péntek, augusztus 31, 2007

Ma volt Bori utolsó napja az oviban, ahol egyébként egyre jobban érzik magukat, Tante Inge szerint nem baj, hogy nem tudnak németül, mert egy gyerek még nem a fejét, hanem a szívét használja és bár nem látványos a német tanulásuk, minden nap egy-egy új szóval jönnek haza, tegnap például Szonja tanította meg nekem az almahéjat németül!:)
Vannak barátaik, élvezik a sütés-főzést (ma pl. sütit csináltak), hazahozták a héten készült rajzaikat is, ideteszek mindekettőjüktől egyet, amit ők választottak.
Szonja már németesen írta le a nevét, így látta az óvónénitől, persze gondolom, az óvónéni J betűje nem erre kanyarodott de előbb-utóbb majd észreveszi egyszer:-)) hiszen tanulni nem tanulta senkitől. A képen a virágtündér lába azért zöld, mert a virág szára is zöld. (leírtam, mert ő mondta így).Az iskolába készülők (Schulkinder, Bori így mondja) nyakláncot kaptak emlékbe Tante Ingétől, az övén egy pici csengő van. Hétfőn nem lesz ovi, mert mindenki megy az iskolások évnyitójára, mint ahogyan mi is - hát tölcsérrel anyuka szerintem ennyit még nem szenvedett, mint én, az biztos (pedig készítettem farsangra süveges kalapot, de ez most....)! Késznek még nem mondható, mert Pannával kettesben:-) csináljuk, amikor más nincs itthon és ez igen nagyon lassítja a munkát.
Megvarrtam a krétatartót és az uzsonnás táskát Borinak.
A krétatartót egyelőre úgy csináltam, hogy csak a viaszkréták férnek bele, majd amikor kell a ceruza is, akkor egy-egy zsebet megfelezek.

szerda, augusztus 29, 2007

Ami szerintem nagyon jó az oviban, az az, hogy a gyerekek nem magukban játszanak, hanem annak ellenére, hogy nem értik a nyelvet, megpróbálnak bekapcsolódni a többiek játékába.
Ami szerintük nagyon jó, az az, hogy mindig segíthetnek tízórait készíteni. Ma reggel, amikor odaértünk, láttam, hogy sok kis vágódeszka ki van készítve: aki akart, répát tisztított, szeletelt, paprikát, paradicsomot vágott. Ez volt a tízórai, rozskenyérrel. Kaptak egy nagy tálat, arra tették rá virág alakban a zöldségeket, kaptak mellé friss petrezselymet és snidlinget, azzal szórták meg a kenyeret.
Vitték az oviba Palkót és Samut, Tante Inge nem csak a lányokkal fogott kezet, hanem a babákkal is:-).
Tegnap délután találgatták itthon, hogy ki az a gyerekek közül, aki marad az oiviban és ki megy iskolába Borival. Szerették volna tudni, hogyan kell megkérdezni, elmondtam nekik és ma máris újságolta Bori, hogy az a kislány, akivel ő szokott játszani, iskolába megy - megkérdezte tőle, és a kislány azt mondta, hogy "ja, und du?" és erre Bori is rávágta, hogy "ja"... aprónak tűnő, de jelentős sikerélmény.
Ma már egyébként nem is egy asztalnál ettek, Borit átültették a nagyok asztalához, ő úgy gondolja, közülük mindenki iskolás lesz a jövő héttől.

kedd, augusztus 28, 2007

Ma délután megjöttek a főbérlők, a fiúk első dolga volt, hogy felhívják játszani a lányokat. Meggyőződésünk, hogy a négyéves Raymond továbbra sem érti, hogy Bori és Szonja nem beszélnek németül. Folyamatosan dumál hozzájuk, hallgatás beleegyezés alapon pedig úgy gondolja, hogy ha nem reklamálnak, akkor ők is ugyanazt akarják játszani:-)
Hoztak szép virágokat is, bár nem igazán értjük, miért...
Egyébként sajnos Klara, az alsó szomszéd kislány nincs itthon, mielőtt újra elutazott, egy nagyon-nagyon kedves levelet írt a lányoknak, hogy mehetnek hozzá, amikor csak akarnak, nagyon örül nekik, de csak szeptembertől lesz itthon.
Szerencse, hogy a szomszédaink mellett egy cseppet sem érezhetjük magunkat idegeneknek (na jó, néha épp csak sejtjük, hogy mit akarnak mondani, de eddig ez még nem okozott gondot:-))
Ma mind a ketten úgy kezdték, amikor beültek az autóba, hogy "ma még annál is sokkal jobb volt, mint tegnap!". Tejbegrízt főztek az óvónénivel, aki akart, segített (minden csoportszobában van külön konyhasarok, tűzhellyel, nagy fa étkezőasztallal, mosogatóval és edényekkel, hogy közösen tudjanak mindent csinálni) - a mi lányaink persze, hogy akartak, lelkesen mesélték, hogy rengeteget főztek, 3 egész tejet beleöntöttek!:-)) és utána mazsolával, fahéjjal már mindenki csak a sajátját díszítette, ízesítette.
Borika egy picit bánja, hogy már csak 3 napot járhat az oviba, de az iskolát is már nagyon várja.
Édesek voltak, kérdezték, hogy mit jelent a "niemand" mondtam, hogy "senki". Azt mondták, azért, mert nagyon jót játszottak az udvaron: egy kisfiú felállt a dombra, kérdezett valamit (szerepelt benne a macska, ha jól értették, de többet nem tudtak), és minden kérdésre kórusban kiabálták a többiek, hogy niemand, aztán a kisfiú lefutott a dombról és szaladni kellett előle - hát ez volt az a jó játék:-)
Csak azért írtam le, mert érdekes, hogy mennyire nem zavarja a gyerekeket, ha nem értik a játékot, ők maguk el tudnak képzelni egy szabályt és kész. Emiatt egyáltalán nem próbálják kivonni magukat a közös játékokból. Az ilyen körjátékok, kinti csoportos játékok nagyon jók...

hétfő, augusztus 27, 2007

Nagyon kedvesek vagytok mindannyian, akik velem együtt izgultatok a lányok miatt. Ha tudnák :-)....
Az első nap jól, sőt nagyon vidáman telt. Mindketten egy Johanna nevű kislánnyal játszottak legtöbbet, a többieknek a nevét még nem tudják, de mindenki aranyos volt. Nincsenek elkeseredve egyelőre a nyelv miatt, remélem, így is marad és előbb-utóbb belejönnek. Amikor az óvónéni bábozott a gyerekeknek, köszönt nekik először a báb, aztán külön köszönt magyarul is a lányoknak, hogy "jónapot":-). Azt mondják, hogy várják már a holnapi ovit is, szóval szerintem minden rendben...
még én sem tévedtem el az autóval (pedig arra most éppen most feltúrtak egy-két utat, amerre mennünk kellene, úgyhogy kerülőzni is kellett, de sikerült:-). Amikor beszálltak az autóba, Szonja első kérdése az volt, hogy "anya és te nem fogsz eltévedni?"....
Ma reggel elvittük a lányokat az oviba. Várhattunk volna még egy hetet, de sokkal jobb, ha eleinte együtt szokhatják az új nyelvi környezetet. (Borika nem kelt hatkor, ő ébredt utolsónak és annyira gyorsan szeretett volna felöltözni, hogy amikor fontam a haját, észrevettem, hogy véletlenül a pizsmájára húzta a ruháját:-). Pedig nagyon időben voltunk. Bent a csoportszobában az óvónénik kötényben épp egy nagy kerek asztalnál ültek, kenyeret szeleteltek, hogy reggelit készítsenek a gyerekeknek. Tante Inge kijött, kedvesen beszélt a lányokhoz, kézen fogta őket és bevezette az oviba. Nagyon határozottan, hangosan elmondták a nevüket, örültem neki, mert nem szólítottuk fel őket előtte semmi ilyesmire:-)
Panna játszik a babaházzal, nincs különösebben elkeseredve attól, hogy egyedül van itthon (velem, kettesben). Beszélni még mindig nem szokott, de szinte mindent megért, és nagyon jól kommunkikál. A előbb idejött hozzám rámnézett és hangosan nagyokat nyelt. Ez például azt jelenti nála, hogy szomjas és annyira büszke, amikor ezt megértjük, hogy csak na!! Ha meglát valamit, amit szeretne megenni vagy megszerezni, azt úgy hozza a tudtunkra, hogy felváltva mutogat magára és a tárgyra. Tulajdonképpen szavakra nincs is szüksége, na jó, azért egyet-kettőt már tud. Amikor varrok, akkor mindig idejön a géphez, rámutat a kezemben lévő gyapjúra vagy rongydarabra és közli mindenkivel, hogy "baba". Állatneveket is tud, név szerint: cica, nyuszi, (a többit csak úgy hogy "vau-vau, brumm-brumm"). Jól használja, hogy "nem, anya, gyöngy, csüccs, néni, gyere" illetve ha becsukom a mosógép ajtaját, közli, hogy kész. Azt hiszem, az aktív szókincsét ezzel kimerítettem, a passzív szókincse sokkal nagyobb.

vasárnap, augusztus 26, 2007

Ma volt a nyári szünet utolsó napja, én jobban izgulok a következő napoktól, mint valaha...
Úgy tűnik, mintha Borit sokkal inkább foglalkoztatná a holnapi ovi, mint Szonját, persze talán csak azért, mert ő mégiscsak két évvel nagyobb. Sürgette a vacsorát, utána sietett azonnal fogat mosni és meglepő módon, amikor elolvastam este a mesét, nem mondta, hogy "csak még egy utolsót", csak annyit, hogy 6-kor keljünk, a negyed 7 már késő, nem szeretne elkésni.

A lányok kérésére ma is a Duna-szigeten voltunk, a nagy melegben a megunhatatlan vizes játszótéren, ők görkoriztak is egy kicsit (mennyi energiájuk van!!). Panna nagyon boldogan gázolt a jéghideg vízben (eddig sosem akart belemenni, lehet, hogy érezte, itt a nyár vége, sok idő már nincs a pancsolásra:-)
Ezen a képen Szonja a Dunát nézi egy, kizárólag gyalogos híd kukucskálójáról. Ezt mindig nagyon élvezik a lányok.

péntek, augusztus 24, 2007

Megvan az első dolog, ami bekerül Bori tölcsérébe. Egy ceruzatartó. Belevaló ceruzákat otthon vettünk tegnap, szerencsére nem tűnik fel a lányoknak, ha varrok, így sikerült titokban elkészülnöm vele, ilyen lett:

kiterítve,

ceruzákkal,

és összetekerve. Az anyaga pedig erős vászon.

Tegnap kaptam egy levelet, amiben egy anyuka kérdezte tőlem, hogy nekem kell-e varrnom krétatartót az iskolakezdéshez, nem tudom, de ha kell, akkor majd ilyesmit fogok. Nekik kell varrniuk, Szegeden pedig, ha jól tudom, a másodikosok készítik el az elsősök krétatartóját. Sajnos mi semmit sem tudunk, majd talán az óvónénik elmondják, mi mindenre van szükség.

Nem voltunk itthon pár napig, mert hazamentünk Magyarországra és tegnap este éppen olyan szakadó esőben értünk vissza, mint amilyen szakadó esőben elindultunk innen hétfőn. A lányok elképesztően türelmesek voltak az autóban, ezen minden alkalommal meglepődöm.
Szőregen alig ismertünk a házunka, olyan idegen volt a bútoraink, mindenféle hozzánk kötődő tárgy nélkül, de talán jobb is ez így. A kert viszont gyönyörűen rendben van, szóval jó gazdákra talált:-)
Kissé bajban vagyok ezzel az iskolakezdéssel, mert fogalmam sincs, mire van szükség (kell-e iskolatáska vagy csak egy tarisznya??? mert én nehezen hiszem el, hogy "igazi" nagy iskolatáskára szükség lehet, ha nincsenek könyvek). Iskolatölcsér kell, azt tudom, szét is néztem már, hogy milyen tölcséreket lehet kapni, elszomorító kínálat volt: vagy valamilyen walt disney figura van rajta, vagy valamilyen reklám (pl gumicukor) és bersze bele is kukkantottam ezekbe a 10 eurós tölcsércsodákba: minőséginek kevéssé sem mondható édességek, cukrok, nyalókák... Ezek után úgy döntöttem, magam próbálkozom majd vele, a jövő héten, amikor a nagyok már oviba mennek, mert sajnos vége van ennek a nyárnak, vagyis a szünetnek:-( nem is tudom, ki sajnálja jobban, hogy nem lesznek itthon hétközben a lányok: Panna vagy én. Mindenesetre mindkettőnknek nagyon fognak hiányozni, az biztos...
Az iskolatölcsért a gyerekek az első iskolai napon kapják, Németországban a 19. századtól él ez a hagyomány, onnan került ide Ausztriába. Először az 1800-as évek elején édesítették meg a tölcsérrel az iskolába tartó gyermekek útját:-). Az édességeken kívül apró, iskolai dolgok is kerülnek bele, mint pl ceruzák.

szombat, augusztus 18, 2007

Ma megint a Naschmarktra mentünk reggel, de mivel sajnos nem esett az eső, hatalmas tömeg volt, nem is vettünk olyan jó dolgokat, mint legutóbb a bölcsőt és az istálló-babaház-buszmegállót. Egy kicsi faládikót és pár könyvet. Könyvekkel jól állunk,a nyelvtudással hozzá még kevésbé, de a csajok így is élvezik. Mese után pár nappal beugrik nekik egy-egy szó, úgyhogy hasznos, az biztos. A könyvek darabját fél euróért árulták, és amikor hatot összeszedtünk, még időt sem hagyott az alkura a kofa, azonnal mondta, hogy 2,50. Most ezzel rácáfolt arra az eddigi tévhitünkre, hogy csak kerek eurókkal számolnak.
Ali vett egy kapcsolót is (van a lakásban egy fürdőszobalámpa, de nem lehet kapcsolni). Itt, bár Ali kétszer is visszament, nem engedett a bácsi a 2 euróból. Hát nem biztos, hogy jó üzlet volt, de a piac egyetlen kapcsolója.
A nagy melegben ebéd után elmentünk újra a Duna-sziget vizes játszóterére, ami egy igazi gyerekparadicsom. A csajok nagyon élvezték, együtt az osztrák gyerekekkel, nem zavarta őket a nyelvi különbség, nagyon jól elvegyültek.
A játszótér lényege nem csak a pancsolás, hanem az is, hogy bemutassa a víz útját a hegyektől a tengerig és közben látszik a felhasználhatóság is (malom, zsilip...). Rengeteget lehet belőle tanulni.
Ez a szélkerék egy kútból hozza fel a vizet a hegy tetején, de ettől függetlenül van egy forrás is, ami folyamatosan folyik. A víz leér egy meredek sziklás részre, ami vízesében ér véget.
A víz ezután egy hegyi tórendszerbe, különböző mélységű tavakba kerül: egyrészt lejön természetes úton, másrészt malomkerekeket meghajtva.
Végül homokos folyóként (a folyón van egy zsilipelő) egy nádasos tavacskába (mondjuk tenger) ömlik delta-torkolatban.
A szerintünk "tenger" nem egészen tenger, mert egy ponty van benne és egy komp is, ami talán minden gyerek kedvence.
A folyó medrét egyébként a természeti erőkön túl a gyerekek is folyton alakítgatják, építenek, terelgetik az útját stb... Itt épp Panna, mint markológép:
A víz egyébként elképesztően hideg! A lányok a játék után lila szájjal vacogtak a napon.
Azt hiszem, azért Bécsben az az egyik legjobb dolog a lányoknak, hogy Ali itt hétvégente itthon van, csak rövid időkre megy be az intézetbe, nem úgy, mint Szegeden. Én tegnap fejeztem be egy újabb manót, tartok tőle, hogy ha elkezdődik az ovi, Panna mellett nem nagyon tudok majd varrni...

Amikor kitaláltam, hogy naplót fogok írni, akkor olyan gondolataim voltak, hogy jó lesz emlékbe egy dokumentum arról, hogyan tanulnak meg a lányok egy idegen nyelvet, hogyan lehet megszokni azt, hogy az ember egyik pillanatról a másikra egy addig vadidegen lakást tekint az otthonának (miután 3 évig folyamatosan azon dolgozik, hogy a háza minél kedvesebb legyen) és persze azért, mert szerettem volna, ha a barátaink, meg a gyerekeink nagyszülei nyomon követhetnék, hogy mi minden történik velünk.
Soha nem gondoltam volna, hogy a naplónak a történések összeszedésén kívül más haszna is lehet, de örömmel tapasztalom, hogy nélhányan beleolvasnak és minden szülőnek vannak hasonló történetei... A szivárványos bejegyzéshez például szivárványos képeket kaptam, amiket együtt csodáltunk meg a lányokkal. Egy anyuka leírta, hogy Sára lánya hogyan hajította ki a szandiját a Margit hídon (felsóhajtottam, hogy a mi kis Pannánk csak a szemeteskukáig jutott:-))) és hogy ő is a kukába gyűjtötte a kincseit, mint Panna, sőt, ő már azt is tudja, hogy ott finom égett palacsintát is lehet találni – erre Panna még nem jött rá, de mentségére szolgál, hogy 3 hónappal fiatalabb:-)). Aztán persze a játszóterekről is többen írtak, de azért is teszek fel ennyi képet róluk, mert én is meg vagyok lepődve azon, hogy mennyire használható, tiszta, árnyékos éls barátságos játszóterek vannak (és milyen sok!). Mellesleg az árnyékot nem mindig a fák adják, sokszor van egy ernyő a homokozó fölött, hogy ne tűzze a nap...
Hála a tegnapi bejegyzésnek, már azt is tudom, hogy a haltartásnak is vannak árnyas oldalai....
Egyszóval nagyon örülök ám minden megjgyzésnek:-))

Amikor Nagyi itt volt Bécsben és este rájöttem, hogy nincs meg a szokásos nyári (túró)tortareceptünk, akkor gondoltam, hogy a recepteket is összeszedem, hogy minden egy helyen, jól formába öntve meglegyen. Annak a hozadékának, hogy pl. a pizzarecept vagy a szilváslepény másoknak is bevált, nagyon-naygon örülök és annak is, ha kapok tippeket, hogy a szilva alá mákot is lehetne szórni (megvettem már a mákot a következő szilváslepényhez:-). Szerintem nem én vagyok az egyetlen kisgyerekes anyuka, aki rengetegszer teszi fel azt a kérdést, hogy mi legyen az ebéd.... de sok, egy helyen összegyűjtött bevált receptből már könnyebb választni:-))

péntek, augusztus 17, 2007

Eljött az idő, hogy kipakoljuk a meskönyveket a dobozokból, bár így is sokat forgattuk őket, de mégis jobb lenne nekik egy polcon, arról nem is beszélve, hogy Bori hamarosan iskolás nagylány lesz és íróasztal kell neki. Kinéztük az ikea katalógusból legkedvezőbb nekünk szóló ajánlatot és elmentünk ma, de nem tudtuk megvenni, mert iskolakezdés előtt kifogytak az asztallapokból (!). Két ikea van ebben a városban, akárcsak Budapesten. Egyikben sincs. Mivel a jövő héten úgyis haza kell mennünk, megnéztem az interneten, a budapesti áruházakban sincs.

Ami viszont vicces, hogy itt Bécsben az emberek rollerel, görkorcsolyával (a vevők) illetve mindenféle méretű (hús-vér) kutyákkal járnak vásárolni az ikeába.Ez már csak azért is érdekes, mert a játszótereken viszont a bolttal ellentétben szigorú kutyatilalom van. Talán még nem írtam, hogy vannak kutyajátszóterek is Bécsben. Pont úgy körbe van kerítve, mint a gyereké, csak mondjuk libikóka helyett egy-egy pad van a gazdiknak, hogy amíg az ebek szaladgálnak egyet, ők nyugodtan elolvassák az újságot...

Még mindig kutya: valamelyik nap mentünk boltba és összeírtam, mi mindenre lesz szükségünk, de kifelejtettem valamit, ezért megkértem Szonját, hogy írja oda a folpackot a lista végére. Persze, Bori is akart írni valamit, amikor látta, hogy a húga milyen fontos feladatot kapott. Mondtam, hogy írja oda, amit fontosnak gondol a boltból, de én kifelejtettem. Odaírta. KISKUTYA. Nagyon szeretnének egy kutyát. Esetleg majd ha megint Szőregen leszünk. Addig ugye szerintem semmi, de a csajok már egy-két hallal is beérnék, Szonja egy anyukahalat szeretne, hogy sok kishal szülessen, de hajlandó lenne minden kompromisszumra. Azzal érvelnek, hogy az alsó szomszéd halaival sem kell semmit csinálni, pedig már egy hete nem kaptak enni. Télny, hogy én is meg vagyok lepődve, hogy ilyen kevés törődésre van szükségük. Amikor lemegyek öntözni a virágokat, mindig megnézem, hogy nincs-e köztük esetleg olyan, amelyik mégis éhes lett volna, de szerencsére nincs.

szerda, augusztus 15, 2007

Ausztriában ma munkaszüneti nap volt, Nagyboldogasszony ünnepe, így Ali nem dolgozott, csak egy kicsit, mert egy pályázatot be kell fejeznie (próbál pénzt szerezni, hogy maradhassunk Bécsben, ne kelljen jövő ilyenkor tovább költöznünk Franciaországba) és ma éjfél a határidő.
Reggel (már-már mondhatom, hogy szokás szerint) szendvicseket csináltunk és elindultunk, hogy ismerkedjünk a császárvárossal. Első célpont a Belvedere volt. Itt a kertben sétáltunk, a kiállításokat nem néztük meg, ezért nem volt különösebben érdekes (bent az udvarban volt egy pici játszótér, azt megnéztük). Panna valamiért nagyon vonzza a japán turistákat, ma is többen megörökítették - nem tudjuk, miért. Talán, mert annyira elszántan megy előre és soha nem érdekli, hogy mi hol vagyunk, csak megy, amerre viszi a lendület, ezért néha idegenek közé sodródik...
A Belvedere után megnéztük az Augartent, amiről nem tudtunk semmit, csak azt láttuk, hogy egy igen nagy zöld folt a térképen (52 ha nyitott park). Azóta már tudjuk, hogy van itt porcelánmanufaktúra, Augarten palota, második világháborús monstrum - lőtorony és sok-sok jó játszótér (többek között vizes játszótér is, képek itt vannak (nem a mi képeink, hanem wikipédia, a szöveg sajnos németül van). A játszóterekről néhány kép pedig itt....
Az Augartenben hatalmas franciakert van és ami nekünk nagyon érdekes volt, a sétányok mellett a sövény mezei juhar, néha szillel, galagonyával, sűrűn egymás mellé ültetve, 5-6 méter magasra nőve. Nekünk van Szőregen szilünk is, galagonyánk is, juharunk is (szintén sövény szeretne lennei), mégis mindhárom növény teljesen másképp néz ki, mint itt az Augartenben.
Itt a képen nem annyira látszik, de ez a juharsövény.
Mi egy nagyon klassz játszóteret találtunk, teljesen újfajta játékokkal (azért az hozzátartozik, hogy otthon nem nagyon szoktunk játszótérre járni, biztos vagyok benne, hogy ilyen játszóterek mindenütt vannak).
Miután nagyon meleg volt és Panna csak a kút mellett érezte jól magát, úgy döntöttünk, elmegyünk egy vizes játszótérre. Régebben írtam, hogy egy újságban azt olvastam, van 3, ebből már kettőt ismertünk, az egyik lenyűgöző, a Duna-szigeten, a másik inkább csak esőben volt vizes, egy apró szeletkéje az elsőnek, kiváncsiak voltunk a harmadikra is.
(azóta már megtudtuk, hogy annyira jó helyen voltunk az Augartenben, hogy ott is lett volna vizes játszótér, de honnan is tudhattuk volna?... majd legközelebb visszamegyünk).
Így elmentünk egy újabb "Wasserspielplatz"-ra, ami szintén nem volt annyira vizes, mint szerettük volna, de szép játékok voltak és a lányok nagyon élvezték.
Panna annyira boldogan dagonyázott a homokozóban, hogy öröm volt nézni! (És persze otthon is pont ennyire élvezte volna a dagonyázást a Tisza partján)
Uzsonnára finom körte volt a fáradt gyerekeknek:-)

hétfő, augusztus 13, 2007

hát Panna szerint nagy galibát okozott ez a fogtündér....
Bori örül, azt mondta, mindig is szeretett volna ilyen kisbabát, Katának hívja és egész nap vele játszottak: Szonja pici gyapjúbabájával barátkozott meg az új jövevény és Panka amint tudta, azonnal megszerezte, akkor elvonult, hogy alaposan szemügyre vegye. Aki látott már ilyen pici porcelánbabát, tudja, hogy a lábai gumival vannak összekötve, ez Pannának nagyon tetszett...
...ezért hát érthető, ha a nagyok nem szívesen bízták rá a babát, de ha elvették tőle, mindig nagyon-nagyon szomorú volt:
Bori mesélte, hogy az oviban van, aki azt hiszi, nincsen fogtündér, bár szerinte csak azért gondolják, mert még sosem próbálták ki, hogy betegyék a tejfogukat a párnájuk alá, különben már tudnák, hogy igenis létezik.

Panna egyébként nagyon gyorsan tanul! Tegnap ki akartam venni a rengeteg fagyöngyöt a szemetesből, amiket beleszórt és a kuka alján észrevettem a kocsikulcsot.... Ezután már nagyon határozottan elmondtuk neki, hogy a szemetes nem egy értékgyűjtő hely és nem szeretnénk, ha a jövőben is ide hordana mindent, amit fontosnak gondol. Most éppen kifelé pakol - szépen kiveszi a szemetet és viszi ide-oda, hogy nehogy kidobjunk valami fontosat... Azért még az a szerencse, hogy abba a bizonyos kukába, amit Panna rendezget, olyan hulladékokat gyűjtünk, mint papír, PET palack, fémdoboz, üveg. Ezeket a lányok ketten szokták elvinni a szelektív gyűjtőbe, ami az utca véhgén van (Itt Bécsben rengeteg gyűjtősziget van!). A bioszemetet az udvarban gyűjtjük (mindenkinek legalább két kukája van: egy zöld a komposztnak és egy fekete a nem haszonsítható szemétnek). A tejesdobozokat külön kis kartondobozba tesszük, amit vagy kéthetente a ház elé kell kitenni, vagy bevinni a postára és ingyen feladni a arra a címre, ahol újrahasznosítják (a doboz természetesen újrahasznosított tejesdobozokból készült).
A fogtündér egy pici porcelánbabát hozott Borinak és igazán nagyon boldog vele! Szonjával közösen játszanak, Panna inkább csak kiabál, mert ő szeretne vele babázni, természetesen csak egyedül...

vasárnap, augusztus 12, 2007

Ma reggel Bori kihúzott egy nagyon mozó fogát. Pontosan a nyolcadikat, úgyhogy ma éjszaka várjuk a fogtündért. Most viszi - a páratlanokat Bori megtartja, a párosakat odaadja a fogtündérnek. Ebben a zsákban szokta várni a fogacska a tündért....
Ebéd után megnéztük a Hundertwasserhaust, itt lehet róla olvasni egy keveset és itt van a mi fényképünk róla:
Utána a Stadtparkban voltunk, ahol a nagyok görkoriztak, majd játszótereztek és este amikor hazaértünk, megsütöttük vacsorára a finom szilváslepényt, ami itt kelt egész délután, amíg mi nem voltunk itthon (Ali keverte be, mielőtt elindultunk, a recept itt van leírva)