csütörtök, szeptember 27, 2007

Szonja taknyos. éjszaka fel is ébredt, mert bedugult az orra... Felvetettem, hogy maradjon itthon, de ő oviba akart menni! Bementünk, megkérdeztük az óvónőt, hogy orrfolyós, nem köhögös gyerek maradhat-e, persze, mondta, majd gyakrabban (szerintem megállás nélkül) fújja az orrát. Állítólag nem fáj a torka sem, feje sem, köhögni tényleg nem hallottam. Délután azt kérdezte, hogy ugye mehet holnap is oviba... hát nem tudom, én ma elmentem a gyógyszertárba, vettem egy nagy doboz C vitamint, egy orcseppet és 22 eurót fizettem (több, mint 5000 Ft!) - és ez nem gyógyszer. Mennyibe fog kerülni, ha valóban megbetegszenek? Kb két hete szükség volt egy homeopátiás szerre, akkor is megállapítottam, hogy drágáb, mint otthon). Amikor fizettem a gyógyszertárban, a patikus megkérdezte, hogy adhat-e egy szem becsomagolt szőlőcukrot Pannának. Mondtam, hogy igen, kérdeztem Pannától, hogy kér-e, és miután hallotta, hogy magyarul beszélek vele, ő is magyarra váltott.
Ali mondta, hogy írjam le azért azt is, hogy az orcsepp sokkal több (nagyobb üveg), mint otthon. (a márkája ugyanaz:-)
Szonjáéknál van egy új Tante, nagyon kedves, Szonja nagyon szereti, szokott magyarul mondani neki egy-két szót (pl tízórai után mindig azt mondja neki, hogy "egészségedre") és mesélte, hogy elmagyarázta neki, hogy "... ungarische Mama...":-)

Boriéknál az utóbbi napokban bent szokott lenni egy néni Frau Willau mellett. Nem mond semmit, csak segít pl gyümölcsöt vágni a salátához, segít a szövésben, egyébként meg csak ott van és kész. Bori mesélte, hogy furán köszön, amikor elmegy, nem azt mondja, hogy Auf Wiedersehen, hanem azt, daszvidánya. Hát igen. Lassan elkezd oroszul tanulni a mi szegény kis Borikánk... Nem nagyon örülünk neki, már annak sem, hogy egyáltalán még egy nyelv, meg annak sem, hogy orosz. Milyen jó is lenne, ha franciául tanulnának (hamarosan jön majd a második idegen (angol) nyelv is...). Itt van néhány szó a waldorf iskolák nyelvtanításáról.
Egyébként tegnap jött hozzá a postás, kapott egy szülinapi meghívót Caitlin nevű barátnőjétől. Nagyon jól működik a gyerekek között a metakommunikáció, ha máris barátságok tudnak szövődni közöttük:-))
Ma megint színt kevertek, most kéket a pirossal. és nagyon telik a füzetük.

A kispanda egyhónapos lett a Schönbrunn állatkertben, és most (állítólag) így néz ki. Ali (aki a kapcsolatot tartja a világgal:-) azt mondta, hogy nagy panda-láz uralja a császárvárost, ma reggel én is láttam a boltban, hogy címlapfotón szerepel a pandabébi, aki egyébként kisfiú.

kedd, szeptember 25, 2007

Megtudtam Boritól, miért jó, hogy néha iskola helyett kirándulni mennek: még az egyébként verekedős Simon is nagyon kedves volt mindenkivel, az egész osztály viccelődött és mindenki kivétel nélkül nagyon jól szórakozott. Csak akkor lázadoztak, amikor Frau Willau azt mondta, hogy holnap nem kirándulós hátizsákot kell vinni, hanem iskolatáskát... Szonja azt mondta, az ovi nagyon-nagyon jó, ma is úgy gondolta, túl korán mentem érte, legközelebb majd kicsit később menjek. (Mindezt egy fa tetejéről mondta, ahová három fiúval mászott fel:-)

hétfő, szeptember 24, 2007

Amikor délben kijött az iskolából, Bori mondta, hogy Frau Willau valamit mondott nekik a holnappal kapcsolatban, szerinte fontos, de ő nem értette. Bementem hát megkérdezni. Holnap nem kell vinni iskolatáskát, csak hátizsákot, uzsonnát, egy zacskót a gesztenyéknek, mert gesztenyézni mennek. A táska, amit most szőnek hétfőnként, azért készül, hogy abban tartsák a gesztenyéket, amikkel számolni fognak. Nagyon elégedett Borival, mondta, hogy nagyon érdeklődő, figyel, nem kalandoznak el a gondolatai amiatt, hogy nem mindig tudja, miről van szó, hanem annál inkább próbálja megérteni. Szóval szerinte minden a legnagyobb rendben és ha néha nem ért valamit (pl ezt a gesztenyeszedést), az nem baj, nagy tragédia nem történik.
Kiderült, hogy azért tud néhány szót magyarul, mert apai ágon magyar gyökerei vannak (hihetetlen sok magyar eredetű névvel találkozom!) és az anyukája is élt át ilyesmit, mint Bori, nem elsőben, harmadikban kellet nyelvet tanulnia.
Ülésrend változás is volt, Bori Anna mellett ül, örül neki, bár azt kicsit bánja, hogy nem Ronja mellett (általában kettőjükkel szokott játszani). Egy kislány odajött hozzám, amíg Borira vártam és mondta, hogy majd a születésnapjára szeretné meghívni Borit.
Szóval nem tudom, hogyan kommunikál, de azt hiszem, nem vonja ki magát a közösségi életből:-)

vasárnap, szeptember 23, 2007

Ma reggel a gyönyörű őszben kirándulást terveztünk. Ali először hegyekbe akart menni, végül megállapodtunk az Alpok vonulatához tartozó, közeli Wienerwald-ban: egy 300-900 méter magas dombokból-hegyekből álló gyönyörű zöld terület Bécs mellett, aprócska falvakkal. Az első turistatérképnél megálltunk, kitaláltuk az úticélt (Sparbach), de közbeszólt a véletlen, mert egy Sittendorf nevű falunál megláttuk a "művészeti napok" kiírást, ezért letértünk az útról.
Kirándultunk az erdőben egy turistaúton, és eljutottunk egy szép, XII. századi várhoz, ahol éppen művészeti kiállítást szerveztek, nagyon jó volt körbe-körbejárni a várat, minden termében más képzőművész állított ki és közben zongorázott valaki - legalábbis mi ezt hittük, és ezt is írták ki, de kiderült, hogy szintetizátor volt:-)....
A csajok gyönyörködtek a közeli lovarda lovaiban, majd tovább mentünk, autóval a Sparbach természeti parkba. Nem tudtuk, mi vár ránk odabenn, de volt minden: nagyon szép faóriások, fantasztikus "natural" játszótér, ahol mellesleg Borika egyik osztálytársába is belebotlottunk, mint kiderült, az egyik waldorfos osztály kirándult ott, minden gyerek a teljes családjával.
Voltak nagy-nagy helyen elkerítve őzek, szarvasok, mufflonok és szabadon vaddisznók.
Mi leültünk egy vizimalom mellé piknikezni, és amikor beleharaptam a kenyerembe, hirtelen megállt a falat a számban, mert észrevettem, hogy velem szemben, tőlünk két, legfeljebb 3 méterre kettő vaddisznó tölti egy fa tövében a szieszta idejét. Kicsit közelebb lopakodtunk a csajokkal (még sosem fordult elő velünk, hogy 2 vaddisznó társaságában ebédeljünk, ezért alaposan szemügyre akartuk őket venni).
Hallottuk a horkolásukat, az egyiknek minden lába az égnek állt, úgy aludt, de fényképezni nem tudtuk (mertük?) őket, mert inkább arra figyeltünk, hogy ne zavarjuk meg a nyugalmukat és ne csússzunk le a lejtőn.
lefényképeztük az őszt, mert nagyon-nagyon szép volt...
Borika azt mondta, itt olyanok a gombák, mintha eső után sok ember egyszerre csukná össze az esernyőjét:-)

szombat, szeptember 22, 2007

Pénteken szülői est volt az iskolában. Este 8-kor kezdődött, háromnegyed 11 után jöttem el és nem volt szó mindenről, amiről szeretett volna beszélni az osztálytanító (...).

Azt állapítottam meg, hogy az általam ismert magyarországi waldorf iskolához képest a szülőket alig vonják be az iskola életébe. Természetesen be lehet menni bármelyik nap, bármelyik tevékenységet megnézni (én nem tudok Pannával bemenni, de vannak szülők, akik mennek), vagyis nem azt szeretném mondani, hogy a szülők ki vannak rekesztve, de az osztályban közös programok egyelőre úgy tűnik, nincsenek. Az is kiderült, hogy a nem kevés pénzen túl, amit befizetünk az iskolába, óvodába, még kell ide is, oda is havonta 15 euró (külön-külön, erre-arra, csoportpénz, osztálypénz címszó alatt). Nevetségesnek tartom, hogy ha megállapodunk egy konkrét havi (12 havi! és szerintem elég magas) összegben, akkor miért nincs abban benne a viaszgyurma, meg ilyenek. No de nincs mit tenni, még ha jobban tudnék németül, tán könnyebben lázadoznék, de így nem sikerülne:-).

Az utóbbi napokban egyébként Szonja nagyon belakta az ovit, mindenki lelkesen köszöngetett el tőle, amikor mentem érte és egyre több készen átvett nyelvi panelt mondogat (szerintem nagyon jó kiejtéssel:-).

Borika a múlt héten kétszer is sírva jött ki az iskolából, és pénteken rajta kívül még másik két kislány is. Az ok a következő: Az előtérben kell átöltözniük (kinti cipő, kabát stb). A hely nagyon-nagyon szűk és van egy Simon nevű kisfiú, aki lökdösődik, rugdossa a mellette ülőket, az egész padot akarja. Sajnos ennek a kisfiúnak a helye pont Borié mellett van. Sajnos Bori nem tudja megmondani neki, hogy hagyja őt nyugodtan öltözni. Viszont szerencsére úgy gondolja, hogy ugyanígy lenne, ha tudna németül. Szerinte a másik két kislány is miatta sírt, édes volt, mert azt mondta, hogy az iskola olyan jó, hogy más miatt nem sírhattak:-). A szülőin a kisfiú szülei annyit mondtak, hogy amióta iskolás, nagyon agresszív, amikor hazamegy, üti-veri a testvérét, remélik, elmúlik ez a viselkedése. Reméljük mi is, szurkolunk neki...

A szülői esten kaptunk egy listát minden gyerek nevével, címével, születési dátumával és a család telefonszámával, így azt is megtudtam, hogy a mi Boriskánk az osztály legeslegnagyobb tanulója, Ronja pedig, akivel ő a legtöbbet játszik, a legkisebb. Ez azért van, mert Bori júniusi és nálunk mostanában a május után született gyerekek még az oviban maradnak egy évet, nem úgy, mint régen, a mi gyerekkorunkban, amikor csak szeptembertől lett valaki évvesztes. Itt Ausztriában a szeptember a vízválasztó.
Egyébként 28-an vannak egy osztályban, de ezt már eddig is tudtuk, mert Bori megszámolta és ő mondta nekünk...

kedd, szeptember 18, 2007

azt hiszem, megtört a jég. Ma megint én voltam az ételszállító, reggel és délben is vissza.
Ez így tűnt nekem eddig logikusnak: először felébresztem Pannát (sajnos, sajnos mindig ébresztenem kell fél 12-kor, amikor indulunk), elmegyünk Szonjáért, vagyis már ketten vannak, amikor megyünk Borcsáért és az ebédért, így Panna nem nyűglődik, ha várni kell a konyhán, vagy amíg valakivel cipeljük a nagy dobozt az autóig, hanem örül az egész délelőtt nem látott nővérének.
Ma, amikor megláttam az oviudvaron játszani egy kisfiúval, közölte, hogy nem jön még, ha nem muszáj, majd csak akkor, amikor hozom vissza az ebédet. Visszafelé beült az autóba és ezeket mondta: "Játszottam Lilivel, Marie-val, Simonéval, és a fél csoport a barátom". Hazáig csak mesélt, hogy hogyan csinálták a müzlit (a kedd müzlinap az oviban. gyümölcsöket vágnak, diót törnek, diót darálnak a gyerekek, és összekeverik pelyhekkel, magvakkal), amihez ő is vitt reggel gyümölcsöket. Nem "kell" vinni, csak ő szeretett volna, vitt egyébként sok gesztenyét is, kapott kis fonott kosarakat, amikbe kitehette az összes "hozományát".

Boriék megkapták a harmadik, sárga színű viaszkrétát, és a kékkel együtt zöldet kevertek. Adott az osztálytanító mindenkinek egy nagy lapot, amin lehetett kevergetni a színeket, a rajzok a falra kerülnek az iskolában, Bori szerint nagyon szép lett, a kék tavat és a sárga napsugarakat gyönyörű zöld rét választja el egymástól:-)

Bori ma nyelvészeti megállapítást tett: a magyar suli szó csakis a német Schule szóból származhat, mert másra nem hasonlít. Édes, amikor egy hétéves gyerek próbálja magában megfejteni a szavak értelmét.

hétfő, szeptember 17, 2007

Végre ma mindketten boldogan jöttek ki délben:-) Szonja kipróbálta az új kötényét és azt mondta, nagyon jól lehet benne tésztát gyúrni és sütit sütni az oviban. Borikáék ma szőttek, aztán le kellett venniük a zoknit, harisnyát és mezítláb írtak a lábukkal a homokba, most már tényleg a lehető legtöbb módon írják, rajzolják az alapformákat, az egész testükben benne van.
Az ebédet az iskolában főzik, onnan kell elszállítani egy hatalmas dobozban az oviba. Ahhoz, hogy a felesleges plusz költséget megspórolják, be kell vonniuk a szállításba a szülőket. Mi elvállaltuk a hétfői napokat: minden hétfőn reggel a pénteken kiürült dobozt visszavisszük az iskolába. Tante Inge megkért, hogy az ebédet is hozzam el, és vigyem be délben az oviba, amikor megyek hazafelé Borival. Ehhez van egy kis cetlim, amit ki kell tenni az autó ablakába, hogy álhassak a tilosban. Mondanom sem kell, hogy ha az emberek látják, hogy egy magyar autó feláll a tilosba (és még nő is), akkor azt gondolják, hogy hülye, nem azt, hogy éppen ebédszállító szerepben van. Ennek ellenére, amikor indultam volna vissza, egy kedves bécsi polgár odarohant (talán mert meglátta a konténert a kocsiban?), leállította azonnal az úton az autóforgalmat, hogy le tudjak jól tolatni a járdáról. Nahát, ilyen is van:-)
Ma azt állapítottam még meg, hogy az internet nagyon klassz dolog, mert Bori ebéd közben elmondott szinte végig, szinte tökéletesen két versikét. Nagyon örült, amikor megértettem. Beírtam egy keresőbe az első sorokat, azonnal meg is találtuk a verseket, lefordítottam Borinak és szerintem így már sokkal könnyebb lesz holnap együtt mondania a többiekkel, persze nagyjából eddig is értette, hiszen mindent mutogatnak, amit mondanak...

vasárnap, szeptember 16, 2007

Gyönyörű őszi idő van most Bécsben. Elmentünk a Schönbrunn kertjébe sétálni, vittünk mogyorót is.
Ali cinkéket etetett:
A csajok mókust:
Panna is büszkén hordozta a mogyorót, kínálgatta a mókusoknak, de ha 4 méternél közelebb jöttek, a háta mögé dugta és menekült. Amikor egyszer nem figyeltünk oda, üldözőbe vették a mókusok.
Hazafelé még gyűjtöttünk sok gesztenyét, én befejeztem Szonja ovis kötényét, mert holnap már megint ovi-isi lesz, Ali pedig elutazik három napra a csoporttal.

szombat, szeptember 15, 2007

Szonja péntek reggel nagyon nyűgös volt, nem szeretett volna oviba menni, legalábbis mi így gondoltuk, ő ezt nem mondta, csak éppen semmi nem volt neki kényelmes. Úgy döntöttünk, maradjon itthon, úgyis vendégeket vártunk: Ali nagymamáját és a szüleit. A mamája tegnap lett 64 éves, ezért még finom tortát is hoztak nekünk:-). Egyébként megtudtuk Szonjától, hogy az oviba jár csütörtökönként egy kedves néni és euritmiázik velük délelőtt.
Boriék faragtak, a kard még messze nincs kész, de azt mondta, hogy a fiúk nagyon jól haladnak vele. Azt is mesélte, hogy a formákat nem csak a füzetükbe írják a viaszkrétával és a térben formázzák a viaszgyurmával, hanem a lábukkal is kijárják, egyenként és a terem közepén csoportosan is, illetve van mindenkinek egy tálca homokja, amibe az ujjukkal rajzolnak.

csütörtök, szeptember 13, 2007


Szonja kishajót csinált az oviban. Nagyon édes, a zászlója igazi magyar zászló, piros, fehér, zöld, csak kicsit megfordult, ahogy bekerült a helyére:-)). Azért aranyos ez a zászló, mert ahogy láttam a kishajókat, a többiek nem "igazi" zászlót rajzoltak, hanem szépen kiszinezték. Nagyon jó volt ránézni arra a sok-sok színes kishajóra egymás mellett.
Tegnap este volt a szülői est, fél 8-kor kezdődött, mi fél 10-kor felálltunk és hazajöttünk (úgy tűnt, mintha a többiek nagyon ráértek volna még sokáig maradni). Időközben egy barátnőnk volt itt , ő vigyázott (ők, mert a párja is vele volt) a csajokra. Nagyon jól szórakoztak, még Panna is, pedig tartottam tőle egy kicsit, hiszen előtte sosem találkoztak. Azért hagytuk itt őket velük jó szívvel, mert nem sok olyan embert láttam életemben, aki ennyire tud bánni a gyerekekkel, mint Gyöngyi. A lányok ma délután is többször mondták, hogy jó lenne, ha itt lennének Gyöngyiék, mert bábozhatnának egy jót...
A szülői esten megnyugodtunk, Tante Christine igenis kedves óvónéni, szerintem már Szonja is kezdi így gondolni, és határozottan mondták mindketten, hogy próbál kommunikálni a többiekkel. Mond szavakat és sokmindent megért (én azt tudom, hogy mindenkiről tudja, hogy hány éves, mert azt jól meg tudja kérdezni és a számokat is érti, ha válaszolnak neki:-).

Boriék ma viaszgyurmát kaptak: kéket és pirosat. A kékkel, pont, mint a krétával a füzetben, egyeneseket gyúrtak, a pirossal görbéket (gerade és krumm, ahogyan Bori mondja).
Délután, miután megcsinálta a leckét, mondta, hogy most pedig el kell menni csigaházat gyűjteni. Nem értettem. Kiderült, hogy az iskolába holnap csigaházat kell vinni. Inkább kicsit, mint nagyot. Meglepődve megkérdeztem, hogy ezt hogyan értette meg. Ő pedig azt válaszolta (természetesen csodálkozott, hogy mit nem értek ezen), hogy az osztálytanító mondta, hogy kell holnap Schneckehaus és utána azt is mondta, hogy klein...

kedd, szeptember 11, 2007

Bori nagyon fáradtan jött ki ma délben az iskolából. Egy pillanatra megijedtem, hogy valami baj van, de baj nem volt:-). Elfáradt. Szőttek és belefáradt keze, szeme.
Mindig meglepődöm azon, hogy mennyire kerek, szép mondatokban meséli el a nap számára legfontosabb eseményeit, nem kell kérdezgetni, nem kapkod... Másodszorra mesélte ma, hogy van egy kislány, aki fél almákat, fél fürt szőlőket dob tízórai után a kukába, ezen Bori nagyon meglepődik. Ő hazahozza, megeszi ebéd után, pedig soha nem mondtuk neki, hogy haza kell hozni, ő így látja jónak. (Egyébként minden reggel almás sajtos rozskenyeret kér, hogy csomagoljunk neki, és mellé vagy egy szál répát vagy egy körtét, almát, szőlőt).
Örömmel mesélte, hogy már nem négy barátnője van, hanem hat, bár a nevét még nem tudja mindegyinek (:-). A gyerekekkel meg tudja értetni, hogy ő azt szereti, ha Borinak hívják, de az osztálytanítónak nem mondja. Ő minden reggel úgy köszönti, hogy "Guten Morgen, liebe Borbála" - itt sajnos pont azt nem tudom visszaadni, ahogy Bori utánozza az osztálytanító kiejtését, a hangsúlyt, annyira kedves. Ami érdekességet mesélt az iskoláról, hogy minden délelőtt a nagyszünetben kétszer (?) körbejárjárják az udvart közösen. Első nap úgy gondolta, azért, hogy megismerjék az udvart. Második nap meg volt lepődve, hogy megint körbesétálnak. Mára megszokta. Amikor cipőt húz (vagyis gumicsizmát, mert folyton esik az eső), már tudja is, hogy most sétálnak egyet játék előtt, és ugyanazokat a köveket nézegeti, a fákat, hogy történt-e valami változás tegnap óta. Gondolom, egyszer csak észreveszi, hogy egyre színesebbek, majd kopárabbak, végül havasak lesznek. Remélem, amire megint a zöld leveleket látja, már jól beszél németül:-)

Szonja ma egyedül volt az udvaron, amikor mentem érte. Két rossz dolog történt vele, ahogy mesélte: elesett és szálka ment az ujjába. A szálkát kiszedte, de szomrorú volt - nem tudom, hogy a szálka volt-e az oka. Szonjánál ezt sosem lehet tudni. Mindig úgy gondoltam, nála semmi gond nem lesz a beilleszkedéssel, annak idején Szegeden is egy már összeszokott csoportba csöppent be kiscsoportosként és nem volt kivülálló, megtalálta a helyét. Most nehezen megy neki, persze, nem is lehet könnyű a nyelv miatt - jó lenne tudni, hogy csak a nyelv miatt van-e néha rossz kedve. Reggel sosem tiltakozik az ovi ellen. Gyorsan öltözik, nem húzza az időt és vidáman megy be a csoportszobába, nem bánja, hogy mi eljövünk, ügyet sem vet ránk, de mégis azt meséli, hogy az óvónők nem tetszenek neki. Ma pl azt mondta a dadusnéniről, hogy csak akkor mosolyog, ha ott vannak a szülők. Durván hangzik, nehéz is elhinni. Tény, hogy nem mosolyog folyton, és az is tény, hogy Szonja szeret néha kitalálni ezt-azt. Nem azért, mert olyan nagyon élénk a fantáziája és elképzel magának dolgokat. Szonja tisztában van vele, hogy "hazudik". Szeret "hazudni". Valamelyik nap azt mesélte, hogy a kiflijébe nem kapott vajat, mert ő nem tudott kérni, csak az kapott, aki kért - este már azt mondta, vajas kiflit evett az oviban. Amikor rákérdeztem, hogy volt pontosan, csak mosolygott és kérdezte, hogy elhittem-e, hogy nem kapott vajat. (nehezen).
Egyébként neki is vannak barátai, mondta, hogy amikor nem akart menni játszani egy kisfiúval, megfogta Szonját és egyszerűen odahúzta a játékhoz, mert belátta, hogy szavakkal nem megy messzire:-)
Szóval róla egyelőre nem tudunk sokat. Tőle nem, holnap szülői est lesz az oviban. Talán az óvónőtől majd kicsit többet...

hétfő, szeptember 10, 2007

Bori lerajzolta az akváriumot és táblázatot a lap hátuljára, amibe lehet írni, hogy mikor ki eteti őket...
Az iskolában ma megkapták a második (piros színű) viaszkrétájukat, amivel már nem egyenes, hanem görbe vonalakat rajzolnak. Ma egyedül be kellett csomagolniuk a házi feladatos füzetüket is, kék papírba:-)
Ami meglepő volt, hogy minden gyerek kapott egy levelet arról, hogy az iskolában van tetű. Át kell őket nézni, le vannak írva a módszerek, van megadva honlapcím, ahol utána lehet olvasni, elérhetőség tetűfésűhöz stb... és végül egy lap, amire le kell írni, hogy hogyan néztük át a gyerekünket: csak fésűvel, vagy kezeltük valamilyen megelőző szerrel is, illetve, hogy találtunk-e tetűt vagy serkét (aláírás, dátum). Ha valaki talál tetűt, de kezeli, másnap viheti iskolába a gyereket. Ez csak azért volt meglepő, mert Szegeden az oviban tabutéma volt ez a kérdés. Ha valahonnan meghallottuk (csak szülők között járt szájról szájra a hír) és rákérdeztünk az óvónőnél, az volt a válasz, hogy csak annak szólt, akit érinteni szokott a kérdés. Szerencsére a lányokat eddig mindig elkerülte, de ebben nem volt szerepe az óvónőknek. Nem szerették volna mindenkivel tudatni, hogy van az oviban "tetves" gyerek. Ezután képzelem, mindenki még inkább megalázónak érezhette, ha véletlenül nála is találtak.

Az oviban minden rendben, ma sós sütit sütöttek Szonjáék, nagyon megörült, amikor reggel látta kikészítve a sütőlemezeket. Amikor mentem érte, észre sem vett, olyan elmélyülten homokozott.

vasárnap, szeptember 09, 2007


Hétvégén vendégeink voltak, Panna keresztszülei, Erika, Attila és jött velük Sári is, a lányok 12 éves nagy barátnője...
A csajok nagyon-nagyon boldogok voltak, kicsit szomorkodtak, hogy túl gyorsan vége lett a hétvégének, de lehívták játszani a szomszéd kisfiút (ahogy hallom, beszélgetni nem nagyon beszélgetnek, sőt, egész pontosan egy szót sem hallunk, de játszanak).

Jó lenne, ha a lányoknak mindig minden kívánsága így teljesülne az életben: Attiláék hoztak nekik egy kis akváriumot 5 pici halacskával - így mindenkinek jut egy hal, bár épp nem tudjuk megkülönböztetni őket:-).

péntek, szeptember 07, 2007

Jó hír az oviról: Szonja sokat játszott, festettek és Tante Christine csak egyetlen egyszer változott sárkánnyá, már csak hat feje volt és különben pedig születésnapja és vitt 2 finom tortát is:-)
Az iskolában Borikáék kardot faragtak szent Mihály napra, sajnos nem vitt bicskát, de odaadta neki a tanítónéni az övét, és megmutatta, melyik az éles fele, mondta magyarul, hogy "jó" a másikra, hogy "nem jó". Sajnos a házi feladatot sem csinálta meg Bori (abba a füzetbe kellett volna, ami nincs becsomagolva), de ma már megértette, hogy mit kell hétfőre csinálniuk, sőt, meg is csinálta (nem nagy feladatot kell ám elképzelni, egy-egy vonal a viaszkrétával).
A kardkészítésen túl Bori és Szonja nem sokmindent ért a Mihály-napi készülődésből, most olvastam nekik egy mesét amit az interneten találtam.
Magáról az ünnepről itt lehet olvasni és itt.
Mihályról pedig ezen az oldalon.

csütörtök, szeptember 06, 2007

Úgy tűnik, az oviban javul a helyzet: Tante Christine már csak nagyon ritkán szokott sárkánnyá változni és már nem kilenc feje van olyankor, csak hét - ha így halad, hamarosan Szonja szemében is egy egyfejű, kedves óvónéni lesz belőle.
Bori ma kapott az iskolában két füzetet, illetve megkapták az első (kék színű) viaszkrétájukat. Az egyik füzet gyönyörű piros papirba van csomagolva, amikor kérdeztem, hogy miért, Bori elmondta, hogy mindenkinek sajátmagának kellett becsomagolnia azt a füzetet, amiben kipróbálták a viaszkrétát. Nagyon szép, és nagyon édes, mert látszik, hogy ügyes gyerekkezek csomagolták:-)
Egyébként borzalmasan hideg volt egész nap, megállás nélkül (nem képletesen) esett az eső, a főbérlő a fűtést is bekapcsolta, úgyhogy itthon legalább jó meleg volt, de délben rémálom: az iskola közelében parkolóhelyet találni reménytelen, és a nagy szélben, esőben a bőgő (mert álmos és fázós és délben már éhes) Pannával nem túl szórakoztató program az iskolába menni Boriért. Olyankor már Szonja is velünk van, először érte megyünk az oviba, ha szép az idő, onnan sétálunk az iskoláig, de ha esik, vagy szeles, akkor autóval kell mennünk. Szonja nem szokott bőgni, ő nagyon jól viselkedik:-)) szívesen megy Boriért és szereti a gumicsizmájával kipróbálni a tócsákat.
Én egész délután a házi feladatomat csináltam: egy nagy krétatartót és egy névvel ellátott kézimunkatáskát kellett holnapra varrnom Borikának...

szerda, szeptember 05, 2007

Tegnap elfelejtettem két dolgot leírni: Szonja azt mesélte itthon, hogy az óvónénije néha hirtelen sárkánnyá változik és olyankor tüzet okád, az nagyon rossz, és úgy adta elő, hogy már-már hihető volt. Reggel nagyon megkönnyebbültünk, amikor beszéltünk az óvónénivel és láttuk, hogy biztosan nem tud sárkánnyá változni és nagyon is kedves, mosolygós, csak épp Szonja túlságosan megszerette Tante Ingét a múlt héten. Az óvónéni délben azt mondta, hogy szerinte Szonja nagyon sokmindent megért és ma jót játszott a többiekkel (amikor mentem érte, akkor is épp egy kislánnyal játszott).
A másik dolog, amit nem írtam le, hogy Bori tanítónénije azzal kezdte a tegnapi napot, hogy elmondta az osztálynak, mik azok a szavak, amiket ő magyarul ismer és persze elmondta nekik, hogy mit jelentenek németül. Ő is nagyon kedves volt ma délben, azt mondta, Bori nagyon jól feltalálja magát, szerinte gyorsan megy a beilleszkedés, már most is, amikor kérdezte, ki akar kimenni a táblára rajzolni, elsők között jelentkezett.
Bori azt mesélte, hogy egy rossz dolog volt ma az iskolában (de ezt is csak nevetve): amikor gyümölcssalátát készítettek, megvágta az újját - mint mindenki, aki nem banánt vitt, hanem ropogós almát. Azt mondta, legközelebb banánt fog vinni:-))

Reggel nem találtam a jogosítványom (azért kezdtem el keresni, mert láttam itt-ott egy iratot, aminek a táskámban a helye). Ali találta meg - a szemeteskukában. Már éppen azt hittem, Panna rájött, hogy az nem jó hely a kincseinek, mert úgyis mindig megtaláljuk (mostanában különben is az a szórakozása, hogy délelőttönként, amíg a nővérei nincsenek itthon, szépen kipakolja a hűtőszekrényt). Remélem, ezt a kukázást előbb-utóbb (nagykorára) kinövi...

kedd, szeptember 04, 2007

Bori boldogan jött haza az iskolából, és nagyon okos, mert mondta, hogy azt üzetni a tanítónéni, hogy holnap gyümölcsöt kell vinni (azért okos, mert az egyetlen utasítást már első nap megértette:-). Kapott egy nagy kartonborítékot, amire rá van írva (majdnem jól) a neve, ez lesz az "üzenőfüzet", mindig ezen keresztül kommunikál majd velünk a tanítónő. Ma volt benne 3 levél és egy szabásminta, ha valaki krétatartót szeretne varrni.
Leírta, hogy mit csinálnak délelkőttönként, hogy telik a napjuk, illetve milyen események lesznek a közeljövőben (az is benne volt, hogy ha a gyerekek mondják itthon a gyümölcsöt, ne lepődjünk meg, mert nem csak festenek és gyurmáznak, de gyümölcssalátát is fognak készíteni). ezenkívül megadta az otthoni számát. Ja és szólt, hogy minden eddigi tervünk ellenére kell egy iskolatáska:-(
Egyébként Bori annyira-annyira várta az iskolát, hogy reggel negyed 7-kor, amikor csörgött az óra, benéztem a szobájukba, Bori ágya már tükörsimára volt igazítva, ő meg sehol! Kimentem a fürdőszobába és a mi iskolás nagylányunk már talpig felöltözve, megfésülködve épp a hajgumit tette a copfjába, amikor mi még csak alig nyitogattuk a szemünket!!
Szonja napja kevésbé volt boldog. Hiányzott neki Bori, ráadásul azt mesélte, hoga az "igazi" óvónénije és az "igazi" dadusnénije sokkal kevésbé aranyos, mint akik az összevont csoporttal voltak a múlt héten. Azt mondta, nem mosolygósak, sőt morcosak és szigorúak. Persze, remélem, mindez csak túlzás! Nekünk nem tűntek boszorkánynak...
Ami tetszett, hogy az iskolák előtt állnak forgalomirányítók, és amint meglátják, hogy egy gyerek át akar menni az úton, azonnal leállítják az autóforgalmat, hogy biztonságosan át tudjanak menni.

hétfő, szeptember 03, 2007

Íme, egy iskolás nagylány:-))
Ma délelőtt voltunk az évnyitón. Először a tanári kar énekelt a kis elsősöknek (egy 12. osztályos fiú volt a karmester:-) Az osztálytanító (Frau Barbara) köszöntötte őket, mindenkit átvezetett egy virágkapun, és minden kisgyerek kapott egy szép napraforgót a most érettségizőktől, akik közül néhányan meséltek az ő első napjukról az iskolában, 12 évvel ezelőtti emlékeket.
Borit szólították másodiknak, mert keresztnevek szerint van a névsor. Utána az osztálytanító egy hosszú mesét mondott nekik, amit mi is hallgattunk, csak épp nem értettünk, majd hirtelen eltűnt a gyerekekkel együtt, mi pedig a nagy tömegben azt sem tudtuk, merre vitték a mi kis Borikánkat. Néhány lelkes szülő végigvezette az új szülőket az iskolán, megmutatta a termeket, a faműhelyt, a korongozó szobát, zeneszobát, euritmia termet, könyvtárakat..... Az iskola lenyűgöző. A vége felé kezdtünk aggódni, mert már mindent láttunk csak a gyerekünket nem és persze az oviból ismerős 2 szülőt sem. (utólag kiderült, hogy Szonja úgy képzelte, azért járjuk
be az egész épületet, mert Borit keressük:-)))
Végül megkérdeztük, pont a nyílegyenesben. Az iskolának 2 ovija van, az egyiket már ismerjük, a másik vele szemben, ott van az elsősök terme is. Az udvaron volt egy póni, 2 juh és sok szülő, aki várta, hogy kijöjjön a gyermeke az iskolából.
Odajött hozzánk egy anyuka és kérdezte, hogy az ő kislánya honnan ismeri a mi kislányunkat, mert még otthon közölte vele, hogy ő Bori mellett fog ülni az iskolában, és mutatta, hogy mi vagyunk a szülei (természetesen az oviból).
Az ő termüket is megnéztük, beszéltünk az osztálytanítóval, aki kicsit sem tartja aggasztónak, hogy Bori még nem beszél németül. Majd fog. Ezt mondta.
A terem szép. (rózsaszín:-), Borinak tetszik. Örül, hogy iskolás. Lehet, hogy még jobban örülne, ha mindez Magyarországon volna, de mi bízunk benne, hogy minden jó lesz itt, szimpatikus az osztálytanító.
Valamivel dél után értünk haza, Bori eléggé elfáradt, amit teljesen megértek. Mondta, hogy a gyerekek egyszerűen nem értik, hogy ő nem érti, amit mondanak. Beszélnek hozzá, mondja, hogy "ich verstehe nicht" és ők csak mondják tovább.
... és néhány kép a reggeli tölcsérbontogatásról ...
örömtánc:Itt az a mondat hangzott el Szonja szájából, hogy "Bori nézd meg te is a tölcséredet, biztos abban is lesz lilahagyma" és közben nagyon mulatságosnak gondolta, hogy ilyen jól megtréfáltuk. Amikor kiderült, hogy ez a füge, kicsit csalódott volt:-)