vasárnap, december 30, 2007

Nem szokásom az évvégi számvetés, de ha már itt ez a blog, most megteszem, hiszen nagyon mozgalmas év van mögöttünk...
A legfontosabb változás az életünkben, hogy Ali munkája miatt elköltöztünk Szőregről Bécsbe. Nagyon fájó szívvel (azt hiszem, főleg én) hagytuk ott a házunkat, hiszen még kész sem lett egészen, amikor máris ki kellett ürítenünk. itt lehet rajta nosztalgiázni:). Egyébként a bécsi életminőség nagyon gyorsan kárpótolt bennünket a ház miatt, hihetetlenül hamar otthon éreztük magunkat, nagy megkönnyebbülésünkre a gyerekek is.
Ebben az évben 4 kisfiú született nagyon közel a szívünkhöz: Bálint, Ancsa barátnőnk és Csabi évek óta várva-várt kisfia, Sárinak (akit már szinte nővürükként imádnak a lányok) a kisöccse. Andris, Szonja keresztpapájáéknak a kisfia és Szabolcs, Panna keresztszüleinek a kisfia (nagyon boldogok lennénk, ha még Bori keresztpapájáéknál is örülhetnénk majd egy kisbabának, hogy teljes legyen a sor:). És persze Ádám, Ali öccsééknek a kisfia. Ötödikként pedig egy virtuális barát-család kisfiát, Zsombort is ideírom, akinek, ha nem is vagyünk közvetlenül érintettek, nagyon örültem...
Bori elkezdte idén az iskolát, amit nagyon-nagyon szeret, tanul németül, oroszul, angolul, sokat énekel és kézimunkázik. A nyelvi gát egyáltalán nem frusztrálja és nagyon talpraesett, jól feltalálja magát. Ezt nem csak a mi gondoljuk így, az osztálytanító is többször elmondja.
Szonja is tanul németül az oviban, ő is nagyon sokat kézimunkázik, énekel, készül az iskolára. Idén tavasszal tanult meg kétkerekűzni és szintén nagyon talpraesett az idegen nyelvi közegben, pedig semmivel sincs egyszerűbb dolga, mint a nővérének az iskolában, mert ott legalább biztosan tudja Bori, hogy mit kell csinálnia az órán, Szonja pedig nem feladatokat kap, hanem kénytelen egész nap kommunikálni a közös játék során.
Panni megtanult járni idén, az ő életében ez volt a legfontosabb esemény, leszámítva az első tortát, a sok kis fogacskát illetve azt, hogy kommunikál, egyre jobban, és egyre tisztábban, érthetően.
Hárman együtt pedig nagyon jól és sokat játszanak, amit olyan jó látni...

hétfő, december 24, 2007

ez a gyönyörű aranyvessző a mi Borbála-águnk, életben nagyon szép színű...

péntek, december 21, 2007

Boriéknál pásztorjáték volt délelőtt az osztályban. Nem mókás volt, mint a tanároké, hanem kedves és "ganz kurz":-). Boriskánk az angyalok seregét erősítette. Utána Frau W. egy mesét mondott gyerekeknek, szülőknek, én pedig beláttam, hogy mennyire nehéz dolga van Borinak, olyan szépen, beleéléssel mesélt az osztálytanító, de még én sem tudtam igazán élvezni, annyira koncentrálnom kellett a megértésre:-).
Bori egyébként azt mondta, hogy alig várja, hogy vége legyen a szünetnek és megint legyen oroszóra, mert Frau ....kova annyira aranyos. Szerintem örül az esélyegyenlőségnek is: pont annyira beszél oroszul, mit az osztálytársai.
Szonja ovis karácsonyi ünnepe kimaradt - szegényke itthon feküdt egész délelőtt, Így Ali és Panka is itthon maradtak... Reméljük, holnapra tényleg jól lesz.

Még egy gyertya, bár Ali szerint már a szép kék gyertyát sem tudtam visszaadni a fényképpel, ez kisebb de ez is szép és Claraéknak készült. Az egyik oldalán Mária és a kis Jézus, a másik oldalán pedig hóesés...

csütörtök, december 20, 2007

Azt hiszem, Borinak ma volt az egyik legvidámabb napja az iskolában. Reggel azt gondolták, Frau W. megbetegedett, mert Frau A. helyettesítette (egy nagyon kedves (nyugdíjas?) tanítónő, mindig ő helyettesíti). Aztán átvitte őket a "díszterembe", ahol is a színpadon nagy meglepetés várta az elsősöket, a többi osztálynak nem volt meglepetés, ők már nagyon jól tudták, hogy ilyenkor egy mulatságos előadást láthatnak: a tanárok mókásan bemutatják a betlehemi történetet. Frau W. szakállas fogadóst alakított az elsősök nagy örömére:)
Szonjának kevésbé vidám napja volt, szegény fel sem kelt, aludt egész délelőtt, de amióta felébredt, egyáltalán nem tűnik betegnek (az imént éppen 4 ropizott kenyeret evett meg). Láza nincs, tegnap sem volt, de tegnap délután hányt (soha egyik gyerekünk sem hányt még "csak úgy"). Remélem, már el is múlt.

Ideteszek pár képet a gyertyáról, amire bertlehemet viaszozott Bori, sajnos nem igazán tudja visszaadni egy-két kép, mennyire gyönyörű lett.

szerda, december 19, 2007

Nem igazán értjük, hogyan van a vallásoktatás a w. iskolákban, talán mert nem is különösebben foglalkoztat minket a kérdés, de tegnap valószínűleg rosszul írtam (rosszul gondoltuk) a szabadvallás fogalmát. Amikor év elején választani kellett, az osztálytanító elmondta, hogy az iskola alapjában keresztény szellemiségű, így ennek megfelelően kínálnak keresztény szellemiségű alternatívákat.

A mi iskolánkkal megegyező módon több osztrák és német iskola honlapján a következőket találtuk: a gyerekek a 11. osztályig a szülőkkel közösen, utána maguk döntik el, hogy az alábbi lehetőségek közül mit választanak (egyet kötelező): katolikus, evangélikus, Keresztény közösség mozgalom ("Christengemeinschaft"), ami felekezetektől független kereszténységet gyakorol és a negyedik, amit mi szabadvallásnak gondoltunk "freichristlich", sajnos nem találtunk magyar megfelelőt, sőt tulajdonképpen szinte semmit róla, nem tudjuk, hogyan fordítják, nem értjük, mit takar de valószínűleg egy minden egyháztól és szervezettől független (szabad) kereszténységet.
Nem tudom, Magyarországon hogyan van és van-e hitoktatás a w. iskolákban, de azt hiszem, ott ez egészen másképp alakul.

kedd, december 18, 2007

Az iskolában nagyon kevés házi feladatot kapnak a gyerekek, általában ugyanazt, amit órán csinálnak, mostanában egyre inkább valami apró változtatással, hogy valamit észben is kelljen tartaniuk. Decemberben újra formarajz epochájuk van, az órai formákat kell itthon általában más színnel reprodukálni. Az osztálytanító megköveteli, hogy a füzetükben szép rend legyen, ha valaki nem jól (nem elég alaposan, szépen) készíti el az itthoni munkát, kap egy lapot és arra kell újra megrajzolnia, másnap bemutatnia, így senkinek nem telik gyorsabban a füzete, mint a többieknek.

Ma nem volt házi feladat. Bori ettől nagyon boldog, pontosan úgy csinál, mintha a többi napokon halálra kellene dolgoznia magát és most nagyon jól jönne neki ez a kis pihenés. H.f. pedig azért nem volt, mert órai munka sem volt. Helyette gyertyát készítettek, a gyertyát pedig kidíszítették úgy, hogy viaszból mintáztak Józsefet, Máriát és kis Jézust.
Szonjáék is viaszgyurmáztak ma, nem gyertyára, csak úgy. Szintén Józsefet, Máriát és kis Jézust.
Szonjának ma egyébként különösen jó napja volt, mert ő vette le az aranydiót. A csoportszoba falán van egy hatalmas arany csillag, rá spirál formában aranyra festett diókat akasztottak az óvónénik és Szonja már nagyon türelmetlen volt, szerette volna az első között levenni. Elmondtam neki, hogy az ő diójának még nem érkezett el az ideje, azt ki kell várni türelemmel és ezt nagyon jól megértette. Délben megmutatta Pannának, aki pedig vissza sem akarta neki adni, mert olyan remekül illett a tenyerébe. Erre Szonja szépen elmagyarázta neki, hogy ő már réges-régóta vár erre az aranydióra, és ma érkezett el az ideje, ezért szeretné visszakapni AZONNAL, ha már ilyen sokat várt rá (Panna nem értette meg). A dió egyébként viasszal volt összeragasztva és a közepében egy szép kő színes gyapjúba ágyazva.

hétfő, december 17, 2007

Egy ideje itthon minden nap szóba kerül a kutya. Ha épp nem mondják el, hogy mennyire szeretnének kutyát (azt hiszem, nincs is ilyen, mert minden nap elmondják), akkor véletlenül meghallom, hogy pl báboznak és a királylány azért sír, mert az apja nem vesz neki kutyát, de fele királyságot ígér annak, aki jó kedvre deríti. A legény, akinek ez sikerül, persze úgy éri el, hogy kutyát ajándékoz neki. Mostanában azt szokták kérdezgetni, hogy vajon a Jézuska hoz-e kutyát annak a gyereknek, aki NAGYON szeretné. Erre mi azt mondjuk, hogy a kutyának nem jó a lakásban, szóval szerintünk nem, de ha jó lenne, akkor biztosan hozna. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy akkor nekünk nem jó Bécsben, és Párizsban sem lesz jó, mert nem lehet kutyánk és bármennyire szeretik az iskolát, óvodát, menjünk haza mert ott van kert és lehet kutya. Na és persze azt is halljuk eleget, hogy a szomszédban lakik Lotte kutya, aki egyáltalán nem tűnik szomorúnak, sőt. hát erre mi a válasz???...
Ma délután a csajok ketten elmentek szelektív szemetet vinni, amíg Panni aludt és amikor jöttek haza, látták, hogy a szomszéd nagylány megy kutyát sétáltani és megbeszélték, hogy szeretnének vele menni. Kb 2 óra múlva jöttek haza egy kutyajátszótérről, leírhatatlanul boldogan attól, hogy kutyát sétáltathattak. Kérdeztem, hol van az a kutyajátszótér, mert érdekelt, merre jártak. Mintha összebeszéltek volna, egy szót sem szóltak, végül Szonja azt mondta, hogy ha kiváncsi vagyok, szerezzünk egy kutyát és majd elmegyünk, megmutatják.
Egészen idáig nagyon tetszett nekem, hogy ebben az iskolában minden olyan tökéletesen működik, minden olyan jól szervezett. 2-3 hete sokat bent volt Boriéknál Frau P., akit Bori már fényképről ismert (merő véletlen: a szomszédaink zenészek, tőlük kaptunk ajándékba egy CD-t, gyerekdalokkal, és mondták is, hogy akikkel készítették, waldorfos tanárok, de legalábbis szülők). A borítón szerepel Frau P. Ebből már arra következtettünk, hogy itt a várva-várt furulya ideje. Egyébként is Adventre volt tervezve, ráadásul már a pénzt is összeszedte rá az osztálytanító (32€), mert a furulya ugye nem öröklődik (ellentétben pl az euritmia cipőkkel, amiket Boriék a másodikosoktól örököltek meg, vagyis senkinek nem kellett vennie). Ma kaptunk egy levelet, hogy miután megrendelték, kiderült, hogy egy cég szerződést kötött a Choroi céggel, így már közvetlenül nem szállítanak Ausztriába, csak ezen a bizonyos közvetítő cégen keresztül, ami újabb 10€ költséget jelent és amint látom, azt is, hogy idén ebből már nem lesz furulya. Hát szomorú.

Azt hiszem, nem sokat írtam még a kézimunka órákról. Két kézimunka tanár van (vagyis felezett oszt. létszám) és úgy hozta a sors, hogy mindkettőnek van is gyereke az első osztályban. Heti egy alkalom (2 óra), a tevékenységek pedig: ujjhorgolás, rajzolás, képkészítés és gyapjú-gyúrogatás:-). Közben éneklés, illetve tanári mese.
Szintén heti egy alkalom euritmia. Heti egy alkalom a hittan (lehet válaszani katolikus, evangélikus, illetve szabadvallás között). Azt már írtam, hogy Bori katolikus hittanra jár (ahogyan ő nevezi: katalógus órára) és mostanában nagyon szereti, mert olyan történeteket mesél Frau W., amiket jól megért, ráadásul mindig külön is elmeséli Borinak, gondolom, leegyszerűsítve, ő pedig örül a megtisztelő külön figyelemnek:-).
Bori talán legjobban az oroszórákat szereti, egyébként ahogy látom, Frau ...kova mindenki nagy kedvence az osztályban.
Az utóbbi napokban az oviban is, iskolában is minden nap eljátszák Mária és József történetét, a gyerekek jelentkezhetnek a szerepekre és nagyon élvezik, tetszik nekik ez az egy-két szavas szereplési lehetőség. Az évszakasztal: a múlt héten Mária és József egy mezőre értek, ahol tobozok is megjelentek (Bori mondta, hogy ezek bokrok, szerinte már nagyon közel járnak a faluhoz). Ma bárányok is legelésztek már a határban és messze feltűnt egy istálló. Szerinte Frau W. építette, mert nagyon rozoga:-D
Az oviban még messze járnak az istállótól, egyelőre nem látszik. Az ovisok kaptak egy-egy darab (szelet) fát, amit alaposan csiszolgattak, majd mindenki gyertyát készített méhviaszból és viasszal a tisztára csiszolt fára ragasztották, ezenkívül finom mézes sütit is sütöttek.

péntek, december 14, 2007

Ma megint esett hó, klassz hóesésben irányíthattam a forgalmat, az első hó alkalmával (3-4 hete) vett, azóta már el is szakadt cipőmben.
A cipő már kicsit korábban is elszakadt, de nem tettem semmit, mert nem találtam a számlát, annak ellenére sem, hogy az ára miatt készültem rá, hogy baja lesz, azaz igyekeztem megőrizni a blokkot.
Ma viszont nem volt más választásom a szakakadozó cipőben indultam dolgozni. Gondoltam, beugrok a boltba megkérdezem, hogy mégis ilyenkor mi a teendő. Próbáltam volna elmagyarázni, hogy ha szükséges azt meg tudom mutatni, hogy ebben a boltban vásároltam kártyával. Erre azonban nem volt szükség. Választhattam magamnak egy másik cipőt. (annyira azért nem szép, hogy képet tegyek föl róla, de az előzőnél bizalomgerjesztőbb, épp most értékelték le:-) )
Nem mondanám, hogy ilyen nem fordulhat elő Mo-n, de azért én még nem tapasztaltam. Olyanra viszont már emlékszem, hogy, amikor a Corában szó nélkül kicserélték a náluk vásárolt és tönkrement flexemet (doboz + számla ellenében), akkor Tibor (az egyetlen szomszédunk, akit igazán kedveltünk) elmesélte ezt az egyik utcabeli cimborájának és az napokig járt a nyakamra, hogy megmutathassa a szintén kék flexét, hogy ez vajon mennyire hasonlít arra, amit nekem kicseréltek, mert szerinte ezzel a lehetőséggel neki is élnie kellene.
Ehhez a rugalmassághoz sajnos, még az esetleges jó szándék esetén is, hiányoznának Mo-n a feltételek....

kedd, december 11, 2007

Délben, amikor mentem Szonjáért, természetesen egy fa tetején pihengetett a rongyszőnyegén, két kisfiú társaságában. Azt mondta, rossz kedve van.
- miért?
- látod azt a síró kisfiút? nem akarta megengedni, hogy felmenjek a fára (a homokozó szélén tényleg szipogott egy kisfiú).
- és miért sír?
- mert a Laurenz a barátom és mondta neki, hogy hagyjon felmászni, rákiabált, hogy "lass sie".
- ezért?
- meg azért mert a Laurenz NAGYON a barátom és kicsit meg is rugdosta...

Szonja kicsit nehezen viseli, hogy nem mindig tudja megmondani a gyerekeknek a véleményét, Szegeden ez mindig sikerült neki:-))


Tegnap este 11-ig bent voltam az iskolában, bárányokat nemezeltünk 4 anyukával (meg egy apuka is eljött és nagyon édes bárányt készített). Ezt a pásztort ott kezdtem el, de ma délelőtt fejeztem be itthon, nem szeretném, hogy Bori tudja, honnan kerül az évszakasztalukra a furulyázó pásztor, ezért siettem vele még iskolaidőben.
Az osztálytanító készítette Máriát, Józsefet, akik a szamárral advent eleje óta vándorolnak. Hamarosan minden nap megjelenik valami új az asztalon, végül benépesítik az állatok az istállót, amire megérkezik a kis Jézus és persze lesznek majd pásztorok és királyok is.

hétfő, december 10, 2007

Mára szerencsésen megoldódott a családi pótlék. Nagy öröm ez, még akkor is, ha pontosan fél évbe tellett, amíg sikerült. Az utolsó akadályt nem részleteztem, de az az volt, hogy rossz bankszámlaszámra próbálták utalni és visszament a Finanzamthoz. Eredetileg fölmerült, hogy akár mi is elírhattuk, de nem elírás volt, hanem egy szám hiányzott, mivel megvannak a rubrikák valószínűtlen, hogy mi szúrtuk volna el. Mellesleg nagyon rugalmasan intézték, fölhívtak telefonon én bediktáltam a jó számot és ők újra átutalták. Nincs ilyen tapasztalatom Mo-ról, csak annyi, hogy amikor Áginak kellett utaltatni a csp-t ugyanarra a számlaszámra, ahova az Államkincstár egyébként is utalta a gyest, akkor sokszáz (legalább 800, de lehet, hogy még több) forintért kellett egy igazolást kérni az OTP-től, hogy az övé a számla. Nem fanyalgásként írtam ezt, lehet, hogy ezt a dolgot mi is meg tudjuk jól oldani. A Gyes is folyamatban van, arról is kaptunk papírt, bár az nem kristálytiszta, hogy azt pontosan mikor is hogyan is akarják utalni. Az világos viszont, hogy a gyerek 30 hónapos koráig jár, de a 20. hónaptól már csak a fele, ez pedig ugye szomorú.
Összefoglalom, hogy mi is kell egy Familienbeihilfe és Kinderabsetzbetraghoz.
Az biztos, hogy kell a 411-es papír, ami sajnos úgy tűnik nekem, hogy csak úgy kapható meg, ha az "új ország" kéri Mo-tól. Jó lenne, ha nem így lenne, mert akkor sokat lehetne előre gyorsítani (talán itt intézik most: Magyar Államkincstár Közép Magyarországi Regionális Igazgatóság Nemzetközi kapcsolatok osztálya 1115 Bp Bartók 120-122 .)
Ami a legfontosabb az a jó alapos bejelentkezés az országba, ez Ausztriában az Anmeldebeschneidigung.

szombat, december 08, 2007

Advent kezdete óta Boriék évszakasztalán minden nap halad előre József és Mária (és egy szamár). Mindig meséli, milyen köröket írnak le (a gyerekek a gyaloglást nem látják csak az eredményt), tegnap Szonja is elmondta, hogy náluk mi történik Máriával. Gyapjúból készítette az óvónéni, nagy hasa van és fogja a kezével. Persze, hogy nagy a hasa, mondtuk, hiszen kisbabát vár. Szonja válasza: á dehogy, csak ki van tömve gyapjúval...

péntek, december 07, 2007

Ma reggel mengint korán keltünk, Ali irányította a forgalmat az iskola előtt. Az iskola egy gyönyörű régi épület (lusta vagyok előkeresni, de valahová tettem már róla képeket a blogba), és viszonylag nagy mellette a forgalom, de azért nem belváros, szóval nem extrém. Az adventi bazár idejére (a bazár népszerűségére való tekintettel) pl. az iskola előtti utat egyirányúsították, hogy kényelmesebb, nyugodtabb, biztonságosabb legyen az iskola megközelítése.
Reggelente mindig elsős szülők biztosítják a gyerekek zavartalan átkelését, a jelentkezés nem alkalmankénti, egy évre szól (rendőri felkészítéssel jár:-) és természetesen nem kötelező, nálunk kb az osztály 3/4-e vállalta. Ali a pénteki napot és a másik két családdal, akik még ezt a napot választották, úgy beszélték meg, hogy mindenki egy hónapot irányít. Miénk a december, utána majd a március, június. Ez azt jelenti, hogy Alinak fél 8 - negyed 9-ig (a késők miatt) az iskola előtt kell éberen figyelnie, hogy mikor jön arra egy gyerek, aki át szeretne kelni és akkor le kell állítania a forgalmat. Ez persze azzal is jár, hogy Szonját ilyenkor korábabn kell oviba vinni (ami amúgy csak fél 8-tól lenne) és ezért az óvónő hamarabb bemegy ezeken a napokon, hogy ezt megtehessük. persze, azonnal voltak anyukák, akik felajánlották, hogy felveszik Szonját az iskola előtt, amikor kiteszik a gyereküket és elviszik az oviba, de ő azt választotta, hogy ezeken a napokon Első akar lenni...
Annyira tetszik, hogy ebben az iskolában / óvodában minden ennyire jól megszervezhető.

csütörtök, december 06, 2007

Szent Miklós napjára virradó éjjel nagyon rosszul aludtunk. Öten egy ágyban, úgyhogy nem is csoda... Előző este kitakarították a csizmákat, a nagyok átvállalták a húgukét is, Szonja szépen elővette még a gumicsizmákat is és megmérte őket annak reményében, hogy minél hosszabb a szára, annál több finomság kerül majd bele.
Az izgalomtól nem tudtak hajnali 3-nál tovább aludni, így jöttek hozzánk, ilyen sorrendben: Bori, Panna, Szonja (ha Bori valamiért átjön, Panna is mindig, mert a fejük egymás mellett van és ha nem hall maga mellet szuszogást, azt bizony nem szereti). Szép nagy ágy, de nem öt emberes, még ha hárman kicsik is. Szonja volt a legizgatottabb, én többször felébredtem arra, hogy Bori moccant egyet (álmában) és Szonja már mondta is neki azonnal, hogy "Bori, itt volt a Mikulás, láttam a csomagokat". Végül reggel hatkor meg is nézték (rekordot döntöttek a korán keléssel, az biztos!). Sok-sok mag, rengeteg aszalt gyümölcs és egy kevés csoki is volt, Panna nem tudott ellenállni, soha nem látott még ennyi finomságot együtt, így estig evett FOLYAMATOSAN. Tulajdonképpen teljesen mindegy volt neki, hogy mit. És este, amikor megjött Nagyi, még képes volt bőgni, hogy a szigorú szülei nem engedték, hogy egynél több túró rudit egyen (amióta Bécsben vagyunk, mindenki hoz túró rudit a csajoknak:-).

Az iskolában, oviban is volt "Szent Miklós", persze, okosan mondták a gyerekek, hogy természetesen nem az igazi (ezért egész délután mű mikulásosat játszottak, gyapjúból szakállat tettek és mindig kihangsúlyozták, hogy ők csak mű-mikulások, mert Szent Miklósnak persze, hogy nincs ideje meg lehetősége találkozni a gyerekekkel).
Ezt a zsákot Szonja varrta az oviban. Mindkét felére egy-egy házikót is varrt. Vegyes csoport, a 3-4 évesek is maguk varrták a zsákot, került bele sok aszalt gyümölcs, házi mézeskalács, alma, mandarin, dió, mogyoró. Csoki szerencsére nem. Az iskolások hasonló, de csak jelképes, kicsi csomagot kaptak.

hétfő, december 03, 2007

Délelőtt az oviba mentünk, Szonja, Panka és én. Az adventi készülődés jegyében a gyerekek spirált jártak. A teremben (az oviban van egy "tiszta szoba":-) az ilyen alkalmakra) sötét volt, csak gyertyafény, valaki zongorázott, valaki hárfázott és mindenki énekelt (majdnem mindenki. én pl. nem, mert bár hazaküldte az óvónéni Szonjával lekottázva az énekeket, nekem ez nem nagy segítség...).
Az óvónéni a sötétben adventről beszélt, Máriáról, aki már várja a kicsi Jézust (és szent Miklósról is, aki hamarosan szintén útra kel:).
Fenyőgallyakból körberaktak a terem közepén egy nagy spirált, amire ásványokat tettek, a közepén hatalmas gyertya égett. Minden gyerek egyenként ment rajta végig, az óvónénivel, egy almába szúrt gyertyával, amit meggyújtott középen, majd a spirálból kifelé haladva egy ásvány mellé tette az égő gyertyáját. Szonja volt az első, Panka az utolsó:-) ugyanis az óvónéni annyira figyelmes (és bátor) volt, hogy Panka is mehetett (az égő gyertyájával!). Szonja annyira meghatottan (átszellemülten:-) vitte a gyertyát, mint egy igazi angyalka, Panka inkább csak koncentrált, aztán pedig sajnálta odatenni a gyertyát mert mintha megéhezett volna időközben, de letette szépen, csendben, átérezte a dolog súlyát:-). Nagyon szép lett a terem, amikorra a sok-sok kis gyertya megvilágította és persze a zene egy pillanatra sem maradt abba.
A végén egy gyertyát körbe-körbe adva énekeltek még a gyerekek a csoportszobájukban, aztán mindenki elhozhatta a gyertyát, almát. Szonja azt sajnálta, hogy Borinak nem hozhatott, Panka azt, hogy nem ehette meg azonnal.

péntek, november 30, 2007

Panka egyedül akar öltözni az utóbbi napokban, most pl két nadrág van rajta, mert annyira büszke magára, hogy amit lát, azt fel is húzza. Képes elvonulni a szoba legtávolabbi sarkába, amikor öltöztetni szeretném (öltözik), csak hogy békén hagyjam és biztos ne segítsek... Aztán ha valami nem sikerül (nem ritkán, pl túl szűk a nadrág szára és nem bújik ki a lába...), elképesztően dühös lesz, a nadrágra is és rám is. de legalább nem adja fel:-). Kár, hogy nem tudok fényképezni, most a póló ujjába is a lábát dugta...

csütörtök, november 29, 2007

Boriéknál a héten három születésnap is volt az osztályban. Ennek mindhárman nagyon örültek - nem az ünnepeltekre gondolok, hanem a saját gyerekeinkre, ugyanis a sütit, amit a szülinapos visz, Bori mindig megkóstolja, ahogy illik, majd gondosan elteszi az uzsonnás dobozába, és amikor beül az autóba, akkor szépen háromfelé osztja és boldogan elmajszolják. Szonja egy-egy szem mogyorót szokott hazahozni, ők mindig kapnak szülinapokkor mogyorót, vagy pl. szoktak gesztenyét sütni, a saját részét mindig elhozza és közösen eszik meg. Természetesen ezt maguktól találták ki:-) soha nem mondanánk nekik, hogy de rendes vagy, hogy elhoztad, hozd haza máskor is. sőt!
A születésnapos mindig "segítőket", barátokat választ magának, az oviban kettőt, akik bevezetik a terembe (ahol terített asztal várja és egy gyönyörű személyre szóló mese az óvónőtől). A kislányok koszorút kapnak, a kisfiúk koronát és persze egy apró ajándékot, amit az óvónő készít nekik. Az iskolában az egyik kiválasztott barát meggyújtja a gyertyát, a másik pedig odaviszi a szülinapos asztalára. A tanító is készít valami apró ajándékot pl most ősszel manót, vagy egy nemezállatkát stb. A lányok már mindketten voltak ilyen "segítők", ami igazán boldoggá tette őket, Bori ma Nikolaus asztalára vitte az égő gyertyát (aki egyébként mostanában Bobszinak hívja:-). Még a barátok kapcsán idekívánkozik az is, hogy kapott a héten az iskolában egy levelet az egyik kislánytól, amiben szép adventet kíván neki, és egy adventi naptár volt benne, ami szintén nagyon meghatotta és már nagyon várja az első képecskét. Hát ilyen jó helyen vannak a mi gyerekeink. Az ovi azért más, mert ott a korosztályok keveredése miatt teljesen más jellegű a közösség...

Holnap kezdődik a bazár, ma este kaptunk egy telefont (van az osztályban egy riadólánc, ha fontos információt kell közzétenni) - kevés koszorút díszítettünk, holnap délelőtt mindenkinek mennie kell, aki tud. Én Panna mellett ezt nem igazán tudom megoldani, ezért tegnap délután azt csináltam, hogy amikor délben mentem Boriért, hoztam haza koszorúkat, gyertyákat, díszeket, itthon megcsináltam és visszavittem az iskolába. (Hozzátartozik, hogy a koszorúfonás/díszítés után nem megy nagyon flottul a babahaj-készítés...). A mi koszorúnkkal viszont semmi dolgom nem volt: Ali (!) fonta (ugye, milyen jó ez az iskola? ha oda nem jött volna kötni, biztos azt gondolta volna, hogy ez "női munka":-) és a lányok díszítették mindenféle terméssel, amit őszi séták során gyűjtöttek Alival (én csak a drótot tettem a gyertyákba, termésekbe).
Sajnos kép nincs, mert vagy a fényképezőnk, vagy a leolvasónk, vagy a kártyánk tönkrement. Eddig is történtek néha furcsa dolgok az el nem mentett képekkel, de ez most elég véglegesnek tűnik:-( valamit megviselt az ipari méretű fehasználás.
Egyébként az ovisok egy hatalmas koszorút fonnak, és a gyerekek drótozzák a fenyőágakat.

hétfő, november 26, 2007

Íme Bori csillaga: 4 darab drótszál, miután felfűzték a gyöngyöket, a végét behajlítottuk, így fel lehet bárhová akasztani.
Bori fűzött ezen kívül egy tiszta fehéret, csak a gyöngyök mérete volt más (kifelé egyre nagyobb), egy kék-fehéret és egy arany-narancssárga-pirosat. Azért ezt hozta el, mert ez volt az első (élete első csillaga, ahogy ő mondta:-).

szombat, november 24, 2007

Az elősöknél egy hétig minden nap bent volt "egy nagyon kedves néni" (Bori legalábbis nem tudott sokkal többet mondani róla:-), majd ott volt a szülői esten is és akkor vált világossá számunkra, hogy ő az iskolaorvos. Minden szülővel megbeszélt egy időpontot, nekem péntek reggel 9-re kellett mennem a rendelőjébe, egy-két előzőleg megkapott, gondosan kitöltött kérdőívvel, csecsemő-, óvodás- és iskoláskori képekkel Boriról.
A gyerekeket ő hozta magával, pusztán azért, mert szerinte zavaró lehet az osztály számára, ha nap mint nap bekopog egy szülő, hogy magával ragadja a gyerekét, ezért az ilyen váratlan eseményeket érthető módon nem támogatják.

A kérdőíven többek között voltak kérdések a szocializációról, vannak-e már barátai az osztályban stb. Az egyik ilyen kérdéshez beírtam, hogy annak ellenére, hogy még nem beszél németül, szívesen megy iskolába, megérteti magát a gyerekekkel, a nyelv nem tűnik különösebben akadálynak, volt már ide-oda hivatalos, vagyis minden rendben. A doktornő erre kihúzta a "még nem beszél" megjegyzést és odaírta, hogy "egyelőre keveset beszél" és elmondta, hogy amikor ő bent volt az iskolában, azt látta, hogy Bori nagyon jól ért, egyszerű kérdésekre igenis válaszol és aktívan jelen van az osztály életében. és kommunikál. A beszélgetés után ment el Boriért, akkor súly-, magasság-, vérnyomásmérés, szem- és fülvizsgálat, az egyensúly vizsgálata, végül pedig nagy megelégedettségemre azt mondta, hogy egy nagyon kedves, talpraesett, makkegészséges gyerekünk van. (persze, rögtön van belőlük 3 is:-)
Utána én mentem koszorút kötni, Bori pedig órára. Először volt angol órájuk a héten. Amikor kérdeztem, ki tartja, azt válaszolta, hogy missis W. (frau W, vagyis az osztálytanító).
Szóval bírkózik a némettel, tanulja az oroszt és néha még az osztálytanító is egészen furán beszél, nem úgy mint szokott (Bori szerint pont úgy, mintha olyankor egy láthatatlan csipeszt tenne az orrára). Szegény-szegéy Borika, remélem, nem megyünk Franciaországba:-)

csütörtök, november 22, 2007

Tegnap délelőtt bent voltam főtanítás után az iskolában, csillagokat készítettek a gyerekek a bazárra, ehhez kellet némi szülői segítség (3 anyuka a 27 gyerekhez és természetesen az osztálytanító). A gyöngyöket maguk fűzték, csak a végén kellett a megfelelő eszközzel a drótot hajlítani, hogy ne csusszanjanak le.
Ami tetszett: a gyerekek gyorsan átrendezték a termet, a padokat úgy hozták-vitték, hogy 4 csoport lett, "munka" közben pedig mindenféle tanítói sugallat vagy kérés, utasítás nélkül elkezdtek énekelni, de nem üvöltöttek, hiszen egy-egy csoport mást énekelt és nem volt zavaró, csillagokról énekeltek, csillagos verseket mondtak. Egymásnak segítettek, akik hamar készen lettek a magukéval. Mindenki egyet kiválaszthatott, amit haza vihetett. Senki nem csinált pont olyat, mint a szomszédja, mindenkinek volt saját elképzelése....
Ami nem igazán vidított fel: az osztálytanító már a tanév legelején mondta, hogy nem szeretné Borit kívülállóként kezelni, külön magyarázni neki, mert bízik benne, hogy így a saját tempójában a lehető legjobban fogja megtanulni az új nyelvet. Mégis az volt az érzésem, hogy Bori számára nem egyértelmű a feladat (nem a gyöngyfűzés, abban nagyon ügyes volt:-), hanem a főtárgyon a betűírás, ugyanis a vége felé már bent voltunk). Próbálja figyelni a többieket, hogy megértse, mit kell tenni. Remélem, ez nem tud rögzülni...
A gyerekek a magánhangzókat úgy tanulják, hogy nem kell, hogy a szó kezdőbetűje egyezzen a tanult betűvel (ezt egyébként Indianyó nagyon jól elmondta egy előző bejegyzéshez írt hozzászólásban). Az U bető ábrázolása: egy szakadék, a mélyben sötétség, a szakadék szélein fenyők és fent ugyan süt a nap, de vihar előtti a hangulat. A színeket a gyerekeknek maguknak kell keverniük a három alapszínből, hiszen csak három krétájuk van, piros, sárga és kék. Az osztálytanító azt ugyan elmondja, hogy hol legyen sötétzöld, hol viágos, hol sötétbarna és MIÉRT, de Bori ezt nem érti meg, csak, azt, hogy valami nem jó abban, amit rajzolt. Tulajdonképpen azt sem érti, MIÉRT ezt rajzolják.... (a magánhangzók egyébként segítő tündérek, manók, és segítenek egy-egy mássalhangzónak pl. E+M, K+A stb).

Na, remélem, ez Borinak azért nem jelent különösebb gondot (nem tűnik egy cseppet sem úgy, mintha ez számára gond lenne), de nem olyan nagyon egyszerű ez a nyelvtanulás. Egyébként már kezdenek ők is türelmetlenkedni egy kicsit, hogy mikor jön már az a fránya nyelvtudás....

Szonjáéknak az utóbbi napokban az óvónéni mindennap egy Grimm mesét bábozik. A címe magyarul Édes kása (a 103. mese), ami a mi gyűjteményünkben nincs benne. Valahogy nem állt össze neki a kép (már egész részleteket mond belőle, de mégsem volt egyértelmű, hogy mi történik a kásával), próbáltam keresni az interneten, de csak németül találtam meg, magyarul nem - végül ennek is megörültünk, mert lefordítottam és nagyon boldog volt (örömében táncot járt!), hogy végre mindent megértett. Ez a mese egyébként diafilmen meg is van nekünk, Ali gyerekkorából hagyományozódott a lányokra, orosz nyelven. hm. Ezt is vetítettük valamelyik este, a képek alapján nagyjából összeállítva a történetet (bár egy-egy orosz szó hallatán Bori is nagyon megörült és szeretettel gondolt Frau ...kovára). A címe oroszul: Torsuk Kásu. Tegnap, amikor hazajött Szonja az oviból, azzal kezdte, hogy szerinte az a mese nem Torsuk kásu, hanem Túl sok kása és azért nem találtuk meg magyarul, mert én nem jól kerestem...
A bábozáshoz a figurák különböző színű selyemkendők, amikre mesélés közben csomót köt az óvónő, ez a fejük. Szonja nagyon jól elleste, és megmutatat itthon, hogyan köti a csomót, minden szereplőnek kicsit másképp...

kedd, november 20, 2007

Itt egy meghívó Szilvinek és mindenkinek, aki szeretne bécsi bazárra jönni:-)
A krétatartó szabásmintája pedig itt.
Ma nem iskolatáskát kellet vinni az iskolába, hanem szánkót és én is mentem Borival.
Jött még egy anyuka és egy apuka, gyalog mentünk el egy nagyszerű szánkópályára, ráadásul az iskola legkisebbjeit az iskola legnagyobbjai, a 12-esek is elkísérték, segítettek szánkót vinni:-), elképesztően kedvesek voltak a kicsikkel (az egyik lány magyar)...
Holnap délelőtt megint megyek az iskolába, mert az elsősök is készülnek a bazárra, egy anyukával megyek segédkezni. Tegnap délután-este Alival koszorút csináltunk, ez az elsős szülők dolga, fenyőágakkal drótoztuk körbe, jövő héten kezdődik a díszítés, hétvégén a bazár.

vasárnap, november 18, 2007

Kókusz. finom kókusztejet ittak, kókuszt ettek még lett két szép bababölcső is.

péntek, november 16, 2007

Nagyon sok hó esett. A lányok nagy örömére... Megállapítottam, hogy Szonja ovija nagyon jó: van egy dombocska az udvar közepén, minden gyerek kapott egy csúszkát és sikítozva csúszkáltak le a dombról. jó volt őket nézni:-)
Egyébként minden nap kimennek, ha esik, ha fúj és homokoznak, rohangálnak, Szonja minden nap a füléig saras és nagyon élvezi. Van egy-két kinti rongyszőnyeg. Fára másznak és ott kuckót varázsolnak maguknak. Szegeden, ha már lógott az eső lába, benn maradtak, mert "olyan macera felöltözni, amire leérnek, lehet, hogy esni fog..."
Reggel, amikor öltöztettem Szonját, egy apuka megkérdezte, hogy felvették-e az iskolába. meglepődve mondtam, hogy igen (már meg is kaptuk a levelet ez első szülői est dátumáról). Ő azt mondta, hogy az ő fiát nem vették fel, mert szerintük nem iskolaérett, de nem marad az oviban, hanem állami iskolába viszik . hm. Erről jutott eszembe, hogy amikor annak idején az oviban mondtuk, hogy Bori a w. iskolába megy, több szülői reakció: pedig Bori olyan okos, bármelyik iskolában megállná a helyét. Az óvónők is meglepődtek, ők is mondták, hogy nagyon okos, nagyon szépen rajzol stb, simán mehetne a gyakorlóba. Nem vitatkoztunk senkivel, meghallgattuk és kész. Hallottam azt is, hogy ami Budán waldorf, az Pesten kisegítő... sokan gondolják, hogy oda a problémás gyerekek mennek és mindenkit felvesznek, mert kell a pénz. Szerencsére nem így van....

csütörtök, november 15, 2007

Jó üzletet kötöttem.
Egy anyuka írt, hogy megvarrta az álommanót, rögtön két példányban a közzétett szabásminta alapján és kedves-szép képeket is küldött róluk. Nagyon jó volt látni őket:-)) és olvasni azt, hogy "Jó volt manót varrni".
"Cserébe" egy sütireceptet kaptunk, holnap mi is kipróbáljuk.
Van az iskolában és az oviban egy lista, rajta minden gyerek (osztály- és csop.társ) neve, születési dátuma, lakcíme, a szülők telefonszáma és e-mail címe. Nagyon hasznos! Nem is értem, otthon miért nem volt ilyen... Tegnap délután felhívott egy anyuka, hogy a kislányának az a kérése, hogy egyik nap, iskola után vigyék haza magukkal Borit, mert nem tud vele eleget játszani az iskolában. Hát nagyon meglepődtem és persze bólogattam, Borit meg sem kérdeztem, tudtam, hogy örülni fog, nem is tévedtem.
Nagyon nagy öröm, hogy a gyerekeink a nyelvi gátak ellenére ilyen jól érzik itt magukat. Bevallom, erre nem számítottam. Főleg, hogy ennek a kislánynak (Flora) a nevét még nem is igen hallottam Boritól, nem ő a "legjobb" barátnője:-). Az osztályban mindenki nagyon segíti, mondják mindennek a nevét, türelmesek vele, ami nagy szó...
Délben be kellett mennem az iskola titkárságára, bevittünk Szonjával egy levelet, ami az önkormányzatról érkezett és amiben azt tudatják, hogy be kell íratnunk Szonját egy iskolába, de mivel a mi választottunk nem állami, ezért az iskola titkárságáról küldenek majd az önkormányzatra egy levelet, hogy a beíratás sikeresen megtörtént. Épp az orrunk előtt sétált át az úton Flora és Bori boldogan, kéz a kézben, mentek Flora bátyjával és a mamájával a menzára ebédelni, váltottunk egy szót, Bori kicsit meg volt illetődve, de nem különösebben igényelte a társaságunkat:-). Délután telefonáltam, hogy már mennék érte, de határozott NEM volt a válasz. Fél hat után még mindig csalódottan közölték velem, hogy túl korán van.
Ezt mind azért írtam le, mert nagyon örülök annak, hogy ilyen jól feltalálja magát.
(nagyon foglalkoztat a kérdés, hogy vajon egy átlagos iskolában is ilyen könnyen ment volna-e a beilleszkedés...)

Szonjáék egy piros zsákot varrnak az oviban, minden ovis egymaga. Van egy nagyon kedves fiú testvérpár (a harmadik, a kislány Panka-korú, már írtam róluk, Nikolaus Bori osztályába jár, Matheus pedig Szonja csoportjába). Szonja azt mondta, hogy amikor varrták a zsákot, az óvónéni összekeverte a neveket és véletlenül Nikolaust mondott Matheusnak:-)))))
Ebből megértettük, hogy miért készülnek a piros zsákocskák:-)
Szonja egyébként az óvónénit tanította magyarul számolni, és elmondta nekünk, hogy hogyan ejti "nem anyanyelvi szinten" a számokat, ahogy ő mondta....

kedd, november 13, 2007

Talán megoldódik a családi pótlék ügy. Az történt ugyanis, hogy az előző beírás után írtam egy szívhez szóló levelet a korábbi Családtámogatási Főosztály, most alakuló Európai Ügyek osztálya fővezérének és megkértem, hogy tegyen valamit, illetve konkrétan azt tegye, hogy küldesse el a másolatokat újra (nekünk, Finanzamt és még Halasra is). Másnap írt az amúgy szabadságon lévő ügyintézőnk, hogy most azonnal küldi mind a három másolati példányt. Tegnap ezek után megérkezett az új másolati példány ide, Halasra valamint az október 24-e óta kallódó is. Ma bementem a Finanzamtra, ahol szerencsére nem kellett agyonvágnom az ügyintézőt, amikor azt mondta, hogy most már nagyon örül az E411-es papírnak, de szeretne még, szintén Magyarországról egy E401-est is. Azért nem történt különösebb összecsapás, mert beláttam, hogy nem sikerülne elküldenem sehova, mert annyira nem tudok németül. Ez volt a szerencse, mert így eljutottam a főnök úrhoz, akivel egyszer már beszéltem és nagyon szimpatikus. Hosszas irat egyeztetés után azt mondta, hogy ez már jó lesz. Mondjuk ilyet egyszer az életben már mondtak nekem július 8-án.... A főnök úr tipikus ügyintéző, 45-50 körüli rendkívül európai külsejű, szemüveges úr, akiről sugárzik, hogy minden bizonnyal minden jelentősebb európai nyelvet beszél, de ennek ellenére már a legutóbb sem sikerült vele angolul beszélnem. Kicsit úgy is éreztem akkor, hogy ez azért talán nem szép az ügyintézőktől, de biztos ez a szabály. Ma viszont kiderült, hogy erről szó sincs. Ugyanis a magyar E411-es dokumentum egy nagyon kedves, szerintem nagyon jól megírt angol levéllel kezdődik, amiben azt kérik, hogy amint lehet küldjék vissza szegény kis hazánknak azt a pénzt, amit eddig kifizettek nekünk Mo-n és, amikor megtették, akkor szóljanak is vissza nekik. Ezt a levelet nekem kellett tömören összefoglalnom neki.... Szóval szó sincs xenofóbiáról, sajnos, hál´isten....
Amikor Bori pici volt, feltűnően hamar és nagyon jól beszélt (jól ragozott, mondatokat mondott és tényleg korán). Voltak persze "túlragozásai", pl. kezeje, vizeje, zsebeje a kabátja mintájára, de különösebben semmi, sem nyelvtanban, sem kiejtésben.
Szonja is gyorsan beszélt, nagyon jellegzetes, szintén ragozási "vétsége" a kád szó használatával volt. Este azt mondta: "a babát is viszem fürdeni a káMba" vagy "Bori te mit viszel a káNKba?", amikor eleget fürdött: "kijövök a kámból"..... Így lassan azt is megértettük, miért hívja Botonnak Botondot, és viszonylag későn vette észre, hogy máshogy használja ezeket a szavakat, mint mi. Ilyen volt a zokni is. Képtelen volt kimondani, egyszerűen csak jokjoknak hívta, sokáig, akárcsak a hálózsákt alszokomnak és amikor egyik nap azt mondta reggel, hogy zokni, akkor bizony sajnáltuk egy kicsit, mert az jutott eszünkbe, hogy már megint "felnőtt" egy kisbabánk:-).
Panka egészen furán ejti a szavakat:-D
Néhány példát ideírok, hogy megmaradjon.
Ő maga Pampa, ha a tükörben látja, egyszerűen csak baba.
szép - épsz
Bori - Bibi
Szonja - Antya
cipő - pici (imádja, egész nap cipő le - cipő föl)
lámpa - hámbá
fincsi- himpi (ezt a szót nem szoktuk használni, egyszer fordult elő, amikor egy egész család szurkolt, hogy megigya a csipkebogyó teába kevert Normaflort, de annyira megtetszett neki, hogy azóta is mindig ezt mondja, ha ízlik neki az "ibí", ami nála nem csak ebéd, hanem reggeli és vacsora is)...
stb. leírva úgysem tudom visszaadni:-(
minden egyszótagú szót duplán mond: vágvág, tejtej
és persze rengeteget metakommunkikál, szavakat tesz egymás mellé, közben mutogat és kész a tökéletes mondat....

*
olyan mázlisták vagyunk, hogy reggeli közben ilyen gyönyörű napfelkeltét szoktunk látni az étkező ablakából..... (életben még sokkal pirosabb)

hétfő, november 12, 2007

Márton nap az iskolában:
Szörnyű volt. Illetve, ahogy Borival megbeszéltük, annyira rossz volt, hogy az már jó. Azért is kell nekem megírnom, mert Ági, Panna és Szonja kénytelen volt a kocsiban megvárni, elsősorban Panka volt az, aki nehezen viselte a nehézségeket (hideg és töksötét).
Laab im Walde-ba kellett kimenni 5 órára. Ez a második falu Bécs után (mondjuk Páty). Mikor odaértünk hatalmas szél (40-50 km/h) volt és havas eső. Először elindultunk fölfelé a hegynek, de egyrészt minden lámpást elfújt a szél másrészt reménytelen volt, hogy valahol is szélcsendesebb helyre lelünk. Utána visszafordultunk és egy másik úttal próbálkoztunk, itt volt az, ahol Panka már nem tudta igazán megérteni, hogy mit is keresünk itt, nem is volt könnyű (Szonja is az autót választotta). Mi Borival a tök sötétben a többiek után indultunk, igazából csak becsületből, de aztán egy idő múlva már nem is volt annyira rossz. Néha jöttek szembe is velünk olyanok, akik föladták, mert a végcél nem csak nekünk nem volt egyértelmű. Legvégül egy tisztásra értünk, ahol egy fáklya mellett ült egy koldus, később megjelent Szent Márton is egy lóval és megosztozott vele a köpenyén, a köpenyt egy fakarddal vágta ketté, a ló (egy fehér póni) nagyot nyerített. Ezután a másodikosok osztálytanító bácsija emelkedett szólásra és elmondta, hogy ebben az egészben az a pláne, hogy Szent Márton olyan embernek segített, akit nem is ismer. Éppen ezért-mondta- ő és Frau Willau sütöttek süteményt és minden elsős illetve másodikos vegyen belőle egyet és kínáljon meg vele valakit (adja oda a felét), akit nem nagyon ismer. Engem is rögön megkínált egy kislány. Borinak a feladat nem volt nagyon egyszerű és nem azért, mert mindenkit ismert...
Végül elénekeltünk körben állva, kézen fogva egy szent Mártonos éneket és a jeges, esős, havas orkánban hazaindultunk. Ja, sár is volt természetesen.
Mindezek ellenére, tulajdonképpen szuper volt és mindenki nagyon élvezte...
Itt már többen elmagyarázták nekem Márton jelentését és erre szükségem is van, mert én gimnazista korom óta (az egész osztállyal együtt) úgy gondoltam, hogy szent Márton az egyik legostobább szent, aki tönkreteszi a kabátját (talán ez az ábrázolás az oka ennek)... Pedig valójában ugye arról szól, hogy ismeretlennek segíteni annyit, amennyit a lehetőségeink lehetővé tesznek.

...én így láttam:
elképesztő volt a sötétség az erdőben, én azt sem láttam egy-egy gyerekről, hogy elsős vagy másodikos, egyszerűen SEMMIT (a sajátjainkat is hang és nyelv alapján azonosítottam:-). Azt nagyon sajnáltuk, hogy a lámpások sem világítanak és sajnáltam azt is, hogy nem mentem fel velük a tisztásra (persze, fogalmunk sem volt semmiféle tisztásról, úti célról), de Pannával tényleg reménytelen volt, a szél az arcába vágta a havas esőt és persze őt aztán nem érdekelte se Márton, se senki más... Mellesleg volt, aki babakocsival ment, mi már átmelegedve Kolompost hallgattunk az autóban, amikor ők visszafordultak.
Bori nagyon örült a meglepetésnek (póni, szent Márton) és hoztak nekünk sütit. Bori elfelezte Szonjával, Ali elfelezte Pannával és az övét még megfeleztük mi ketten. A lámpást pedig meggyújtottuk itthon, vacsora alatt az égett az asztalon.

vasárnap, november 11, 2007

ESIK A HÓ...
A lányok természetesen nagyon boldogok, akárcsak Lotte, a szomszéd kutya. Panka egyenesen le van nyűgözve, hogy mik vannak a világban:-)


péntek, november 09, 2007

Megpróbálom röviden leírni, milyen volt az ovis Márton-nap, bár nem lesz egyszerű, mert a sötétben pislákoló lámpások fényét szavakban nem tudom visszaadni.
Négykor találkoztunk, ovisok, szülők, testvérek. A gyerekek először körbeültek, énekeltek, majd egy fantasztikus bábelőadást láttunk: egy árnyjátékot. Volt egy hátulról megvilágított körfelület, amit selymekkel vontak be, takartak le, és különböző színű összegyűrt anyagok adták a díszletet. Egy óvónő mesélt, aki a kör és a gyerekek között állt, egy másik óvónő pedig zenélt közben (metallofon, hárfa).
A mese története nagyjából: egy kislány ment az erdőben és azt a dalt énekelte, amit kint az udvaron később közösen is mind énekeltünk, majd jött a szél és elfújta a lámpását. Próbált mindenkitől segítséget kérni, hogy kísérjék el hosszú útján, a Naphoz, hogy fényt hozhasson tőle, de az erdőben semelyik állat nem ért rá, mert mindegyik a télre készült, élelmet gyűjtött, meleg hajlékról gondoskodott.
Útközben megpihent egy anyókánál, aki szorgosan szőtt, egy cipésznél, akinek a tél beállta előtt szintén sok munkája volt és nekik sem volt idejük, hogy elmenjenek vele a Naphoz. (remélem, látszik a képen, hogy közben fordult egy picit a kör, az viszont nem látszik, hogy az anyóka lába is és az orsó is járt...).
Hosszú gyaloglás után végül elérte kimerülten a célját, és boldogan vitte haza a világosságot. Útközben bement az anyóhoz, a cipészhez és nekik is jó szívvel adott belőle, megosztotta velük a nehezen megszerzett fényt...
Azt hiszem, ebben benne van Márton nap üzenete, a meleg fény a sötétségben és az önzetlenség.
Ekkorra besötétedett és kimentünk a lámpásokkal az udvarra, ahol előtte körbe-körbe kis mécsesekbe gyertyákat raktak az óvónénik, és énekelve sétáltunk, egészen addig, amíg el nem kezdett esni a jég:-/
Ezután megettük a Márton-napi süteményt a lámpások fénye mellett és jó érzéssel, elégedetten jöttünk haza.
Boriék időközben epochát váltottak, most a betűket tanulják, minden betűhöz egy képet társítanak, a kép kiválasztása az osztálytanító személyes döntése, megmutatom a füzetét:
A héten volt először, hogy az osztálytanító a szaktanári órán "magukra hagyta" a gyerekeket, eddig végig bent volt oroszórán, euritmián is, most a héten már nem. Ezenkívül új szakóráik vannak: kézimunkaóra (3 részre osztott osztály, vagyis egy tanárra 9 gyerek jutott), nyers gyapjút kaptak, azt tisztogatták, a kezükkel "kártolták", majd tömörítgették, végül hazahozták:-)
(A kézimunkatanár ezt írta Bori nevéhez: BORBOLA:-) Egyébként általában nehezükre esik kimondani azt, hogy Borbála. Az egyik nagyon kedves kisfiú osztálytársa, akinek az öccse Szonja csoportjába jár, a húga pedig Panka-korú, Borbinak hívja).
Ezenkívül hittanóra is volt a héten, itt választás alapján "osztották szét" a gyerekeket, Boriék a katolikus hitoktatáson 11-en voltak.
Az iskolások Márton ünnepe hétfő este lesz egy erdőben.