szombat, augusztus 11, 2007

Reggel nagyon szakadt az eső. pedig szerettünk volna piacra menni. Rajtam kívül mindenki szkeptikus volt, úgy gondolták, ki nem megy senki ebben az időben árulni - hát szerencsére tévedtek (és szerencsére nagyon rendesek voltak, hogy eljöttek velem megnézni). Az eső nem különösebben zavarta az árusokat, ha egy kicsit szétáztak a könyvek, hát szétáztak, persze volt, aki szépen leterítette a portékáit. 12 eurót költöttünk, ami kb 3000 Ft-nak felel meg, és a gyerekszobába vettünk néhány dolgot (bár éppen íróasztaluk, könyvesszekrényük, polcaik még nincsenek a lányoknak...)
Vettünk 7 db mesekönyvet, ebből az egyik egy dedikált (!:-) Christine Nöstlinger könyv, és van egy nagyon klassz Ravensburger állatos könyv is (ebből a sorozatból Bori már egy rajzversenyen kapott egy könyvet az időjárásról).
Találtunk egy babaházba illő, picike fa rokkát, egy szintén babaházas porcelán teáskészletet, kicsit lejjebb van róluk kép, ahol Panna éppen rendezgeti a babházat.
Vettünk egy babaágyat, ami fénykorában bölcső lehetett és még a piacon ketten megirigyelték tőlünk, mindketten a Puppenwiege szót használták, pedig ez már csak határozottan ágy és nem bölcső.
Ezenkívül vettünk egy falra szerelhető aktatartót, vagy levél-rendezgetőt, ami a múlt rendszer irodai bútorait idézi (Ali Egészséges erotika-korabelinek mondja) és amit én babaháznak szántam, de még bizonytalan a szerepe. A csajok még egyelőre próbálgatják, volt ma már istálló:
és bútorozatlan babaház is (lent van a rokka a sarokban):
Az eredeti babaházas bútoraik (amikből szinte mindet Ali készítette) még Szőregen vannak, a házukkal együtt, de előbb-utóbb majd csak eljutnak ideazok is...
Ali szerint az új multifunkcionális babaház-istálló egyébként kiváló buszmegállónak is, ha az istállót a feje tetejére fordítjuk (a lányok persze sajnos a legritkább esetben szoktak buszsofőröset vagy autósat játszani).
Szerintem jó vásárt csináltunk, érdekes, hogy gyakorlatilag minden elvihető a "hivatalos" ár feléért, ehhez nem kell alkudnod, mielőtt továbbindulnál, már ajánlják is a fele árat. Az is furcsa egy magyarnak, hogy a legkisebb egység az 1 euró. Egy néninél például az eredetileg 8-10 eurós vásárlásunkból úgy lett 2, hogy nem tudott visszaadni 4 euróból 1-et, ezért inkább a második kéteurósunkat sem kérte (az nem különösebben érdekelte, hogy 50 centünk lett volna).

Nincsenek megjegyzések: