kijövök a kámból"..... Így lassan azt is megértettük, miért hívja Botonnak Botondot, és viszonylag későn vette észre, hogy máshogy használja ezeket a szavakat, mint mi. Ilyen volt a zokni is. Képtelen volt kimondani, egyszerűen csak jokjoknak hívta, sokáig, akárcsak a hálózsákt alszokomnak és amikor egyik nap azt mondta reggel, hogy zokni, akkor bizony sajnáltuk egy kicsit, mert az jutott eszünkbe, hogy már megint "felnőtt" egy kisbabánk:-).
Panka egészen furán ejti a szavakat:-D
Néhány példát ideírok, hogy megmaradjon.
Ő maga Pampa, ha a tükörben látja, egyszerűen csak baba.
szép - épsz
Bori - Bibi
Szonja - Antya
cipő - pici (imádja, egész nap cipő le - cipő föl)
lámpa - hámbá
fincsi- himpi (ezt a szót nem szoktuk használni, egyszer fordult elő, amikor egy egész család szurkolt, hogy megigya a csipkebogyó teába kevert Normaflort, de annyira megtetszett neki, hogy azóta is mindig ezt mondja, ha ízlik neki az "ibí", ami nála nem csak ebéd, hanem reggeli és vacsora is)...
stb. leírva úgysem tudom visszaadni:-(
minden egyszótagú szót duplán mond: vágvág, tejtej
és persze rengeteget metakommunkikál, szavakat tesz egymás mellé, közben mutogat és kész a tökéletes mondat....

*
olyan mázlisták vagyunk, hogy reggeli közben ilyen gyönyörű napfelkeltét szoktunk látni az étkező ablakából..... (életben még sokkal pirosabb)

hétfő, november 12, 2007

Márton nap az iskolában:
Szörnyű volt. Illetve, ahogy Borival megbeszéltük, annyira rossz volt, hogy az már jó. Azért is kell nekem megírnom, mert Ági, Panna és Szonja kénytelen volt a kocsiban megvárni, elsősorban Panka volt az, aki nehezen viselte a nehézségeket (hideg és töksötét).
Laab im Walde-ba kellett kimenni 5 órára. Ez a második falu Bécs után (mondjuk Páty). Mikor odaértünk hatalmas szél (40-50 km/h) volt és havas eső. Először elindultunk fölfelé a hegynek, de egyrészt minden lámpást elfújt a szél másrészt reménytelen volt, hogy valahol is szélcsendesebb helyre lelünk. Utána visszafordultunk és egy másik úttal próbálkoztunk, itt volt az, ahol Panka már nem tudta igazán megérteni, hogy mit is keresünk itt, nem is volt könnyű (Szonja is az autót választotta). Mi Borival a tök sötétben a többiek után indultunk, igazából csak becsületből, de aztán egy idő múlva már nem is volt annyira rossz. Néha jöttek szembe is velünk olyanok, akik föladták, mert a végcél nem csak nekünk nem volt egyértelmű. Legvégül egy tisztásra értünk, ahol egy fáklya mellett ült egy koldus, később megjelent Szent Márton is egy lóval és megosztozott vele a köpenyén, a köpenyt egy fakarddal vágta ketté, a ló (egy fehér póni) nagyot nyerített. Ezután a másodikosok osztálytanító bácsija emelkedett szólásra és elmondta, hogy ebben az egészben az a pláne, hogy Szent Márton olyan embernek segített, akit nem is ismer. Éppen ezért-mondta- ő és Frau Willau sütöttek süteményt és minden elsős illetve másodikos vegyen belőle egyet és kínáljon meg vele valakit (adja oda a felét), akit nem nagyon ismer. Engem is rögön megkínált egy kislány. Borinak a feladat nem volt nagyon egyszerű és nem azért, mert mindenkit ismert...
Végül elénekeltünk körben állva, kézen fogva egy szent Mártonos éneket és a jeges, esős, havas orkánban hazaindultunk. Ja, sár is volt természetesen.
Mindezek ellenére, tulajdonképpen szuper volt és mindenki nagyon élvezte...
Itt már többen elmagyarázták nekem Márton jelentését és erre szükségem is van, mert én gimnazista korom óta (az egész osztállyal együtt) úgy gondoltam, hogy szent Márton az egyik legostobább szent, aki tönkreteszi a kabátját (talán ez az ábrázolás az oka ennek)... Pedig valójában ugye arról szól, hogy ismeretlennek segíteni annyit, amennyit a lehetőségeink lehetővé tesznek.

...én így láttam:
elképesztő volt a sötétség az erdőben, én azt sem láttam egy-egy gyerekről, hogy elsős vagy másodikos, egyszerűen SEMMIT (a sajátjainkat is hang és nyelv alapján azonosítottam:-). Azt nagyon sajnáltuk, hogy a lámpások sem világítanak és sajnáltam azt is, hogy nem mentem fel velük a tisztásra (persze, fogalmunk sem volt semmiféle tisztásról, úti célról), de Pannával tényleg reménytelen volt, a szél az arcába vágta a havas esőt és persze őt aztán nem érdekelte se Márton, se senki más... Mellesleg volt, aki babakocsival ment, mi már átmelegedve Kolompost hallgattunk az autóban, amikor ők visszafordultak.
Bori nagyon örült a meglepetésnek (póni, szent Márton) és hoztak nekünk sütit. Bori elfelezte Szonjával, Ali elfelezte Pannával és az övét még megfeleztük mi ketten. A lámpást pedig meggyújtottuk itthon, vacsora alatt az égett az asztalon.

vasárnap, november 11, 2007

ESIK A HÓ...
A lányok természetesen nagyon boldogok, akárcsak Lotte, a szomszéd kutya. Panka egyenesen le van nyűgözve, hogy mik vannak a világban:-)


péntek, november 09, 2007

Megpróbálom röviden leírni, milyen volt az ovis Márton-nap, bár nem lesz egyszerű, mert a sötétben pislákoló lámpások fényét szavakban nem tudom visszaadni.
Négykor találkoztunk, ovisok, szülők, testvérek. A gyerekek először körbeültek, énekeltek, majd egy fantasztikus bábelőadást láttunk: egy árnyjátékot. Volt egy hátulról megvilágított körfelület, amit selymekkel vontak be, takartak le, és különböző színű összegyűrt anyagok adták a díszletet. Egy óvónő mesélt, aki a kör és a gyerekek között állt, egy másik óvónő pedig zenélt közben (metallofon, hárfa).
A mese története nagyjából: egy kislány ment az erdőben és azt a dalt énekelte, amit kint az udvaron később közösen is mind énekeltünk, majd jött a szél és elfújta a lámpását. Próbált mindenkitől segítséget kérni, hogy kísérjék el hosszú útján, a Naphoz, hogy fényt hozhasson tőle, de az erdőben semelyik állat nem ért rá, mert mindegyik a télre készült, élelmet gyűjtött, meleg hajlékról gondoskodott.
Útközben megpihent egy anyókánál, aki szorgosan szőtt, egy cipésznél, akinek a tél beállta előtt szintén sok munkája volt és nekik sem volt idejük, hogy elmenjenek vele a Naphoz. (remélem, látszik a képen, hogy közben fordult egy picit a kör, az viszont nem látszik, hogy az anyóka lába is és az orsó is járt...).
Hosszú gyaloglás után végül elérte kimerülten a célját, és boldogan vitte haza a világosságot. Útközben bement az anyóhoz, a cipészhez és nekik is jó szívvel adott belőle, megosztotta velük a nehezen megszerzett fényt...
Azt hiszem, ebben benne van Márton nap üzenete, a meleg fény a sötétségben és az önzetlenség.
Ekkorra besötétedett és kimentünk a lámpásokkal az udvarra, ahol előtte körbe-körbe kis mécsesekbe gyertyákat raktak az óvónénik, és énekelve sétáltunk, egészen addig, amíg el nem kezdett esni a jég:-/
Ezután megettük a Márton-napi süteményt a lámpások fénye mellett és jó érzéssel, elégedetten jöttünk haza.
Boriék időközben epochát váltottak, most a betűket tanulják, minden betűhöz egy képet társítanak, a kép kiválasztása az osztálytanító személyes döntése, megmutatom a füzetét:
A héten volt először, hogy az osztálytanító a szaktanári órán "magukra hagyta" a gyerekeket, eddig végig bent volt oroszórán, euritmián is, most a héten már nem. Ezenkívül új szakóráik vannak: kézimunkaóra (3 részre osztott osztály, vagyis egy tanárra 9 gyerek jutott), nyers gyapjút kaptak, azt tisztogatták, a kezükkel "kártolták", majd tömörítgették, végül hazahozták:-)
(A kézimunkatanár ezt írta Bori nevéhez: BORBOLA:-) Egyébként általában nehezükre esik kimondani azt, hogy Borbála. Az egyik nagyon kedves kisfiú osztálytársa, akinek az öccse Szonja csoportjába jár, a húga pedig Panka-korú, Borbinak hívja).
Ezenkívül hittanóra is volt a héten, itt választás alapján "osztották szét" a gyerekeket, Boriék a katolikus hitoktatáson 11-en voltak.
Az iskolások Márton ünnepe hétfő este lesz egy erdőben.

csütörtök, november 08, 2007

Lámpást készítettünk, az oviban holnap lesz Márton-nap, a w.iskolákban, óvodákban ilyenkor lampionos sétával visznek fényt a hideg, hosszú sötét novemberi estékbe a gyerekek. Szonjáék ott csináltak lámpást, Boriéké viszont nem biztos, hogy készen lesz addigra (az iskolában hétfőn lesz a "lámpás felvonulás" , még folyamatban van a lámpáskészítés:-), így ő ezt viszi majd az oviba.
Nem tudom, mennyire látszik a képeken, egy sajtosdobozra ragasztottuk a kartont, amire holdat, csillagokat és házat rajzoltunk. a fény pauszpapíron át világít, azt a lányok viaszkrétával sárgára színezték.
Bori ismeri a Márton-legendát (Márton eredetileg katona volt, aki egy fázó koldusnak odaadta a köpenye felét, amit kardjával hasított ketté), így nem csoda, hogy jól értette ma az osztálytanító meséjét, mégis nagyon örült neki, hogy végre igazán figyelni tudott a történetre.

kedd, november 06, 2007

Röviden -hátha tanulságos- összefoglalom, hogy hogyan is működik a bürokrácia Magyarországon illetve Ausztriában. A dolognak az ad apropót, hogy ma derült ki, hogy július közepétől a mai napig nem volt elegendő ideje a két ország aktatologatóinak arra, hogy azt a problémát megoldják, hogy itt kapjuk a családi pótlékot illetve a Gyest.
A dolog azért nem teljesen eredménytelen, mert arra kevesebb, mint egy hónap is elég volt a magyar hatóságoknak, hogy a probléma egyik felét megoldják, nevezetesen azt, hogy Mo-n NE kapjunk semmit.
Ausztriába érkezéskor az első dolog, amit mindenkinek el kell intéznie az a Meldezettel, ez nem nagyon bonyolult, nem kell hozza semmi, csak egy igazolás arról, hogy van hol lakni. Enélkül munkaszerződést sem köthet az ember. Minden kerületnek van saját hivatala erre, ahol kevesebb, mint egy óra alatt ez a dolog biztosan elintéződik. Én szereztem is egy ilyet még májusban.
(1. hivatalba menés) Júliusban tehát mihelyt megérkeztünk, az első dolgom volt, hogy mindenkit bejelentsek, hogy minél előbb az osztrák szociális háló védjen bennünket. (mellesleg a szociális juttatások arányaiban közelebb vannak a magyar juttatásokhoz, mint a fizetések a magyar fizetésekhez).
(2. hivatalba menés) Ezután következik a Finanzamt, itt kellene beadni a Familienbeihilfe kérelmet. Jön az első meglepetés, amikor kiderül, hogy a Meldezettelnél jobban is be lehet jelentkezni és nekik (Finanzamt) erre van szükségük. Valamint, mindenkit biztosítani kell, nem elég az ígéret.
(3-5. hivatalba menés) A Mitversicherung nem bonyolult ugyan, de természetesen a város más pontjain található. Itt viszont kiderül, hogy nem úgy van az, mint Magyarországon, ha valahova ideiglenesen megyek, akkor az az ideiglenes lakcímem, hanem az kell hogy legyen a fő lakóhely. Ehhez újra aláírás kell a főbérlőtől és új Meldezettel. Ezzel lehet visszamenni a biztosítást elintézni.
(6. hivatalba menés) A jobban bejelentkezés már közel sem olyan egyszerű. Egyrészt ilyen hivatal talán csak egy van, itt már nincsenek osztrák sorban állók és már nagyon is van sorban állás. Kiderül, hogy kell még egy munkavállalási engedély is, amit az AMS-ben (munkanélküli hivatalban) adnak.
(7. hivatalba menés) Itt viszont csak délig van ügyfélfogadás ilyen ügyekben. Kiderül, amit persze már az előző helyen is próbáltam elmagyarázni, hogy nekem kutatónak ilyen nem kell. Egy virtigli tahó volt az ügyintéző. Az, hogy a hivatalokban nem beszélnek angolul, talán érthető is, mindig nagyon diszkréten próbáltam rávenni őket, hogy mi lenne, ha angolul próbálkoznánk, soha nem sikerült. De, hogy valaki, aki a külföldieknek ad ki munkavállalásit ne beszéljen angolul és németül se legyen hajlandó az én szintemre leereszkedni, az azért több a soknál.
(8. hivatalba menés) Ekkor igazából nem kellett mennem sehova, mert az egyetemen elintézték és adtak egy igazolást arról, hogy nem kell igazolás:-)
(9-10. hivatalba menés) Vissza a jobban bejelentkezős hivatalba. Itt megint tömeg van és amikor nagy nehezen bejut az ember, akkor kiderül, hogy 5 darab ilyen nyomtatvány kiállítása már nem férhet bele a munkaidőbe, de holnap, ha a többi várakozó agyon nem ver, akkor soron kívül jöhetek. Ekkor még a pénztárhoz is el kell menjek és elég sokat (60 € körül) kell fizetni.
(11. hivatalba menés) Vissza a Finanzamtra.
Ez az egész szerintem nem volt több egy hétnél és alig 100 km-t bicikliztem. Talán élveztem is mert így lehet a legjobban megismerni egy várost. Mondjuk persze az albérletkeresés még hatékonyabb, meg érdekesebb is.


Ezek után ütött meg a guta, amikor az osztrák hivatal küldött egy papírt, hogy kell nekik egy E411-es nyomtatvány. (Ezt én előzőleg próbáltam megszerezni, de azt mondták Mo-n, hogy ez a két állam dolga nem az enyém). Elküldtem Budapestre, hosszas telefonálgatások után kiderült, hogy 90 nap alatt hajlandók elintézni. Szeptemberben már kezdtem bizakodni, hogy mégis működik a dolog, mert a magyarok már nem utalnak pénzt. Telefonálgattam, azt mondták hamarosan. Majd október 4-én állítólag föladták a levelet ide. De nem jött meg. Újabb telefonok, emilek azt mondta a hölgy, hogy fölad egy másolatot a mi címünkre. Az sem jött meg.
Ma fölhívtam őket. Kiderült, hogy átszervezik a Családtámogatási főosztályt és ez a része elköltözik, európai ügyek osztálya lesz belőle Bp másik végén. Az iratok teherautókban, a számítógépek szétszerelve, az ügyintézőnk szabadságon, de az új helyre már nem megy, mert munkát változtat...
Utólag baromi gyanús az ügyintézőnk, mert az életben nem sikerült vele telefonon kapcsolatot létesítenem, hol nem volt bent, hol szabadságon volt. Nagyon valószínűtlen, hogy a másolatot az utolsó munkanapjainak egyikén föladta...
Az egészben, az anyagiakat nem számítva az a legbosszantóbb, hogy én a mi részünket nem kis erőfeszítések árán alig egy hét alatt megcsináltam...
Nehezen indult a szünet utáni iskola/óvodakezdés, vasárnap kicsit úgy tűnt, mintha nem is akarnának menni, de szerencsére gyors volt az átállás. A szünet nagy részét otthon töltöttük Nagyinál, és amikor hazajöttünk, Bori folyamatosan, szinte óránként megkérdezte, hogy mikor kell megcsinálnia a házi feladatot (ami még a betegség előtti napokról maradt...). Egyszerűen egy nagy stressz volt számára, de lehet, hogy leginkább amiatt, hogy nem tudja, miből maradt ki a betegség alatt és nem pontosan tudja azt sem, mit kellene tennie.... Hétfőn mindenesetre arra ébredtünk, hogy Bori hajnalok hajnalán öltözik, hogy el ne késsen:-)))
Az euritmia tanárnő vitt mindenkinek egy zöld ruhát, felpróbálták, rájuk igazította, beleírta a nevüket és elvitte. Borinak fogalma sincs, mire kell nekik az a (hálóing-szerű) ruha, és azt mondta, NEM zavarja, hogy nem értette, mit mondtak ezzel kapcsolatban, majd megtudja, mert előbb-utóbb úgyis kiderül, ha fontos. Hát ezen a válaszon nagyon meglepődtem és nagyon örültem neki, hogy ilyen jól látja.
Az osztálytanító beteg és a helyettesítő tanár nem használja állítólag a Hausaufgabe (házi feladat) szót, ezért Bori tegnap nem csinálta meg, mert nem értette, de ma beküldött a tanárnőhöz, hogy tudakoljam meg. A tanárnő szerint Bori egyébként nagyon jól ért, órán tökéletesen tudja, mit kell tennie. Egy kislánynak el kellett magyaráznom, hogy ha én tudok németül, akkor hogy lehet, hogy Bori még nem (:-). Na hát ennyit a nyelvi beilleszkedésről, még mindig csak szokják a többiek, a lányaink pedig meglepő módon még mindig elég türelmesek.

Szonjáéknál készülődnek a pénteki Márton-napra, kerek sajtosdobozt és préselt színes leveleket vittünk, abból készítettek lámpásokat, az óvónéni pedig ideadta lekottázva azokat a dalokat, amiket énekelnek, hogy mi is tudjuk majd velük együtt énekelni.