szombat, október 27, 2007

Már réges-régóta készülök írni a honlapra varrásról, a babák életéről, de valahogy mindig a honlap frissítgetése az utolsó dolog a sorban, pedig ráférne ennyi idő után egy nagytakarítás. Ezt is oda szerettem volna, most viszont úgy érzem, idekívánkozik, ha már szóba került varrás, tanulás...

Bori születése után nem sokkal láttam először waldorfbabát. Szegeden egy kézműves boltban. Nekem azonnal tetszett a jelzésértékű arc, a tapintás, az illat, a kézimunka. Utána sokat keresgéltem, később szerettem volna egyet Borinak is. Kevéssel az első “találkozás” után láttam megint ilyen gyapjúbabákat egy kézműves vásárban, meggyőzödésem volt, hogy a készítőjük ugyanaz, mint a boltban kapható babáknak (ugyanaz a méret, tapintás, ugyanaz a nadrág-, ingszabásminta). Elképesztő volt a csalódás, amikor megtudtam, hogy nem. Valahogy úgy képzeltem én, hogy mindenki megy a maga feje után, nem pedig úgy, hogy van egy “központi” szabásminta.

Eldöntöttem, hogy én fogom megvarrni. Háááát rengeteg, rengeteg próbálkozásom volt, egyszerűen nem találtam senkit, aki megmondta volna, merre induljak, hogy fogjak hozzá – csak érzésre tapogatóztam. Sok baba készült, mindegyik nagyon kedves volt, de már Szonja is babázós korba lépett, amikor először azt mondtam, hogy na, most aztán úgy varrtam meg, ahogyan egyszer elképzeltem. Ehhez segítséget az interneten a fej elkészítéséhez találtam, illetve az arányokra figyeltem, hogy egy kisgyerek arányait betartva készüljön a baba, de semmi több (testre, ruhára gondolok). Ekkor már tudtam, hogy Szonja ősszel oviba megy, nekem ismét dolgoznom kell, tanítani, vagy fordítani, de valahogy a babavarrástól nehezen szakadtam volna el, annyival jobb volt babát készíteni, mint fordítani, hogy nem akartam semmi mást már, “csak” ezt. Tanítóm nem volt, de szerettem volna egy választ, egy megerősítést abban, hogy a babáimat nem csak azért szeretem, mert a szívemhez nőttek, nem csak azért, mert belevarrok egy csomó érzést - ezért hát elvittem őket 2005 tavaszán iparművészeti zsűrizésre, hogy a Lektorátus szakértői mondják ki a véleményüket. Vittem fiúbabákat, lánybabákat, virágbabákat, álommanót. 3 nappal később, egy késő délután lehetett bemenni megnézni a lezsűrizett munkákat. szerintem jobban izgultam, mint az érettségin, felvételin, államvizsgán, mert tudtam, hogy ha meglátom a babáimat (arra gondoltam akkor, hogy bárcsak legalább egyet:-), akkor azt fogom csinálni az életben, amit szeretnék, és aminél soha többre nem vágyom: otthon lehetek a gyerekeimmel és babákat varrhatok.... Hát mind ott voltak! És én nagyon-nagyon boldog voltam, haza ugyan nem vihettem őket, mert egy kiállításra ott maradtak, pedig szerettem volna átnézni, hogy biztos minden varrás a helyén van-e:-)))
Örültem, hogy a megerősítést nem waldorfos babakészítőtől kaptam. Nem az volt a kérdés, hogy elég jó w. babákat varrok-e, hanem az, hogy "technikailag" jól meg tudom-e varrni az én gyapjú-pamut waldorf ihletésű babáimat. Szerettem volna, hogy valaki, aki nálam ehhez jobban ért, átnézze őket, objektív szemmel (lehet, hogy egy w. babakészítő nem ezt mondta volna:-) és megtudjam, hogy kiadhatom-e őket a kezeim közül.
Azt már írtam, hogy a manóim hogy készültek, őket 2005 őszén zsűrizték le.

A babák azóta sokat változtak, másképp varrom a hajukat például, kicsit másképp a kezüket, folyamatosan alakulnak és szerintem ez így van jól.

A honlapra feltettem a fej készítését, hátha valakit inspirál így évvége előtt:-)

szerda, október 24, 2007

munka közben...
Tegnap délután elmentünk (a már régen megbeszélt időpontban) orvoshoz a lányokkal, kicsit náthásak mind, kisebb lázzal, felváltva, leginkább Panni, így nem ismerkedés és védőoltás volt, hanem vizsgálat. A rendelőben keleti kényelem, a doktornéni nem fehér köpenyben, hanem "utcai" ruhában és nagyon kedvesen várja a gyerekeket. A (nagy) váró tele van rengeteg játékkal, könyvekkel, maga a rendelő pedig hihetetlen otthonos. (semmi fehér, kórházra emlékeztető nincs benne). Amíg Pannát vizsgálta, Boriék kaptak egy nagy buborékfújót és az volt a feladatuk, hogy a szép szappanbuborékokkal ámulatba ejtsék a húgukat, akit így könnyen meg tudott vizsgálni a doktornő. Adott kúpot éjszakára, mert Panna elképesztően köhögött, mindez ellenszolgáltatás és vizitdíj nélkül (tudom, hogy otthon sem kell fizetni a gyerekeknek, csak például akkor, ha a doktornő délutános lenne, de szabadságon van és a délelőtti helyettesítésre megyünk, nem a délutánira - ezt is csak onnan, hogy konkrétan megtörtént).
Az iskolában van két babavarrókör. Az egyik délutánonként valaki lakásán, gyerekkel lehet menni - nekem ez hárommal nem jön szóba, a másik keddenként este. Aki az adventi bazárra varr, az ingyen teheti, aki magának, az anyagköltség + alkalmanként 3 euróért. Babát varrni soha senkitől nem tanultam, így éreztem ezt mindig is jónak, úgy gondoltam, csak így tudom varrni a "saját" babáimat. A manókat úgy kezdtem el, hogy Gáborjáni Réka 2005 tavaszán megkért, varrjak az egyik lányanagyon szeretett, már megviseltté vált waldorf babája mintájára egy újat, küldött róla képet, hogy mennyire hasonlított az első manó a mintára, nem tudom, hiszen kézben sosem fogtam az "eredetit". Később kicsit meztelennek éreztem, így a következőnek már nadrágot is varrtam, számomra így lett készen a manó. Ezért neveztem el "vetkőztethetőnek", mert a nadrágot a kicsik könnyen leveszik a manóról, és meg is tehetik, hiszen nem meztelen babatestet találnak alatta, hanem a plüss rugdalózót. Az elmúlt 2 és fél évben rengeteg manót varrtam saját örömömre és remélem, másokéra is :-)...
A babavarró körben (amit még nyelvóraként is tekinthetek:-) 2 babakészítő volt, akik iskolai kézimunkatanárok, illetve két anyuka, akik év végére készítik a gyermekeiknek a babát. Az én feladatom az volt (rabszolgamunka:-), hogy félkész babákat kellett késszé tennem. A babák teljesen, teljesen máshogyan készülnek, mint az én babáim, kezeket/lábakat utólag, külön varrják a testhez és a fej is egészen más technikával készül, kezét, lábát a csuklónál elkötöztük, nekem egy cseppet sem tetszett, de nem nem is kell, hogy úgy legyen, így legalább nem lesznek hatással a saját babáimra:-). Nagyon jó az, amikor néhány nő az éjszaka csendjében babákat varr, egyik horgol, másik köt, a harmadik befejez, a negyedik elkezd és középen az asztalon ücsörögnek a már kész babák. Közben a nők beszélgetnek - az egyik csak figyel és örül, ha érti őket, meg ha ők értik, amikor néha megszólal:-). És ami igazán furcsa, hogy mennyire meg vannak lepődve azon, hogy "csak" a bazárra varrok és nem magamnak. Pedig ebben semmi furcsa nincs - babát varrni jó.
Az iskola előtt találkoztam Bori osztálytanítójával, kérdeztem, van-e valami dolga Borinak, mert ahogy kinéz, a héten már nem megy és mondtam neki, hogy ezt igazán nehezen fogadja el. (pénteken munkaszüneti nap van Ausztriában, így holnap van az utolsó iskolai nap).
Azt mondta, igen, van egy nagyon fontos feladat, mégpedig meggyógyulni mielőbb, sokat játszani az őszi szünetben és egészségesen iskolába menni a szünet után. Az üzenetet átadtam....

hétfő, október 22, 2007

Szonja felvételizett ma délután az iskolába, gyakorlatilag pontosan ugyanazokat a köröket írtuk le vele, mint Borival, így már mindenki ismerősként köszöntött minket, kivéve azt az (ötgyerekes) apukát, aki a gazdasági helyzetünket firtatta:-))
Arról, hogy mi történt a teremben, amíg mi papírokat töltögettünk, nem sokat tudtunk meg, azt igen, hogy a gyerekek rajzoltak.
mit?
Szonja válasza: "ein Baum, ein Kind und ein Haus"
Nem nagy dolog, hogy németül mondta, csak édes. Szóval, amint már írtam is: fa, gyerek, ház.
Nos, ha minden jól alakul és nem kell tovább utaznunk Franciaországba, akkor már két iskolásunk is lesz jövőre ebben az iskolában és Szonjáék megöröklik Boriék termét (már nem csak a ruhákat, cipőket...:-). Ebben az iskolában úgy van, hogy mindig minden elsős, másodikos stb...... ugyanabban a teremben van. Minden terem más színűre van festve, kicsit mások a padok, a fal, a tábla, vagyis nincs két egyforma osztályterem. A koncepció pedig az, hogy a 12 év alatt szépen lassan körbejárják az iskolát és így megismerik minden kis zugát.

Szonjáék hétfőn mindig sütnek. A gyerekek kapnak egy darab tésztát, ami nem édes, inkább sós és teljesörlésű lisztből készül. Kedvükre gyúrhatják, formákat szaggathatnak, vagy kígyókat sodorhatnak, majd kivajazzák a sütőlapot, rápakolják, megsütik és ez a tízórai. Ma csalódott volt, hogy nem megint kenyérsütés volt, mert azt azért sokkal nagyobb kihívás gyúrni, mint a sütit. (Pénteken egyébként megfőzték a zöldséglevest, azokból a zöldségekből, amit az ünnepre vittek).
Bori holnap nem megy iskolába, mert kicsit belázasodott (ettől teljesen függetlenül holnap délután időpontuk van az orvoshoz, aki szerintem Pannit sem fogja beoltani, mert neki is folyik az orra. éppen 18 hónapos lesz és már egyre többet beszél). Úgy gondolom, hogy Bori valamiért stresszként éli meg, hogy nem mehet, fél, hogy kimarad/lemarad és nem tudja pótolni.

csütörtök, október 18, 2007

Kilencre mentünk és egész délelőtt az oviban voltam Szonjával. A szülök együtt tízóraiztak a gyerekekkel (természetesen azt a kenyeret, amit ők sütöttek, és hozzá sok-sok nyers zöldséget). Igy láthattuk, hogy telik a gyerekek napja az oviban - jó volt látni, tudni, hogy milyen jó helye van. (Mellesleg azt is megértettem, miért mondta az óvónéni, amikor Szonja beiratkozott, hogy csak lányt vesz fel, több fiú már nem fér a csoportba:-)

Nem tettek mást, mint szoktak, nem "műsor" volt a szülőknek, egyszerűen ünnepeltek - velünk együtt.
Mindenki bevitte a kis kosárkáját, letette egy asztalra és énekeltek, sokat. Szonja is! Eljátszották, mi történik egy búzaszemmel egészen addig, amíg az asztalunkra kerül a finom kenyér.
Az ünnep előtt és után az óvónő ugyanúgy bábozott nekik, mint a többi napokon, és még a szülőket is nagyon lekötötte:-))
A gyerekek koszorúban jöttek el mind az oviból, a már üres kosárkájukkal és nagyon-nagyon aranyosak voltak mind.Amikor Borit hoztam el az iskolából, odajött hozzám egy kislány csak azért, hogy elmondja, hogy Borbála (ahogyan ők hívják) már nagyon sok mindent megért és tökéletesen tud németül számolni, szóval nagyon ügyes:-)...

szerda, október 17, 2007

Szonjáék végre (:-) megsütötték a saját kezükkel csépelt, őrölt búzából a kenyeret. Kettőt is. Mindenki gyúrta, dagasztotta, és nagyon elfáradtak a szorgos gyerekkezek, de megérte, mert szép kenyerek kerekedtek.
Holnap erntedankfest lesz az oviban, ez kb őszi hálaadás, mindenkinek kell vinnie egy kis kosárkában valamilyen gyümölcsöt (esetleg zöldséget, mert pénteken a gyerekek együtt zöldséglevest fognak főzni). Én is megyek az oviba az ünnepre, reggel 9-re, Bori sajnos nem jöhet, mert iskolában a helye, Panna pedig itthon vigyáz addig Nagyira:-) nem is emlékszem, mikor voltam utoljára olyan "buliban", ahol csak egy gyerekre kellett figyelnem....
Tegnap információs est volt az iskolában - Szonja jövőre iskolás lesz, itt kellett neki pl időpontot kérnünk a felvételihez (hétfő). A felvételi menetét régebben már leírtam, amikor Bori végigjárta, kb így zajlik: beszélgetnek a szülőkkel, gyerekkel, hogy megtudják, nekünk milyen elvárásaink vannak az iskolával szemben, miért választjuk stb., eztán rajzolnia kell egy figurát, egy fát, egy házat (Szegeden napot, holdat is), a tábláról formákat másolnia, amit akkor rajzol fel egy tanító, majd van egy verses-mozgásos ritmikus rész, amikor egy verset együtt kell mondani, mutogatni a tanítóval, figyelik, hogyan viselkedik a többi gyerekkel, utána beszélgetés az iskolaorvossal és végül jön a vállalás, vagyis ki mennyivel járul hozzá az iskola fenntartásához. Mivel többen kérdezték már tőlem, hogy itt hogyan működik a vállalás, néhány szóban ezt is leírom: akinek egy gyermeke jár az iskolába, a család havi nettó jövedelmének a 13%-át fizeti, akinek kettő, az összesen a 18, és akinek három, az a 21%-át. Mi most 13%-ot fizetünk, ehhez jön hozzá az ovi költsége. Nem 10, hanem 12 hónapra. (mellesleg a vállalásokon felül havonta még csoportpénz is van, 12*12 euró az iskolában és 15*10 az oviban. A 12 évre egyszeri, 600 euró iskolafenntartási költség is van, ez a "beugró". Mivel minket a 2 gyerek havi tandíja is nagyon megvisel, itt kaptunk kedvezményt, a 600 eurót havonta 50 eurónként törlesztjük. (Az oviban erre az egy évre Szonjának 200 euró az intézményfenntartási költség).
Ausztriában a waldorf iskolák azt hiszem, semmiféle állami támogatást nem élveznek, ezért persze a rezsin felül a szülők fizetik ki a tanárok bérét is, nem szeretném leírni, mennyi pénzt fizetünk havonta:-) még belegondolni is rossz, ha átszámolom (természetesen -szerencsére- Ali fizetése is jóval magasabb, mint Magyarországon).
Mindamellett úgy gondolom, hogy ez egy viszonylag korrekt számítási rendszer. Legalábbis igyekszik objektív lenni.

Az ifo-est kicsit furcsa volt nekem, eredetileg nem is terveztem menni, megbeszéltem egy anyukával, hogy ő kér nekünk időpontot, vagyis nem is lett volna igazán lényeges, de mivel a Nagyi itt van nálunk a héten, úgy gondoltuk, elmegyünk mindketten, hátha megtudunk valami érdekeset.
Este 8-kor egy nagy asztalnál fogadtak mindenkit, ahol fel kellett iratkozni a jövő hét egyik délutánjára, hogy végigjárjuk a beiratkozás fentebb részletezett útját.
A teremben voltak osztálytanítók, szaktanárok (nyelv, művészeti oktatás, filozófia, pszichológia..), ott végzett szülő, aki most már a gyerekét hordja oda, illetve egy másik szülő, aki az iskola gazdasági ügyeit intézi. Beszéltek arról, hogy mi történik az elsőtől a 12.-ig, majd fél 11 után vége lett és szabad beszélgetés volt érdeklődők és tanárok között egy szerényen megterített asztalnál (mi erről már eljöttünk).

Eszembe jutott, hogy tavaly Szegeden voltunk Borival, ott így történt: szombat délelőtt volt, az egyik teremben valaki foglalkoztatta a gyerekeket, a másikban a szülők kérdezhettek, illetve meghallgatták, amit az adott osztálytanító fontosnak gondolt elmondani. hát, nekem az ott jobban tetszett, sokkal személyesebb volt, itt kissé hivatalosnak tűnt, bár kétségtelenül mindig az az érzésem, hogy itt minden sokkal szervezettebben történik...

hétfő, október 15, 2007

Bori azt mondta, hogy már szereti az oroszórát, ma jó volt az is, nem csak az epocha és az euritmia. Azt hiszem, ebben az is közrejátszik, hogy Alival önkritikát gyakoroltunk:-), úgy gondoltuk, Bori azért nem szereti, mert belőlünk mindig olyan negatív reakciókat váltott ki az orosz tanítás gondolata is, de ennek véget vetettünk:-)). Egyébként azt is megtudtuk, hogy majd később, a felsőbb évfolyamokban francia lesz a harmadik idegen nyelv.
A hétvégén kirándultunk az osztállyal, nagy örömmel állapítottuk meg, hogy mindenki nagyon szimpatikus az osztályban, nagyon sok háromgyerekes család van (szerintem a családok felében 3 gyerek van) és jó érzés volt, hogy az otthoni (nem waldorf) ovival ellentétben szívesen töltöttünk el néhány órát a társaságukban. Ez nem azért van, mert rettenetesen antiszociálisak vagyunk, de mégis más egy olyan közösség, ahol az emberek egy bizonyos elgondolás alapján választanak, nem pedig a lakóhelyi hovatartozás szerint (a magyar waldorfos szülők is szimpatikusak voltak, amúgy). A séta alatt nem voltak nagyon vidámak a lányok, bosszantotta őket, hogy nem tudnak bekapcsolódni a beszélgetésekbe, de amikor szabad játék volt, akkor már felszabadultan játszottak és nagyon élvezték. ahhoz nem kellett a nyelvtudás:-) és jó volt látni, hogy a gyerekek szeretettel fordulnak feléjük, próbálják segíteni őket, amiben lehet, tényleg nem voltak kívülállók, sőt! (Fényképeink sajnos nincsenek, itthon felejtettem a kártyát a gépből...)

Pannával kapcsolatban volt egy elhamarkodott kijelentésem. nem igaz, hogy csak akkor mond valamit, ha fontos, ő is, mint mindenki más:-))) megállás nélkül hajtogatja az ismert szavakat, egyre többet. Reggelinél pl felsorolja, hogy mi van az asztalon és minden egyes szó után boldogan bólogat, mintha nyugtázná, hogy ezt bizony jól mondta. Ha hall valamit, általában próbálja is mondani és folyamatosan nézi a nővéreit, hogy tudja, mit kell tennie, ha ügyes akar lenni:-)

péntek, október 12, 2007

Ma este jött Frau Willau családlátogatni (kereken 4 órát). Amikor elment, azt mondta, nagyon jó, hogy Bori az osztály tagja (része) és nagy öröm, hogy ide jöttünk. Igazán nagyon szimpatikus volt.
Elmondta, hogy azért volt meglepődve, amikor a gyerekeknek számolniuk kellett a koppanásokat, és Bori jelentkezett, mert gyorsan utána gondolt, hogy mi is a 15 magyarul, ugyanis fel sem merült benne, hogy a választ nem magyarul, hanem németül fogja hallani. (már írtam, a hogy a papája magyar, 46-ban jött Ausztriába). Számtan epocha keretében (részleteznem kellene, mi mindent csinálnak, játszanak a számok világában, mert érdemes volna, majd később visszatérek rá) megkérte Borit, hogy számoljon el húszig, mert ő úgy gondolta (Bori is így látja), hogy vannak, akik azt hiszik, ő azért nem szól egy szót sem, mert csendes gyerek és valahogy nem értik, hogy más nyelvet beszél, mint ők. Először nagyon meglepődött, mert el sem akarta hinni, hogy azt kérik tőle, hogy magyarul számoljon, de végül számolt. Az osztálytanító úgy érezte, benne van a dologban, hogy lesz, aki nevetni fog, de mindenki figyelt és végül elmagyarázta nekik, mennyire nehéz lehet Borinak, hogy egyelőre nem beszéli a nyelvet (szerinte még két hónap és vége a némaságnak). Arról mindenesetre biztosított minket, hogy a gyerekünk egy cseppet sem kívülálló a közösségben, mert vannak, akik sokal nehezebben illeszkednek be nála, Bori mindig játszik az udvaron a többiekkel, nem csendes szemlélődő. Erről eszembe jutott az a történet, amikor egyik délben mesélte itthon, hogy Ronjával játszott az udvaron.
- és mit játszottatok?
- hát őszintén szólva azt nem értettem, de jó volt...

Őszi szünet után kezdik az angol nyelvet és az adventi időszak elején, a karácsonyi készülődés jegyében megkapják a pentaton furulyát is (ezt már nagyon várja Bori).

csütörtök, október 11, 2007

Frau Willau megkért tegnap, hogy keressem meg ma ebéd után, időpontot kellett egyeztetnünk, mert holnap családlátogat nálunk. Az időpontot én választottam, gondoltam, a mi esetünkben indokolt minél előbb túlesni ezen, hiszen annyi a megválaszolatlan kérdésünk.
Elképedve mondta, hogy Bori jelentkezik, ha érti a kérdést és válaszolni is tud. Nem bonyolult kérdésekről van szó természetesen, pl. ilyesmi: kopog egy bottal valahányat 1 és 30 között, a gyerekeknek pedig kell mondani a számot. Bori a nagyobb számokat sem véti el. ez persze magyarul nem lenne kunst, nem azt szeretném mondani, hogy jaj de okos, tud számolni 30-ig:-)). Megkérdeztem, hogy magyarul számolja-e a kopogásokat meg a gesztenyéket, igen, természetesen azért azt még magyarul, de már nem kell gondolkodnia a német megfelelőjén.
Ma két új Tante volt bent, énekeltek, Bori azt mondta, nem tudja, mit, valami templomra emlékeztető ének volt (majd holnap rákérdezünk:-). Egyébként van az osztálytanítón és Frau ...kován kívül az euritmia tanárnő, illetve egy néni, aki zenélni szokott többféle hangszerrel az euritmiához. Ma pedig a két új néni....
Szonjáék gesztenyét sütöttek az oviban és annyira rendes volt, hogy ő a sajátját nem akarta ott megeni, hanem elhozta és megosztozott rajtuk a húgával és a nővérével.

szerda, október 10, 2007

Szonjáék az utóbbi napokban az oviban "csépeltek" és ma végre megőrölték a búzát, boldogan azzal fogadott délben, hogy "képzeld, lisztet csináltunk!" és már várja, hogy süssék a kenyeret. A bábozás is kenyérről szól mostanában (az óvónők minden nap báboznak, több napig játszák el ugyanazt a mesét, így végül még Szonja is kívülről tudja:-)). Borika továbbra sem szereti az oroszt, bár Frau ....kova kedves, de nem tetszenek neki az énekek, viszont már tud egy-két szót és számolni is tanulnak (eszembe jut Marta Pavlovna, az általános iskolás orosztanárom, amikor Bori számol oroszul és végigfut a hátamon a hideg). Az euritmiát viszont szereti, azt egy harmadik tanárnő tartja nekik, aki szintén külön jár hozzájuk.

Délután oroszlánok lepték el a gyerekszobát, Szonja asztala alatt volt a barlangjuk és félelmetes volt az üvöltésük. Ideteszem az egyik ijesztő oroszlán fényképét, amint éppen előbújik a barlangból:

kedd, október 09, 2007

Ma készen lett egy baba. Amikor befejeztem, Panni idejött, ránézett, mosolygott, azt mondta "gyere", kivette a kezemből és magához ölelte. aztán még mondta, hogy "baba", esetleg, ha mi nem tudnánk...
Jóval később kezd beszélni, mint a nővérei és ami furcsa, hogy ha tud egy szót, nem ismételgeti folyamatosan boldogan, hogy mindenki örüljön neki, csak ha ő éppen úgy gondolja. Tegnap pl megtalált egy linuxos kézikönyvet, elején a pingvinnel. Biztos vagyok benne, hogy soha senki nem monda neki, hogy pont ott az egy pingvin, de ő egyszer csak jött, és mutatta nekünk, hogy pingvin. vagyis máshol már látott pingvint, hallotta is a nevét, meg is jegyezte, csak eddig nem mondta, hogy tudja:-)

Bori nem szereti az orosz órákat, azt mondja, teljesen belezavarodik, szerinte a többiek lépéselőnyben vannak, mert nekik nem keveredik a két idegen nyelv, bár természetesen úgy gondolja, hogy egy cseppet sem hasonlítanak, szerinte az orosz olyan, mintha csak CS meg R lenne benne.
Kaptak kis táblákat, mindenki a saját táblájára is rajzolja a számokat krétával.
A homoktálcát egyelőre a számoknál még nem használták.

vasárnap, október 07, 2007

Bori ma reggel azt mondta, hogy ő az állatkertbe szeretne menni, mert született nem régen zsiráf, teknős, hangyász meg mert régen (...) jártunk ott.
Mostanában sok fekete óriásplakátot látunk a városban, a felirat egszerűen csak ZOO, a két O betű betig egy bilincset formáz. Természetesen nagyon is van ennek alapja, reggeli közben próbáltuk is megértetni a lányokkal, hogy ha elvinné őket valaki a világ legeslegjobb játszóterére, és azt mondaná, hogy minden nap hoz nekik nagyon sok finom enni-innivalót és mindenki nagyon kedves lesz velük, akkor sem lenne jó hosszú ideig ott maradni. (Ali még azzal is megtoldotta, hogy Frau Willau is jönne és tanítaná minden érdekes dologra őket:-). De azért ez igen relatív, az orrszarvúk pl állítólag bébiként kerültek ide, mert valakik vagy valamik elpusztították a szüleiket és gondolom, sok ilyen példa van és sok olyan is, amikor állatok visszakerülnek a természetes helyükre (már ha épp meghagyjuk nekik).
Bécsben most nagyon meghatározó a panda-láz (talán ezért is a plakátok) - amiből mi kimaradunk, mert ahogy otthon sem volt, itt sincs tévénk, pedig állítólag ömlenek belőle a pandahírek. Tényleg nagy dolog, hogy az egész világon van kb 3000 panda, a kihalás szélén szegények, és ebből hárman itt, a bécsi állatkertben.
Nos mi reggel, még jó korán, amikor más még boldogan lustálkodik otthon (kihasználva, hogy ilyenkor nincs tömeg), elmentünk az állatkertbe, ha már ez volt a kérés. Sajnos már elég hűvös, de napsütéses és nagyon szép, színes őszi nap volt.
Ebéd után megbeszéltük, hogy a gyerekek szobájának alapos kitakarítása után még elmegyünk valahová, mi nagyok sétálni,a csajok pedig szaladgálni, de valahogy ma sem ment úgy, ahogy mi szerettük volna. Azt hiszem, mondhatom, hogy ketten Alival végeztük a feladatot, bár Pannában még van egy kis reményünk, mert a szanaszét hagyott gesztenyéket is belehordta (szülői utasítás nélkül) a kosárba, és a játékát is szintén önszántából a polcra tette. A többiekről nem beszélek, mert nem csináltak semmit, bár erre biztosan rácáfolnának pl, hogy "nem is igaz, mert a gyapjú nyulat én tettem a helyére"...
Miután ugyanannyi idő ment el a győzködéssel, veszekedéssel, mint magával a rendrakással, kevés maradt a délutánból (azt hiszem, valamit nagyon rosszul csinálunk). Mégis úgy gondoltuk, elmegyünk valahová, mert vétek egy ilyen szép őszi napon otthon üldögélni.

Megnéztük a Lainzer Tiergartent, vagyis a tőlünk 8 km-re lévő egykori császári vadászterületet. 2450 hektárnyi zöld, majdnem 2000 hektárnyi erdő, rengeteg szarvassal, őzzel, muflonnal és vaddisznóval. (belépés ingyenes). Délelőtt azt hittük, az egész város a Schönbrunnban van, délután azt, hogy a Lainzer Tiergartenben, de szerencsére ekkora helyen nem különösebben nyomasztó a tömeg.
Úgy alakult ki ez a terület, hogy 1772-ben Mária Terézia egy fakerítéssel körbezáratta a 26 négyzetkilométeres vaddisznó-kertet, hogy véget vessen a parasztok panaszainak, a vadak rombolásainak a földjeiken. Itt található a Hermes-villa is, amit Sissi 1885-ben építtetett (nyári rezidencia...), most kiállítások színhelye.
Egy kis játszóterezés, sétálás után láttuk, hogyan verekszik meg két szarvasbika, bár hallani sokkal érdekesebb volt az agancsok csattogását. Az egész területnek csak nagyon ici-pici kis töredékét láttuk (sőt...).Bori egyébként az osztállyal itt volt gesztenyét gyűjteni és ha jó idő lesz, ide megyünk a jövő hétvégén is: Frau Willau és családostól minden elsős, hogy megismerjük valamennyire egymást.

szombat, október 06, 2007

Bori ma délután Caitlin szülinapjára volt hivatalos, ajándékba manót vitt, ő kérte, hogy azt varrjak neki (a képet a rend kedvéért fel is tettem a műhelyre:-)
A buli nagyon jó volt és nagyon jól meg volt szervezve: kettőre mentek a gyerekek Caitlinék lakására, ahol volt torta, báboztak a szülők majd 4 órakor kettes sorba állították őket és elsétáltak egy közeli parkba a Schönbrunn mellé, ahová előzőleg megbeszéltük a találkozót, és ahol a szülőkkel és testvérekkel tovább folyt az ünneplés. A vacsorához tüzet raktak és kolbászt sütöttünk. az előkészületek: a gyerekek nagy részénél volt bicska, elővették, nyársat faragtak maguknak. Ezt normálisnak gondolta mindenki (már értettük, miért kért Frau Willau bicskát első héten az iskolában:-). Egyébként az osztályból 3 kislányt és egy kifiút hívott meg az ünnepelt.
Minden gyerek maga megsütögette, amit enni szeretett volna és volt egy nagy adag sütőtökkrémleves is, mert októberben hűvösek az esték, az folyamatosan egy kis tábori rezsón volt, hogy jó forró maradjon.
Termoszban gyerekpuncs, szülőknek must.
Nagyon jól érezte magát mindenki, már sötét volt, amikor eljöttünk, de gondolom, mondanom sem kell, hogy a gyerekek nem akartak hazamenni.
Az az érdekes, hogy voltak a lányok már sok szülinapon Szegeden. Voltak több olyanon is, ahol pici volt a lakás, ezért a szülők kibérelték a városi játszóház (alaksori) szobáját (gondolom, nem is olcsón) és ott tartották a szülinapot. Ez a parkos sütögetés, rohangászás senkinek nem jutott eszébe, pedig milyen jó és kézenfekvő ötlet! A park egyébként dimbes-dombos volt, nem is igen voltak szem előtt és szerencsére játszótér sem volt benne, így kedvükre kiszaladgálhatták magukat. A játszótér azért szerencsére, mert így senki nem maradt ki semmiből, senki nem szomorkodott, hogy nem fér a hintára, nem kellett semmiért sorban álnni, csak rohangáltak és kész:-)
Panna nagyon-nagyon elfáradt pedig nem különösebben élt közösségi életet.

péntek, október 05, 2007

Tegnap délután Ali hamarabb hazajött és elment Borival, Szonjával a körzeti orvoshoz felderíteni a terepet. Kért mára Pannának egy időpontot a láz miatt (tegnap délután valóban aggasztóan magas lett) és egy ismerkedős kivizsgálást a nagyoknak 23-ra.
Egyre kellet odaérnünk, vagyis az iskolából rögtön odamentünk, nagyon vidám a váró, kedves a doktornő, azonnal felírta, hogy kinek mikor milyen oltása, egyéb elintéznivalója lesz vele. Panna állapota nem aggasztó, mondtam neki, hogy köhögni nem köhög, nem dugul be az orra csak folyik és lázas. Semmi egyéb teendő, mint eddig. ha még negyedik napon is lenne láza, akkor vissza kell mennünk hétfőn. Mellesleg az elején megkérdezte, hogy Panna szémélyében kisfiúval van dolga vagy kislánnyal, sőt rá is kérdezett, hogy kisfiúval, ugye?:-)
A doktornő egyébként azért is nagyon kedves volt, mert megkérdezte, melyik kerületből költöztünk ide és eddig kihez vittem a gyerekeket. Amikor mondtam, hogy egyenesen Szegedről, (látszólag:-) meglepődött és azt mondta, hogy annyira jól beszélek németül, hogy azt hitte, már régóta itt élünk:-)). (ezt csak azért írtam le, hogy örüljön a nagyi, ha olvassa a blogot:-)

A Waldorf iskolákban kihajtható tábla van, amit csak akkor nyit ki az osztálytanító, amikor használják, vagyis általában be van hajtva. Bori mesélte, hogy Frau Willau új táblarajzot készített és gyönyörűen tud rajzolni, mint ahogy gyönyörűen tud hárfázni is (minden reggel úgy kezdik a napot, hogy a közös éneklés előtt az osztálytanító hárfázik a gyerekeknek) és biztos nagyon érdekes meséket is mond, mert az egész osztály nevetni szokott és nagyon figyelnek rá. Hát egyelőre Bori sajnos a meseélvezetből kimarad, ő már annak is nagyon szokott örülni, ha megérti, miről szólhat a mese...

csütörtök, október 04, 2007

Tegnap megvillámlátogattak minket Íriszék némi munícióval egy otthoni patikából (ha valaki nem ismeri a rajzait, akkor ezen az oldalon érdemes megnézni). Panna kipróbálta a lázcsillapítót, ami egy időre eredményesen le is vitte a lázát de továbbra sincs túl jól, a többiek viszont rendben (eltekintve Alitól, aki szörnyen köhög), Szonja már oviba is ment és nagyon örült neki mindenki.
Délben, amikor hazajöttek, részletesen el kellett mesélnem nekik, hogy Írisz és Tamás pontosan mikor mentek el és mi az a fontos munka, ami miatt még ebédre sem maradhattak. Aztán Szonja ennyit kérdezett:
"mondtad nekik, hogy máskor is jöjjenek?"
"igen"
"és azt mondták, hogy jönnek?"
"igen"
"akkor jó!"
(:-)

szerda, október 03, 2007

Panna éjjel belázasodott. Próbáltunk orvost keresni interneten, örültem volna, ha magyar névre bukkanok a listában, de nem. Találtam egy gyerekorvost, aki beszél többek közül magyarul is (ez volt a következő szempont) - Bécs tőlünk legtávolabbi pontján. na ennyire azért nem fontos ez a nyelvi összhang. Kinéztük a legközelebbit, próbáltuk hívni. üzenetrögzítő, amin felhívják a szülők figyelmét, hogy beteg gyerekkel csak a rendelés első két órájában menjenek, egészségessel (ha valami kérés, vagy kérdés van), csak az utolsó kettőben. Szerdán nincs rendelés. jó. Mikor menjünk? mert hát adminisztráció kell, le akarjuk adni a gyerekek kártyáját, de beteg(ek) is, szóval nem mehetünk a végén... Mellesleg augusztus óta bizonyos időközönként elhangzik, hogy kéne egy orvos, addig, amíg egészségesek, mert ez így (lenne) fair, csak hát a lustaság nagy úr. Őszintén szólva, nem tudjuk, hogyan kell orvost választani. Mi a tőlünk 3 percre lévőt céloztuk meg. Az oviban Dr. M-et ajánlották, aki antropozófus homeopata de nem tudjuk, ezt mennyiért teszi, ugyanis privát. A mi homeopata doktornénink Szegeden pedig arcpirítóan kevés pénzt kért tőlünk.
Szonja nem lázas, állítólag nem fáj se feje, se torka, én mégis úgy gondolom, jobb, ha nem megy az oviba, mert köhög és az orra is folyik (ő nem gondolja így, de egyelőre nem igen tud tiltakozni).
Bori egészséges, mint a makk.

Tegnap éjszaka, amikor előkotortuk a csajok betegbiztosítási kártyáját, feltűnt, hogy mennyire kedves a mellékelt levél. Így kezdődik kb: Kedves Panna, örömmel küldjük neked a személyre szóló elektronikus biztosítási kártyádat, amit mindig magaddal kell vinned, ha orvoshoz mész. A hátulját aláírhatod, vagy szabadon hagyhatod, vagy aláírhatja bárki, aki elkísér téged az orvoshoz: apa, anya, nagyi stb. Fontos dokumentum, nem játék, hanem segítség arra az esetre, ha orvosra van szükséged.

kedd, október 02, 2007

milyen jó, ha az embernek van egy gondoskodó húga:-)))

Boriék kaptak új füzeteket, nem fekvő, hanem álló, más a lapja és eddig 2 hatalmas római szám van benne, ezért azt gondoljuk (bár Borika nem tudja megerősíteni:-), hogy új epocha kedődött és ismerkednek a számok világával (a gesztenyéket sem vették még elő, eredetileg azt is a számoláshoz gyűjtötték). Azt viszont megértette Bori, hogy holnap oroszul is fognak tanulni, megy Frau ....kova (csak ennyit tud a nevéből megjegyezni, mert ez eszébe jut a kovászos uborkáról).
Bori babát rendelt tőlem Caitlin szülinapjára, sajnos nem fog menni, mert épp egy másik szülinapos kislánynak varrom a babáját, de talán kiegyezünk Borival egy manóban, remélem, megértő megrendelővel van dolgom (:-).
Annyira gyönyörű az ősz az ablakunkból, hihetetlenül színes, jó lenne, ha maradna még sokáig (de legalábbis szombatig)...

hétfő, október 01, 2007

Hétvégén vendégeink voltak: Botondék, a Pannánál 3 hónappal fiatalabb Borisz fiúkkal.
Panna szótlanul, bár kedvesen mosolyogva, de csendesen és visszafogottan viselkedett, amíg nem ő uralta a terepet (Borisz egy nagyon édes határozott gyerek, aki egy pillanatra sem maradt nyugton:-).
Amint elmentek, Panna elkezdett dumálni, mi úgy gondoltuk, elmond mindent, amit valami ismeretlen okból nem akart megosztani velük (pedig szemmel láthatóan örült nekik). Az volt az első dolga, hogy kért magának egy pohár vizet és Alival megállapítottuk, hogy előtte egész hétvégén nem is kért inni, annyira visszavonult.
Az iskolában Borikáék György nap alkalmából letaszították a sokfejű sárkányt a gyönyörű kardjukkal, amit emlékül haza is hoztak.
A sárkány nagy volt, és anyagokból varrták, benne pedig az egész negyedikes osztály. Amíg Boriék kardot faragtak, ők sárkányt varrtak, így most az ünnep után mindkét osztálynak új dolog után kell néznie...