kedd, július 31, 2007

Furcsa ez - megint csak a tegnapi bejegyzésre szeretnék írni valamit. Elmondtam, milyen nagyszerű dolga van a pici Pannának, mert mindig foglalkoznak vele a nővérei. Ma délelőtt felkopogott Klara, az alsó szomszéd 12 éves nagylány és lehívta a nagyokat németórára. Ebédelni épp hazajöttek, de most is ott játszanak, szaladgálnak a kertben a nagy kutyával, labdáznak, ha jól hallom. Pannának ma nincs olyan jó dolga, mert kireked a nagyobbak játékából, de azért mégis jó neki, mert majdnem az egész napot átalussza:) délelőtt is sokat aludt és most is alszik, már régóta....
Mellesleg a németóra nagyon effektívnek tűnt délben.
Tegnap új manókat varrtam. Olyan, mint az eddigi sipkásmanók, csak kisebbek (kb 25 cm) és van hajuk, viszont nekik nincs sipkájuk.

A tegnapi bejegyzéshez elfelejtettem leírni valamit. Bori meskönyvet nézegetett Pannával: "nézd csak Panka, halacska. Nem magyarul Fisch". Nagyon édes. Pannának tényleg nagyon jó dolga van! Ma rajzolt Bori kék lapra egy teknősbékát meg egy halat és ezt írta a lapra: Schildkröte und Fisch. Csupa fontos és rendkívül hasznos szóból áll a német szókincse:-)

hétfő, július 30, 2007

Néztem a gyerekeimet, ahogyan játszottak. Pannának lenni jó, ezt állapítottam meg... összefirkálja a nagyok rajzát, összegyűri a papírbábokat, elveszi a babákat és ahelyett, hogy mérgesen becsuknák az orra előtt a szobaajtót, századszor is türelmesen elmondják neki, hogy ezt nem szabad. Panna erre a mondatra néha elkezd bőgni, hüppögni és erre mit mond Borika? "jaj de édes, teljesen legörbül a szája" és nekem már csak nevetve, színlelt bosszúsággal mesélik a történteket.... hát én messze nem vagyok ennyire türelmes, sajnos. Egymással szemben azért ők sem, sajnos.
Pannának lenni már csak azért is jó, mert mindig akad legalább egy okos nővére, aki ráadja a cipőjét, mesét olvas neki, megeteti, játszik vele. És azért persze nekem is jó, hogy közben tudok mást csinálni. Remélem, a nagyoknak is. Pankának pedig fogalma sincs róla, hogy mekkora mázlija van a nővéreivel.

vasárnap, július 29, 2007

nagy előnye az üzemképtelen autónak, hogy amit amúgy is tudtunk, kipróbáltuk a gyakorlatban: valóban nagyon közel lakunk a Schönbrunnhoz. Elsétáltunk, 15-20 perc volt az út. Reggel szendvicseket készítettünk, Szonja szerint nagyon-nagyon keveset (itthon nem ette meg a répás-magvas rozskenyeret, de becsomagolva a parkban már egészen más íze volt). és mielőtt elindultunk volna, tápiókapudingot főztünk, hogy legyen itthon finom desszertünk, amikor fáradtan hazaérünk. Az ötletet egy nagyon kedves ismerősöm adta, aki a napokban készített ilyen pudingot, ezért tegnap vettünk a piacon egy zacskó tápióka-gyöngyöt. A tápióka a manióka nevű növény gyökeréből készül, itt mindenfélét meg lehet róla tudni. (mellesleg 400 gramm gyöngyöt kaptunk 1 euróért). A tápiókapuding nagyon finom lett...
Ma megint fantasztikus játszóteret láttunk, a Schönbrunn udvarában. volt vizes rész, labirintus, vicces tükrök,
nagyon jó homokozó, mindenki jól szórakozot:-).
"Végre" valami, ami rossz volt:-) a markoló kanala nem működött...
Szonja nagyon bátor és nagyon ügyes volt, sokszor futkosott ide-oda a köveken, majd rudat mászott, bár nem ért fel a tetejére, de ez a felnőtteknek többségének sem sikerült.
Akkora lendülettel kezte, hogy valaki elismerően csak ennyit mondott: csimpánz. A rúd egyébként nagyon csúszott,a játszótereken általában gyorsan fel szokott kúszni a tetejére.
Mivel a parkból minden út a pandamacikhoz vezet, ma is az állatkertben kötöttünk ki. Legutóbb egyéves bérletet vettünk, ami azt jelenti, hogy a negyedik vizit már ingyen lesz.
Az állatkerti programokban egyébként a lányok nagyon aktívan részt vettek, sőt, amennyire tudtak, megpróbáltak kommunikálni is.

szombat, július 28, 2007

A baj bizony nem jár egyedül, mondják - tudjuk, mert ma reggel a Renault nem akart elindulni. Rossz benne az akkumulátor.... Az az igazság, hogy ez az akkumulátor a 4 éves autónk már kb. fél éve tönkrement akkuját helyetesíti ideiglenesen, azaz a dolog inkább csak bosszantó, mint váratlan.
Délelőtt elmentünk városnézni - villamossal és metróval. Vettünk két napijegyet (darabja 4.60 volt, Boriéknak nem kellett, a kicsiknek a koruk miatt, Borinak pedig azért, mert az iskolások is ingyen tömegközlekednek a nyári szünetben). A tömegközlekedés szervezettsége, kényelme nagyon meggyőző és lenyűgöző volt, nem azért, mert hiper-modern, hanem azért, mert gyors, olcsó és fantasztikusan áttekinthető. Villamossal mentük az operáig, onnan elsétáltunk a Stephansdom-hoz, ahol szintén érdekes élményben volt részünk: délelőtt ment a mise és közben jöttek-mentek a turisták, fényképezték (!) a szertartást, hogy még abszurdabb legyen az egész, a híveket egy kerítés is elválasztotta a nézelődőktől... Olyan furcsa volt a helyzet, hogy ki is jöttünk, képtelenség lett volna bármit is megnézni.
Panna le volt nyűgözve a belvárosi lovaskocsi-forgalomtól, és amint határozott léptekkel döngetett a belváros utcáin (a karjai folyamatos lóbálásával elképesztő lendülethez jutva), két japán turista is megörökítette. Ha valaki japán blogon látná viszont, ne csodálkozzon:-)
Délben hazajöttünk megpihenni, ebédelni, és a gyerekek kérésére megint elindultunk, hogy megkeressünk egy újabb vizes játszóteret (az alsó szomszédtól tudom, hogy három ilyen játszótér van Bécsben). Kiválasztottuk a hozzánk legközelebbi, belvárosit (Mariahilf). Panna odafelé nagyon jót aludt a kendőben.Útbaesett egy nagyon színes, hatalmas piac (Naschmarkt), már éppen zárórafelé értünk oda, így féláron vásárolhattunk finom kenyeret. Tele van biobolttal, illetve ázsiai, indiai, török stb. üzletekkel, kellemes zenével. Nagyon jó hangulata volt, legközelebb korábban megyünk (szombatonként bolhapiac is van, erről ma sajnos lecsúsztunk)...
Az egyik üzletben, ahol vásároltunk, a lányok kaptak ajándékba a boltostól egy-egy szerencsesütit.
Szonja sütijében az volt, hogy a tehetségét megbecsülik, megjutalmazzák, Boriéban pedig, hogy hamarosan megjutalmazzák a türelmét...
Végül eljutottunk a játszótérre, ami hatalmas csalódás is lehetett volna, mert az előző vizes játszótérnek töredéke sem volt (egyetlen vizes homokozó, kúttal és zsilipekkel),de mégis nagy élmény volt: el is felejtettem írni, hogy közben végig szemerkélt az eső, ezért az egész játszótér a miénk volt és megállapítottuk, hogy minden játszótér vizes az esőben, Szonja pedig meg is tapasztalta a csúszdán, de ezúttal szerencsére volt nálunk váltóruha, legközelebb lehet, hogy cipőt is kell vinnünk:)
A cipője Pannának is vizes lett, de nem zavarta, mert olyan sok tennivalója volt: függeszkedés:), versenyautóvezetés....
A legnagyobb szórakozás a tányéros csúszka volt, ilyen Szegeden is van, de ott nem nagyon szoktunk játszótérre menni... Mindenki kipróbálta, papa, mama, gyerekek, sőt Ali ölében még Panna is!

csütörtök, július 26, 2007

itt a névnapos:)
itt pedig a kezében a legújabb manóval, ami tegnap este lett készen, de nem ő kapta, egy másik kislányhoz utazik Budapestre.

szerda, július 25, 2007

Ma reggel megvarrtam az első álommanót itt Bécsben. Panna pici manója is ilyen színű, ezért hatalmas bőgés volt, mert nem adtam neki oda, azután előkerült az övé a szobájukban és büszkén hozta megmutatni, hogy nem baj, ha nem adom, mert neki is van...
Jó végre megint babákat varrni, nagyon, de ezzel persze véget ért a nyaralás-érzés is, most már pont olyan hétköznapi rendetlenség van a varróasztalon és a környékén (vagyis az egész lakásban), mint Szőregen szokott, amikor egyszerre szeretnék főzni, takarítani, varrni és mesét olvasni, játszani a gyerekekkel.....

kedd, július 24, 2007

Délután felkopogott az alsó szomszédunk, hogy menjek le a gyerekekkel egy kávéra, ma érkezett haza a 12 éves nagylánya a nyaralásáról. A lányok csokit ettek, azt hiszem, Panka életében először ilyesmit... Mindenesetre valamiért úgy gondolta, hogy az asztalra kell kennie azt, amit nem sikerül leszórnia a parkettára...
Nagyon kedves nő, Németországból költözött ide és kaptunk egy cd-t, amin ők énekelnek gyerekdalokat. A lányok most épp azt hallgatják és táncolnak, azt hiszem, Pannának a vérében van, persze Szonjától lesi a mozdulatokat, és nagyon elszántan lóbálja a karjait. én majd átnézem a szövegkönyvet, hátha értek valamit belőle....
Egyébként nagyon vicces, hogy az ő lakásuk pontosan olyan, mint a miénk, csak minden szobának más a funkciója és ezért kicsit sem szembetűnő a tökéletes azonosság. sőt!
Időközben elkészült az első bécsi manó is. Nagyon jó újra babát varrni, arra persze kiváncsi vagyok, hogy működik a posta Magyarországra.

hétfő, július 23, 2007

Muffin (kakaóval, tönkölybúzából és joghurtból)...

Bori kicsit megsértődött, hogy nem vehette ki a forró sütőből, pedig nagyon hozzákészült. Nekik tetszik, hogy itt a földön van a sütő, végig ott ültek előtte és nézték, hogyan lesz finom süti abból a masszából, amit ők kevertek, Panni pedig sokszor közölte velünk, hogy süt, de attól függetlenül többször hozzá is nyúlt:)

vasárnap, július 22, 2007

Voltunk a Schönbrunn állakertben, ami a világ legrégebben működő állatkertje (1752 óta). Nagyon szép volt és benne egy gyönyörű, mozaikos játszóteret is találtunk. A gyerekek ma legalább két új szót tanultak: Tier + Garten.
Az állatokat általában több helyről lehet megnézni (lentről, fentről, kintről, bentről), a legviccesebb megoldás, hogy az oroszlánokat kis lyukakon keresztül tudtuk testözelből kukucskálni, miközben pihentek,így nem zavartuk a nyugalmukat, de egyébként volt nagy kifutójuk is.
A másik nagyon jó ötlet: a farkasokat úgy lehet megnézni, hogy egy erdő szélén van egy erdészház, mellette a növények annyira benőtték a keritést, hogy észre sem vettük. Bementünk a házba, kinéztünk az ablakon és ott jöttek-mentek a farkasok.
Egy idős házaspár megkérdezte tőlünk, hogy olaszok vagyunk-e, amikor megtudták, hogy magyarok, felsorolták az általuk ismert összes magyar szót, illetve elmeséltek egy-két személyes történetet, ami valamilyen módon magyarokkal hozható kapcsolatba. Amikor mondtam, hogy Ali az egyetemen dolgozik, az úr azonnal tudta, hogy biológus, azt mondta, pont úgy néz ki, mint egy biológus:)

péntek, július 20, 2007

Megint itt vagyunk Bécsben és megint nagyon kalandosan sikerült elindulnunk. Szerda reggelre terveztük, de egyrészt nem tudtuk kipakolni a házat, másrészt kedd este egy szerencsétlen parkolás miatt (a jobb hátsó kerék belecsúszott egy kicsi gödörbe) megsérült az autó lengéscsillapítója. A "baleset" Kiskunhalason történt, amikor az unokatestvérem kisfiának, Olivérnek a pici kutyáját szerették volna megnézni a lányok. Az úton hazafelé néha egy-egy koppanást hallotunk, majd Szegedre érve már igen nagyon kopogott a lengéscsillapító, ezért másnap reggel Ali szerelőhöz vitte. Nem vagyok babonás, de amikor mentük Olivérékhez, egy fekete macska átszaladt előttünk az úton:-) Úgy gondoltuk, legalább nyertünk egy napot, Nagyi is eljött Szőregre, mert a gyerekek, a pakolás és a takarítás túl nagy feladatot jelentett volna nélküle a számunkra. Csütörtök hajnalban kivittem a buszhoz, akkor azt hittem, mi is hamarosan elindulunk, de mielőtt hazaértem volna, az úton megint fekete macskával találkoztam, ezúttal gondoltam, nem lehet nagy a baj, mert nem szaladt át előttem, csak szembe jött velem az úttesten (azt hiszem, ez enyhítő körülmény). A baj pedig az volt, hogy egy csavar volt az első kerékben. Még szerencse, hogy észrevettük időben, indulás előtt, így Ali csütörtökön a gumijavítóhoz ment....
Végül szerencsésen megérkeztünk, de most a pakolás sokkal nagyobb kihívás, mint akkor, amikor üres szekrények vártak ránk!
A mai nap elviselhetetlenül meleg volt, sajnálom a jó hűvös szőregi házat, ez egy nagyon meleg lakás, mert körben ablakok vannak, nincs is olyan napszak, amikor nem süt be a nap. Persze, Alinak még nem volt ideje felfúrni a karnisokat, hogy függönyöket tegyünk, majd a hétvégén, az talán segíteni fog.
Napközben nem is voltunk sehol, este az udvarban hintáztak egy ici-picit a lányok, aztán pedig elmentünk bevásárolni, Szonja megint elesett, most mindkét térdén van seb (és az egyik lábujja is nagyon csúnya, mert valahogy belerúgott az asztalba). Panna egészen jól sétált hazafelé, bár általában rossz irányba akart menni és sokszor megpihent.
Itthon megevett egy hatalmas gyümölcsjoghurtot (igazából nem is joghurt, hanem aludttej és nagyon szeretik mindhárman).
Bori pedig olvasott, vagyis egy német mesekönyvet nézegetett, ő nagyon szeretne megtanulni németül, Szonja sajnos makacsul állítja, hogy ő bizony nem. Remélem, nem lesz nehéz az óvodakezdés:-)...